Pápai Lapok, 1879 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1879-01-05 / 1. szám
fí képest leszerelhető vagy állandó 400 frt, 10 darab veder 15 ft. Összesen 634 frt. Ha valamely község vagyoni ereje nem engedné meg, hogy egy jó fecskendőt vegyen, egy kissebbet legalább tömlőhöz alkalmazva alakítsa át, vagy pedig két szomszédbeli egyesület közös erővel szerezzen fecskendőt. Ily módon lehetséges volna, nagyobb költség megkímélése mellett, faluhelyen is a rendszeres tűzoltást meghonosítani. Fel tehát munkálkodjunk a falusi tűzoltó-testületek érdekében teljes erőnkből, hogy elénk tűzött célunkat és feladatunkat.Isten dicsőségére Felebarátunk segítségére" minél tökéletesebben teljesíthessükköznünk azon, hogy faluhelyen és kisebb helységekben, hol a lakosság miveltségi tekintetben is hátrábbb áll a városiénál, a rendszeres tűzoltó-egyesületek alakítása nagyobb nehézséggel jár, és hol a femijelzett nehézségeken kívül a falusi nép minden újítás iránti ellenszenve, és gyanakodó természete hozzájaruhán — a kezdeményezendő üdvös törekvést már csirájában elfojtani törekszik. Pedig kétséget nem szenved, hogyha valahol, úgy éppen kisebb helyiségekben lenne kívánatos és üdvös hatású a rendszeres tűzoltó-egyesületek általános elterjedése és meghonosítása, mert ily helyeken már magában véve a hiányos építkezési mód, épületek fából való építése, fazsindel vagy szalmával való fedése, azok egymás melletti összehalmozása oly nagy mértékben szolgáltatnak gyúanyagot a pusztító türelemnek, hogy gyakran egész helységek elhamvasztatván a lakosság hosszú évi fáradságának gyümölcsei egy pillanat alatt a lángok martalékává lesznek, így p. o. Szepesmegyében m. é. aug. havától kezdve mostanáig 9 nagyobb és kisebb tűzvész volt. Az ezek által okozott kár körülbelül 350,000 frtra rúgott. Az egész országban pedig, mint azt a hírlapok rovataiban olvashatjuk, millió forintra terjed a kár, mit a lángok okoznak, mely pedig nagyobb részt kikerülhető volna, ha a rendszeres tűzoltás már mindenütt, különösen pedig faluhelyen meghonosítva volna. A már meglevő tűzoltó-egyletek, de kiváltképen tűzoltószövetségek szent feladata és hivatása, hogy e téren szóval és tettel javítást és haladást eszközöljenek, és hogy az illető helyen a lakosságot tevékenységre buzdítsák, utasítsák és segédkezet nyújtsanak arra, hogy a mindenütt oly üdvös hatásúnak bizonyult tűzoltó-egyesületeknek, különösen faluhelyen nagyobb tért szerezve, azt átalánosan meghonosítani törekedjenek. És miután nekem jutott a szerencse, hogy a fontos tárgyban referáljak, röviden a következőkben terjesztem elő egyéni nézetemet: 1. A községi elöljáróság és befolyásosabb lakosok a műveltebb egyénekkel karöltve határozzák el a tűzoltó-egyesületek alakítását és egyszersmind maguk személyesen is részt véve, háznépüket, férfi cselédségöket szorgalmazzák a közreműködésre. 2. Egyelőre két osztálynak alakítása elégséges, t. i. egy mászó és egy szivattyús osztály, melyek parancsnokaikat maguk választják. A mászó osztálynak elég, minthogy úgyis tűzvész alkalmával a helység lakossága segédkezet nyújtani köteles. A tűzoltó egyesület a községi elöljáróság vezetése alatt áll, a technikai működést illetőleg pedig valamennyi működő tag által egy parancsnok választatik. 8. Egyenruha egyelőre nem is szükséges, elég lenne egy kis megkülönböztető jelvény. Ha pedig mégis későbbre az egyesületeknek módjában állana egyenruhára szert tenni, ez esetben ajánlanám a sötétszínü vagy daróczszövetből készített rövid zubbonyt és szürke nadrágot téli időre. Nyári időre pedig czélszerü vitorlavászonból készült hasonló szabású ruházatot. 