Pápai Lapok, 1877 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-22 / 16. szám
Franciaország. A párisi közvéleményt, mint a „Pol. C."-nak írják, a készülődő események nagy lagságban tartják, s nagyon félnek a kitörőben levő nyugtaháborútól. A francia üzletvilág azon meggyőződésben van, hogy az orosz-török háború európai conflagratióvá fog fejlődni Románia szintén a török ellen fog harcolni, s mint Bukarestből jelentik, a minisztertanács az egész hadsereg mozgósításának kérdésével foglalkozik és Ghika tábornok Kiseneffbe utazott. Olaszországban hir szerint nagy az orosz-ellenes izgatás, miután a szlávok előnyomulása veszélyezteti az olasz tengerészet jövőjét. Különfélék. — Velencéből írják, ki a Lagúnák városát meglátogatta, az bizonyára ismeri a kicsiny s látszólag csendes Murano szigetet, melynek számos gyárában azonban mozgalmas élet uralkodik. E gyárakban tarka üveggyöngyöket s más üveg cikkeket készítenek, melyek a kis szigetnek nagy hírt szereztek. A muranoi gyárosok és munkások között évek óta oly szerződés ál fönn, mely az utóbbiaknak rendes és jelentékeny hetibért biztosított, de csak addig, mig a szigeten más gyár concurrentiát nem csinál. Nem régen ezen körülmény beállott. Ugyanis két egyén, Angioli és Hadi egy új gyárat állítottak föl, s mivel a régebb gyárosok szövetkezetéhez nem állottak, a fölebb említett záradéknak életbe kellett lépni, vagy helyesebben szólva, a munkások féltek, hogy ugy fog történni. Ennek következtében nagy izgalom keletkezett közölték. Több napon át tanácskozásokat tartottak, s végre tettre került a sor. Több százból álló tömeg nyomult be az új gyárba és vad dühökben megsértették a gépet, összezúzták az eszközöket, szétromboltak minden anyagot és oly károkat okoztak, melyek következtében a gyár hosszú ideig nem lesz képes a munkát folytatni. A törvényes kutatás megindítatott ugyan, de a munkások oly összetartak, hogy a lázítókat aligha lehet kitudni. Az országos világkiállítás központi bizottságába kineveztettek: a kormány képviselője: Németh Imre, elnök: Szapáry Gyula, alelnök: Harkányi Frigyes, tagok: Bedő Albert orsz. főord., Belházy János oszt. tan., Gönczy Pál, Kelety Ká roly min. tan., Hofimann Sándor min. titk., Lechner Lajos mér nök: Molnár István, Nagy János oszt. tan., Pázmándy Dénes sajtóügyi előadó, Posner K. Lajos, Pulszky Ferenc, Ráth Károly, Raditzky Jenő, Székely Mihály és Zsigmondy Vilmos. Az angol Jockey. Az világhírű angol lóversenyeknél, melyek most tavasszal veszik kezdetüket, a legfontosabb személyiség a Jockey. Hogy minő szerepet játszik ó" Angliában, azt egyszerűen már azon tény bizonyítja miszerint a jelenleg legjobb Jockey évenkint 107000 ftot keres lovagló mesterségéből, mely keresete, az angol Lord Kancellár jövedelmével egyenlő. A britt szigetek legelső Jockey-a jelenleg egy alig 18 éves fiatal ember, ki a mult 1876-ik évben 657 versenyben vett, tettleges részt s ezek között 307 izben győztes volt, ez a maga nemében olyan nagy tett, mely előtte még egyetlen egy Jockeytól sem vitetett végbe. Korántsem kell ám hinni hogy a Jockey mestersége olyan nagyon könnyű egy dolog, mert már mindjárt kezdetben szükséges, hogy a Jockey magát megsoványítsa, hogy teste minél csekélyebb súllyal bírjon, s ők a „Bautingkurt" márrég ismerték és gyakorlatilag alkalmazták. A soványodási műtétet a Jockey „hasvesztésnek" nevezi, mely célból, nehéz lópokrócokba bevárva, messze terjedő távgyaloglásokat tesznek, mely alkalommal aztán jókora vízmennyiséget isznak, hogy testöket folytonos izzadásban tarthassák. Voltak esetek, midőn egy Jockey 24 óra alatt 8—17 fontot veszített súlyából. És ha egy Jockey télen által heverészett megesik vele, hogy 20—30 fonttal súlyosabb lesz, amin aztán a verseny ivad megindulása előtt minden