Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-04-22 / 17. szám

M­­egj­eleniik­. m­­i­n­­d­e­n vasár 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérszen­tetlen levelek, csak is­­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 írt 50 krajczár. Egy szám­ára 15 kr. ör. FENYVESSY FERENC H^^^^^^ ^I^^IJ^^ i^j^^^^j^^^^^^^ ^SB^^n ^^^^11^ i^S^^^^ ^^^^^^ li^^^^^ ^ — — — NIMIWIIIIIIIII ii m­«rH •— Pápa város hatóságának é­s t­ö­b­b pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. . Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Legyen-e harmadik gyógyszertár Pápán? (­h.) E kérdés képezi évek óta tengeri kígyóját városi közgyűléseinknek. — Hol ez, hol ama folyamodó áll elő statistikai adataival, hogy városunk és a más gyógyszertáraktól távol eső vidéke mily népességgel bír és ezen népesség számának a gyógyszertárakat ille­tőleg minő fogyasztás felel meg, —­ s napnál fényesebben vélik kimutathatni, hogy nem csak a harmadik, de egy negyedik gyógyszertár­nak felállítása is a közegészségügynek jól fel­fogott érdekével állna kapcsolatban. — Váro­sunk egészségügyi személyzete, s szaktestülete pedig minden alkalommal bebizonyította, hogy az új gyógyszertár felállíthalásához törvényes gyakorlat szerint megkívántató népesség ezrei­ből egy pár száz még mindig hiányzik, tehát egy újabb gyógyszertárnak felállítása nem indokolt, sőt a már fennállók existentiáját is veszélyeztetné. Ezen eltérő vélemények és adatokkal szemben a városi képviselőtestület tagjainak nézete is különböző phasisokon ment át a mai napig. — Volt idő mikor a városi ható­ság maga kérte, egy pár akkor kegyelt egyén érdekében, az uj gyógyszertár felállit hatását.— Utóbb jöttek idegen folyamodók, kik nem tud­tak a városi képviselő testületben csak egy szavazatot is megnyerni arra, hogy a kérel­met pártolná, — sőt a képviselők a legerélye­sebben és egyhangúlag tiltakoztak az enge­dély megadása ellen. — Később ismét sző­nyegre kerülvén a kérdés, — már magán körben lehetett hallani a képviselők egy részé­nek nézetét, hogy az ujabb verseny talán még­sem lenne hátrányos a közegészség ügyére, hiszen vannak városok és vidékek, hol egy gyógyszertárra sokkal kevesebb népesség esik, mintha a mienket 3 gyógyszertár között osz­tanék fel; de a közgyűlésen nem találkozott közülök bátor férfin arra, hogy désének nyíltan is kifejezést adjon. meggyőző­Legutóbb ismét tárgyaltatott egy ily gyógyszertár fel­állíthatása iránti kérvény a közgyűlés előtt, f. évi február 10-én­ azonban már itt tíz kép­viselő a titkos szavazást kérte és csupán 5 szónyi többség ellenzi az uj gyógyszertár felállítását. Most ismét két új folyamodónak ezirányú kérelme fölött fog a képviselő testület a má­jus hó 10-ike után­­­ tartandó közgyűlésen dönteni. — Kíváncsian várjuk az eredményt, de könnyen megtörténhetik, hogy a kérdés a harmadik gyógytár javára dől­­ el.­­ Meg­mondjuk miért? Nem hisszük ugyan, hogy ma egyik, vagy másik folyamodó bírná a képviselők többsé­gének pártfogását, — de bizonyára lesznek jóakarói egyiknek is, másiknak is, — a dolog természete szerint tehát a kérdést először arra kell feltenni, hogy legyen-e III—ik gyógytár? Igen? vagy Nem?