Pápai Kristály, 1999 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1999-03-01 / 1. szám
Pápai Kristály 2 1999.tavasz Narr József (bonyhád) NŐNAPRA Évről-évre jön e szép nap, tavaszt nyitó, ígéretes. Örülünk ha itt a Nőnap, mondunk hálás köszönetet. Báj, jóság a Nőben rejlik, mely életen át elkísér. Ő mit vállal nem is sejtik, ez bármi másnál többet ér. Gratuláljunk hát a Nőknek, imádattal, szeretettel, oszlopai ők jövőnknek, hódoljunk ma tisztelettel. Legyen mindig örömünnep, mit megrendezzünk kedvükre, gondjaik úgy megenyhülnek, ha nem válunk a terhükre. Osszuk el a napi dolgot, ügyes kézzel, jó érzékkel, egyetértés nagyon fontos, párosuljon egészséggel. Törekedjünk szép életre, lányok, anyák s asszonyok, mi felnézünk e Szépekre, kik egyenrangú harcosok! Úgy az élet örvendetes, ha hűség szála vezérli, ha őszintén becsületes, a boldogságot eléri... Felköszöntöm szeretettel, e rövid rigmust nyújtva át, a szívem telik meleggel, sok öröm érte, boldogság. Kapcsándy Sándor (Pápa) KÉT EPERFA ÁLL... (Apám emlékére) Két eperfa áll az út szélvész porában, gyökérzetük észrevétlen kulcsolódtak. Lombjaik közt madarak ezüst dalával verselnek, egymásra is hasonlítanak. Érdemes tudni mit hirdet az eperfa. Számonkérhető, az egyik rögzíthető, immár végleges igék, jelzők halmaza, az élete örök egész, követhető. Két eperfa áll az út szélvész porában. Apám az egyik, görcsös, korhad vén tör. Én még vagyok tavaszok varázslatában, versem lesz a madarak új éneke. Lupsa Józsefné (Kótaj) PAPSZENTELÉS Magasztos, varázslatos percek. A gyertyák lángja számolatlan fénysugár és állnak mozdulatlan. Fehér ruhájuk szemet vakító. Arcukon a várakozás pillanatai tükröződnek és állnak mozdulatlan. A megszólítás beteljesedik. Az avatás mozzanatai az isteni küldetést sugallják és állnak mozdulatlan. Engedelmességet fogadnak. A hívek értük imádkoznak és állnak mozdulatlan. Lemondanak a földi javakról. A Te szegényeid akarnak lenni és állnak mozdulatlan. Elindulnak egy úton melynek végét Te láttatod velük és állnak mozdulatlan. Példádat követik. Hozzád futnak. Védd meg őket, hogy mozdulatlanságuk örök mozgássá válhasson. Dr. H. Szabó Lajos (Pápa) PETŐFI (PETROVICS) ISTVÁN (1825-1880) Petőfi István (Petőfi Sándor öccse) számos verset írt, melyek a Vasárnapi újság hasábjain és más szépirodalmi lapokban jelentek meg az 1850-es években. Petőfi István honvéd százados több szállal kötődik Veszprém megyéhez. 1845-1848 nyara között Várpalotán lakott, ahol mészárszéket bérelt. (Egykori lakóháza helyét ,1889 óta emlékkő jelöli.) 1848 nyarán önkéntes a Veszprém székhellyel szerveződő 6. honvédzászlóaljban s innét indul a délvidékre, majd a szabadságharc végéig részt vesz a harcokban. Ez alkalommal, a valószínűleg Veszprémben írt, "Önkéntes dala" című költeményét mutatjuk be. ÖNKÉNTES DALA Katona vagyok én, önkéntes katona. Nem kell már szerető, se szőke, se barna! Nem oszthatom én meg senkivel szerelmem. Szerelmet, hűséget hazámnak esküdtem. De meg is tartom én szentül fogadásom. Hazámat ameddig kívánja, szolgálom. Mindaddig, míg kardot szoríthat jobb karom. Ellenségünk ellen örömmel forgatom. Oly dicső a halál künn a csatatéren. Hogyha meg kell halnom, ott múljon el értem. Ott porladjak én el, habár sírom felett Nem lesz is nevemet viselő sírkereszt. Kunszt Alajos Gábor (Pápa-Borsosgyőr) EGY SZÉP NAPON... Egy szép napon, kora esti fényben. A lenyugvó napot hosszan-hosszan néztem. Majd megállt rézvörös korongja az égen. Hogy akik nézik, azoknak beszéljen. Döbbenjen rá a hitetlen némber. Mi kell lelkének, hogy a végtelenbe érjen. Mérje fel ésszel - ha ugyan megérti - kitől is e világ? Mit is kell beszélni? Ám a kétkedőnek nem használ a beszéd. Hatalmas Természet citáljad őt eléd. Égesd az agyába, villantsd az eszébe. Lássa be: senki ő, a földön evégre. A nap korongja, izzó-vörösen. Egy búcsúszóra a felhőkön megpihen. Hosszú, piros sávot húz a horizontra. Aztán eltűnik, mintha nem is volna. Megdöbbenve állok magamba mélyedve, így pihen meg rajtam istenem kegyelme? E világ óh! mily' csodás és végtelen. Melyet képtelen felfogni az emberi értelem, így búcsúzom tőled. Te csodás látomás. Nincs hozzád hasonló semmi, semmi más. "Kunsst Majos Gabor sajtótammfatott születésnapján fassend essp etjesssept faván asserfasztosej]. Szép Gyula (Egervár)