Pápai Lapok, 1877 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

Franciaország. A párisi közvéleményt, mint a „Pol. C."-nak írják, a készülődő események nagy lagságban tartják, s nagyon félnek a kitörőben levő nyugta­hábo­rútól. A francia üzletvilág azon meggyőződésben van, hogy az orosz-török háború európai conflagratióvá fog fejlődni Románia szintén a török ellen fog harcolni, s mint Bukarestből jelentik, a minisztertanács az egész hadsereg mozgósításának kérdésével foglalkozik és Ghika tábornok Kiseneffbe utazott. Olaszországban hir szerint nagy az orosz-elle­nes izgatás, miután a szlávok előnyomulása veszélyezteti az olasz tengerészet jövőjét. Különfélék. — Velencéből írják, ki a Lagúnák városát megláto­gatta, az bizonyára ismeri a kicsiny s látszólag csendes Murano szigetet, melynek számos gyárában azonban mozgalmas élet ural­kodik. E gyárakban tarka üveggyöngyöket s más üveg cikkeket készítenek, melyek a kis szigetnek nagy hírt szereztek. A mu­ranoi gyárosok és munkások között évek óta oly szerző­dés ál fönn, mely az utóbbiaknak rendes és jelentékeny hetibért bizto­sított, de csak addig, mig a szigeten más gyár concurrentiát nem csinál. Nem régen ezen körülmény beállott. Ugy­anis két egyén, Angioli és Hadi egy új gyárat állítottak föl, s mivel a régebb gyárosok szövetkezetéhez nem állottak, a fölebb említett záradéknak életbe kellett lépni, vagy helyesebben szólva, a mun­kások féltek, hogy ugy fog történni. Ennek következtében nagy izgalom keletkezett közölték. Több napon át tanácskozásokat tartottak, s végre tettre került a sor. Több százból álló tömeg nyomult be az új gyárba és vad dühökben megsértették a gé­pet, összezúzták az eszközöket, szétromboltak minden anyagot és oly károkat okoztak, melyek következtében a gyár hosszú ideig nem lesz képes a munkát folytatni. A törvényes kutatás megindítatott ugyan, de a munkások oly összetartak, hogy a lázítókat aligha lehet kitudni.­­ Az országos világkiállítás központi bizottságába kineveztettek: a kormány képviselője: Németh Imre, elnök: Szapáry Gyula, alelnök: Harkányi Frigyes, tagok: Bedő Albert orsz. főord., Belházy János oszt. tan., Gönczy Pál, Kelety Ká­ roly min. tan., Hofimann Sándor min. titk., Lechner Lajos mér­ nök: Molnár István, Nagy János oszt. tan., Pázmándy Dénes sajtóügyi előadó, Posner K. Lajos, Pulszky Ferenc, Ráth Ká­roly, Raditzky Jenő, Székely Mihály és Zsigmondy Vilmos.­­ Az angol Jockey. Az világhírű angol lóversenyek­nél, melyek most tavas­szal veszik kezdetüket, a legfontosabb sze­mélyiség a Jockey. Hogy minő szerepet játszik ó" Angliában, azt egyszerűen már azon tény bizonyítja miszerint a jelenleg legjobb Jockey éven­kint 107000 ftot keres lovagló mesterségéből, mely keresete, az angol Lord Kancellár jövedelmével egyenlő. A britt szigetek legelső Jockey-a jelenleg egy alig 18 éves fiatal em­ber, ki a mult 1876-ik évben 657 versenyben vett, tettleges részt s ezek között 307 izben győztes volt, ez a maga nemé­ben olyan nagy tett, mely előtte még egyetlen egy Jockeytól sem vitetett végbe. Korántsem kell ám hinni hogy a Jockey mestersége olyan nagyon könnyű egy dolog, mert már mindjárt kezdetben szükséges, hogy a Jockey magát megsoványítsa, hogy teste minél csekélyebb súl­lyal bírjon, s ők a „Bautingkurt" már­rég ismerték és gyakorlatilag alkalmazták. A soványodási mű­tétet a Jockey „hasvesztésnek" nevezi, mely célból, nehéz ló­pokrócokba bevárva, messze terjedő távgyaloglásokat tesznek, mely alkalommal aztán jókora vízmennyiséget isznak, hogy tes­töket folytonos izzadásban tarthassák. Voltak esetek, midőn egy Jockey 24 óra alatt 8—17 fontot veszített súlyából. És ha egy Jockey télen által heverészett megesik vele, hogy 20—30 font­tal súlyosabb lesz, a­min aztán a verseny ivad megindulása előtt minden áron túladnia