Pápai Lapok, 1877 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-06 / 1. szám
IV. évfolyam. 5 Ül Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, "YV a.j clits Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intéyendők. Felelős szerkesztő: Fili*© di Allbixx. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztő egylet, kertészeti társulat, lövész- tüzoló-egylet Megjelenik e lap Hetenkint egyszer, szombaton, 1.szám. I OOO centim. frt, IfIOQ centim. 1 frl .10 kr, SOOrj centim. 1 ft, 80 kr, 500n e-Milini. 2 Irl. 10 kr, 1000 centim. 5 Irt. A közbeeső térfogatoknál a következő magasabb fok dijja számilalik. Bélyegdij mindig külön fizetendő. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lakás»áx"*a: Főutca 20. sz . emelet, 7. ajtó, küldendők. Pápa, 1877. jaiiuát* O. évre Klőlizetési díjak: . . . . 6 IV. Félévre 5 Ir. Negyedévre 1 II. HU kr. A lxirdelő."í.i. díjak térfogat szerint számítanak: ISO centim. 20 kr, centiméterért 10 kr, 70Q centiméterért 70 kr, Kiadó: Majdxt.s KLax.dly T. olvasóinkhoz! A ,j Pápai Lapok" jelen számával megkezdetik a negyedik évfolyamot. Lapunk három évi fönállása bizonyítja azt, hogy nem volt fölösleges, hogy városunk és vidéke értelmes közönsége beismeri létezésének szükségességét. Lapunk irányát és célját ismerik t. olvasóink, mit más alkalommal ki is fejtettünk. Bizton reméljük, hogy városunk és vidéke értelmes közönsége valamint eddig, úgy ezután sem fogja megvonni pártolását. Előfizetési ár: Negyedévre . . . . 1 ft 50 kr. Félévre 3 ft — Egész évre 6 ft — A „Pápai Lapok" szerkesztősége, Némi észrevételek. A „Pápai Lapok" múlt évi 52-ik számában egy iparbarát érdekes cikkét olvastuk, melyre legyen szabad némi észrevételt tenni. Az említett cikkben azon óhaj van kifejezve, vajha a különböző ipartársulatok egy testületté olvadnának össze, mégpedig azon okból, hogy a társulás által volna csak lehetséges az iparágak fejlesztése és ennek fő eszköze, a szakoktatás előmozdítása, közreműködés az ipartanodák felállítása és fentartása körül stb. Nagyon is elismerésre méltó az, hogy minél nagyobb a tömeg, s főkép, ha még összetartó is, annál több üdvös cél érhető el; azonban a különböző érdekű iparosok tömörülése e téren csak annyiban lenne üdahazó, ha jövedelmeiket az ipartanodák felállítására áldoznák. Kérdem, hol maradnak akkor saját érdekeik ? Márpedig, hogy mindegyiknek meg van saját érdeke, azt tagadni nem lehet *. Az igen tisztelt iparbarát úr azt mondja cikkében, hogy „hallottuk azt is midőn egy megszorult, különben becsületes ember 60 forintot volt kénytelen felvenni s nem kapott másként, mint havonként 3 ft kamat mellett," ilyen pedig uraim ! igen sok van és e sok a jó cél elérésén lelkesül s szívesen hozzájárul tehetsége szerint annak kiviteléhez. De hol van mai napság ily állapotok közt a lehetőség ? ! Nem lehet tehát csodálni, ha minden különálló testület nem olvad össze, mert ha maga erejéből tud pénzt összerakni, inkább tagtársa szorult helyzetén kíván segíteni, mint ipartanodát felállítani, mégpedig nem azért, mintha azt jónak el nem ismerné, hanem csupán azért, mivel annak csak több évek után lehetne üdahozó és sikeres hasznát tapasztalni**). A kérdéses cikkben az is meg van említve, hogy a molnárok külön társulatot képeznek. Ennek oka egyrészt az egyes tagok távolléte, másrészt megtanultak már azok a magok lábán járni, s nagyon jól tudják, hogy a kormány nem azért szüntette be a privilégiumos céheket, hogy újólag utat s módot mutasson, mikép tarthassák fel ') Az említett cikkben nem arról van szó, hogy az egész jövedelmet, hanem annak<10 részét kellene a szakoktatás emelésére fordítani. Szerk. **; Az kissé furcsa felfogás. Ne ültessünk fákat, mert csak évek multán élvezhetjük gyümölcsét. Szerk. magukat***), hanem egyszerűen megengedte a társulást , s így a malom-ipartársulat is megalakult azon szilárd akarattal, hogy segíts magadon, és az Isten is megsegít. Tehát feladata saját körében ugy intézkedni, hogy a szorult helyzetben mást is segíthessen, jövőre pedig pénzt szerezzen. Tanoncaikat a nagy távolság miatt nem küldhetik ugyan ipartanodába, miáltal az iskolai ismeretektől - igaz — elmaradnak , de a szakismeretre maguk képezik ki s nekik az idővel szükséges anyagi erőt is megszerzik, szóval azokból a hazának hasznos polgárokat nevelni legtöbb törekvésük.