Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-06-10 / 24. szám

MVJLegJ­elölxilic minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak is­m­ert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC PALLAI Az AI Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Elnöki jelentés a Veszprém megyei gazdasági egyesületnek 1883. évi június 3-án Veszprémben tartott közgyűlésén. Tisztelt közgyűlés 1 A közös érdekek tanulmányozása, felisme­rése és felkarolása a legfontosabb és legbiztosabb feltétele ugy az egyesek, mint a nemzetek anyagi jólétének és felvirágoztatásának; miért is lehetet­len örömmel nem üdvözölni azon általánosan meg­indult s mindinkább nagyobb kiterjedéssé vált mozgalmat, mely szerint hazánk mindinkább a mezei gazdászatban, és annak felvirágoztatásában keresi anyagi jobblétének forrását.­­ Ha vissza­tekintünk mezei gazdászatunknak, különösen föld­mivelésünknek 30 év óta történt fejlődésére, azt kell konstatálnunk,hogy mező­gazdaságunk azon idő alatt nevezetesen előre­haladott, és tudjuk, hogy ott, hol az kiválólag ápoltatott, meg is hozta gyümölcsét. vábbi Mezőgazdászatunk egyik életjele, ugy a tó­fejlődhetésének legbiztosabb tényezője gazdasági egyesületek tevékenysége; ezek vannak a hivatva a mezei gazdászatban felmerülő különféle érdekeket összegyűjtve egyesíteni, és szakszerű intézkedések támogatásával a különböző érdeke­ket kiegyenlíteni, s a viszonyoknak megfelelő el­járással, a különböző helyi viszonyok ismereteivel a fejlődés irányát kijelölni, s a czélt biztosítani. A gazdasági egyesületek gyűjtik össze a gazdászati értelmiséget, összehalmozzák és gyü­mölcsöztetik a tett tapasztalatokat, a ma­ né­melyek által elért eredményeket a helyi viszo­nyokhoz mérten megvitatják, és ha az eredmé­nyek kielégítők, a czélra vezető helyes eszközök alkalmazását terjeszteni igyekeznek.­­ Ezek de­rítik fel, és lehetőleg orvosolják a hiányokat, a nem helyes irányt felismerik, elhárítják az aka­dályokat; ezek ébresztik fel az érdeklődést az anyagi állapotok feletti gondolkodásra, serken­tenek javításra és haladásra, kutatják fel és tűzik ki a helyes irányt, melyet a megye egyes vidé­kei mezőgazdaságának a fennforgó különböző kö­rülmények között követni kell. Egyesületünk 1860-ik évben alapíttatott, s így felfogva feladata fontosságát, s látva ugy az ország, de különösen a szomszédos megyebeli gazdasági egyesületek működése által szembetű­nőleg elért sikert és anyagi eredményt, alapsza­bályainkban kijelölt programmjának minden irány­ban megfelelni törekszik, s különösen igyekezni fog hatni a kisebb birtokosokra, mert a kis föld­birtokos osztály lehető vagyonosodása és jóléte biztosíthatja leginkább hazánk jólétét, nemzetisé­günk fennmaradását és fejlesztését; ez c­élom ma, és volt már ezelőtt egy évvel is, midőn önök jó­akarata, és engem felette megtisztelő bi­zalma gazdasági egyesületünk elnöki székére emelt. Látva az érdeklődést, s a komoly igyeke­zetet, örömmel engedtem a közbizalom ezen ki­tüntetésének, és biztosíhatom a tisztelt közgyűlést, hogy mindaddig, míg az érdeklődés s a közös czél iránti tevékenység mindnyájunkban meglesz, én mindenkor egész odaadással fogok önökkel munkás lenni, egyesületünk magasztos czéljait lehetőségig valósíthatni. Egy éve annak, hogy a megye közönségé­nek szeme előtt egyesületünket újra szerveztük, ezen nemes megye közönségének szeme előtt fog az erősbödni és növekedni ; igyekezzünk azért azt