Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-22 / 17. szám
17. szám. III. évfolyam. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztő egylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,Mercury-estület / / / . KÖZLÖNYE. Klúli/rtési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott raj(lts fiai'ül nr könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. r. » Pápa, 1 tavas/hó Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulajdonos s felelős szerkesztő Id. Szabó Fiáról. 100n centim. 1 frt, 150Q centim. 80 kr, 50 O centim. 2 frt, 40 kr, 400Q térfogatoknál a következő magasabb fok díjjá számítalik. Bélyegdij mindig külön fizetendő. i iofizeto«si clijalv! A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lakásár a! Anna-tér 1 rí if». .sz. a küldendők. A hirdetési díjak térfogat szerint számítalnak: 18Q centim. ín kr, .>0Q centiméterért 50 kr, 7l[Q] centiméterért 70 kr, 1 frt 40 kr, 200Q centim. 1 I't! centim. 5 frt. .V közbeeső Egy évre 6 fr. Félévre 3 r. Negyedévre 1 tr. 50 kr. A tanfelügyelet hazánkban. OJ a 11 I /° A. tanfelügyelet érdemében már évek óta 1110-* zog a sajtó, de nem hallják felszólalásait, akiknek hallaniok kellene. A tanfelügyeleti házon belül mély a csend, míg a házon kivül az adózók sorában igen sokra nőtt már azok száma, kik e házat nem igen féltik a rombadöléstől. — sőt szeretnék, ha mielőbb kirn— ihatnék alóla az alap, s építenének az esküdtekből s táblabirákból teremtett ,szak-tanfelügyelők** menedékháza helyett oly menedékházat, melyben az agg tanítóknak juttatnának egy kis nyughelyet. És ha akár népmüvelődési, akár emberbaráti szempontból mérlegeljük ez új eszmét, mindenkép csak azoknak lehet igazuk, kik a tanfelügyeleti intézményt — legalább jelen felette költséges alakjában nem hajlandók bálványozni, s akik többre becsülik egy úgy szerető tanító buzgóságát, mint 82 tanfelügyelőnek — állami haszon tekintetében — az eddigiek után nullára redukálható végrehajtató működését, mely tehát szorosan véve csak egy oly közbeszúrt s erőtetett intézmény, mely ha van, ha nincs, nem igen sopánkodunk élete fenntartásáért. Azt mondják, hogy az állami felügyelet követeli. Ha követeli, lehet találni rá olcsóbb eszközöket. Történjenek a ministeriumból kiküldetések. Ez semmi esetre sem kerülne annyiba! Az új közigazgatási törvény értelmében a tanfelügyelő beillesztelik a megyei intéző 10-es bizottságba .Nagyobb eredményűvel fog-e ott működni, mint működölt eddigelé, látjuk már előre. Mert mint tanfelügyelő ismét csak a régi nótát fogja fújni. Bekívánja a tanítóktól a statistikai adatokat. Csinál belőlük egy nagy hangon szerkesztett jelentést, hozzáfüggeszti javaslatait a hiányok pótlásáról. E jelentést — ha lesz miből — ki is nyomatják, s azután leteszik a levéltárba. És aztán várhatjuk a dolgok újabb fejlődését. A tanfelügyelő — ha lesz rá pénze — beutaz egynehány községet, betekint a szegény falusi iskolákba, jól étkezik a papnál itt is, ott is, s aztán hazajő, hogy háslm foglalja, mit látott, mit nem. És ez így fog menni évről-évre, anélkül, hogy valami érezhető hasznot húzna az állam belőle. Az ilyenekre nálunk azt hiszik, hogy telik, hiszik pedig azok, kik a nemzeti életet az utcák járdáiról ismerik. Pedig kinyílhatott volna már szemünk annyira, hogy a humbugban ne hídjünk. Vessünk számot állami háztartásunk keserves viszonyaival. Nekünk a parádéról le kell mondanunk, mert nincs gúnyosabb helyzet a cifra nyomorúságnál. Százezereket csak oly könyt vetlén, szigorú megfontolás, s érdemi kritika nélkül ki nem dobhatunk a tanfelügyelőkre, mikor a nép és a nép tanítói koplalnak. Nekünk a krajcárokkal is lelkiismeretesen kell számolnunk, mert különben nyakunkra jő az államfőnk, ez a rettenetes állapot. Ha ezt el akarjuk érni, ám parádézzunk. De ha nem, akkor vessük ki államháztartásunk hajójából a fölös terheket. A mai nehéz viszonyok között ilyen a tanfelügyelői intézmény is! Szerényi Endre. ^X'i yl {f-i iSj JjléPJs o I ITT A TAVASZ. tt a tavasz! Minden, minden újra éled; A remény szikét felülti a természet. V » f • ; A nap mosolyogva néz alá a földre, Hogy sugárival a tél gyászát megölje. A halk esti szellő oly édesen suttog, A madár az égen azt dalolja: boldog! A kies völgy s mező új virágot hoznak. — S a csalogány dala bájt ad a bokornak. 