— Ez esetben igennel sza­vaz az is a ki A-t, az is a ki B-t akarja párt­fogolni, — ha pedig már ki van mondva el­vileg a felállítás szüksége,­­ az ellenkező né­zetet vallók is kénytelenek lesznek a kérdés személyi oldalánál, a második szavazás alkal­mával, egyik vagy másik folyamodó érdekét támogatni. Az esélyeknek ilyként meggondolása arra a véleményre indítá a képviselő testület tag­jainak egy részét,­­ hogy ha már ki vagyunk téve annak, hogy eddigi tiltakozásunk dac­ára is, vagy a képviselő testület, vagy a megyei közgyűlés többségének véleménye, vagy a kormány akaratának alapján a 3-ik gyógy­tár városunkban még­is csak felállitalik, miért képezze ez a magán folyamodó speculaciójá­nak tárgyát, — hanem tekintettel arra, hogy a közegészség­ügy rendezéséről szóló törvény 134. §-ának a) pontja a gyógyszertár felállít­hatásának megengedését elsősorban is a közsé­gek kérelmére helyezi kilátásba,— ezek pedig a nyert engedély folytán pályázat útján fogják a megyei közigazgatási bizottsággal együtte­sen a gyógyszertári jogot, és a gyógyszertár kijelölt helyiségét valamely okleveles gyógy­szerésznek bérbe adni. Ez utóbbi terv hívei három előnyt vél­nek a város részére szerezhetni u. m.: 1) A város a gyógyszertártól jóval magasabb bért vehet mint a mennyibe a városnak a helyiség kerül,­­ és a többletből kórházi, vagy más közegészségi kiadást lehetne fedezni.­­ 2) Ezen mód több befolyást biztosit a városnak a gyógyszerész személyének megválasztásá­ban. — 3) Igy a gyógyszerész személyének változása esetén az uj gyógyszerész megválasz­tásához a város joga teljes épségben megma­rad, — mig ha a miniszter adja az engedélyt a személyes jogú gyógyszertár felállítására. —­­) Korábban tárgyalni a statt­­umok értelmében nem lehet, az átruházásokat is ő fogja, és­pedig a város megkérdezése nélkül, engedélyezni. Mi nem óhajtjuk a III—ik gyógytár­­ fel­állítását, de úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha már egyálalán nem lehet kitérni a kérdés elől, — a város anyagi és közegészségi ér­dekének sokkal inkább megfelelők az utóbb vázolt módozatok, — mintha ezen fontos köz­érdek egyes magán vállalkozók üzérkedésé­nek dobatnék oda zsákmányul. Szerk. TÁRCZA. JÁROK MÉLÁN ÁLMODOZVA . . . Járok vi­llán álmodozva Verő fényes szép tavaszba' . . . Napsugáros kikeletbe­n . . . Ibolyákat szedegetve. Enyhe szellő . . . illatos lég . . . Játszva szálló tarka lepkék . . . Merre lépek, merre járok. Mindenütt csak fényt találok . . . Napsugárba'', aranyosba' Rezg a fának ifjú lombja . . . Kis levélke játszva lebben . . . Mint a szív a szerelemben. Visszajött a fecskecsalád A régi jó eresz alá — — — fiát te szív, te hogy feledhesd Azt a régit. . . azt a kedvest­. . . K. Kiss Gyula. T IS THE LAST ROSE OF SUMMER. (Moore Tamás.) Az utolsó nyári rózsa Elhagyatva nyil magán­­ Lehervadt s a sírba szállott Minden kedves társa már. Nincs virág az ő neméből, Rózsabimbó nincsen itt: Visszavetni pirulását, Viszonozni sóhajit. Nem hagylak el, hogy senyvedezz Századon igy, egy magad. Menj, aludni kedvesidhez, $ kik m­ár rég nyugszanak. Oly szívesen hintem én be Szirmaiddal nyughelyed, Ott, hol kerti társid holtan S illat nélkül fekszenek. Követhetlek nagy hamar, ha A barátság csökken-és A szerelem, fényövéből Minden drága­kő kivész; Ha eltűntek kedve sink s a Hű szivekkel por vegyül: E rideg világban óh! mondd! Ki is laknék egyedül? Antal Géza: AZ ÉN VÉGREHAJTÓM. (Vígjáték tragikai­ végzettel.) — Karczolat — Nálamnál nagyobb uraknak udvari szállítóik, házi káplánjaik, nevelőnőik, csinos bonnejaik, vagy legaláb inasaik, lovaik és ökreik vannak. Magam fajta szegény embernek legfeljebb saját h­ázi végrehajtója