oly módon továbbra is mindinkább életképessé tenni, hogy nemes öntudattal igényt tarthassunk annak rokonszenvére, részvétére és pártolására. Ámde hogy gazdasági egyesületünk áldásos tevékenységét kifejthesse anyagi erőre is van szüksége; e végett nemcsak a magas kormány­nak és mindazon testületeknek gyámolitására van utalva, melyek vele érdekkapcsolatban ál­lanak, de különösen számít a megye gazdakö­zönségének minél nagyobb mérvű támogatására és jól felfogott érdeklődésére is, mert csak is ez által lehetünk azon kedvező helyzetben, hogy megyénk mezőgazdaságát, s az ezzel kapcsolatos rokon iparágakat, s legelső sorban a kisbirtokos osztály anyagi helyzetének javítását kölcsönös erővel s érdeklődéssel minél előbb eszközölhessük. Régi, megszokott s ma már tarthatatlanná vált eljárásainktól és szokásainktól vegyünk bu­csut, s azokat czélszerüebbekkel és hasznot haj­tóbbakkal pótoljuk, mert nyommasztólag hatnak reánk és mezőgazdaságunkra a külföldnek és kü­lönösen Oroszország, Észak-Amerika és legújab­ban Ausztráliának a mezei gazdaság majd min­den ágára kiterjesztett óriás termelése és concur­rentiája; de hozzá­járul, hogy idő­járásunk is felhagyott régi megszokott menetével, szeszélyes­ségeivel majdnem minden évben igen-igen leszál­lítja vérmes reményeinket, majd egyik majd másik vidéken.­­ De azért csüggedni nem szabad, sőt törekednünk kell kétszeresen megfeszített erővel azt, mit az idő mostohasága talán-talán megtagad, annak legalább egy részét szorgalom és javított gazdálkodási rendszerrel pótolni. Legbátrabb állunk megyénkben az állatte­nyésztési viszonyokkal, földmivelésünk ezen első s egyátalán nem nélkülözhető alap feltételével. — Régente a nagy mérvű legelők és rétek az akkori talán kedvezőbb időjárás által gyakrabban felfri­sítve elég bő táplálékot nyújtottak marháinknak és nyájainknak, míg most, különösen az elkülö­nítések és birtokrendezések után, temérdek legelő s kaszálló került eke alá, „mely csak­is látszó­lagosan tüntethet fel némileg több jövedelmet,­ de ez által mezei gazdálkodásunk első fő feltétele — szarvasmarha tenyésztésünk — rohamosan hanyatlott, mert mesterséges takarmány termesz­tésről, valamint szabályozott s okszerű istálózási rendszerről alig-alig gondolkodtunk.­­ Ezen bajok elodázását, s különösen szarvasmarha te­nyésztésünk fejlesztésének előmozdítását legelsőbb sorban is szabadjon a megye tisztelt gazdakö­zönségének figyelmes érdeklődésébe ajánlanom, annyival is inkább, mert e nélkül mezőgazdasá­gunk rendszerével előbbre s jobbra mennünk egyátalán lehetetlennek s elérhetetlennek tartom. Ezek után gazdasági egyesületünk egy évi működését a következőkben van szerencsém a tisztelt közgyűlés elé terjeszteni, és bár nagy eredményeket nem mutathatunk fel, de arról biz­tosíthatom a tisztelt közgyűlést, hogy ernyedet­lenül munkálkodtunk, igyekeztünk egyesületünk vagyonát formailag is teljesen biztos alapon ren­dezni, s ha szabad egész őszintén megmondani, igyekeztünk leküzdeni a közönyösséget, és fel­kelteni az érdeklődést a gazdaközönségnél. — Igyekeztünk a Nagyméltóságú m. kir. földmive­lési Minisztérium bizalmát kikérni, melynek to­vábbra való megnyerhetése és lehető fokozása egyesületünknek megbecsülhetetlen előnyére le­end. — És itt engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy a nagyméltóságú m. kir. földmivelési Mi­nisztériumnak a közgyűlés hálás köszönetét fe­jezzem ki azon nagylelkű intézkedéséért, mely