kell, mely célra a legerőszakosabb procedúrát hajtja végbe; természetes hogy nagyon gyakran e­se­tekkel fizetnek. Ha Jockey, a lova számára meghatározandó súl­lyal nem bír, akkor ólom­darabokat kötnek reá. Gyak­ran megesik, hogy a hosszadalmas fáradságok között lovag­lás közben súlyából valamit elveszt, s ennél fogva a mái­ét ért győzelemtől megfosztatik, mivel „az előírt sul­lyal" nem bírt. A Jockey világtörténete valóságos nagy műveket mutat fel, melynek végrehajtásához ép oly kitartás, hidegvérűség és lélek­jelenlét kell mint a katonai hőstettekhez. Egy tímith Benjámin nevű Jockey futtatás közben lovával felbukott s lábát összetörte minden fájdalmai dacára ismét lovára pattant és a játékot meg­nyerte, noha visszatérte után ájultan lón lováról leemelve. A bathi versenynél egy lovaglónak szerencsétlenségére az egyik ken­gyelvasa leszakadt, mindannak dacára ellenfeleit mégis legyőzte, mert elég ügyes volt a leszakadt tárgyat ideje korán felkapni s kezébe tartva célhoz vinni, mert ennek elhagyása győzelmé­től fosztotta volna meg, mivel az előírt súlya annyival fogyott volna. Gyakran az úri rend tagjai közül is sokan a Jokkey öl­tözetet veszik fel, hogy ebbeli passiójukat kielégítsék; sőt Thorn­ton ezredes neje egy lóversenynél részt vett, s bátor lovaglása által az egész előkelő világ tetszését kiérdemelte, mely alkalom­mal egy 8000 frt értékű kehely volt győzelmének jutalma. Mi­dőn a fentieket egy angol tudósítás nyomán közölnénk, nem mu­laszthatjuk el a megjegyezni, hogy bárha nálunk is akadna ember, a­ki magyar létére úttörő lenne, hiszen nagyuraink szolgálatában mennyi jó jövedelemmel párosult Jockey van al­kalmazva, s ezek mind külföldiek s ez mireánk a „lovasnépre" nem nagy dicsőség és egyúttal anyagi veszteség is. Sok semmit tevő beállhatna a Jockey-nak. — A „Journal de Debatse-ban a következőket ol­vassuk: Verneuil tanár néhány hóval ezelőtt egy fiatal ember gyomrán ritka műtétet vitt végbe. A szerencsétlen ug­­anis téve­désből lugkivonatot ivott, minek folytán nyelőcsöve bedugult. Habár a gyomornak kivak­ült felmetszése általánosan életveszé­lyesnek tartatik, mégis, miután nem volt idő az okoskodásra, Dr Verneuil ezen műtétet a legfényesebb sikerrel eszközölte. A fiatal ember jól érzi magát, de az ételeket kívülről közvetlen veszi gyomrába. Az ételek miután sűrű péppé változtatnak át, kautsuk csőbe töltetnek, mely a gyomorral összeköttetésben áll. A fiatal ember az ételekkel megtöltött kautsuk csövet derekán áttekerve magánál hordja, s ha megéhezik, csak feloldja a csövet és egy nyomás által annyi pépet nyomni gyomrába, a­mennyi elégséges éhségének enyhítésére. A száj és gyomor közti összeköttetés teljes megszűntével nincs más mód a megélhetésre, mint az imént említett. — És éppen ezen, a száj és gyomor közti meggátolt közlekedés teszi ez esetet a Physiologok észlelési tárgyává. Bi­zonyára nem irigylésre méltó e szegényy ember sorsa. — Corvinák. Tehát visszakapjuk a corvinákat, melye­ket a sultán Tahir bey által küldet el az egyetemi könyvtár számára. — Összesen mintegy 35 darabból állanak. A bey ün­nepélyes fogadtatására nagyban készülnek Budapesten. — Statistikai hírek. Az 1875-iki német népszámlálási adatok nyomán közöljük, hogy a német birodalom lakosainak száma 42,727,360 ezek között az állandó hadseregben 431,224 ember fegyver alatt áll. — Érdekes most, midőn egy nagy háború küszöbén állunk tudnia, hány hadihajót tartanak az összes álla­mok készletben, a hivatalos adatok nyomán e tárgyban követke­zőket tüntetnek fel: Az összes, tengeri hatalommal bíró államok múlt évben 2039 hajóval bírtak, melyek közül 209 vértezett hajó. Ezen hajókra összesen 280000 tengerész katona szüksé­geltetik s az ágyuk száma 15000 csövet képvisel. A tengeri hatalmak élén természetesen Angolbán áll, ezt