lehet. A költő és a sorsharag, igaz, hogy egy anyaméhből született, nem is hagyják el egymást, mint jó testvérekhez illik, hanem a mint édes-és mostohatestvéreknél egyaránt tapasztalhatjuk verekszenek együtt egész életükön át, mint az oláh­ czigányok, s illetőleg helyesebb munka­meg­osztással: a sorsharag veri a költőt, a költő tűri a verést. Az író s mű­vész nálunk olyan formán van, a végrehajtóval, mint a költő a szeretetre méltó sorsharaggal. A végrehajtó azonban, kit az állami gondviselés valóban rossz órájában szülhetett, a legédesebb testvérnél is nagyobb ragaszkodással viseltetik a szegény író s művész iránt. Szegény írót s művészt mondok, mert hisz kezdetben mindenik tagja e két czéhnek szegény. Ha gazdag volna, sohasem vetemednék erre a kenyérkeresetre, ha pedig erre vetemedik s gaz­dag ember, sohasem lesz belőle valódi író és valódi művész. Mit tudja azt a gazdag ember, hol terem az igazi író tollára, a valódi művész ecsetére való tárgy: a­ki kenyérkeresetből nem szorult a munkára, soha valóban nag­gyá nem lesz. A végrehajtó tehát a leggyöngédebb sze­retettel viseltetik osztályunk iránt. Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy ma­gam is a művész osztályhoz tartozom, az ecset kezelésével keresvén mindennapi kenyeremet, s a mellé olykor egy-egy darab szalonnát, egy darab sajtot, máskor meg pezsgős banketteket és fényes vacsorát is. Hiába a művész élete már ilyen: egyszer hopp! máskor kopp! Nem titkolhatom el azonban, hogy legalább száz jó pajtásom is volt, kikkel annak idejében falatomat és szobácskámat megosztám, s kik jobb módra jutván, vagy gazdagon megnősülve és lemondva a művészi álmokról, tudni sem akartak ekkor rólam, de egy emberben sohasem csalódtam, ez mindig hű maradott hozzám, jó és balsorsomban egyaránt fölkeresett, és fölkeres még mindig, s ez a saját házi végrehajtóm volt. Hogy háláljam meg e derék barátom nyá­jas­ ragaszkodását máskép minthogy e hasábokon mondok neki köszönetet s biztosítom öt őszinte meghatottságomról soha eléggé meg nem köszön­hető részvétéért, melyet irántam mindenki tanú­sított. Csak azt sajnálom holtomig, hogy e derék ujság,­ melyben soraim megjelennek, nem közöl illustratiókat is, hogy legalább arczképét is ide kanyaríthatnám hű barátomnak, így kiáltván föl: »Ime, az egyetlen igaz barát.« A­mig semmiféle nevem nem volt, hanem csak ugy szűr alatt festegettem, végig koplalva a müncheni és bécsi akadémiákat, s visszatérve, egy olyan talián majmos-láda félében hordoztam minden vagyonomat, addig nem is volt szeren­csém Varjas urat ismerhetni. Történt azonban, Szin­házi rendszabály 1. §. Minden vállalkozó a színház bérletének ideje alatt történendő rongálások, illetve károkért, valamint ezen szabályzat határozmányainak szoros megtartásáért maga vagy személyzete részéről egyedül ő levén felelős, köteles a színháznak szerző­­­­dés­szerű­ átvétele előtt egyszáz forintot biztosítókkép az igazgatóság kezeibe letenni. 2. A színpadi díszletek, gépezetek s egyéb felszerelések az igazgatóság részéről az időközi vál­lalkozónak a működése megkezdése előtt, — lel­tár szerint, elismervény mellett át fognak adatni, s minden ezekben — bérlete tartama alatt — esendő károkért teljes kárpótlással tartozik, és 2. 3. Próbák megkezdése vagy tartása csak az 1. §§­ követelményeinek teljesítése után enged­tetik meg. 4. A szinházépületben a dohányzás és szivaro­zás minden egyes esetben 10 frttal birságoltatik. 