Pápai Kristály, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2006-03-01 / 1-2. szám

jditpai I Kristály 2003. 1-2. „A tehetség, a hűség nemes viszonzása ez, ugyanis Bíró Károly születésétől haláláig hű volt városához. Meglátta, felfedezte szépségét, hangulatát, tudott gyönyörködni benne, és megadatott neki a gyönyör­ködtetés öröme is. ” — (Somogyi József Galéria kataló­gus 2004) Ő a természet ihletett ábrázolója, aki elsősorban tájfestő: a fáké, a hegyeké, a völgyeké, a csillogó ezerszínű vizeké. De a figurális művek (portrék, kompozíciók) is megtalálhatók művészetében. Méltatói szerint a képalkotás bonyolult folyamatában sohasem a festői irányzatokhoz igazodik. Jól felfogott érzékeire, őszinte érzéseire hallgatva finoman fejezi ki, átlénye­­gítve önmagán a jelenség tartalmi, formai egységét. „Képei gondosan megtervezettek, szerkesztettek. Még azok is, amelyek csak pillanatnyi hangulatot akarnak kifejezni. Képeiből érződik, hogy nem csupán ismerte a természetet és a várost, hanem nagyon szerette is ” —(Szivárványhíd antológia 2002) Művészi látásmódjáról Szíj Béla művészettörténész a következőket írja: „A természet szépségének ihlető ereje ritkán nyilvánul meg olyan következetességgel, mint Bíró Károly esetében. Akár városunknak, akár környékünknek természeti szépsége vagy más tájak érdekessége, avagy akár a magányosan álló Tapolca­­-parti malmok foglalkoztatják képzelőerejét. Mindig a látvány szépsége és az érzékelés öröme vezeti. ” — (Nemzeti Galéria katalógusa 1971) Tág horizontú festészete a Tapolca parttól a Dunáig öleli fel Pannónia tájait. A „Dunántúl jeles akvarellis­­tája ” „ vándorfestőként ” - ahogyan akkoriban nevezik - bebarangolja Dunántúl szépséges provinciáit: Zebe­­gény, Visegrád, Nagymaros után a Bakonyt, a Balatont és környékét. Szakm­ai­l­ag Budapesten, ezen kívül a váci, a keszthelyi és a zebegényi művésztelepeken képezi magát. Működése utolsó szakaszában akvarell és olajképeivel egyaránt sikereket ér el. Festői témavilágát elsősorban szülőhelye határozza meg: “...városképei, műemlékké nyilvánított barokk házak fényárnyékos udvarai, a romantikus utcák, a Várkert, az ódon malmok, a liget és parkrészletei megkapóak. ” — (Napló 1965) melyek várostörténeti szempontból ma már jelentős értéket képviselnek. 1940-től, több mint hetven kiállításon szerepel műveivel - tizennégy alkalommal önállóan. Pápán, Budapesten az Országos Pedagógus Képzőművészek Tárlatain, a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Művei a Magyar Nemzeti Galérián kívül nem csak közületek, intézmények, műgyűjtők és lakások díszei. Eljutnak Angliába, Franciaországba, Belgiumba, Amerikába is. A képzőművészet jelentős alakja fiatalon - 54 évesen - megrokkanva életének utolsó hét évében a maga és családja keserű tragédiáját éli át. Parkinton kórtól gyötörve elveszti szeretett feleségét és fiát. Magányosan, sorsába beletörődve, hatvanegy évesen távozik közülünk. Hamvait a pápai alsóvárosi temető őrzi. Tiszteletére emlékkiállítást szervez 1986-ban a Pedagógus Művelődési Ház, 2000-ben a Református Kollégium Gimnáziuma, 2001-ben a Jókai Mór Művelődési Központ, 2004-ben a Somogyi József Galéria, valamint 1999-ben a Pápa Városi Televízió „Pápai Anzix” címmel munkásságáról emlékműsort készít. Emlékére 2005-ben alapítványt hoznak létre. A Művészbarátok remélik, hogy a tervezett emlékszoba kialakítása mihamarabb megvalósul, ahol festményei­ben, dokumentumaiban „ Pápa festője ” tovább élhet. Bíróék kertvárosi otthona olaj Napraforgók akvarell A folyóiratban Biró Károly alkotásai láthatók.

Next