Pápai Lapok, 1880 (7. évfolyam, 1. szám)

1880-01-01 / 1. szám

am. I. Megjelenik. írt it1 déli vasárÍ­ap. kfcKiFalu»k ASZ­ERK­E­S­Z­TŐ­SÉG­HE­Z (hoss­­u utca »7Ä. sz.") in­té»em­lék..­­íSérii­entetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. * . Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Előfizetési- és hirdetési-dijak W­A .1 D­IT­S K­Á­R­O­L­Y könyvkereskedésébe külden­dő­k. Előfizetési díjak: Egy évre 0 fit. — Félévre 3 fit. — Negyed évre 1 frt 50 krajcár. — Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések 4 hasábos petitsorban 5 kr., nyilt­térben­ soron­kint 85 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön­ fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH J­A­JOS. Papa­­ v VEGYES TARTALMÚ HETILAP.­áros Hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ism­­ere­ttel­tesastő­r, lövész-, korcsolya-, önkény­tes ti szoltóegyle­tek­nek, a kertészeti- és általános ipartársulatok*iak h­ivatalos közlönye. Pápa, 1880. január . Tisztelt olvasóinkhoz. (apunk VI éves folyam­át fejezte be, mely idő alatt szerencsés volt megnyerni a t. közönség pártfogásai. — s mi mint a t. közönség bizalmának letéteményesei igye­kezni fogunk a támogatást jövőre is kiérde­melni, — városunk és vidéke érdekeit hűen képviselni; — ezért figyelemmel kisérjü­k köz­életünk minden mozzanatát s elmondjuk né­zetünket a felmerülő kérdésektől függetlenül, — de véleményünket senkire nem erőszakol­juk, sőt — hogy az eszme minél inkább tisztáz­tassék. — helyt adunk a mienkkel ellenkező né­zeteknek is. Hangzatos igéreteket nem teszünk; ismerve van I. olvasóink előtt a buzgalom, mel­lyel a várakozásnak megfelelni igyekeztünk, — sőt hogy ezt jövőben még inkább tehessük, lapunk alakját megnagyobbítottuk, s tartalmát bővi­tettük, szóval azon leszünk, hogy olvasóink mindegyike feltalálja lapunk változatos tartal­mában kedvenc olvasmányát Lapunk bár heti­lap jellegét továbbra is megtartja, még­is a lap kiadása körül úgy intézkedtünk, hogy ha érdekes­­ mozzanatok, fontosabb városi vagy megyei gyűlésekről szóló tudósítások közlése szükségessé teszik: különös kedvezménykép renökívüli számokkal fogunk szolgálni, hogy olvasóink gyorsan és hiteles forrásból vehes­sék az értesítéseket. Lapunk tartalmának érdekességéről és változatosságáról kereskedik azon tisztelt írói kör névsora, melyet lapunk szellemi támoga­tására megnyerni eddigelé is szerencsések valánk­: igy pl. legközelebb azzal örvendez­tethetjük meg t. olvasóinkat, hogy koszorus költőnk JÓKAI MÓR nevével fognak lapunk hasábjain találkozni. Rendes munkatársaink sorában üdvözül­hetjük városunkból, megyénkből, és a vidékből j a következőket: Antal Gábor, Baráth­ Ferenc, Bán­fi János, Czink János, Edelényi­ Szabó­ Lajos, Gyurátz Ferenc, Hey­kai Ede, Hercz ] Dávid, Jókai Etelke, Dr. Kársa, István, Ke­­­­menesaljai, Kiss Gábor, Kiss László, Kiss Ernő. Dr. Klein Mór, Dr. Korilschoner Lipót, Dr. Kövi József, Lepossa Dániel, Marietle, ifj­. Martonfalvay Elek, Mersich József, Néger Ágoston, Ocsovszky Kázmér, Pap Gábor, Pap Kálmán, Pintér Kálmán, P. Szabó Károl, P. Tóth Kálmán, Pereszlényi János, Soos Lajos, Steinberger Lipót, Szente János, Szeglethy György, Szép Lajos, Szokoly Ignác, Ujváry Ferenc, Ürmös, Véghely Dezső, Voyta Adolf* és Zoltay. A központból pedig nagybecsű támoga­tásukat ígérték: Dr. Apáthy István, Ábrányi Emil, Bartók Lajos , Dr. Ballagi Aladár , Dominkovich Mária, Dobner Rudolf, Dr. Erödi Béla , Gáspár Imre , Gelléri Mór , György Aladár, Dr. Günther Antal, Halassy Aladár, Kacsány Géza, Kovács Sándor, id. Dr. Konek Sándor, Jakab Ödön, Lanka Gusz­táv, László Mihály, Mádai