követi Francia­ország, Oroszország, Törökország, Ausztria Magyarország, Né­metország, Olaszország, Spanyol, Holland, Dánia, Svéd, Norvégia és Portugáli. Az Európán kívül államok között csak az éjszak­amerikai egyesült államok bírnak tekintélyes tengeri haderővel, mely békében nem nagyobb mint Oroszország tengeri hatalma, háború esetében azonban vetekedik az angol erejével. A Moni­teur des Interéts materi­els" nyomán közöljük, hogy 1870-1876. összesen 54,505,681,000 franknyi kölcsön lett kibocsátva. Ezen összeg között az államok által kibocsájtott adóssági kötvények értéke 30,453,494,000 frankot tett ki, a többi részint vasutak, részint banküzletekre vonatkozik. — Poly technikai hírek. Harisnyakötő gép. Amerika a feltalálások hazája, onnan kerülnek ki a legfontosabb új házi eszközök és gépek; ezek között kiváló szerepet fog a „haris­nya kötőgép" játszani s nemsokára minden takarékos családnál mint nélkülözhetlen eszköz a varrógép mellett feltalálható leend. Nagy gondot ad a rongált tárgyak kijavítása s ezek között el­szakadt harisnya kötése a legboszantóbb, ezen munkát a fennt nevezett gép csodálatos gyorság és jósággal végezni hivatva mend, melyről csak annyit jegyzünk meg, hogy a kézi munkát tökétesen utánozza, s mivel a gép egyszerre 14 tűvel s minden tű kettővel, tehát tulajdonképen 38 szál fonál működik, a kija­vítandó helyet egyenletesen szövi ép oly egyformán be, mintha az kézzel eszközöltetett volna. Maga a munka természetesen gyorsabban és egyenletesebben halad s jobb s szebb mint a kézi munka. A gép felette egyszerű, é­s nem jár olyan ügyes bajos módozatokkal mint a varrógépeknél s azon felül javítást nem igényel, ára csekély s igy valóban családi ereklye gyanánt szál­hat családról családra. Ára 25 frt, azonban remélhető hogy rö­vid pár év múlva még olcsóbb leend. — Már pár évvel ezelőtt „Vidal Leon" abbeli felfedezése, hogy a „festőecset" segítsége nélkül, sikerült neki természetes színben fényképeket előállítani, nagy feltűnést okozott. Mert noha, a színek combinálásánál az emberi kéz nem válik feleslegessé és nem a nap sugarai festenek, hanem ezek úgy­szólván csakis a színeket a szükséges helyhez lekötik, mégis az elért siker oly meglepő és a nyert képek oly hűséges másolatai az eredetinek, a minőt szabadkézzel a festé­szet legnagyobb mesterének sem sikerült ez ideig, nem csoda tehát ha Vidál kísérleteit a művelt világ feszült figyelemmel kí­sérte és kíváncsi volt azt láthatni. Azonban a­ki Parisban nem járt, nem láthatott ilyen képeket, mivel a találmány eddig csak a francia határok között maradt. Most mint a lipcsei „Illustrirte Zeitung"-ban olvastuk, egy hamburgi fényképész, a feltalálás ki­aknáztatását a német és osztrák magyar államok területére meg­szerezte s működését nemsokára a fővárosokban meg fogja kez­deni, ennek folytán reményünk van, hogy minden tekintetben élethű színes arcképeket mi is ma holnap készíthetünk. Termé­szetes, hogy a csodálatos feltalálás titkát ez ideig a legnagyobb homály fedi, s így a készítési módról mit sem említhetünk fel. — Bűntények. Drome-departement fővárosa Valencéből jelentik, hogy az ottani megye­gyűlés a lefolyt héten egy véres jelenetnek volt színhelye. A tanácskozás éppen javában folyt, midőn egy André nevű elbocsátott iskolamester, az elnöklő prä­fectusra rohant, s őt több késszúrással megsebesítette, azután a titkárra rontott, s ezt is megsebesítette. A merénylet elkövető­jére két tanácsbeli rohant, de ezeket is megszúrta, míg végre Charreton tábornoknak sikerült a dühöngőt lefegyverezni, kinél két töltött pisztolyt találtak. Szerencsére, a megsebesültek élet­veszélyen túl vannak. — Romániából jelentik: Moldvában fekvő Román helységbe egy paraszt két ökröt haj­ott a vásárra, a vásár előtti éjjel az útkaparónál hált. Midőn a paraszt a