— Két év óta van két egyletük, t. i. a majomipar - egylet s ezzel kapcsolatban segélyegylet, mégis e kettő kiegészítő egyet képez. A testület 150 tagból áll, melynek feladata a kiszabott évnegyedes befizetésekhez keresetéhez képest úgy járulni, hogy a körükben levő minden szűkölködő üzlettársukat és munkaképtelenné vált segédjeiket segélyezhessék és ajánlhassák. — iMind emellett nem megvetendő összeget takarítottak meg, s mindegyik pénztáruk kamatozó tökével bir. Ha a t. szerkesztő úr megengedi a segélyegylet alap- adályait be fogom mutatni. ****) Egy m. t. testületi tag. EGY ERDÉSZ TUNODFSEL (Ajánlva L. Shaniera kisasszonynak.) T. lesben ülök erdő völgyben, * ° Bokrok között, sziklaközben. Oly nelítú' itt pihenni, f Andalodni, elmerengni! Hallgatózni olyan édes; Szikla, bokor oly beszédes: Szikla mohos lapjaira Az enyészet föl van irva! . . . Olvasgatom e nagy könyvet. Melyet a természet fölvet: Minden nyom egy emlékirat, Valamerre hegy, völgy kihat... Hajsza barna. Levél a szerkesztőhöz. Páris, 1876. dec. 26. Mélyen tisztelt szerkesztő úr! •Jóllehet elmaradtam a nagyvilágtól, és tájékozatlanul állok a pápai újdonságok terén, a mennyiben még *»») Ezépen nem volt a kormány szándékában. Szerk. ***) Igen örülünk, hogy az említett cikk egyik ipartársulat figyelmét magára vonta s észrevételeit megtette, habár némi téves felfogással. Hisszük, hogy a reflexió nem fog elmaradni. Si. vrk. Uti jegyzetek. Augsburg. — Egerek és patkányok — A Fuggerek. — Fuggerei.• A tanácsház. Egy német antiquariumba vezetem be olvasóimat. Augsburg a bajor fensik tetején fekszik a Lech és Wertach folyók között, melyek a város alatt amaz kelet, ez nyugot felől, összefolynak. A vizet a város minden részeibe, épületeibe és a szökőkutakba egy csodálatos víznyomó gép vezeti be; a vízművek három toronyban vannak elhelyezve, ezen igen érdekes gépezetek imnim^nibriTljíM kutak a város valódi diszei, érczszobrokkal vannak ellátva, például, a Herkules kútja, még a III-ik századból való, rajta Herkules, midőn a hydrát megöli, régisége dacára kifejezésteljes csoportozat, Herkules jobbjában levő, ég felé emelt buzogányával óriási csapásokat mér a szörny fejeire, melyeket bal kezében összeszorítva fojtogat. Továbbá Augusztus és Mercur kútja figyelemre méltó régi szobraikkal. Augsburg magas fekvésénél fogva egészséges levegővel bir; határán termékeny földek vannak. — Különös monda kering a nép ajkán a Lech és AA rertack között levő tájról, ugyanis talaja azon csodálatos tulajdonsággal bír, hogy rajta sem patkány, sem egér nem tanyázhat, és ha valaki tántenyésztés céljából hozna ilyeneket e vidékre, menthetlenül kivesznének. Ezen valóságos jótéteményt sz. Ulrichnak köszönik, ugyanis ha ezen szentnek sajáról valaki más vidékre egy maroknyi földet visz, és azt házában szétszórja, ugy minden patkány vagy egér onnan örökre búcsút vesz. — Nikolai, a hires utazó kételkedett ebben, s azt hitte, hogy ar*enicumot kevernek a földbe, a nép ámítása céljából, ő tehát chemiai analysis alá vette, mely azonban sikerre nem vezetett. A város szabálytalanul van építve, de utcáinanagyobb részt tágasak, régi házai kívülről kevés kivétellel freskókkal díszítve — különösen magára vonja figyelmünket a Maximilián utcán a Fuggerféle ház. Szép emlékek f űződnek e névhez, az augsburgiak tisztelettel emlékeznek meg róla, s a Fugger család történetét a gyermekek ajkáról is lehet hallani. Az említett Fuggerféle ház freskóiból leolvassuk mi is e család érdekes történetét. A freskó-képekre megjegyezzük, hogy oly meglepőn szépek, hogy sokáig lebilincselve tartják a szemlélőt. Nézzük ezek rövid vázlatát, melyből egyúttal megismerjük a Fugger család nevének, különösen Augsburgra vonatkozó jelentőségét . Az elsőn egy, a szabad ég alatt Augsburgban felállított trónust látunk, melynek tetején az egyfejű sas kiterjesztett szárnyaival lebeg, a trónon habsburgi Rudolfot látjuk kíséretével, a mint a körülötte térdelő városi polgárok által alkotott törvényeket, melyeket egy apród egy könyvben tár eléje, — szentesíti. Ez történt 12?H március 7-én, és ez által jőn Rudolf Augsburgnak , mint birodalmi városnak alapítója. — A második a bajor Lajos császárnak szép Frigyes elleni ütközetben Lipót osztrák herceg által szenvedett tetemes vesztesége utáni Augsburgba való visszavonulását festi. A harmadik a a Fugger család történetét tárja elénk, ugyanis Fugger 13-dik században Augsburg szomszédságában levő Graben nevű faluban mint takács élt, innen 1867-ben a városba jött és ott kereskedést folytatott, s a szerencse annyira kedvezett itt neki, és később két fiának, hogy mérhetetlen vagyonra tettek szert. Csakhamar emelkedett a Fugger-ház, a bizalom a világ minden részéből öszpontosult bennük, Fugger-féle hajók leptékel a világtengereket, az utakon Fugger-féle szállító kocsikkal találkoztak mindenütt; önálló bankkal rendelkeztek, Fugger-féle pénz árasztotta el a piacokat, temérdek fejedelmi kitüntetésben részesültek, grófság, később hercegségre emelkedtek ; de azért azon feledkeztek meg a köznépről sem, a melyből ők is kiemelkedtek, és a köznép iránti kegyeletüknek legszebb jelét adák, midőn Augsburgban ez úgynevezett Figereit alapították, t. i. Ők szt. Jakab külvárosban egy nagy te-