Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-01 / 1. szám

eszmék, gondola­tok, fénylő tervek, me­lyek túlélik már e földön megistenü­lt alkotóju­kat, melyek túl­élik az idol, s a rohanó évszá­zadok zajló tengeréből úgy emelkednek ki, mint óriás kőtornyok, mint égbenyúló sziklacsúcsok, melyekről a vihar szárnyai csak a port verik le, de beszennyezni vagy pláne eldönteni egyálta­lában nem képesek. Véletlen az élet, ha végetlen eszmék, köz­jóra irányuló tervek, gondolatok gyémánt- lán­colata alkotja azt. Tettei­d, k­ö­z­h­a­s­z­n­u mu­n­k­á­s­s­á­g­o­d , t­á­r­s­a­d­a­l­o­m- s­z­é­p­i­t­ő é­s nemesítő gondolataid n­e­m v­e­s­z­n­e­k el; ezek oda ülnek koporsódra, virágot ültetnek sírhalmodra minden elhanyatló évvel. — Te meg­halsz, de eszméid nem­ soha.— A szellem­világi magzatok, mikor meghalsz, előtted mennek, hogy kinyissák neked az örökkévalóság kapuját, azután visszajönnek tovább küzdeni a földön nemzetségről nemzetségre. — A nagyok emlék­szobrait összetörheti az idő, de az állatok kép­viselt e­s­z­m­é­k s­zz­a­r­­­v­a­i i­r­á­n­y­t a­d­n­a­k. — • az időnek. Ezredévek temetkezhetnek az enyészet sír­jába , de egy M­ó­z­e­s, egy K­­r­i­s­z­t­u­s, eg­­ ­Y a s 11 í n g t o n: egv L n I h e r. egv K á 1 v i n. 2 történelem sziklacsucsán fognak ragyogni akkor is magasztos fény Jo alakban, mikor a törpe em­berkéknek még csontjaikat is régen megemész­tették már a sír férgei. .Nem közönyös hát ránk nézve, hogy 111 melyik párthoz, melyik táborhoz tartozunk.— A haladó pártnak vagyunk-e hívei, vagy a ma­radás, a tespedés bü­szködt lávában, sarában lu­bickálnak lábaink: kivált most, az idő e forduló pontján, a mult s jövő között, midőn egy év hal meg és egy uj év születik, komolyan számot kell vetnünk magunkkal, hogy mik várnunk; hovai tartozunk; épült-e a társadalom, a szabadság , jólét temploma általunk, vagy talán csak bot­ránykövek vagyunk, melyek öntudatlanul arra várnak, hogy az idő folyvást forgó malmának kerekei által összetiporhassanak ?! Ca­tárol azt olvassuk, hogy a mit egy egész napon át cselekedett, mondott avagy hal­lott, este, mielőtt lefeküdnék, mindazokat egy­másután elgondolta. — Hát egy egész esztendő­nek végén s egy újnak kezdetén, mennyivel nagyobb okunk van nekünk ezt cselekedni. —« Még pedig, ne csak gazdasági számadó köny­veinket vizsgáljuk át, hanem nézzük állal szel­lemi háztartásunk naplóját is, hogy mulasztá­sain­k nincsenek-e plus­z a 11. j­ó­t­e 1 1 e i 11 k pedig m­í­n­u­s­b­a­n. Az enyészet folyama harsogva zug körül­tünk e napon: ott sodorják hullámai az elmúlt esztendőt: mennyi rem­­énykoszoru elhullott leve­l *­lei: hány megtört szív sóhajtásai úszkálnak a zugó habokban: kérdezd meg hát magadat nyá­­j­jas olvasó, hogy miként éltél, miként cseleked­tél : az ártatlanul megmartak könvei, a hü­sziv reményeinek elhullott levelei nem tesznek-e bi­zonyságot ellened ?! Mint honpolgár munkáltad-e hazád javát, mert azt munkálni kötelmeink hit betöltése által bármi szerény körben képesek vagyunk. — Az elmúlt év politikai tekintetben arról nevezetes, hogy a pá­r­t egy­es­üi 1 é­s üdvös eszméjét va­lósággá érlelte­ .Nézd meg, kebledben kialudtak-e már a pártszenvedély tüzei: oda tudnád-e adni utol­mi rongyodat, hogy hazád m­ezitelenségét el­fedezzed , ha a koldus hazában csak gazdagodni­­ agyad, bizony nem vagy sem jó honfi, sem ma­gasztos keblű­ honleány. Mint a társadalom tagja, nézd meg, hol állsz? érinté-e már arcodat az egyesülés eszméjé­nek szárnya, vagy most is a rideg önzés