vá­sárból visszatért, ismét beesteledett, s az életbe jövő utkaparó­nak meghívására eltökélte magát az éjjelt annál tölteni. Éjjel az útkaparó és neje az alvó parasztot megrohanták és meggyilkol­ták, s a rablott összeg elrejtése után a szerencsétlen ember hul­láját a közel levő kavics­bányába dobták. A gyilkos pár öt éves leánykája azonban az egész szörnytettet látta, s reggel egész ártatlanságból kérdezte anyját: — „miért ölted meg apámmal együtt azt a szegény embert? talán valami roszat tett nekünk ?" A semmirekelő anya férjével együtt elhatározta, hogy véres tet­tüknek egyetlen tanúját elpusztítják. A szerencsétlen gyermeket e végből a jól befűtött kemencébe dobták, s mintha mi sem tör­tént volna, dolguk után láttak. Később az arra menő fuvarosok­nak a házból kiömlő rettenetes szag feltűnt, s erőszakkal törtek a házba, ahol a szörnyű tettet felfedezték. A kegyetlen házas­pár halálra ítéltetett. — Szerencsétlenségek. *A stockholmi kir. operaházban f. hó 8-án „Ördög Róbert" opera előadása egy borzasztó sze­rencsétlenség által lőn félbeszakítva. Dahl Sophia kisasszony, a harmadik felvonás végefelé berohanó fáklyás ruriákhoz vigyázat­lanságból oly közel ment, hogy amúgy is könnyű ruhái azonnal lángba borultak, melyet csak az odasiető gépmesternek sikerült eloltani. A szerencsétlen noha a legjobb orvosi segélyben része­sült mégis másnap, szörnyű kínok között elhalt. A „Westli­che Post" nyomán közöljük: 1876. évi augusztus hó 6-án a „Great Oueensland" nevü három árbocos hajó a Themsét elhagyta hogy Melbourneba ((Délausztrália) vitorlázzon. A hajó terhe töb­bek között 5000 tonna kén, több hordó salétrom, mindenféle lő­por, töltések, spiritus és hasonnemű veszedelmes potékákból ál­lott. Ha volt valaha veszélyes teher, mely egy másodperc alatt egy hajót légberöpíteni képes, akkor bizonyára a „Great Oueens­land" terhe volt a legveszedelmesebb. Mindazonáltal, hogy az egész hajó tulajdonképen egy óriási puskaporhordóhoz hasonlí­tott, mégis 35 matrózt és 35 utast vett fel a kapitány. Ezen hajó sem érte el rendeltetési helyét, mert a napokban feltalált maradványokból ítélve 70 emberével együtt légberepült. — Vegyes. Berlini hírek nyomán közöljük, hogy ottan­i napokban olyan pár tartja összekelését, mely már 30 év óta jegyben élt. Ugyanis 1847-ben egymásnak örök hűséget eskü­dött egy szegény kereskedő segéd és egy jó módú leány, ha­nem a menyasszony szülői ilyen „éhenkórás­szal" az egybeke­ést nem engedték meg. Ennek folytán a segéd szomorú szívvel mintegy 6000 lábnyira emelkedik fel. Lejtője, különösen észa­kon, lépcsőzetes. Itt folyamágyhoz hasonló mélyedést lehet látni, milyenek a hold felületén nagy számmal fordulnak elő. Ezek mind egyenes vonalú mélyedések, s kezdet- és végpontokat nem lehet megkülönböztetni. Az első és utolsó negyed idejében, fő­leg ha a nap rézsútosan világítja meg azokat, mint finom, fekete vonalak mutatkoznak. Ekkor ugyanis az egyik oldalfal árnyéka látható a mélységben. Holdtölte alkalmával mint finom, fénylő vonalak látszanak. E mélyedések szélessége sohasem több 5— 6000 lábnál, legtöbb esetben sokkal kevesebb, s néhol töbörszerű mélyedésekké változnak át. A legnagyobb medrek egyike a Hae­mus-hegytől délkeletre fekvő Hyginus-töbörnél van, sőt keresz­tül is megy rajta. Kedvező körülmények alkalmával tisztán le­het látni, hogy a töbör körítvénye szét van általa rontva és belsején fölemelkedő oldalfalakkal húzódik át. A töbör tehát előbb létezett, mint a meder, mert különben nem választotta volna szét annak körítvényét. De mik ezen medrek? Folyamok talán? Ezt nem fogadhatjuk el egy részről azért, mert a medrek a folya­mokat jellemző hajlásokat nélkülözik; másrészről mert mindenütt, kezdetnél úgy, mint végnél egyenlő szélesek és szélességük semmi arányban nincs hosszúságukkal, mint