Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-01 / 1. szám
eszmék, gondolatok, fénylő tervek, melyek túlélik már e földön megistenült alkotójukat, melyek túlélik az idol, s a rohanó évszázadok zajló tengeréből úgy emelkednek ki, mint óriás kőtornyok, mint égbenyúló sziklacsúcsok, melyekről a vihar szárnyai csak a port verik le, de beszennyezni vagy pláne eldönteni egyáltalában nem képesek. Véletlen az élet, ha végetlen eszmék, közjóra irányuló tervek, gondolatok gyémánt- láncolata alkotja azt. Tetteid, közhasznu munkásságod , társadalom- szépitő és nemesítő gondolataid nem vesznek el; ezek oda ülnek koporsódra, virágot ültetnek sírhalmodra minden elhanyatló évvel. — Te meghalsz, de eszméid nem soha.— A szellemvilági magzatok, mikor meghalsz, előtted mennek, hogy kinyissák neked az örökkévalóság kapuját, azután visszajönnek tovább küzdeni a földön nemzetségről nemzetségre. — A nagyok emlékszobrait összetörheti az idő, de az állatok képviselt eszmék szzarvai irányt adnak. — • az időnek. Ezredévek temetkezhetnek az enyészet sírjába , de egy Mózes, egy Krisztus, eg Y a s 11 í n g t o n: egv L n I h e r. egv K á 1 v i n. 2 történelem sziklacsucsán fognak ragyogni akkor is magasztos fény Jo alakban, mikor a törpe emberkéknek még csontjaikat is régen megemésztették már a sír férgei. .Nem közönyös hát ránk nézve, hogy 111 melyik párthoz, melyik táborhoz tartozunk.— A haladó pártnak vagyunk-e hívei, vagy a maradás, a tespedés büszködt lávában, sarában lubickálnak lábaink: kivált most, az idő e forduló pontján, a mult s jövő között, midőn egy év hal meg és egy uj év születik, komolyan számot kell vetnünk magunkkal, hogy mik várnunk; hovai tartozunk; épült-e a társadalom, a szabadság , jólét temploma általunk, vagy talán csak botránykövek vagyunk, melyek öntudatlanul arra várnak, hogy az idő folyvást forgó malmának kerekei által összetiporhassanak ?! Catárol azt olvassuk, hogy a mit egy egész napon át cselekedett, mondott avagy hallott, este, mielőtt lefeküdnék, mindazokat egymásután elgondolta. — Hát egy egész esztendőnek végén s egy újnak kezdetén, mennyivel nagyobb okunk van nekünk ezt cselekedni. —« Még pedig, ne csak gazdasági számadó könyveinket vizsgáljuk át, hanem nézzük állal szellemi háztartásunk naplóját is, hogy mulasztásaink nincsenek-e plusz a 11. jóte 1 1 e i 11 k pedig mínusban. Az enyészet folyama harsogva zug körültünk e napon: ott sodorják hullámai az elmúlt esztendőt: mennyi reménykoszoru elhullott level *lei: hány megtört szív sóhajtásai úszkálnak a zugó habokban: kérdezd meg hát magadat nyájjas olvasó, hogy miként éltél, miként cselekedtél : az ártatlanul megmartak könvei, a hüsziv reményeinek elhullott levelei nem tesznek-e bizonyságot ellened ?! Mint honpolgár munkáltad-e hazád javát, mert azt munkálni kötelmeink hit betöltése által bármi szerény körben képesek vagyunk. — Az elmúlt év politikai tekintetben arról nevezetes, hogy a párt egyesüi 1 és üdvös eszméjét valósággá érlelte .Nézd meg, kebledben kialudtak-e már a pártszenvedély tüzei: oda tudnád-e adni utolmi rongyodat, hogy hazád mezitelenségét elfedezzed , ha a koldus hazában csak gazdagodni agyad, bizony nem vagy sem jó honfi, sem magasztos keblű honleány. Mint a társadalom tagja, nézd meg, hol állsz? érinté-e már arcodat az egyesülés eszméjének szárnya, vagy most is a rideg önzés rabva • a bilincsei nyomják el, békázzák meg