Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-14 / 43. szám
^ X. évfolyam. jesdelenik minden vasárnap, közérdekű sürgős közlésekre jordakint rendkivüli számok is adatnak ki. szerkesztőség- és kiadó hivatal főiskola utczi 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak ismiert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC 43. szám. ^ ^ ^ ^ •w*^ w • • • . Pápa, 1883. október (4 Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Kegyed évre 1 írt 50 krajczár. Egy számára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalosTbzzönye. Mégegyszer a segédjegyzői állás rendszeresítéséről. Ezen becses lapok október 7-iki számában valaki, a ki magát s. betüvel irta alá sen?emii barátjának nevez, az ugyanezen lapok 39. számában általam a fent jelzett tárgyban közlöttekre egy kissé idyllkus czím alatt vászt közöl. A vitás kérdések mérlegelésénél természetesen nem szokás súlyt fektetni arra, hogy az ellentétes érveket kiírja, hanem arra, hogy mit is minő érvekkel próbál győzni. A jelen esetben mégis igen nagy szolgálatot lett volna, ha tudnám kivel állok szemben s czikkíró optimisticus szempontból felvett álláspontját társadalmi állásából kimagyarázva kellő értékére szállíthatnám s annak tekintetbe vételével czáfolhatnám meg. Így kénytelen vagyok a tisztért ismeretlen barátomnak közlött érvelését követni s pontról pontra megtenni rá észrevételemet, annyival inkább, mivel ezen kérdés tulajdonképpeni lényegébe bocsátkozni jelen alkalommal nincs szándékom, mivel e kérdést a megyei jegyzői egylet fogja legközelebb lárryai közé elvenni s mint ilyen a megyei törvényhatóság, mint illetékes fórum előtt fog elintézést nyerni, de nem volt szándékom azért sem, mert nem remélt módon tapasztaltam azt, hogy egyedül a közérdek szempontjából, tiszta szándékból telt s a viszonyok ismeretéből mentett felszóllalásaim, azok által kiket érdekel s kiknek szánva volt megérthetetlen indokból balra magyaráztatnak s ellenkezőt eredményeznek, mint melyet czélul tűztek, mire egyébiránt megjegyzem, hogy ezen megjegyzés nem a czikkiró felszólalására vonatkozik. Czikkíró álláspontomat pessimisticus szempontból felvettnek azt nem helyeselheti, mondja, s kijelenti, hogy Hát kérem, hivatkozott czikkemben az 1833. évi 1.1. cz. 6. §-ával szemben minő álláspontot foglaltam el én? Első sorban is ugyanazt a mit tisztelt barátom elfoglal. Épugy üdvözöltem a hivatkozott törvénycikket, mint ő, ép oly helyesnek tartom s a jegyzői repulalió érdekében ép oly jelentékeny tényezőnek vettem mint ő. E tekintetben tehát az én álláspontom az övével azonos. Különben megjegyezheti ellenfelem (hogy pro forma annak, nevezzem), hogy a pessimisticus szempont többször megfelel a valóságnak, mint az optimisticus, mely ezt a „forgó" világot természetesen ,,rózsaszínben" tolja. Azt mondja t. barátom, hogy nem áll az, hogy 400 frt volna a rendes jegyzők fizetése s ennek bebizonyítására felhozza, hogy ismer helyeket a hol a jegyző fizetése az 1600 forintot túlhaladja. Hát hiszen ez igaz. Én is ismerek. Sőt ismerek olyat is, hogyha az évi büntető postadíjakat s pénzbírságokat a jegyző fizetéséhez hozzá vesszük, csakugyan felrúg 2000 frtra is. Hanem mit szólna ahhoz czikkíró, ha az iskolatanulók és papok díjjazásának elbírálásánál egyszerűen odavetnék a panaszkodók elé, hogy jogosulatlan a panaszuk, mert hiszen a győri püspök javadalmazása felmegy 60 ezer forintra is, a római pápáé pedig milliókra. Fentartom azon állításom, hogy a megyei jegyzőségek hét tizedrészénél a jegyzők fizetése mindenféle néven nevezendő konvenció és mellékes hozzászámításával nem több mint 400 frt. Az a körülmény, hogy a megyében 30 segédjegyző működik, nem a jegyzők dús jövedelmére vall, melynek árán kényelmet