Pápai Kristály, 2003 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2003-03-01 / 1-2. szám

Pápai Kristály 2003. 1-2. Sikeres évek után 1962-ben elhagyja az Egyesült Államokat - „...hisz a művésznek állandó harcban kell állnia, hogy megtalálja önmagát.zf" - spanyol származású szobrászművész feleségével, Chellával. Franciaországba mennek, Párizsba telepednek le hogy még mélyebben „ európaian ” élhesse meg a festészetet, és hogy felerősítse művészete európai forrásait." „Gyakran utazik Olaszországba, hogy szemtől szemben állhasson Giotto, Piero della Francesca, Paolo Uccello műveivel; Hollandiába, hogy megtalálja Rembrandt és Vermeer Hágáját és Amszterdamot. Ez tehát zarándoklata a forrásokhoz. A régi mesterek iskolájában megtanulja, hogy viselkedik a fehér a szürkén, megismeri a szigorú értékek abszolút igazságát, a hideg és meleg színek eklatáns ellentétét, de mindazonáltal a festmény lényegét is: a valóság erejét a valóság és az álom azonosítására, a gazdag belső világát, azontúl a történet hatalmát." /Jeanne Bessiere 1968./ Az 1961-es évektől kezdődően egyéni és csoportos kiállításai- 30 alkalommal - alapozták meg a fiatal művész nemzetközi elismertségét Bostontól Párizsig. Alkotásai olyan híres helyeken szerepeltek, Bostonon és Párizson kívül, mint Milánó, Dunkerque, Massachusetts, Lille, Madrid, Brüsszel stb. 1962-ben Bostonban /International Show/ első díjat kapott, 1965-ben pedig a párizsi kiállításával egyidejűleg /Zunini Galéria/ bemutatkozott több norvég múzeumban is. 1964-től a budapesti Fészek Klubban többször megfordult. Ismert művészekkel baráti kapcsolatot ápolt, így kerülthetett sor két budapesti bemutatkozására 1965-ben egy egyéni tárlatra /Studio Petrigalla-ban/, valamint egy kollektívre /Contemporain Club-ban/ 1969-ben. Munkái szerte a világon megta­lálhatóak, de zömében a párizsi galériákba kerültek. Méltatói Birkást az „új realizmus" festői közé emelték. Művészete valóságos és időtlen - írták róla -, ami mentes minden kortárs divattól és konvenciótól, azonban az új időkkel összhangban vásznain ritmikusan, erős kontraszttal fejezi ki a mondanivalót. Festményein olajképein és akvarelljein egyaránt /Pl. Virágszedők, Bikaviadal, Felszabaduló Afrika, Évszakok, Mexikói tánc/ a témának megfelelően öröm és bánat vadság és finomság, fény és árnyék, a kék és vörös árnyalatainak szembenállása dominál. „A kontraszt, mondja ő, maga az élet­ egyedülálló, mégis sokszínű, változó, árnyalatokkal teli”. Ez maga az élet lüktetése, ritmusa amit szigorú elvek alapján tudott a mester a festésénél megragadni és megjeleníteni. „Ez mind Birkás munkásságának titka: egy szív dobog a vásznain, ahol egy barbár és egyszersmind lágyan emberi muzsika visszhang­zik. ” /Jeanne Bessiere/ Hazájához, szeretteihez hű maradt, amikor csak tehette hazajött, később évente is. Pápai látogatásai szűkkörű családi, baráti körre korlátozódtak. Bíró Károlyt mindig felkereste, élete végéig szakmai, baráti kapcsolatot tartott vele, írásai nemcsak sikereiről, hanem kezdeti nehézségeiről is beszámoltak „... tele vagyok adóssággal s sehol semmi remény, hogy eladok valamit, vagy kiállítok.... Néha arra is gondolok, hogy haza megyek végképpen, mivel ott a művész könnyebben él.... Eladtam két kis rajzot egy amerikainak, de a pénzt még nem küldte el. Mihelyt megjön, azonnal útban leszek hozzátok.” Sajnos a túlfeszített munka a fáradhatatlan szenvedélyű állandó megújulásra kész, szívgyenge művész egészségét felőrölte. Kórházba került, ahonnan 1973 május 26-án jött ki. Állapotáról e sorokat írta „...jobban vagyok, de egy hónapig még kezelnek. Remélem, hogy nem kell operálni." Röviddel ez után tragikus hirtelenséggel érte a halál. Hamvai szeretett szülővárosától távol Párizsban nyugosznak. Áldás Poraira! Boston, 1959. március 30. Birkás Béla: Csendélet akvarell

Next