4. A mászó legénységnek felszerelése bőrsisak, öv, fejsze és kötél, a szivattyúsé pedig csak bőrsüveg, öv és fejsze. 5. A mászó osztály szerei: egy négy darabból álló dugólétra, azonkívül több hosszabb és rövidebb egyszerű létra hozzá alkalmazott támasszal, mely két ember által könnyen kezelhető legyen; ezenfelül két darab kőolaj fáklya. A szivattyús osztály felszereléséhez szükséges egy könnyen hordozható, de szolid és tartós szívó- és nyomó fecskendő, és a helyi viszonyokhoz képest elegendő tömlő, nemkülönben több veder. 6. Minden házigazda legalább egy oltó pemet (seprű), egy egyszerű létra, egy veder és egy kisebbszerü tűzhorog tartására kötelezendő. 7. A gyakorlatok a lehető legkisebb mértékre szoritandók, azokkal a tagok mentül kevesebbet terhelendők, azon esetben pedig, ha valamelyik magát kitünteti, dicséret és jutalmak által nagyobb buzgóságra serkentendő. Ahol két szomszédegyesület létezik, kívánatos, hogy azok évenként legalább kétszer együtesen tartsák a gyakorlatot. Minden községben, hol könnyen hozzáférhető folyóvíz nincsen, mentül nagyobb számú kutakról, esetleg mesterséges víztartókról kel gondoskodni. Az efféle egyesület költségei körülbelül a következők volnának: 8 mászó felszerelése 6 frtjával 48 frt, 16 szivattyús felszerelése 80 frt, 4 darab dugólétra 20 frt, 3 fáklya 4 frt, 30 méter tömlő csavarral 57 frt, szivattyú a helyi viszonyokhoz Egy érdekes kézirat. (F. A.) A magyar nyelvre nézve viszontagságos idők voltak azok, melyekről Nagy Pál 1825. nov. T-én az országgyűlésen a magyar akadémia megalapítása fölötti tanácskozásban mondotta, hogy a honi nyelvet és nemzetiséget eddigelé leginkább a pislogó mécseik mellett éhezve, sanyarogva munkálkodó szegény hazafiak szívvérökkel mentettek meg az enyészettől. A hazát szerető lelkes férfiak hosszú időn át tanakodtak a módról és eszközről, miként lehetne a magyar nyelvet nemcsak az enyészettől megmenteni, de azt kifejteni, míg végre az 1825/7 országgyűlés kimondd a „legyen" szót, s megteremtője lett az akadémiának. Nincs szándékunkban ezen, nyelvünk történetében epochalis mozzanatot bővebben fejtegetni, hisz sokkal is ismeretesebb. A történelem múzsája aranybetűkkel véste táblájára s a legutóbbi magyar szívben is szent kegyelettel őriztetnek a legnagyobb magyarnak. Széchenyink magasztos szavai, kinek főtörekvése vala „A nemzetet A szellemharczok tiszta sugaránál Olyan magasra tenni, mint lehet" „Nekem — monda — itt szavam nincs, az ország nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha föláll oly intézet, mely a magyar nyelvűt kifejti, mely azzal segíti honosiuknak magyarokká neveltetését jószágaim egy esztendei jövedemét föláldozom." r f És ezen egy esztendei jövedelem állott 60,000 ezüst forintból, így lett elérve az, mire Nagy Pál ugyanazon országgyűlésen mondott, hogy fejtse, képezze ki azt (t. i. a nyelvet és nemzetiséget) ezúton az ország dúsgazdag nagyainak hazafias áldozata, mert ide is három fődolog kell, u. m. pénz. És az ige testté lön — mondja Lónyay egyik elnöki beszédjében. Gyorsan ömlöttek ezután az áldozatok. — Az oltár lángja meg volt gyújtva, a hazaszeretet szellője maggasan lobogtatta azt, és megindította azt a légáramlatot, mely a magyar fajt tespedéséből fölzavarta és hazánkat az európai müvelt nemzetek sorába érlelé. Egyike azoknak, kik a haza oltárára tették — habár csekélyebb— áldozatokat, volt Pápay Sámuel is, kinek neve Pápa város közönsége előtt nem ismeretlen. Nem leend talán érdektelen, ha adományai hovafordításáról szóló iratát ezennel nem közöljük. Nem nagyon régi ugyan ezen okmány, de már czéljánál fogva is megérdemli, hogy az utódok emlékezetében fölélénkittessék. „Alul is megirtt Pápay Sámuel adom emlékezetül ezen írásom által, hogy en Édes Hazámnak, s Kedves Nemzetemnek hasznára s díszére, mind írásommal mind értékimmel a Haza oltárán áldozni hazafiúi szent kötelességemnek esmérvén, a mint már írásommal tevém, úgy most értékemmel, egy Magyar Nemzeti Tudós Társaságnak a mostani Országgyűlés alatt, munkába vétetett, és már Felséges Fejedelmünk által is helyben hagyatott felállítását, a Magyar Nemzeti tiszta lélekkel, teljes tehetségem szerint elősegíteni kívánván, e végre 1,000 forintot az az Egyezer forintot ajánlok Conventiós pengő pénzben, s ennek megadására magamat és maradékimat kötelezem ugy hogy — 1 ör Ezen Ezerforint Tőkepénzt, a meddig magam avagy Maradékim magunknál megtartani akarjuk, annak száztól hat pénzes kamatját azon naptól fogva, melyen a Magyar Tudós Társaságnak valóságos öszveállása ünnepi jelességgel meg fog tartatni, esztendőnként fizetni tartozzam. Maradékig tartozzanak, és ha a kamatot annak idejében fizetni elmulasztnánk, azt a Tőke pénzzel együtt rajtam vagy Maradékimon a rendes törvényes úton megvenni lehessen. — 2-or Ezen ajánlatomat egyedül a Magyar Nemzeti Tudós Társaságra, és így Nemzeti Nyelvünknek előmenetelére szánván, de már országosan elfogadott feltételek alatt, azért ez más czélra ne fordítassák, hanem ha valamelyik ezen Társaságnak öszveállását meggátolná, vagy megszüntetné, azon esetre ezen itt ajánlott Summa pénzén reám, vagy Maradékimra ugy szálljon vissza, hogy azt ismét más olyan Intézetre, mely Nemzeti Nyelvünknek előmozdítását a terjesztését tárgyazná, rendelhessem, és örököseim rendelhessék. Költ Pápán Május Hónap 6-kán 1827-dik Esztendőben. Pápay Sámuel T. N. Veszprém s Győr Vármegyék Táblabírája m. k. (L. S.) Felső Eőri Rába Boldizsár Királyi Tanácsos és Tettes Veszprém Vármegyének 3-ifc Alispánya előtt. m. k. (X. S.) <f Kiállítási ügyek. — „Székesfehérvárból érkező tudósitások értesítenek bennünket a jövő év tavaszán ugyyanott tartandó országos kiállítás végrehajtó bizottságának buzgalmáról, különösen ki vannak emelve az elnökinért. gr. Zichy Jenő és Léderer Sándor Budapestről mint a II. csoport elnöke és az irodai pénztárügy főnöke, kik mindketten a kiállítás körül lankadatlan és sikeres tevékenységet fejtenek ki. A bejelentések nem remélt nagy számban történnek és különösen minőségre nézve fényes eredményt helyeznek kilátásba. A kiállítás érdekében eddig az ország minden részében 22 bizottság működik, kiknek tevékenységét a legtöbb országos kereskedelmi kamara pártolása hathatósan előmozdítja. Az újonnan kinevezett minister urak gr. Szapáry Gyula és dr. Kemény Zsigmond, kiknél a végrehajtó bizottság határozata folytán gr. Zichy Jenő, Léderer Sándor és Mátyus Aristid urak küldöttségileg tisztelegtek, ezen a művelődési fejlődéseinket a legnagyobb mérvben előmozdító vállalatot leghathatósb pártfogásukról biztosították, mint azt hasonlag a t. kormány többi tagjai is, már más alkalommal tették. Ha tekintetbe vesszük a váratlanul najrv érdeklődést a mellyel ezen kiállítás országszerte találkozik, azon lankadatlan tevékenységet és kiváló tapintatot, melyet a kiállítás rendezése és egész beosztása