áron túladnia kell, mely célra a legerőszakosabb procedúrát hajtja végbe; természetes hogy nagyon gyakran esetekkel fizetnek. Ha Jockey, a lova számára meghatározandó súllyal nem bír, akkor ólomdarabokat kötnek reá. Gyakran megesik, hogy a hosszadalmas fáradságok között lovaglás közben súlyából valamit elveszt, s ennél fogva a máiét ért győzelemtől megfosztatik, mivel „az előírt sullyal" nem bírt. A Jockey világtörténete valóságos nagy műveket mutat fel, melynek végrehajtásához ép oly kitartás, hidegvérűség és lélekjelenlét kell mint a katonai hőstettekhez. Egy tímith Benjámin nevű Jockey futtatás közben lovával felbukott s lábát összetörte minden fájdalmai dacára ismét lovára pattant és a játékot megnyerte, noha visszatérte után ájultan lón lováról leemelve. A bathi versenynél egy lovaglónak szerencsétlenségére az egyik kengyelvasa leszakadt, mindannak dacára ellenfeleit mégis legyőzte, mert elég ügyes volt a leszakadt tárgyat ideje korán felkapni s kezébe tartva célhoz vinni, mert ennek elhagyása győzelmétől fosztotta volna meg, mivel az előírt súlya annyival fogyott volna. Gyakran az úri rend tagjai közül is sokan a Jokkey öltözetet veszik fel, hogy ebbeli passiójukat kielégítsék; sőt Thornton ezredes neje egy lóversenynél részt vett, s bátor lovaglása által az egész előkelő világ tetszését kiérdemelte, mely alkalommal egy 8000 frt értékű kehely volt győzelmének jutalma. Midőn a fentieket egy angol tudósítás nyomán közölnénk, nem mulaszthatjuk el a megjegyezni, hogy bárha nálunk is akadna ember, aki magyar létére úttörő lenne, hiszen nagyuraink szolgálatában mennyi jó jövedelemmel párosult Jockey van alkalmazva, s ezek mind külföldiek s ez mireánk a „lovasnépre" nem nagy dicsőség és egyúttal anyagi veszteség is. Sok semmit tevő beállhatna a Jockey-nak. — A „Journal de Debatse-ban a következőket olvassuk: Verneuil tanár néhány hóval ezelőtt egy fiatal ember gyomrán ritka műtétet vitt végbe. A szerencsétlen uganis tévedésből lugkivonatot ivott, minek folytán nyelőcsöve bedugult. Habár a gyomornak kivakült felmetszése általánosan életveszélyesnek tartatik, mégis, miután nem volt idő az okoskodásra, Dr Verneuil ezen műtétet a legfényesebb sikerrel eszközölte. A fiatal ember jól érzi magát, de az ételeket kívülről közvetlen veszi gyomrába. Az ételek miután sűrű péppé változtatnak át, kautsuk csőbe töltetnek, mely a gyomorral összeköttetésben áll. A fiatal ember az ételekkel megtöltött kautsuk csövet derekán áttekerve magánál hordja, s ha megéhezik, csak feloldja a csövet és egy nyomás által annyi pépet nyomni gyomrába, amennyi elégséges éhségének enyhítésére. A száj és gyomor közti összeköttetés teljes megszűntével nincs más mód a megélhetésre, mint az imént említett. — És éppen ezen, a száj és gyomor közti meggátolt közlekedés teszi ez esetet a Physiologok észlelési tárgyává. Bizonyára nem irigylésre méltó e szegényy ember sorsa. — Corvinák. Tehát visszakapjuk a corvinákat, melyeket a sultán Tahir bey által küldet el az egyetemi könyvtár számára. — Összesen mintegy 35 darabból állanak. A bey ünnepélyes fogadtatására nagyban készülnek Budapesten. — Statistikai hírek. Az 1875-iki német népszámlálási adatok nyomán közöljük, hogy a német birodalom lakosainak száma 42,727,360 ezek között az állandó hadseregben 431,224 ember fegyver alatt áll. — Érdekes most, midőn egy nagy háború küszöbén állunk tudnia, hány hadihajót tartanak az összes államok készletben, a hivatalos adatok nyomán e tárgyban következőket tüntetnek fel: Az összes, tengeri hatalommal bíró államok múlt évben 2039 hajóval bírtak, melyek közül 209 vértezett hajó. Ezen hajókra összesen 280000 tengerész katona szükségeltetik s az ágyuk száma 15000 csövet képvisel. A tengeri hatalmak élén természetesen Angolbán