ez a folyamoknál történik; és végül, mert a medrek hegyen völgyön átvonulnak, egészen függetlenül a talajmélyedésektől. Eddig még e medrek­nek semmi biztos magyarázatát nem adták, annyi azonban bizo­nyos, hogy a holdfelület legújabb képződményei közé tartoznak. Forduljunk végre a hold déli felére s itt a völgymeden­cék egész sorát pillantjuk meg, melyek az őket köritő hegy­láncok változatossága, a töbrök és csúcsok sokasága, s a fe­kete árnyak által érdekes látványt nyújtanak. Alakjukra nézve földünkön Csehország hegykatlanjaira emlékeztetnek, csakhogy a hold völgymedencéit körítő hegyek sokkal nagyobbak, így pl. az Arzachel völgy­medencénél 13000 lábat érnek el. Mily rop­pant erőnek kellett annak lennie, mely­i­y nagyszerű képződvé­nyeket létreh­oz.ott. Földü­nk vulkanikus kitörései ezekhez képest elenyésznek. Különösen a hold déli részén a vulkáni tevékeny­ség a legerősebb lehetett. Itt töbört töbör mellett lehet látni; senki sem képes azokat megolvasni és erős távcső mindig töb­bet és többet mutat. Itt vannak a lemmagasabb hegyek, így pl. a Curtius gyűrüs hegy északkeleti részén egyik csúcs 27200 lábot ér el. Egy kis körutat tettünk tehát a holdban, s a rövid idő miatt csak egyes helyeknél időztünk tovább és sok érdekest mellőz­tünk; de egy mégis föltűnt, hogy a holdban a víz teljesen hi­ányzik. A szürke sikok, melyek tengereknek (mare) neveztet­nek, nem — mint azelőtt hitték — tulajdonképeni tengerek, mert láttuk, hogy rajtok hegyek és kráterek vannak. De folyókat sem találtunk, ép oly kevéssé felhőket. Váljon, mi ennek oka? Derült időben a holdfelület képei mindig egyenlő világí­tásban s tisztaságban tűnnek fel szemeink előtt, s az egész be­látható holdtérség ép oly tiszta belső részeiben, mint szélein; a nap fénye tehát ezen égi­test körül nem szenved törést. Ugyan­csak megtöretlenül haladnak el a hold szélén a többi csillagok­ból jövő sugarak is, mi azonban nem volna lehetséges, ha a hold földünkéhez hasonló légkörrel bírna. E jelenségekből azt lehet következtetni, hogy a holdnak — legalább a mi levegőnkhöz ha­sonló — légköre nincs. S minthogy ily lég egyik lényeges föl­tétele, s eleme a víznek és tűznek, innét az is következik, hogy holdban tűz, víz (tengerek, folyók, felhők, köd, hó, eső) szintén hiányzanak. Ott nem lehetne megélnünk; el kellene vesznünk a szomjúságtól, ha már előbb meg nem fuladtunk a jég hiánya miatt. Vájjon vannak-e a holdban élő lények? e kérdésre még nem adott senki határozott feleletet. Lehet, hogy vannak, vagy talán csak a mi parányi földűk­k bírna ezen előn­nyel? S ha vannak holdlakók (seleniták), úgy ezen égi­test természeti vi­szonyaihoz képest, egészen mást alkotnak, mint földünk élő­lé­nyei; hogy pl. szemeiknek az ottani erős fényhez alkalmas szer­kezettel kell birniok; s ha az éjjeki ott is nyugalomra, a nappa­lok munkálkodásra szolgáluak, minthogy a napidő e részei a holdban majdnem har­incszor akkora tartamnak, mint földünkön: a seleniták izomalkatának is harmincszor erősebbnek s kitartóbb­nak kell lenni, mint a földlakosokénak. Továbbá, mivel a hold a hangvezetésre alkalmas léggel nem bir: beszéd, zene stb. az ott lakók előtt hihetőleg ismeretlenek. Mindezek azonban csak vé­lemények; annyi azonban bizonyos, hogy a hold magában véve egy világ és egy világtest sem létezik cél nélkül a nagy min­denségben. • • • $f » » • Itt* Csarnok. HONVÁGY. (Németből szabadon). Ti óriási Alpesek Az alkony fényiben! Folyton él édes képetek Szivemnek mélyiben. Ó alpi kürti Ó édes hang! Mely dörgsz, majd sírdogálsz; A szívbe búj és örömöt. Mily könnyeden csinálsz! . . . Te völgyi tó, lágy ringató, Még ép-e csolnakod!? Hullámod hátán lelkemet, Ó mikor ringatod!? Minden nap igy zeng énekem­, Ha jő az alkonyat, És megerednek könyeim S siratom honomat .... Vadász Polykarp.

Next