Izidor, Milkó Izi­­dor, Peterdi Prém József, Dr. Poór Imre, Revicky Gyula , Sascáry Ármin, Sittner­ Kálmáni Szabó Endr %es Szana Tamá­saludi D. Ferenc, I ö>. dor, és Várady Antal. Egész éves előfizetői egy diszes szinezeti képpel kv.v Bizalomteljes tisztelettel kérjük t előfizetések szives megújítását. Előfizetési dij egész évre 6 ft, fék 3 ft, negyedévre 1 ft, 50 kr. A Pápai Lapok szerkesztősége és kiadóhivatala 1 így év letűnt­ a sir kebel­­^Bezáratott ez év felett, Gyászkönyüket nem érdemel !" Mert sujtolá a nemzetet. Remény virágait a veszteség szele Átjárta zordonon s rombolva tépte le. Nem hozta azt a szép—epedve várt jövőt, A mely utáni vágy égő szivünkbe nőtt. Hanem hozott csapást, bút, veszteségeket, Hozott égő sebet, mely vérzik s nem heged. Ölén a nemzetet keserv, bú környezek Csapást csapás után bocsáta ránk az ég. Rombolt ez évben is közöttünk a halál Van sir — hol nemzetünk kesergve, sirva áll, Sötétedett az éj s mely szebb jövőt teremt A lelki harezsikon fogyott a harczi rend. Pihenjetek kidőlt Nagyok! felettetek Áldó sóhaj lebeg. Pihenjen, a ki sirba tér Övé a csend, a békehon. Az életé a harczi tér Előre háté harczsikon. Előre nemzetem! a szebb jövő tied Ha hős szived a vész ölén se fél, remeg. Csapás között tenyész — virul föl az erő Mint rózsa — mely tövis közöl m­­osolyg elő. Légy pálma! és minél nyomasztóbb a teher Annál magasb sudárt emelj az égre fel. Hadd lássa a világ, hogy lelki szent erőd Mint szikla áll s nem ing a zúgó vész előtt. Erőd legyen ható, tevékeny és szilárd Ugy ellened jöhet a sorsharag s nem árt. Pályádat éjsötét átokfa nőtte be? Ne félj! erőd—ha van—áldásgalyt ölt bele­. Csak tégy, ugy átkod is áldást fakaszt, terem­­tettéd ![ön, nemzetem. Azé a hon, kié a föld. Őrizd, müveid hát földedet, E hon dicsőbb, szebb arczot ölt Ha munka forr a föld felett. A munka szent erő, s ha észszerűn halad Áldásvirág fakad a szorgalom alatt. Korunk a tettkora! áldás csak ott tenyész A hol karöltve jár a munka és az ész. Vérrel szerezte meg az ős had e hazát Vér s törvény védte meg egy ezredéven át. S jövőre ugy leend mienk c drága hon Ha védi ezt az ész, a munka, szorgalom. Ki tétlenül hever, ki múltból nem tanul, S áldás esőre vár — mely tétlenekre hull. Ki várja, hogy mikép röpül a sült galamb Szájába: az silány honáruló, bitang! Ha hát magyar! szived honért hevül, dobog: Védd ősi­ birtokod. Ha véded az ős birtokot Hazádat is véded vele. E védelem oly szent jogod Mit Isten olt a szivbe be. Védd birtokodban a magyarnak e hazát Mert más hazát nekünk a föld sehol sem ád Megvédheted, ha ész — erő és szorgalom kiséri munkádat az ősi birtokon. Légy gazda és tanulj! igy bármi vész között Tied leend a föld, mit és vér öntözött. Lángpallosával a Cherub csak egy utat Nem zárt el... és ez u­t irányt jelöl, mutat Melyen ha jól halad — kinyitja még e nép A földi lét bezártt magasztos édenét. Gazdászatunk az út! előre nemzetem E szent uton dicsőbb leend igy a jelen Mint volt a mult s megáld a szebb jövő • Mely fényölelve jő! Pap Gábor, d­E V ÜNNEPEN, Uj év. . . ]. »Idő!» Első tekintetre azt­­ hinné az ember, hogy ezt a közönséges, mindennapi szót, mely annyiszor megfordul az ember ajkán, nem nehéz megérteni, felfogni. Pedig a világ legjelesebb láng­elméi hiába törték eszüket, az időnek helyes fo­galmát nem tudták kitalálni, s azt hiszem nem is fogják.— Ne törjük rajta háti mi se fejünket, mert nem találjuk ki úgy sem.