áll, ezt követi Franciaország, Oroszország, Törökország, Ausztria Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyol, Holland, Dánia, Svéd, Norvégia és Portugáli. Az Európán kívül államok között csak az éjszakamerikai egyesült államok bírnak tekintélyes tengeri haderővel, mely békében nem nagyobb mint Oroszország tengeri hatalma, háború esetében azonban vetekedik az angol erejével. A Moniteur des Interéts materiels" nyomán közöljük, hogy 1870-1876. összesen 54,505,681,000 franknyi kölcsön lett kibocsátva. Ezen összeg között az államok által kibocsájtott adóssági kötvények értéke 30,453,494,000 frankot tett ki, a többi részint vasutak, részint banküzletekre vonatkozik. — Poly technikai hírek. Harisnyakötő gép. Amerika a feltalálások hazája, onnan kerülnek ki a legfontosabb új házi eszközök és gépek; ezek között kiváló szerepet fog a „harisnya kötőgép" játszani s nemsokára minden takarékos családnál mint nélkülözhetlen eszköz a varrógép mellett feltalálható leend. Nagy gondot ad a rongált tárgyak kijavítása s ezek között elszakadt harisnya kötése a legboszantóbb, ezen munkát a fennt nevezett gép csodálatos gyorság és jósággal végezni hivatva mend, melyről csak annyit jegyzünk meg, hogy a kézi munkát tökétesen utánozza, s mivel a gép egyszerre 14 tűvel s minden tű kettővel, tehát tulajdonképen 38 szál fonál működik, a kijavítandó helyet egyenletesen szövi ép oly egyformán be, mintha az kézzel eszközöltetett volna. Maga a munka természetesen gyorsabban és egyenletesebben halad s jobb s szebb mint a kézi munka. A gép felette egyszerű, és nem jár olyan ügyes bajos módozatokkal mint a varrógépeknél s azon felül javítást nem igényel, ára csekély s igy valóban családi ereklye gyanánt szálhat családról családra. Ára 25 frt, azonban remélhető hogy rövid pár év múlva még olcsóbb leend. — Már pár évvel ezelőtt „Vidal Leon" abbeli felfedezése, hogy a „festőecset" segítsége nélkül, sikerült neki természetes színben fényképeket előállítani, nagy feltűnést okozott. Mert noha, a színek combinálásánál az emberi kéz nem válik feleslegessé és nem a nap sugarai festenek, hanem ezek úgyszólván csakis a színeket a szükséges helyhez lekötik, mégis az elért siker oly meglepő és a nyert képek oly hűséges másolatai az eredetinek, a minőt szabadkézzel a festészet legnagyobb mesterének sem sikerült ez ideig, nem csoda tehát ha Vidál kísérleteit a művelt világ feszült figyelemmel kísérte és kíváncsi volt azt láthatni. Azonban aki Parisban nem járt, nem láthatott ilyen képeket, mivel a találmány eddig csak a francia határok között maradt. Most mint a lipcsei „Illustrirte Zeitung"-ban olvastuk, egy hamburgi fényképész, a feltalálás kiaknáztatását a német és osztrák magyar államok területére megszerezte s működését nemsokára a fővárosokban meg fogja kezdeni, ennek folytán reményünk van, hogy minden tekintetben élethű színes arcképeket mi is ma holnap készíthetünk. Természetes, hogy a csodálatos feltalálás titkát ez ideig a legnagyobb homály fedi, s így a készítési módról mit sem említhetünk fel. — Bűntények. Drome-departement fővárosa Valencéből jelentik, hogy az ottani megyegyűlés a lefolyt héten egy véres jelenetnek volt színhelye. A tanácskozás éppen javában folyt, midőn egy André nevű elbocsátott iskolamester, az elnöklő präfectusra rohant, s őt több késszúrással megsebesítette, azután a titkárra rontott, s ezt is megsebesítette. A merénylet elkövetőjére két tanácsbeli rohant, de ezeket is megszúrta, míg végre Charreton tábornoknak sikerült a dühöngőt lefegyverezni, kinél két töltött pisztolyt találtak. Szerencsére, a megsebesültek életveszélyen túl vannak. — Romániából jelentik: Moldvában fekvő Román helységbe egy paraszt két ökröt hajott a vásárra, a vásár előtti éjjel az útkaparónál hált. Midőn