szellemedet? s e miatt a kulturállamokkal versenyre nem mehet szegény hazánk. Míg mások a társadalmi reform templomában már is kitűnő helyet foglalnak el, mi még folyvást ott ülünk az előcsarnokban , s orülünk ha a világhódító kultura, alamizsnaképen, el>y két fillért vet tarisznyánkba. --- Fel a haladás ormaira, fel honfiak és honleányok, fel teltre, fel munkára! - Il» véges az élet, tegyétek végtelenné jóleslitek által. Hát az irodalom pártolása dolgában, hogy vagyunk, mert mig a szellemi táplálék oly élet szükséggé nem válik, mint a falat kenyér, addig szellemi háztartásunk mérlege mindig csekkül áll. Hecsülöm a francia munkást, aki napszámának élvezetre szánt részét újságolvasás mellett költi el: hát a mi népünk olvas-e már, mig egy haszontalan szenvedély oltárán tizeket, százakat pazarlunk el, ujságlapokra áldozunk-e filléreket ?! .... Ezeket mind át kell gondolnunk ezen napon. Ij élet. új eszmék forrásába kell sietnünk, hogy sem a hazának, sem a társadalomnak, sem az irodalomnak ránk ezután panasza ne legyen. És most nyájas olvasó Isten veled. Adjon Isten neked boldog Új évet. Bocsáss meg, ha egy kissé zordon vidékeken is meghordoztalak: a sajtónak az élet mezején nem csak a virágokat, de a tüskéket is fel kell mutatni. Mi különben óhajtjuk, hogy neked kedves olvasó, az uj év csak virágokat teremjen, virágokat szegény hazánknak is !!! Peressen fi / Jd n on. Az új mértékekről a gyakorlati élet szempontjából. OJ A következő sorokban nincs szándékunkban az új métermértékek természetét, értelmét, előnyeit tudományosan ismertetve előterjeszteni. Az új mértékek ismertetésének egy év elforgása alatt egész Irodalmi jött már létre. Úgy, hogy mi e sokból, az általunk átvizsgált ismertetésekből, olvasóinknak legjobban ajánlhatjuk a Jády Józsefet és Hanvai Literáti Károlyt Kolozsvárról. Nekünk célunk e közleményben röviden s népszerűen, a gyakorlati életben most már alkalmazottságában mutatni be az új mértékeket, hogy a mindennapi adásvevésnél minél könnyebben beletalálhassuk magunkat azok használatába. A különböző tárgyak mérésénél négyféle mértékünk szokott igénybe vétetni, úgymint a hosz — űr súly- és területmérték. A hoszúság mérésében használtunk eddig «"»let, lábot, hüvelyket, röföt — ezentúl használunk métert, — kisebb részeiben ;1 decimétert, centimétert, — nagyobbításában a decauétert, hectométert, kilométert. Az ár mérésében használtunk eddig akót, pintet, tüzét, meszelyt, verdungot, majd kilót, mérőt, vékát, és fertályt,— ezentúl használunk egy litert,— kisebbítésében a deciliter (a liter tized részét), centilitert (a liter századrészét), — nagyobbításában a decalitert (tíz litert) dectolitert (száz litert) és kilolitert (ezer litert. A súly mérésében használtunk eddig bécsi v O és vámmázsát és bécsi és vámfontot, latot ( ezentúl használunk grammot, — kisebbítésében decigramm ,tizedrész gramm), cent grammot (századrész gramm), nagyobbításában decagramm (H> gramm, hectogramm ^ 100 gram) kilogramm (1000 gramm) és tonnát 1000 kilogramm vagy 1 millió gramm J. A terület mérésében használtunk Q ölet, • lábat, Q hüvelyket — ezentúl • métert vagy is Ar-t (száz métert), - kisebbítésében a deciár, ecutiart, - nagyobbításában a deear, heetar és kilart. Ha viszonyítni akarjuk az új mértékeket a a régiekhez, kitűnik, hogy a Meter annyi mint 38 bécsi hüvelyk, vagyis 1 Vt röf; adc.ciméter annyi mint .'