szerezhetnek, hanem világosan mutatja a százféle munkahalmaz oly mérvbeni felszaporodását, hogy annak ma egy ember, korra való tekintet nélkül, megfelelni egyáltalában képtelen. Nem az a kérdés, hogy 30 vagy 40 kisegítő működik-e a megyében a jegyzők mellett, hanem az a kérdés hány van bejegyzett segédjegyző. Azt, hogy az az egy évi gyakorlat határozottan kivihetetlen volna, én sem állítottam, tudván azon közmondás igazságát, hogy soha sem volt úgy, hogy valahogyan ne lett volna. De azt határozottan állítom most is, hogy ha a mai gyakorlat talajára helyeztetik az a paragrafus végrehajtása nem lesz helyes. Ezzel kapcsolatban felelek azon állítására is, hogyha segédjegyzői állás rendszeresítése foganatosítatnék, ugyanannyi segédjegyző lenne, mint jegyző. Az én czikkemből tisztért barátomon kívül más ki nem magyarázza. Maga e szó „rendszeresítés*' és hogy az birtok arányában oldassék meg, kizárja az általánosságot, vonatkozhatik tehát csak azokra, melyek a kívánt fokot felmutatják. A dologlényege az, hogy vannak jó jövedelmű jegyzőségek és vannak rossz fizetéssel ellátottak, de melyekben ugyanannyi munka és dolog van, mint amazokban. Ezekre a nagyobb teherrel járó jegyzőségekre kell — tekintet nélkül a javadalmazás mennyiségére — a rendszeresítést kiterjeszteni. Azokra, kik teendőjüket maguk végezhetik a segéd alkalmazása csak teher volna. Azt sem állítottam, hogy a segéd fizetése az adóvégrehajtási költségből fedeztessék, csak azt mondottam, hogy segédjegyző mellett a község maga levén képes állami adóját behajtani, s igy egy idegen végrehajtónak fizetendőtt 2 -300 frt a község pénztárában maradván meg, ezen új jövedelmi forrás pótolná a segédjegyző fizetését. — Azt mondja t. barátom, hogy ily módon megteremtenénk e téren a proletár osztályt. Tehát a szegény nótáriusok kontójára nem sajnálja ha a megyében 30 proletár segéd működik, hanem rendszeresítés mellett nézete szerint kár volna már. Az a hasonlata, hogy az ügyvédek sem kötelezhetők segédtartásra, ide rosszul alkalmazóit, mert ügyvédnél a segéd alkalmazását a saját érdekének szolgálata hozza magával, míg a jegyzőknél ezen kényszerűséget a jövedelem tekintetében meddő hivatalos dolgok felszaporodása követeli. Az az állítása sem állt barátomnak, hogy eddigelé a vizsgázandóktól a gyakorlati bizonyítványt megkívánták volna, mert számtalant tudunk, hogy képesítési okmányt nyertek, kik valaha a közigazgatási vagy jegyzői irodában csak egy órai működésben lettek volna. A záradékban említett korteskedésekre nézve nem tartozván szorosan e tárgyhoz, nem felelek, csak azt jegyzem meg, hogy ezen rákfenét a három évenkénti bizonyos választások szentesítették,s a fejétől a hal**'*—Télé elvnél fogva, hogy ezen küzdődik társadalmi kígyót kiölhetnénk a fejét kellene összetörni. A segédjegyzői állás rendszeresítése iránt kifejtett nézetemet tehát fentartom, annyival inkább, mivel czikkíró által felhozott s könnyen megczáfolható ellenérvek gyöngesége csak megerősített annak méltányosságára nézve. Sielessy Dániel A megyei tisztújitások tárgyában a belügyminiszter a következő körrendeletet intézte a megyei törvényhatóságokhoz : A megyék háztartásáról szóló 1883. XV. tcz. 16. §-nak rendelkezései a folyó évi márczius hó 22-én 18231. sz. a. kiadott rendeletem alap TÁRC lA. A LÁNYKA SZOBÁJÁBAN.Idyll.) Nincs senki itthon; — huss! a kis szobába Besurranok mint tolvaj sebesen ; Sétálni indult a kedves leányka S nevelőnője véle begyesen : S mig ők a liget lágy útait járják, •l'.s ott Irén futkároz szabadon, A meglopom a kis szoba magányát, Elábrándozva a kedves lakon. Leülök varróasztala elébe S keresem a tűt, mit kis keze fog, Látszik, hogy sokáig kínozták véle, S unott volt már, ledobva a dolog; Itt