a paraszt a vásárból visszatért, ismét beesteledett, s az életbe jövő utkaparónak meghívására eltökélte magát az éjjelt annál tölteni. Éjjel az útkaparó és neje az alvó parasztot megrohanták és meggyilkolták, s a rablott összeg elrejtése után a szerencsétlen ember hulláját a közel levő kavicsbányába dobták. A gyilkos pár öt éves leánykája azonban az egész szörnytettet látta, s reggel egész ártatlanságból kérdezte anyját: — „miért ölted meg apámmal együtt azt a szegény embert? talán valami roszat tett nekünk ?" A semmirekelő anya férjével együtt elhatározta, hogy véres tettüknek egyetlen tanúját elpusztítják. A szerencsétlen gyermeket e végből a jól befűtött kemencébe dobták, s mintha mi sem történt volna, dolguk után láttak. Később az arra menő fuvarosoknak a házból kiömlő rettenetes szag feltűnt, s erőszakkal törtek a házba, ahol a szörnyű tettet felfedezték. A kegyetlen házaspár halálra ítéltetett. — Szerencsétlenségek. *A stockholmi kir. operaházban f. hó 8-án „Ördög Róbert" opera előadása egy borzasztó szerencsétlenség által lőn félbeszakítva. Dahl Sophia kisasszony, a harmadik felvonás végefelé berohanó fáklyás ruriákhoz vigyázatlanságból oly közel ment, hogy amúgy is könnyű ruhái azonnal lángba borultak, melyet csak az odasiető gépmesternek sikerült eloltani. A szerencsétlen noha a legjobb orvosi segélyben részesült mégis másnap, szörnyű kínok között elhalt. A „Westliche Post" nyomán közöljük: 1876. évi augusztus hó 6-án a „Great Oueensland" nevü három árbocos hajó a Themsét elhagyta hogy Melbourneba ((Délausztrália) vitorlázzon. A hajó terhe többek között 5000 tonna kén, több hordó salétrom, mindenféle lőpor, töltések, spiritus és hasonnemű veszedelmes potékákból állott. Ha volt valaha veszélyes teher, mely egy másodperc alatt egy hajót légberöpíteni képes, akkor bizonyára a „Great Oueensland" terhe volt a legveszedelmesebb. Mindazonáltal, hogy az egész hajó tulajdonképen egy óriási puskaporhordóhoz hasonlított, mégis 35 matrózt és 35 utast vett fel a kapitány. Ezen hajó sem érte el rendeltetési helyét, mert a napokban feltalált maradványokból ítélve 70 emberével együtt légberepült. — Vegyes. Berlini hírek nyomán közöljük, hogy ottani napokban olyan pár tartja összekelését, mely már 30 év óta jegyben élt. Ugyanis 1847-ben egymásnak örök hűséget esküdött egy szegény kereskedő segéd és egy jó módú leány, hanem a menyasszony szülői ilyen „éhenkórásszal" az egybekeést nem engedték meg. Ennek folytán a segéd szomorú szívvel mintegy 6000 lábnyira emelkedik fel. Lejtője, különösen északon, lépcsőzetes. Itt folyamágyhoz hasonló mélyedést lehet látni, milyenek a hold felületén nagy számmal fordulnak elő. Ezek mind egyenes vonalú mélyedések, s kezdet- és végpontokat nem lehet megkülönböztetni. Az első és utolsó negyed idejében, főleg ha a nap rézsútosan világítja meg azokat, mint finom, fekete vonalak mutatkoznak. Ekkor ugyanis az egyik oldalfal árnyéka látható a mélységben. Holdtölte alkalmával mint finom, fénylő vonalak látszanak. E mélyedések szélessége sohasem több 5— 6000 lábnál, legtöbb esetben sokkal kevesebb, s néhol töbörszerű mélyedésekké változnak át. A legnagyobb medrek egyike a Haemus-hegytől délkeletre fekvő Hyginus-töbörnél van, sőt keresztül is megy rajta. Kedvező körülmények alkalmával tisztán lehet látni, hogy a töbör körítvénye szét van általa rontva és belsején fölemelkedő oldalfalakkal húzódik át. A töbör tehát előbb létezett, mint a meder, mert különben nem választotta volna szét annak körítvényét. De mik ezen medrek? Folyamok talán? Ezt nem fogadhatjuk el egy részről azért, mert a medrek a folyamokat jellemző hajlásokat nélkülözik; másrészről mert mindenütt, kezdetnél úgy, mint végnél egyenlő szélesek és szélességük semmi arányban nincs