>, S vagyis kerek számban 4 bécsi hüvelyk ; a centiméter annyi mint ', bécsi hüvelyk vagy is 4 bécsi vonal. Vissza tele egy hüvelyk .'5 centiméter, egy láb — IV2 centiméter egy rőf — centiméter, egy öl 181.;» centimétert S ha ez effy HZÚ ..pénz" kifej«'. Mindent, mit a .sziv kivánhat: — Húr vágyjon ,szebb, mit^a.sh, nem ez Kimét többet, mit kívánjak ? Kaj lelkem, hogy veszni indul Minden, a mi kicsiny, rrinek. Az idő ily hullámtul Féltem szép, kis nemzetemet . . . S a Magyarok Istenének Most csak azért imádkozom: Adjon egy jó, ^azda^ évet. S legyen oly nag y — mint egy koron . . I.együnk nagyok, hogy na már ma A nagynak van csak jövője. I együnk nagyok a munkába S nincs hullám, n»ely#elsöpörne ! Csepeli Sándor. Ép fegyenc emlékirataiból. hlbesztlós. — írta Szép Miklós. Borzasztó! igazán borzasztó!! A ki e szavakat mormogá, az az öreg József volt, házmestere azon háznak, melyben én laktam jogász koromban. Iles be derék, jóravaló ember volt az öreg, ki látva az én szerény állapotomat, igyekezett a tök kitelhető módon könnyíteni azon tett szolgálatot, annélkül, hogy azért hálát várt volna, talán azt hité, hogy mindannak úgy kell lennie. Most éppen ruháim tisztogatásával foglalkozott, szintén ,,privát passióból" miközben újra ismétlő fentebbi túljajdulását. — József bácsi ! mi baja? — kérdem tök meleg érdekeltséggel. Oh ne hidjétek, hogy a társadalom alsóbb rétege, a napi élet kényszerüségével küzdő nép nem mutat fel gyöngyöket. Ne hidjétek, hogy a szép és nemes iránti érzék csak az iskolailag képzett szivekben honol. .Meg van az a szénégető kunyhójában, a puszták nyers, természetszülötte keblében gyakran, midőn az a ragyogó palotákban hiányzik. Az öreg vallató kérdésemre szomorúan nézett rám : — Hagyja az úrfi — monda — ön, ki oly ifjú még, minek ismerné az élet azon szomorú oldalát, mely a mi elfásult szivünket is képes megremegtetni még. — Beszélnie kell, akarom — szóltam az öreghez, szentül meglévén győződve , hogy az öregről magáról van szó. — Legyen tehát. — E ház negyedik emeletében lakik egy szegény özvegy asszony, kit — 16 éves leánykájával — a nyomor, a kétségbe esés üldözött ide. — Itt megállott az öreg, könycseppet törülve ki szeméből. — Tovább, tovább, folytassa kérem ! — Most az a nő, kitől elfordult a világ, kit üldözött a sors, haldoklik, elhagyatva, nyomorult szalmapárnán. Nincs senki, ki szánalmat érezne irányában. ÉI megtevém, mit tehetek, amit erőm és szegénységem engedett, de most most már én sem segíthetek, utolsó pénzem is nekik adom — De az nem lehet! Az emberek! Csak meg könyörülnek ily végtelen nyomor láttára. — Hagyja az úrfi. Az emberek! Ön nem ismeri, dehogyis ismerné a világot. Mindenütt, hova érdekükben segélyért fordultam, hidegség és közönnyel találkozom. — Ki e ház ura? ~ Ilah! hah! hah ! — kacagott kinosan. Épen ön ismertem kő szivét, azért hagyom őt legutoljára. De meg is bántam, hogy hozzá fordultam. Ksdö szavaimra először elkergetéssel fenyegetett, végül azzal küldött el , hogy vesszenek a nyomorult koldusok , kik már egy év óta házbért nem fizetnek. .Jobb ha minél elébb meghal az a vén boszorka, legalább elpusztulnak a háztól. — Iszonyú !! — kiáltom fel 20 éves lelkem egész lángkevével, miközben a szánalom, az emberek iránt megtántorodott bizalmam érzete váltakozott bennem. Jól van! ha könyörtelen mindenki, úgy segíteni fogok én, vezessen engem kérem oda — fordultam az öreghez.