rab­v­a • a bilincsei nyomják el, békázzák meg szellemedet? s e miatt a kultur­államokkal versenyre nem­ mehet szegény hazánk. Míg mások a társadalmi reform templomában már is kitűnő helyet fog­lalnak el, mi még folyvást ott ülünk az elő­csar­nokban , s orü­lü­nk ha a világhódító kultura, alamizsnaképen, el>y két fillért vet tarisznyánkba. --- Fel a haladás ormaira, fel honfiak és honleá­nyok, fel teltre, fel munkára! - Il­» véges az élet, tegyétek végtelenné jólesl­itek által. Hát az irodalom pártolása dolgában, hogy vagyunk, mert mig a szellemi táplálék oly élet szükséggé nem válik, mint a falat kenyér, addig szellemi háztartásunk mérlege mindig csek­­k­ü­l áll. Hecsü­löm­ a francia munkást, a­ki nap­számának élvezetre szánt részét újságolvasás mellett költi el: hát a mi népünk olvas-e már, mig egy haszontalan szenvedély oltárán tizeket, százakat pazarlunk el, ujságlapokra áldozunk-e filléreket ?­! .... Ezeket mind át kell gondolnunk ezen na­pon. I­j élet. új eszmék forrásába kell sietnünk, hogy sem a hazának, sem a társadalom­nak, sem az irodalomnak ránk ezután pa­nasza ne legyen. És most nyájas olvasó Isten veled. Ad­jon Isten neked boldog Új évet. Bocsáss meg, ha egy kissé zordon vidékeken is meghordoz­talak: a sajtónak az élet mezején nem csak a virágokat, de a tüskéket is fel kell mutatni. Mi különben óhajtjuk, hogy neked kedves olvasó, az uj év csak virágokat teremjen, virágokat szegény hazánknak is !!! Peres­sen fi / Jd n on. Az új mértékekről a gyakorlati élet­ s­z­e­m­p­o­n­t­j­á­b­ó­l. O­J A következő sorokban nincs szándékunkban az új métermértékek természetét, értelmét, előnyeit tudományosan ismertetve előterjeszteni. Az új mér­tékek ismertetésének egy év elf­orgása alatt egész Irodalmi jött már létre. Ú­gy, hogy mi e sokból, az általunk átvizsgált ismertetésekből, olvasóinknak legjobban ajánlhatjuk a Jády Józsefet és Hanvai Literáti Károlyt Kolozsvárról. Nekünk célunk e közleményben röviden s nép­szerűen, a gyakorlati életben most már alkalmazott­ságában mutatni be az új mértékeket, hogy a min­dennapi adásvevésnél minél könnyebben beletalál­hassuk magunkat azok használatába. A különböző tárgyak mérésénél négyféle mér­tékünk szokott igénybe vétetni, úgymint a hosz — űr­ súly- és területmérték. A hoszúság méré­sében használtunk eddig «"»let, lábot, hüvelyket, rö­föt — ezentúl használunk métert, — kisebb ré­szeiben ;1 decimétert, centimétert, — nagyobbításában a decau­étert, hectométert, kilométert. Az á­r mé­résében használtunk eddig akót, pintet, tü­zét, me­szely­t, verdungot, majd kilót, mérőt, vékát, és fer­tályt,— ezentúl használunk egy liter­t,— kisebbíté­sében a deciliter (a liter tized részét), centilitert (a liter századrészét), — nagyobbításában a decalitert (tíz litert) dectolitert (száz litert) és kilolitert (ezer litert. A s­ú­l­y mérésében használtunk eddig bécsi v O és vámmázsát­­ és bécsi és vámfontot, latot ( ezen­túl használunk g­r­a­m­m­­o­t, — kisebbítésében deci­gramm ,tizedrész gramm), cent­ grammot (század­rész gramm),­­­ nagyobbításában decagramm (H> gramm­, hectogramm­ ^ 100 gram­­) kilogramm (1000 gramm) és tonnát 1000 kilogramm vagy 1 millió gramm J. A t­e­r­ü­l­e­t mérésében használtunk Q ölet, • lábat, Q hüvelyket — ezentúl • m­­étert va­gy is A­r-t (száz­­ métert), - kisebbítésében a deciár, ecutiart, - n­agyobbításában a deear, heetar és kilart. H­a viszonyítni akarjuk az új mértékeket a a régiekhez, kitűnik, hogy a Meter annyi mint 38 bécsi hüvelyk, vagyis 1 Vt röf; a­d­c.