hosszúságukkal, mint ez a folyamoknál történik; és végül, mert a medrek hegyen völgyön átvonulnak, egészen függetlenül a talajmélyedésektől. Eddig még e medreknek semmi biztos magyarázatát nem adták, annyi azonban bizonyos, hogy a holdfelület legújabb képződményei közé tartoznak. Forduljunk végre a hold déli felére s itt a völgymedencék egész sorát pillantjuk meg, melyek az őket köritő hegyláncok változatossága, a töbrök és csúcsok sokasága, s a fekete árnyak által érdekes látványt nyújtanak. Alakjukra nézve földünkön Csehország hegykatlanjaira emlékeztetnek, csakhogy a hold völgymedencéit körítő hegyek sokkal nagyobbak, így pl. az Arzachel völgymedencénél 13000 lábat érnek el. Mily roppant erőnek kellett annak lennie, melyiy nagyszerű képződvényeket létrehoz.ott. Földünk vulkanikus kitörései ezekhez képest elenyésznek. Különösen a hold déli részén a vulkáni tevékenység a legerősebb lehetett. Itt töbört töbör mellett lehet látni; senki sem képes azokat megolvasni és erős távcső mindig többet és többet mutat. Itt vannak a lemmagasabb hegyek, így pl. a Curtius gyűrüs hegy északkeleti részén egyik csúcs 27200 lábot ér el. Egy kis körutat tettünk tehát a holdban, s a rövid idő miatt csak egyes helyeknél időztünk tovább és sok érdekest mellőztünk; de egy mégis föltűnt, hogy a holdban a víz teljesen hiányzik. A szürke sikok, melyek tengereknek (mare) neveztetnek, nem — mint azelőtt hitték — tulajdonképeni tengerek, mert láttuk, hogy rajtok hegyek és kráterek vannak. De folyókat sem találtunk, ép oly kevéssé felhőket. Váljon, mi ennek oka? Derült időben a holdfelület képei mindig egyenlő világításban s tisztaságban tűnnek fel szemeink előtt, s az egész belátható holdtérség ép oly tiszta belső részeiben, mint szélein; a nap fénye tehát ezen égitest körül nem szenved törést. Ugyancsak megtöretlenül haladnak el a hold szélén a többi csillagokból jövő sugarak is, mi azonban nem volna lehetséges, ha a hold földünkéhez hasonló légkörrel bírna. E jelenségekből azt lehet következtetni, hogy a holdnak — legalább a mi levegőnkhöz hasonló — légköre nincs. S minthogy ily lég egyik lényeges föltétele, s eleme a víznek és tűznek, innét az is következik, hogy holdban tűz, víz (tengerek, folyók, felhők, köd, hó, eső) szintén hiányzanak. Ott nem lehetne megélnünk; el kellene vesznünk a szomjúságtól, ha már előbb meg nem fuladtunk a jég hiánya miatt. Vájjon vannak-e a holdban élő lények? e kérdésre még nem adott senki határozott feleletet. Lehet, hogy vannak, vagy talán csak a mi parányi földűkk bírna ezen előnnyel? S ha vannak holdlakók (seleniták), úgy ezen égitest természeti viszonyaihoz képest, egészen mást alkotnak, mint földünk élőlényei; hogy pl. szemeiknek az ottani erős fényhez alkalmas szerkezettel kell birniok; s ha az éjjeki ott is nyugalomra, a nappalok munkálkodásra szolgáluak, minthogy a napidő e részei a holdban majdnem harincszor akkora tartamnak, mint földünkön: a seleniták izomalkatának is harmincszor erősebbnek s kitartóbbnak kell lenni, mint a földlakosokénak. Továbbá, mivel a hold a hangvezetésre alkalmas léggel nem bir: beszéd, zene stb. az ott lakók előtt hihetőleg ismeretlenek. Mindezek azonban csak vélemények; annyi azonban bizonyos, hogy a hold magában véve egy világ és egy világtest sem létezik cél nélkül a nagy mindenségben. • • • $f » » • Itt* Csarnok. HONVÁGY. (Németből szabadon). Ti óriási Alpesek Az alkony fényiben! Folyton él édes képetek Szivemnek mélyiben. Ó alpi kürti Ó édes hang! Mely dörgsz, majd sírdogálsz; A szívbe búj és örömöt. Mily könnyeden csinálsz! . . . Te völgyi tó, lágy ringató, Még ép-e csolnakod!? Hullámod hátán lelkemet, Ó mikor ringatod!? Minden nap igy zeng énekem, Ha jő az alkonyat, És megerednek könyeim S siratom honomat .... Vadász Polykarp.