9 l'j «'let. kedv derül a természet ölén; Csak engemet hagy el a legvégső remény, Az élet reménye! s helyette a bánat Sötéten — mint rémes éji szellem — támad Nem vigasztal semmi, ugy fáj az ha látom. Hogy a virulás ül minden bokron, ágon, Mig szivem fölött zord tél gyásza dühöng, dúl,— A mi meg nem szűnik, csak majd a síron túl! Viruló tavaszkor érjen el halálom! (íyász-virágos sirban jól esik az álom. A holtak hazája szinte kivirít majd, S hantjaim fölött az esti szellő sir dalt. Pihenni vágyok én! Égő fájdalommal Várom azt a percet, midőn e szív meghal. Az leszen fölírva egyszerű fejlamon: Csalfa fény az élet, egy eltűnő álom ! (Pápa, 1X7 í. április 12-én.) Újvári Elek*). *) Korán elhalt ifjú költőnknek fennmaradt költeményei közül. Szerk. Pápa város polgármesterének és jelentése 1871)-ról. (6. folytatás). V. A kapitányi hivatal. • • 1. Ügykezelési napló iktató száma 2618 ; e közt elintézetlen maradt 1870-ra IU ügydarab 2. Cselédkönyv kiadatott 2013. Marha és lójárlati igazolvány. 1052 Közmunka tartozás 1875-re kirovatott gyalog napszám 5805 vonós napszám 1444 7249 Ebből megváltatott gyalog napsz. 1830 vonós napsz. 2130 j Leszolgáltatott gyalog napszám 3175 vonós napszám 1184 7241) Hátralék nincs. Halálesetfelvétel volt 42 Nlorki bácsi. — Korrajz. — írta Belányi Ferenc. (8. folytatás). A háziúr iparkodott szolgája mulasztását helyrehozni, ámbár nem bírta a látogatás okát megmagyarázni. Magához hivta Carót, — kimentette az illedelmetlenséget, de kissé meghidegült, mikor a fiatal gróf azt felelé, hogy még jóravaló helyen sincs szokva a várakoztatásra. — Na nem találja gróf úr a helyet jóravalónak — felesé Horki bácsi a látogatásnak útját állva és Caró nyakbilincsét lazábbra fogva, — akkor nem értem, mit keres itt. — Nincs is szándékom soká itt időzni, csupán azért jöttem, miszerint azon nőt, ki, amint a faluban beszélik, e viskóba menekült, innen elvigyem. Caró nagyot morgott, mintha értené, mit beszélnek. — Horki bácsi pedig nagyott nézett és nagyot nyelt; az ő curiáját még senki sem nevezteviskónak. Végig nézte a grófot és tovább állta útját. — Hát gróf ur azon nőt keresi, ki ma éjjel birtokomba menekült! — kérdő. — Igen, igen — felesé a fiatal mágnás türelmetlenül, — hol van. V — Azon nő jó helyen van, — adá Ilorki válaszul. — Itt és jó helyen — fakadt ki nevetve a látogató, — azon nő jobb helyekre van szokva ; de ne beszéljünk sokat, vezessen hozzá vagy küldje ki, hadd távozhassak. — A távozást teljes készséggel megengedem, nem is hittem, hogy jöjjön, viszonzá a háziúr, de sem nem fogom a nőhöz vezetni, sem nem küldhetem ki, mert azon ne, kit én különben nem ismerek, eszméletén kívül van ide érkezése óta, s az orvosom kijelentése szerint hetekig fog tartani, mig felépül. — Beteg ? ! — mondá a fiatal ember kissé meghökkenve , ele csakhamar hozzá tevő: ah ! ball, ez csak kifogás, bocsásson hozzá. Ezzel a gróf a háziurat félre akarta tolni, hogy a házba hatoljon, mi Nlorki bácsit arra birta, hogy a Caró nyakláncát még jobban megeressze, mi által a kutya annyi szabad tért nyert, hogy a grófnak hátrálnia kellett, ha combjait az éles fogak elöl megakarja védeni. — Átkozott eb — kiáltás — kedvem volna lelőni. — Kár lesz fáradni, felelé a háziúr — mert mire egygyel elvégzi, többi kutyábra gróf úrral végzik el. De hogy röviden végezzünk — tévé hozzá kemény hangon — mit akar ön? — Azt akarom, hogy azon nőt kiszolgáltassa nekem, — hányszor ismételjem. — De mi joggal követeli ön ezt. Nem tartozom önnek számot adni. — Akkor én nem tartozom önnel szóba állani — felesé Horki bácsi, s hátat fordítva indult befelé. — Uram, ezen nő házamhoz tartozik — kiáltott türelmetlenül a gróf utána. Norki megfordult. — Házához tartozik? s mily minőségben - kérdé. — Az megint oly kérdés — mely . . . Melyre felelnie kell, ha akar tovább velem szóba állani - vágott a háziúr szavába. 17