­­ Elég annyit tudnunk hogy ránk nézve az idő akkor kezdődik, mikor a világba belépünk, ekkor egyúttal belépünk az idő megmérhetlen birodalmába is, ő pedig azonnal ránk teszi vas kezét. E pillanattól fogva észrevétlenül, követ­kezetesen és megszakítás nélkül gyakorolja fö­löttünk uralmát, melyet semmiféle számítás, sem­miféle erőszak nem képes lerázni nyakunkról. A föld minden lénye az ő alattvalója. Az anya kebelén szendergő gyenge csecsemő épen oly rabszolgája, mint a sírja szélén álló tehetetlen öreg. Nincs oly tiszteletreméltó, nincs oly méltó­­­­ságos fő, ékesítse bár azt a világ legragyogóbb koronája, mely ne volna kénytelen ép ugy meg­hajolni az idő vas vesszeje előtt, miként a gyenge nádszál meghajol a rajta keresztül gázoló vihar előtt. Paloták és kunyhók egyaránt alávették az ő kérlelhetlen törvényének, s melyikőnk nem érezte akárhányszor életében bánkódva, sőt tán kétségbeesve is e törvény rettenetes szigorát? Az idő rohanva fut, egy lélekzetvétel alatt oly messze repül, hogy nincs oly sebes villám, mely csak megközelíteni is képes volna,—s­ rohanási­ban mindent halomra dönt mit útjában­­ talál. — Az idő csalfa és ravasz," megcsalja "az embert úgy, hogy nem is vesszük észre tovaillanását, mindig más más alakot vesz magára.­ De öltse bár fel a nappal fényes köntösét, vagy rejtse el magát az éj koromsetét fátyola alá; nevezze bár magát virányos kikeletnek vagy fagyos télnek; hintse bár pazar fén­nyel homlokunkra az ifjú­ság bájait, vagy görbessze le ősz fejünket az évek nehéz súlyával; mégis csak idő marad, csalfa és ravasz! Ilyen az­­ idő.— Az idő mérhetlen birodalmá­ért egy parányi, alig­ vagy talán észre sem vehető pont az uj év napja. — Ha ez így van, akkor uj évről nem beszélhetünk, valamint bölcsészetileg véve a dolgot, nem is lehet uj évről beszélni. Hogy uj évről beszélhessünk a bölcsészek magas régióiból le kell szállanunk a kalendárium csínálókhoz, s az időt oly úthoz kell hasonlíta­nunk, mely ránk nézve születésünkkor kezdődik, és sírunknál végződik. Ezen az uton megtaláljuk az uj éveket, mint megannyi mértföld mutató köveket. Mint a fáradt utas meg-megáll egy ilyen kőnél, úgy mi is megállapodhatunk az uj év kü­szöbén s vethetünk egy pillantást a múltra, egy pillantást a jövőre. Az ó év sirjánál elmondhatjuk a költővel, hogy «multatban nincs öröm!» Itt hagy bennün­ket, de nem sajnáljuk, annyi könyet facsart ki a­­ magyar nemzet szeméből, hogy e könyeken ke­resztül a jövő év is sötétnek tűnik fel előttünk, s ha a jövő év sugarai könyeinknek csak felét szá­rítják is fel, elmondhatjuk, hogy a múlthoz ké­pest boldog uj évet értünk. Ha tehát eddig szokásból kívántunk egy­másnak »boldog uj évet,» most szivünk egész melegével kivánjuk azt, nem üdvözlet most e szó ajkunkon, hanem imádság, melylyel áldást esdünk az ég urától egymásra. De az áldást nem szabad összetett kezek­kel várnunk, hanem dolgoznunk kell. — Igaz, hogy az idő egy mérhetlen nagyságú birodalom, mely­ben az emberek apró hangyáknak tűnnek fel csupán, de azért nagyrészt tőlünk függ, hogy az idő óriási birodalmában dühöngő zivatarok el ne söpörjenek bennünket; — mert ha a kis hangyák megtudnak küzdeni szorgalmuk és bámulandó ki­_tajításukl által a terjpé^ef^lle.n.c^»~^133tó?^. mennyivel inkább meg tud küzdeni az "ész­szel megáldott ember! Csak szorgalom s csüg­gedést nem ismerő kitartás kell! — Pedig a ma­gyar ember oly hamar csügged, s a szorgalom dolgában is oly messze mögötte áll a nyugoti művelt népeknek, hogy valóban csdtálkoznunk kell azon, hogy az idők zivatarjai még el nem söpörtek bennünket. Boldog új évet kívánunk! — De nem szó­val csupán. Ezt megköszönik szépen, aztán el­feledik. Tettel akarjuk megmutatni, hogy kíván­ságunk nem üres szó, mert nem az kívánja iga­zán a jót, kinek csak a szája mozog, hanem az, Triborián. Rómában ujjong­­ a nép, örül a nagyszerű látványnak, mely a víz­ körben számára van ren­dezve. A népnek ha jóllakott a kiosztott kenyér­rel, játék kellett, véres játék, melyben gyönyör­ködhessék. A vílér fövenyén egy haldokló gladiátor­­ emeli az ujjongó népre megtört szemeit, míg a­­ győző véres kardját a legyőzött torkára illeszti, S hogy a nép intésére legyilkolja azt. És a nép örül és tapsol a látványnak. —• — •— kegyelmet­­ oszt a haldoklónak, kit elvisznek a véres fövény­­­ről.