ülhetett a nevelőnő szemben, ~~ Szokás szerint örökké korholá, — A pápaszem s kötés lerakva réndben, Mi értelmét s kezét elfoglald. A himzőrámán csintalan mosolygva kacsint felém a nyilas Amorett, Jól érzem, hogy szívem sebét gúnyolja, Mit ci hamiska gyilkos nyila vert, Te kis gonosz, de megbocsátok érte csak egyre kérlek, könnyű az neked, Őjj egy nyilat Irénke kis szivébe, éressen ő is, s épen engemet. vi köszönt csicsergve a madárka,tervén a virágok alatt, visszaszökdel kicsi kalitjába meg csőrében a czukorralat, s rendezve szökdécsel körülte, >m rég kapta, még egészen ép,ha a rózsák közé röpül le,getve halvány levelét. A szép virágok teljes díszben állnak Az ablakot belepve szabadon, A bűvös illat messze körbe árad, Bimbók mosolygnak szúrós Egy díszkötésü könyv köztük ágakon, kinyitva, Táti olvasás közt itt úgy feledek, A képzelet megszárnyalt Tündéries, csodás „virág andalogva, — regéket A zongora is tárva-nyitva áll még, A kedves itt, e széken ülhetett, A zengő hangok elrezegtek már rég, Bámulnak a fekete hangjegyek, S mig én egy kis dalt játszom elmerülve, Előttem a tanóra képe áll: Kis angyalom játszik e széken ülve, Mellette üt „taktust" a vén tanár. A kedves könyvtár gondosan kímélve. Reszket a fény aranyos czimein, S közöttük, — ezt tőlem kapa emlékbe' — Kéziratban az én rész Az albumban az ő kedves verseim; arczképe, Istenem mily arcz, oh be szép szemek! Előbb anyja, s mint gyermek ő ölébe! Tovább meg ifjú, s tisztes Ősz fejek. S hol álmait tündérek szövik játszva. Körötte zsongva bűvös éjeken, Hallgatva áll a gyönyörű szűz ágya, Előtte ah, úgy elfogul szivem; Megcsókolom a duzzadt vánkost, melyen Éjjente édes arcza nyugszik, S a kis Madonna-képet a keretben , mely előtt estén imádkozik. Korán elhunyt édes anyjának arcza Ott mosolyog, ragyog az ágy felett, Mint éltében még, őrgonddal virrasztva, Őrizi most is a szép gyermeket. Oh Madonna s te drága, égi szellem, Ki mindenütt, mindig körötte vagy, Te védd meg őt, a csábok, vészek ellen, Tartsd meg mindig ily tisztán lányodat! — Léptek kívül . . . egy édes kaczagással Irén jelenti, hogy megérkezett, Fölzendül rá az elnémult madárdal, — — No most menekülj, tolvaj, ha lehet!. . . Késő! az ajtón belebeg Irénke, Szűz tisztaság ragyog arczán, szemén. Meglát s pajzánul szólelembe lépve: — „Állj! meg vagy! Lám, egy tolvajt fogtam én." Ereintán történt intézkedések, nevezetesen az által, hogy a megyék jövő évtől kezdve életbe lépendő új szervezete megállapíttatott, foganatosítva lévén, miután ezen törvény további végrehajtása folyamán most már a 19. azon rendelkezésének érvényesítése áll küszöbön, mely szerint az 1870. XLII. tcz. értelmében ez évben bekövetkező általános tisztujitások, az uj szervezet keretében deczember hó második felében lesznek végrehajtandók, elérkezettnek látom az időt arra, hogy a megye közönsége figyelmét, a megyei élet egyik legfontosabb működésére, a legközelebb megejtendő átalános tisztújításra irányozzam. Tekintve azt, hogy a megyei tisztviselők választásának joga a megyei önkormányzat egyik sarkkövét, annak lelkiismeretes gyakorlása pedig ugyan mint állami közigazgatás sikeres közvetítésének, a helyes önkormányzatnak legfontosabb alapfeltételét képezi, örömest engedek tért azon meggyőződésnek, hogy a megye közönsége áthatva az ezen jog gyakorlásával járó felelőség érzetétől, hazafias kötelességének fogja ismerni, a törvény szigorú megtartásával minden igyekezetét oda irányozni, hogy választása csakis oly polgárokra essék, kik a közszolgálat érdekeire nézve, minden tekintetben legtöbb kezességet nyújtanak, mely meggyőződésem mellett, nem is bocsátkozván a közelgő tisztújítás fontosságának bővebb fejtegetésébe, csupán annak felemlitésére kívántam súlyt fektetni, hogy