körül különösen az elnök gr. Zichy Jenő kifejt: ha tekintetbe vesszük végre azon körülményt, hogy sok és elismert szakférfi egyhangú ítélete szerint ezen kiállítás a képzelhető legszebb térségekkel rendelkezik, már ma is csaknem határozottan állítható, hogy ezen kiállítás kitűzött czéljának tökéletesen meg fog felelni, amennyiben hű és könnyen áttekinthető képét nyújtandja mindannak, mit szeretett hazánk és melléktartományai a művészet, kézmű, ipar, mezőgazdaság és állattenyésztés terén előállítani képes, ki fogja tüntetni továbbá az egyes ágak közül az utóbbi években történt haladásokat és javításokat valamint egyes cikkeinknél elért versenyképességét külföldi gyártmányokkal szemben. Tekintettel a kiállítók nagy számára, a kiállítók érdekében vélünk eljárni, őket arra figyelmeztetve, hogy bejelentéseikkel ne késsenek, hanem azok mielőbbi foganatosításával kiállítandó tárgyaknak méltó és czélirányos helyet biztosíthassanak. Már idáig a helybeli végrehajtó bizottságnál 25 kiállító lett bejelentve. Bejelentési véghatáridő február 1-re tűzetett ki. Különfélék. — Délmagyarország százados ünnepe. 1879-ik évi augusztusban lesz száz éve annak, hogy Délmagyarország 1716 ban a török járom alól felszabdalva, reá rövid ideig katonailag, később még félszázadon át Bécsből kincstárilag igazgattatva, sok szomorú vajúdás közt elvégül 1779-ben nagyobb részében 3 vármegyére alakultán polgárosittatott és az anyaországhoz visszacsatoltatok. Végrészei — határőrvidék neve alatt—ugyan még aztán is katonai szervezetben maradtak, de ma már ezen részek is feléledtek és Szörénymegye név alatt magyarországot teljesen kiegészítik. Ezen visszacsatolási örvendetes esemény emlékére rendezendő centenárium ünnepélyre nagy előkészületek folynak. Az érdekeltség fel van keltve, mely alkalommal általános kiállítás rendeztetik, történelmi és nemzetgazdasági felolvasások tartatnak; egyszóval városban, vidéken egyformán dolgoznak az ünnepély nagyszerüsítésére . Gróf Zichy Jenő élete nagy veszélyben forgott a decz. 27-ei vasúti összeütközés alkalmával. Ugyanis a Bécs és Pozsony között közlekedő személyvonat este hat órakor Siebenbrunnál összeütközött egy megkésett tehervonattal, s ennek 3 utolsó kocsiját szétzúszta, míg a személyvonat mozdony kéménye valóságos halálmegvetéssel behatoltak hogy a bűvészek, kötéltáncosok és egyebek hajmeresztő mutatványaikat szemléljék, azt hitték, hogy az egyik páholy hátterében ismerős arczot fedeztek fel, de az uralgó homály miatt lehetetlen volt az azonosságot megállapítani. Áthatolhatlan sötétség burkolta be van Toviller regényes el-eltűnését. Vájjon komor pillantású, fekete hajú Melpomene volt-e tőrrel és méregpohárral vagy mosolygó kékszemű, szőke fürtű Thalia, ki van Twviller szivét a klubbtól elidegeníté? nem tudta senki, de az igaz volt, hogy van Twiller mindenesetre „mestaliance"-ot akar kötni. Egyszerre csak egészen eltűnt barátainak köréből, még a sétányon sem volt látható. A 34-dik utczában lévő lakása üressen állott. Hasonlított a pályájáról leterelt csillaghoz, és sphaerájából kitaszítva új naprendszer felé tévelygett. Egyik estén, midőn beszélgetve, szivarozgatva és irogatva együtt ültek és Delaney véletlenül az „Esti Posta" legújabb számát az asztalról elvette és hasábjait átfutotta, erős csattanás hallatszott, mire mindnyájan az olvasóra bámultak, ki a lapot eldobván igy szólt: — Ez mégis csak sok! S amint minden oldalról kérdésekkel halmozták el, felvette az eldobott lapot, s a