lehetővé tette, hogy egyesületünk rendes titkár­ral rendelkezhetik, a­kinek fizetéséhez évenkint 600 frttal járul, és indítványozom, hogy ezért a közgyűlés köszönete jegyzőkönyvileg megörökí­tessék. Az egyesület régi alapítványainak rendezése huzamosb időt, kiterjedtebb levelezéseket, és sze­mélyes tárgyalásokat vett igénybe; — volt az 1882-ik évben 51 alapító tag; — az eddigi ered­ményt véve, van jelenleg az egyesületnek össze­sen 75 alapító tagja; — ebből alapítványi tőké­jét részint lefizette, részint alapszabályaink 11-ik §-a értelmében újonnan kiállított rendes okirattal biztosította 57 alapító tag, illetőleg örökösei, ala­pító levelet nem küldött be 18; — de ezeket is legnagyobb részben rendbe hozni reményünk lehet és van , az illetők neveit ez­úttal nem sorolhatom el; újonnan belépett alapító tag­jar szám szerint 5. A rendes és pártoló tagok gyűjtése foly­tonosan eszközöltetik, s daczára azon körülmény­nek, hogy az egyesület által kibocsájtott aláírás­­ívek mintegy 5 része nem érkezett be, szemben az 1882. évi július 1-én volt tagsági állapotokkal, a midőn volt az egyesületnek 56 rendes tagja, — van jelenleg 231 rendes, 36 pártoló és 6 le­velező tagja, a mi az alapitókkal együttesen tesz kerek számban 348 tagot. — Ezen számban a­ községek mint erkölcsi testületek is képviselték , a megye 182 községe közül összesen 62 számban, ezen szám a községek nagyobb mérvű eddig -közönyösségét mutatja, pedig a községek mint erkölcsi testületeknek érdeklődése és társulása leginkább volna hivatva a kisbirtokosok anyagi jobblétének fejlesztésére. — E helyen nem mu­­laszthatom el, hogy nemes vármegyénk törvény­hatósági közgyűlésének köszönetet ne mondjál azon buzgó s egyesületünk tevékenységét fokoz­ható, s nagybecsű jó akaratát tanúsító elhatáro­zásáért, melylyel a vármegye mindannyi közsé­gét felhivta, hogy legyenek egyesületünk tagjai, és megengedte, hogy a netáni alapítványi tőke, esetleg ennek kamata, vagy a rendes tagdíj .; községi évi költségvetésbe felvétetvén, a községi pénztárból fizettessék, minek folytán inditványo­­­zom is, hogy őszinte köszönetünknek adjunk ki­fejezést jegyzőkönyvünkben, és erről a vármegyét tisztelettel értesítsük is. Szives elismeréssel tartozunk fáradhatlan te­vékenységű, és megyénk jólétének előmozdításai"­ törekvő alispánunknak, ki készséggel felhaszná'. minden alkalmat az egyesületünk iránti érdeklő­dést felkelteni, s egyesületünket hathatósan, tá­mogatni; — de tudomásunk van arról is, hog­' mindegyik járásban rövid idő alatt a szolgabirák­nemes buzgólkodásának eredménye kedvező leen. Eddig leginkább képviselve van az enyingi járás, mely összes községeivel egyletünk tagjai köz­­belépett; a veszprémi járás eddig belépett köz­ségeinek száma 12, a pápai járásé 18, a devecseri járásé 2, a zirczi járásé 27. Az igazgató választmány felfogva a gyü­mölcsfa tenyésztés fejlesztésének fontosságát, Veszprémben mint a faiskolának való helyiséget vásárolt, s az ezen czélra a lehetőségig beren­deztetett, az adásvevési szerződés a mai ülés al­kalmával bemutatva leend; kérem a tisztelt köz­gyűléstől annak jóváhagyását. Gabona és egyéb takarmány­félék terme­lési kísérletére, s honosítására Veszprémben alkalmas terület beszerezhető nem volt, miért is TÁRCZA. KEDVESEM KÖRÉBEN. Áldja meg az isten ezt a napot, melyen Örömben ünnepel itt körünkben minden. Együtt vagyok veled kedves gyöngyvirágom, S függ rajtad hű szivem, miként