az ez évben megejtendő tisztújitásnak kiváló horderőt kölcsönöz, s a megyék e részbeni felelősségét is rendkívül fokozza azon körülmény, mely szerint leginkább ezen tisztújítás feladata érvényre juttatni az 1883: XV. t. cz. rendelkezéseihez kötött s a fent idézett 18.231. számú rendeletemben is hangsúlyozott azon várakozást, hogy az ezen törvény alapján nyert szervezet mellett, a megyei intézmény a kor színvonalára emelkedjék s egy ujabb, eredményekben gazdag és áldásos korszak legyen üdvözölhető a megyék életében. A választás módozatai a törvény által szabályozva lévén e tekintetben még csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény szigorú alkalmazását eleve megnyugtató biztosítékául tekintem annak, hogy a tisztújítás minden irányban kielégítő eredményt fog felmutatni. A törvény által megszabott határidőn belül megtartandó tisztújító közgyűlés napját, a megye közönsége van hivatva meghatározni. Ezen közgyűlést illetőleg, több megyéből hozzám intézett azon kérdés indokából hogy váljon azzal az 1884. évre avagy a még jelen évre megbízatással biró törvényhatósági bizottsági tagok hi- , I pUUBL Erről a bűbájos hangszerről akarok irni, mely nélkül a magyar zene olyan volna, mint virág-csokor rózsa nélkül, mint a Lukullus vacsorája a jelenkorban franczia pezsgő nélkül: hiányoznék a zamatja, az ize, a koronája, a java. Hogy abban a darab fában, hogy azokban a rézhurokban olyan szivhasitó érzelem van! Hogy azok az ütőszerszámaik oly bűbájosan tudják azt abból kicsalni! És hogy az minden izében magyar! Petőfinek költészetében benne zokog a czimbalom szava, az alföldi csárdának e siró-rivó lelke. A czimbalom őshazája Ázsia, s habár más nemzeteknél is találunk olyan hangszereket, melyek a czimbalomra emlékeztetnek, ez a hangszer azért mégis speciális magyar és tegyük hozzá igazi nemzeti hangszer. Hiszen a czimbalom — mint hiteles adatok bizonyítják — Mátyás király idején már el volt terjedve hazánkban. És azt a sirva vigadást, mely annyira jellemzi a magyar ember mulatását, a czimbalomból értjük meg. A czimbalom szó akkor is sir mikor ujjong benne a jókedv. És ez teszi olyannyira bűbájossá. És valóban csodálatos, hogy ez a nagyszerű hangszer, mely egy egész nemzet egyetlen mulatságából sem hiányozhatik, csak most kezd terjedni a külföldön s csak most vívja ki magának a polgárjogot a főúri szalonokban. Sokat, hogy ne mondjuk mindent köszönhet a czimbalom Sekunda V. I. udvari hangszerésznek, aki úgy látszik egész feladatául tűzte ki magának e hangszer tökéletesítését és e téren már busás érdemeket szerzett magának. Az a lendület, melyet a czimbalom az utóbbi években vett, csaknem kizárólag az ő érdeme. Jelesen a bécsi kiállítás óta van felkeltve a külföld figyelme e speciális magyar hangszer iránt. Schunda ott több saját gyártmányú czimbalmot állított ki — még akkor pedál nélkül! — és a kiállításon egyre hangzott a czimbalom varázshangja. Képzelhető hogy elbájolta a külföldedet ez, a magyar pusztáról idetévedt syrén ha 5! A külföldi lapok egyre másra túl hezitálták egymást a czimbalom dicsősítésében. Schundát e siker arra ösztönözte, hogy tökéletesítse e hangszert és többféle kísérlet után 1874- ben sikerült is ez neki a hangfogó alkalmazása által, mely találmánya az (pedál) egész zenevilág részéről nagy elismeréssel találkozott. A czimbalom azóta a legmagasabb körök kedvencze lett. A csárdából egyszerre bevezették a fényes ragyogó palotába. Schunda a pedál-czimbalmot először a nemzeti színház színpadán mutatta be (ezen a színpadon csak korszakalkotó műveket szoktak bemutatni! —) és a legfényesebb sikert aratta. A sajtó teljes elismeréssel adózott találmányának, a közönség pedig a czimbalom tökéletesitőjét több izben kitapsolta,