Pápai Kristály, 2005 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2005-03-01 / 1-2. szám

Pápai Kristály 2005. 1-2. értékeltük, mert tanórái teljes odaadással és elhivatottsággal folytak. Néhány, izgalmas nagyobb szakmai kihívást jelentő, egyházművészeti megbízatást is vállalt a városban. Ilyen volt a Szent Anna templom díszítő hatalmas freskókompozíciója, a Szent István templomban látható neves osztrák festő, Franz Anton Maidbersch freskó restaurálása s az ugyancsak ott található 14 stáció-dombormű elkészítése. A szabadidő hasznos eltöltésére A. Tóth Sándorral és Hénel Gusztávval képzőművész szakkört vezetett a tehetséges pápai ifjak körében. Egy idő után hozzászokott a kisváros légköréhez, békés, néha alattomos csendjéhez. A nyomasztó érzések, amelyek eluralkodtak indulatain, édesanyja halálával felerősödtek, elszigetelődött és magányossá vált. Ebben az időben született a Magány című ceruzarajza 1957-ben, aminek főszereplője akár a művész is lehetne. A lelki terhet egy módon próbálta enyhíteni, alkotott, sorra készültek tanulmányrajzai, olaj kompozíciói, szobrai és portréi. Saját bevallása szerint is sikerült felszabadítani magát festőiskolái mestere, Szőnyi István hatása alól s megtalálnia a „csak” rá jellemző hangot és stílust. Csoportos kiállításokon vett részt. Pl. 1957-ben a Jókai moziban rendezett „Pápai festőmű­vészek kiállítása ” címszó alatt olvashatjuk a következőket a megyei Naplóban:­­ „Néhány kiváló pápai festő: Bíró Károly, Cziráki Lajos, Hénel Gusztáv és Tóth Sándor közös képkiállításon mutatták be legjobb képeiket. Cziráki Lajos munkáiról ezeket olvashatjuk - „Az itt kiállított képek elmélyült, a természettel szemben alázatos festői hozzáállást mutatnak... ” A „szükségszerű hűtlenség” Pápával kapcsolatosan 1959-ben következett be. A tanítóképző megszűnésével a győri Felsőfokú Tanítóképzőben, majd később a Révai Gimnáziumban tanított nyugdíjazásáig. Önmagával szemben támasztott igényességgel szervezte oktatói tevékenyégét, alkotó elképzeléseinek magvalósítását s mellette számos, többirányú feladat ellátását. Meghatározó egyéniséggé emelkedett, aki egyre jobban vett részt a megye művészeti életében. 1961-ben első önálló tárlatával jelentkezett a győri Műcsarnokban. A Képzőművészeti alap, a Magyar Képzőművészeti Szövetség tagjaként megnyílt a lehetősége további tárlatainak megszervezésére. 1962-től 2000-ig a magyar képzőművészeti élet jelentős szereplője­ként egyéni és csoportos kiállítások résztvevője volt. (Budapest, Győr, Trencsén, Tapolca, Balatonfüred, Celldömölk, Pápa, Miskolc, Szolnok, Kiskunhalas, Kaposvár, Tihany, Zebegény, Hamburg, Colmar, Róma, Stocholm, Moszkva, Eisenstadt, Krakkó, New Yersey és hazai: Alpok- Adria vándorkiállítás, Pannóniai Biennálé, Országos Festészeti Kiállítás- Budapest). A pápai Somogyi József Galériában szervezett 2000 augusztus 4-i életmű bemutatója lenyűgözött. A mester képei láttán Paul Valéry szép sorai jutottak eszembe: „ Tőled függ, hogy beszélek-e vagy hallgatok. Barátom ne jöjj soha vágy nélkül. ” A csoda megtörtént. Az elém táruló látvány kimerevített pillanatai: elmélkedésre, majdnemhogy imádko­zásra késztettek. Az álomképek hangulata, harmóniája, színeibe rejtett szűrt fényei, a volt tanárom benső világát, titkait tárta elém. „Lüktet a csillag­világ, lüktet forró fejünk a porzó Hold alatt, míg a sötétben bujkál a Nap. ” /Csanády János/. A gondolatok látomásszerű megjelenítése látszatra könnyen érthető, de valójában örök kérdés feltevésre és töprengésre késztető. A stíluskorszakok által letisztult igazságok, értékek számos lírai szimbólum- és jelrendszer segítségével fogalmazódtak meg valósághű figurákkal tarkított reális-szürreális kompozícióiban. (Pl. Madarak harca, Térdelő drapéria, Régi fal emléke.) A sejtelmes, sajátos vonásokat hordozó festményei az álom és a valóság határán mozognak, vagy lebegnek föld és ég között bizonyságot keresve a nagy bizonytalanságban, a múlt, jelen és a jövő titokzatos összefonódásában. Az idő és tér végtelen sodrásában és változásaiban formálódó álom-élmények főszereplője az ember, akinek emlékeit, cselekedeteit, vágyait, akaratát, legyőzetését és diadalát mély átérzéssel csillantja fel varázslatos módon. (Pl: Szajna part, Pásztor­történet, Vonzalmak, Sorompó Áldozat I. II., Philoktétész.) A muzsikával kapcsolatos megnyugvásra, kikapcsolódásra késztető emlékei nem lehetnek mások, mint egy melegszívű zenebarát költőien megkomponált lírai víziói. (Pl: Magányos hangszer, Koncert után, Muzsikusok.) A festő szerint a „ a racionális világtól való elszakadás jól is esik az embernek.... a titkok úgy szépek, ha azok is maradnak... ” Lehet, hogy az őt ért bántódások hatására menekült a minket körülvevő hatalmas világ fogságából, egy szabadabb mesés álom­világba. A festészeten kívül figyelemre méltóak szobrai, grafikái és portréi, valamint egyházművészettel kapcsolatos munkái, (Pápa, Győr, Vaszar, Bakonyszentlászló,­ amelyek aprólékos gonddal, megmunkált emberábrázolással érzékel­tetik a pillanat történéseit. Győr város díszpolgára élete során több képzőművészeti díj birtokosává vált: 1986 Munkácsy-díj, 1996 „In memó­riam ”56 országos első díj, 1998 Magyar Köztársaság Elnöki Emlékérem, 1999 Magyar Köztársaság Érdemjegy Tisztike­resztje. A neves művészt méltósággal viselt, hosszan tartó betegség után 2003 júniusában szerettei, barátai és tanítványai körében temették el Győrben. „Emléke örökké szívünkben él. ” Októberi emlék­olaj A folyóiratban Cziráki Lajos alkotásai láthatók.

Next