— Uj, pihent gladiátorok sietnek a térre. A­­ két vivó övig mezítlen; az egyik merész tekin­t­­etű, halovány ifjú, kit . érc-izmai a vivó-iskola­­ legfélelmesebb tagjává tevének.— A mint meg­i­suhinta villámló kardját, sápadt arcán megjelent­­ a piros vér, szemeiben a hősi tüz. Ellenfele kö­zéptermetű, széles vállú, az iskola egyik veteránja. E kettőt állíták ma a fövényre, Caesar akarta a nép kegyét megnyerni. Megpillantásukra a néző­sereg tapsolt, — míg a két gladiátor fejedelmi tekintettel méri egymást végig. — Az egyik bi­zonyosan a küzdtéren marad.— Kardjaik össze­csattognak. — Az ifjúnak csak karjában és sze­meiben van élet, olyan mint egy felséges szobor Diána templomában — társa kit már ötször ko­szorúzott meg a nép, kardja minden suhintásával halált látszott osztogatni.— Az ifjú Triberián, ellene Aegidius, A roppant körben nem volt egy han­g mig a két kard csattogott. Caesar szemei­ kedvtelléssel nyugodtak az ifjú mozdulatain.— Oda fordul Pompeius felesé­géhez: nézd, Macia, ez ifjú olyan mint egy át­szellemült, mily felséges termet; ö egy aristocrata család utolsó sarja, ha legyőzetik magam fogom öt megmenteni. Az csak nagyobbá tesz Caesar egy hü embereddel is több lesz, ki kész érted vérét ontani. E pillanatban Negidius egy csapást m­ért az ifjú fejére, melyet az fölfogni nem tudva, el­szédülve a fövényre­ hanyatlott. A kard kihullott kezéből, Macia elhalaványult, mig Negidius a nép tapsai között az ifjú mellére lép s kardját szive fölé illeszti. Caesar intett s a győztes lelépett Triborián melléről. A nép «halál»-t ordított. Caesar szemeiben föllobogott a harag, s a gladiátor ismét az ifjú mellének szegezte kardját. A nép újra ordított, Triborián kebléből felszökött a piros vér.— A nép hatalmasabb volt mint Caesar, ki megesküdött hogy az ifjút meg­menti.— A győző Negidius megtörülte kardját a fö­veny szélére lépett s elbocsáttatását kérte.— A nép kegyelmes is tudott lenni, elbocsátotta a veterán gladitort; az még egy pillantást vetett a véres térre s büszkén távozott, hogy oda többé vissza ne térjen. *­­­ A nép ujjogva oszlott el, Caesar és Negidius neveit hangoztatva. Caesar palotájában vagyunk, leánya, Julia termeiben.— Mindenütt fény, pompa és csin. — "Caesar gazdag, mint kora nagyjai mindannyian. A tyrusi nehéz függönyökön szelíden szűrődik át a nappali fény, mely egy halvány ifjú kimerült vonásaira esik.— Az ifjú ágyban fekszik s előtte egy junói hölgy áll, kezében csészével. Az ifjút már láttuk a kürdtér fövenyén; a hölgy Julia, Caesar leánya. — A beteg lázasan liheg, arca sápadt..... a halállal küzd. •— Julia oda hajol föléje, megsimítja bársony kezével homlokát s ajkaihoz viszi a gyógynedüvel teli csészét.— E pillanatban lép a terembe Caesar.— Júliám, szól suttogva, mint van Triborián? Félek atyám, hogy közelebb vannak vég­percei mint hinnők.— Sebje mély s a­ lázt alig birja ki az elgyengült test. Mindent elkövetek hogy ifju­ rokonunk megmaradjon. * * Négy hó telt el a fentebbi események óta. Caesar consul lett 694-ben és Hispániába készült. A szent város falain kivül áll­t, légiói körüle, mindannyian harcedzett veteránok, kiknek hátát

Next