­c­i­m­é­t­e­r annyi mint .'>, S vagy­is kerek számban 4 bécsi hüvely­k ; a c­enti­m­éter annyi mint '­, bécsi hü­velyk vagy is 4 bécsi vonal. Vissza tele egy hüvelyk­­ .'5 centiméter, egy láb — IV2 centiméter egy rőf — centiméter, egy öl 181­.;­» centimétert S ha ez effy HZÚ ..pénz" kifej«'­. Mindent, mit a .sziv kivánh­at: — Húr vágyjon ,szebb, mit^a.sh, nem ez­­ Kimét többet, mit kívánjak ? Kaj lelkem, hogy veszni indul Minden, a m­i kicsiny, rrinek. Az idő ily hullám­­­tul Féltem szép, kis nemzetemet . . . S a Magyarok Istenének Most csak azért imádkozom: Adjon egy jó, ^azda^ évet. S legyen oly nag y — mint egy koron . . I.együnk nagyok, hogy n­a már ma A nagynak van csak jövője. I­ együnk nag­y­ok­ a munkába S ni­ncs hullám, n»ely#elsöpörne ! Csepeli Sándor. Ép fegyenc emlékirataiból. hlbeszt­lós. — írta Szép Miklós. Borzasztó! igazán borzasztó!! A ki e szavakat m­ormogá, az az öreg József volt, házmestere azon háznak, melyben én laktam jogász koromban. Iles be derék, jóravaló ember volt az öreg, ki látva az én szerény állapotomat, igyekezett a tök­ kitelhető módon könnyíteni azon­ tett szolgálatot, annélkül, hogy azért hálát várt volna, talán azt hité, hogy mindannak úgy kell lennie. Most éppen ruháim tisztogatásával foglalkozott, szintén ,,privát passió­ból" mi­közben újra ismétlő fentebbi túljajdulását. — József bácsi ! mi baja? — kérdem tök­ me­leg érdekeltséggel. Oh ne hidjétek, hogy a társadalom alsóbb ré­tege, a napi élet kényszerüségével küzdő nép nem mutat fel gyöngyöket. Ne h­idjétek, hogy a szép és nemes iránti érzék csak az iskolailag képzett szi­vekben honol. .Meg van az a szénégető kunyhójában, a puszták nyers, természetszülötte keblében gyak­ran, midőn az a ragyogó palotákban hiányzik. Az öreg vallató kérdésemre szomorúan nézett rám : — Hagyja az úrfi — monda — ön, ki oly ifjú még, minek ismerné az élet azon szomorú oldalát, mely a mi elfásult szivünket is képes megremeg­tetni még. — Beszélnie kell, akarom — szóltam az öreg­hez, szentül meglévén győződve , hogy az öregről magáról van szó. — Legyen tehát. — E ház negyedik emeleté­ben lakik egy szegény özvegy asszony, kit — 16 éves leánykájával — a nyomor, a kétségbe esés ül­dözött ide. — Itt megállott az öreg, könycseppet tö­rülve ki szeméből. — Tovább, tovább, folytassa kérem ! — Most az a nő, kitől elfordult a világ, kit üldözött a sors, haldoklik, elhagyatva, nyomorult szalmapárnán. Nincs senki, ki szánalmat érezne irá­nyában. ÉI­ megtevém, mit tehetek, a­mit erőm és szegénységem engedett, de most most már én sem segíthetek, utolsó pénzem is nekik adom — De az nem lehet! Az emberek! Csak me­­g könyörülnek ily végtelen nyomor láttára. — Hagyja az úrfi. Az emberek! Ön nem is­meri, dehogyis ismerné a világot. Mindenütt, hova érdekükben segélyért fordultam, hidegség és közön­­nyel találkozom. — Ki e ház ura­­? ~ Ilah! hah! hah ! — kacagott kinosan. Épen ö­n ismertem kő szivét, azért hagyom őt legutoljára. De meg is bántam, hogy hozzá for­dultam. Ksdö szavaimra először elkergetéssel fenye­getett, végül azzal küldött el , hogy vesszenek a nyomorult koldusok , kik már egy év óta házbért nem fizetnek. .Jobb ha minél elébb meghal az a vén boszorka, legalább elpusztulnak a háztól. — Iszonyú !! — kiáltom fel 20 éves lelkem egész lángkevével, mi­közben a szánalom, az em­berek iránt megtántorodott bizalmam érzete válta­kozott bennem. Jól van! ha könyörtelen mindenki, úgy segíteni fogok én, vezessen engem kérem oda — fordultam az öreghez.

Next