az oltáron. Mily édes pillanat! bár vége ne lennel Reszketve fogom a kis kezed, kezembe. Mintha bűnös volnék, rád oly félve nézek, Szeretlek óh lányba, kimondom a vétket. Le lehajtom fejem hófehér A boldog, szép jövőt százszor válladra, át­álmodva. Teljesítsd be vágyam! ezt óhajtom végen­, Ragyogjon szerelmünk csillaga az égen Hallgatom szavaid, a lelkem úgy érzi, Jól esik e hang, mind aranybeszéd néki. Ne, óh ne hagyd félbe, esd hozzád a szivem, Értsd meg a bánatát, vigasztald, hadd éljen. Hullasd rám és hajad, zárj oda kebledre, •Hogy e földnek összes bubáját feledve: Lássak fényes menyet, mit el nem cserélek, S ott a legszebb angyalt bírhassalak téged. Bacsa Béla: EGY ÉJ VESZPRÉMBEN. — Tárcsa levélke — Veszprém 1883. június 5. Ha p­inden éj olyan volna Veszprémben, mint a miről irni akarok:—ugy folyton-folyvást ébren álmodnának a veszprémiek. Olyan éj volt, miről Börne énekel. Fent az égben: a csillagos éj csendes har­móniája. Lent a földön: az éji csillagok kedves egy­velege. Fiatal menyecskék, s lányok, kik rózsás kedvvel, ragyogó szemekkel keresik párjukat oda fent abban a csendes harmóniában; — s tüzes vérű fiatalok, mind meg­annyi csillagászok! Igazán az ég fénye volt a földön. Azon a kedves földön, mit elrejtve szirtes dombok-he­gyektől, ott találsz távol a vártól, várostól, kö­rülvéve egy szépséges panorámával. Nem égi paradicsom, sem földi Tusculanum. Nem angya­loknak való hely az, de sem kéjvágyóknak. Un­nák ott azok magukat, mint a­hogyan ők is unalmasak! — De annak, a kinek ha virág kell, nem hord rózsaberket; — annak, ki ha látni vágy, nem a napba néz, annak szebb és jobb helyet aligha találni annál a szép kis nyaralónál, hol e napokban Veszprém szépei nappallá vará­zsolták az­­ éjszakát. És felpezsdült a kedv, az az elpusztíthatatlan kedv, mi olyan mint a fa töve, melynek virágját le lehet gázolni, zöldjét megölheti a fagy, de itt tavasszal újra kihajt. A tavasz pedig itt volt közvetlen közelünkben. Veszprém virágai kike­rültek az üvegházból, s kint diszlettek a szabad­ban. Ott voltak: Terelmes Lajosné a páratlan ke­délyű háziasszony, társnőjével Bohuniczky Ödön­nével,­ Véghely Dezsőné, Laky Kristófné, Cserna Vinczéné, Reviczky Ambróné Ella leányával, Gágeri Anna bárónő, Barcza Kálmánné, Köves Jánosné, Bálinth Sarolta, Bohuniczky Irén és Mathild, Harabosevszky nővérek, Kovács nővérek, Plosser nővérek, Mihályfi Margit, Ruttner dorné, Veégh Istvánné, Bossányi Erzsike stb. Lán­A rakéták is elkezdtek sziporkázni. A zene meg szólt. A táncz pedig nagyban járta. Az enni valóknak is bő keletre támadt, mikre a magnum áldomás el nem maradhatott. Hol voltál JfasueW Miért nem állítottad meg ez éjjel a­­ holdat ?! ; A zenekedvelők kirándulása. Esztergom, június 3-án. A legszebb tavaszi nap reggelén vígan lobog­tak az „Elisabeth" nagy német gőzhajó többszínű zászlai, — szokatlan élénkség uralkodott rajta már reggel 5 órakor. Némelyek nyugtalanul tekintgettek ide 8 tova, várván még ism­erőseiket­, kik hiányoztak; azonban 6 órakor a Rákóczy induló megszólalván, éljenzés közepette megindult a hajó Budapestről. — Még Káposztás-Megyernél állt csak meg egy művész család felvételeié, s azontúl vígan folytatta útját fel­felé. Ki még nem volt e vidéken valóban meglepő szépnek találja különösen hajóról; jobbra balra fekvő szebbnél szebb hegység, városok, falvak. A Duna folytonos kanyarulata ujabb s ujabb panorámát tár elénk, Visegrádnál a