legkomolyabb arczet vágva, ezt olvasá: — Különös tudósítás helyett. — F. hó 10-én tiszt. Lawrence ur által a menyasszony nagyatyjának, Montague Capulet csg. jószágán összeköttetnek. Lecouvreur Adrienne kisasszouy és Ralph van Tvviller ur; mindkettő New-Yorkból. Nem értem, hogyan képes ez a van Twiller titeket anynyira megzavarni jegyzé meg Livingston Frank, Tvviller legbensőbb barátainak egyike, ki az asztal túlsó végén nyugodtan olvasgatta a „Képes Tár"-t. — Mondd meg, mindenre kérünk, hol van ő? — Hát, eltávozott New Yorkból. — Hová? Felelj gyorsan ! — Hová? hová? Hát anyjának Hudson melletti jószágára. — No, ez különös; ilyen időben falura menni, viszonzá Delaney hitetlenül. — Csak azért, hogy anyját meglátogassa. — Februárban ! — Én nem tudok semmit oly törvényről, mely megtiltaná a szülő meglátogatását februárban. Delaney néhány megjegyzést tesz „a falura menésről és a természet megfigyeléséről” mire az ügy „lekerült a szőnyegről" Két vagy három hét eltelte után azon hírt hozta Livingston Frank, hogy van Twiller ezen és ezen a napon a „Scocia" val Európába utazik. Barátjai közül mintegy tizenketten megjelentek a kikötőnél, s van Twiller valóban elutazott. Lehetséges, hogy a titok terhe Livingston Frankra nézve nagyon nehéz volt, vagy van Renselaer — van Zandt — van Twiller asszony nem tudott hallgatni; elég az hozzá, hogy Ralph elutazása után nemsokára nyomára jutottak a dolognak és egyik este a klubban nem beszéltek másról, mint azon affaire ről, melynek czíme vala: „van Twitler Ralph, vagy aki megjárni." Nem akarjuk tehát ezúttal türelmes olvasóink előtt tovább is eltitkolni, mert meg vagyunk győződve, hogy sokan türelmetlenül várják Olympe kisasszony fellépését. Van Twitter valóban egész fülig, sőt, hogy többet mondjunk, egész halálig szerelmes volt egy — nem színésznőbe hanem, — a művészet magaslatán „működő", kecses csókokat szóró s ötven lábnyi magasságban lebegő, egyik külvárosi obscurus színház kötéltánczosnőjébe. De mikor történhetett, hogy van. Twittert egy cirkusbeli hölgy lebilincselt, még pedig rózsalánczokkal bilincselt le? Óh, az ilyen eset nem egyedüli a maga nemében. Azonkívül Olympe kisasszony sem volt valami közönséges cirkus hölgy. Magasan, a légben véghez vitt mutatványaiban oly ellenállatatlan kecsesség honolt, merészsége bátorsága oly kedves és leírhatatlan volt. „Légi munkájánál" egyik helyzetből úgy olvadt át a másikba, mint a kaleidoscop folyton változó képei. Egy görög istenhez hasonlított, telve a testesült nyugalommal, kimondhatatlan kedvességgel, sugárzó szépséggel, s majd mozdulatlan márványszobor, majd pedig a levegőn átrepülő arany nyíl volt. Ilyennek tünt föl legalább barátunknak azon első estén, midőn véletlenül azon színházba vetődött. Van Twitter rajongó műkedvelő lelkesült az athleták művészetéért.— Ha leányom volna — szokta mondogatni, az első öt évét sem kolostorban, sem nevelői intézetben, hanem tornaiskolában kellene töltenie. — Az amerikai nők olyanok mint a liliomok , halványok, szépek elhullók. Ha amerikai nőt veszesz e feleségül, jó adag fejfájást veszesz el. Hali az angol asszonyok és leányok, ezek rózsák, melyek az egész évszakon át virulnak. Rubin. (Vége köv.) . Csarnok. EGY ERDÉSZ TŰNŐDÉSEI. (Ajállva L. Straniera kisasszonynak). IX. Haloványon ül az élet A * fák, lombok levelein. A napsugár el-eltévedt Hegyen, völgyön hűs szél legyint. Hegyen, völgyön hűs szél legyint, Ágak között el-elmarad: Virágoknak csevegve int, S kergeti a kis madarat,