háromszáz egyénből álló társa­ság általános elragadtatása nyilvánult. De sietnünk kell­, itt hajónk csak jelzi, hogy majd délután csak­ugyan jövünk. • 11 órakor Esztergomba értünk. A Bazilika oly impozánsan, büszkén tekint le hatalmas osz­lopaival , tornyaival , a mélyen alant folyó Dunára, hogy már megpillantásánál is magasztosabb gondo­latokkal foglalkozunk. Az egész társaság, a nagy meleg daczára, sietve ment fel a magasan álló Bazi­likába, hol a zenekedvelők női és férfi tagjai Bello­vits szép miséjét énekelék az ő vezénylete mellett. Nagyszerűen szép volt az ezen óriási épületben, hol az ének elhangzása, szinte túlvilágian visszhangzott. Mise után megnéztük a templom belsejét, mi remek. A gyönyörű oltárkép, mely Mária menybemenetelét ábrázolja, 80 láb magas, Grigoletti műve, azon kívül a számtalan márvány és fa, művészi faragványokat, sajnos csak futólagosan nézheténk meg. Egy a régi századból származó Krisztus ko­porsója is leköti figyelmünket. Szép a tanácsterem több pápa és számtalan prímás arczképével; a 700-800 éves misemondó ruhák dombor és gyöngy hímzések­kel, melyek tanúskodnak elődeink végtelen türelméről és ügyességéről; a kis kápolna oltára, melynek eleje tiszta vert ezüst. Mindent csak futólagosan tekinthe­tünk meg, úgyszintén a kriptákat, hol még Mátyás király idejéből vannak emlékkövek, melyeket fáklyák mellett magyaráztak , de az ott honoló borzasztó hideg miatt csak­is egy részét nézheténk meg. Ez ily rövid ideig gyönyörködhetünk ezen épü­letnek minden­esetre legérdekesebb részében, a bal­oldali szárnyat képező, egészen vörös márván­nyal borított kupolás régi szent István kápolnában, mely eredetiségében változatlanul meghagyatott. Ebéd alatt zene, toastok, hol Manojlovich Emilt, az egylet elnökét, és Bellovich karnagyot, az­­ esztergomiakat és a nőket éltették. Ezután a primás új palotájába mentünk, hol a több teremre osztott képtárt néztük meg. Érdekes volt a 15-dik század korabeli osztály a művészet kezdetleges képeivel, melyeken feltűnő az aránytalanul kicsi sovány test, s nagy fejük, a szentekét pedig tányér nagyságú arany sugárral övezve. Mi —csakis néhányan — sze­rencsések voltunk Scheda főszentszéki jegyző úr szí­vessége folytán ő eminenciája új palotájának néhány részét, nevezetesen a fehér márvány lépcsőzettel és aranyozott stylszerű remek korláttal ellátott, fejedelmi fén­nyel díszített lépcsőházat, a kisebb és a nagyobb ebédlőt megszemlélhetni. A nagy étterem feh­ér­ már­vány burkolata és remek kivitelű kandallója, a talap­zattól a menyezetig nyúló, sötét szürke márvány arany szegélyű keretbe foglalt óriás tükrök, dombor­művű fehér és aranyozott telep (sdafon), szemkápráz­tató csillárok, valóban elbűvölik a nézőt, ki­ alig bír e szépségektől menekülni, hogy élvezhesse a palota másik szárnyán kínálkozó, meglepően szép kilátást. Elszomorodva vettük észre, hogy ezen lélekemelő él­vezetek közepette az idő gyorsan elrepült, s miután az indulást pont 4 órára határozták, a társaság ezen határidő előtt ismét hajón volt. A parton számtalan esztergomi tapsolá meg azon igen szép énekeket, melyeket Bellovich híveivel előadatott, s a Rákóczy induló hangjai mellett, és zajos éljenzés között indulunk visszafelé. — 5 óra után már Visegrádon kiszáltunk és először is Sala­mon tornyához mentünk, mely igen ügyesen és szé­pen van restaurálva, de sajnos már két éve szünetel ezen munkálat, az állványok mind­ ott vannak, melye­n

Next