5. A közlekedés a színpadról a nézőtérre, és viszont, — csak a színpad alatti átjárón át szabad. Az előszinről akár a páholyokba, akár a zenekarba való áthágás minden egyes esetben 3 frttal birságol­tatik, s ezenfelül vállalkozó minden kárért vagy ron­gálásért felelős. 6. Előadás alatt a színpadon, zsinór-vagy m­un­kapadokon a szorosan az előadáshoz nélkülözhetlen személyzeten, segédszemélyzeten, tűz és rendőrön kívül jelenlétim senkinek sem szabad. 7. Az öltözködőkben, s ezek folyosóin és lép­csőin, munka és zsinórpadokon mást mint olajlámpát vagy stearin gyertyát használni tilos; kőolaj, vagy fagyugyertya használata minden egyes esetben öt fo­rinttal birságoltatik. 8. A színpadi részeken az egy esti előadáshoz szükséges kellékeken kívül egyéb tárgyakat tartani tilos. 1). A személy és tűzbiztonságot, érintő intézke­désekben vállalkozó tartozik magát szigorúan a rend és tüzőrség utasításaihoz tartani. 10. Vállalkozó tartozik arról gondoskodni, hogy előadások alatt a hőfok a házban 14 foknál keve­r*) A helybeli állan­dó színház igazgatósága által készített, ezen tervezet a színházi részvénytársaság közgyűlésének hely­sebb ne legyen; elmulasztás esetében p frttal bir­ságoltatik. 11. Mindkét Closetnek tisztán és használható állapotnak tartásáról — közegészségi és kényelmi szempontból—szintén vállalkozó tartozik gondoskodni; mulasztás esetében a tisztántartás v­állalkozó terhére az igazgatóság által fog eszközöltetni. 13. A nézőtér, ennek folyosói, páholyai, elő­csarnok és lépcsőinek tisztántartása, — a lámpaka­mara és closet kivételével, melyeknek tisztántartása, vállalkozót illetik,— a részvénytársulat kapusa által eszközöltetik. Ellenben a színpad, szinpad alja, öltö­zők, lépcsők, zsinór és munkapadok vállalkozó által folyton tisztán tartamaik; mulasztás esetében az igazgatóság vállalkozó terhére esetről esetre intéz­kedni fog. 13. A fű­tés körüli elővigyázat és felügyelet a vállalkozó kiváló gondjai közé tartozik, azért tilos a színpad alján szalmát vagy forgácsot tartani, ilyent csak egyszeri füléshez szükséges menyiségben szabad a fűtéshez levinni. Hamut csak másnap, az ujabb fűtés megkezdése előtt szabad az e czélra szolgáló vas­szekrényben zárva felvinni , és a színházi épületen kívül a sétányt bokrai közé elhinteni; a mind­ezekke járó súlyos felelőség érzetében tartozik vállalkozó egy teljesen megbízható egyént a fűtéshez saját költsé­gére alkalmazni. 14. Előadási estén a pénztárnyitás idejében ka­pus tartozik egyenruhásan megjelenni, s ez időre fogva az előadás végeztéig az előtéren jelenlem is. 15. A színház hat kijáró ajtajához a kulcsok kezelése a következő : a) a hátulsó — színpadra vezető — ajtó kulcsát a vállalkozó bérlete kezdetekor az igazgatóságtól veszi át, azt a bérlet ideje alatt használja, előadások után­ azonban naponként a­ kapusnak átadja. b) Az első három főajtó közül a középsőnek kulcsa a részvénytársulat kapusánál, —jelenleg Kuti Istvánnál, ki hosszu utza 960. sz. alatt lakik, van. c) A többi négy kulcs Voyla Adolf igazgató­­sági tag lakásán rendelkezésre tartalik. d) A színház összes ajtóihoz kettős kulcs (_dupli­caf) is készíttetvén, ezek csak tűzvész alkalmával azon­nal használhatás czéljából a színház épületével szem­ben lakó Szvoboda Venczel igazgató választmányi tagnál lepecsételten tétetnek le. Pénztárnyitáskor kapus veszi át a c) alatti négy kulcsot, az oldalkijárók kulcsait az odarendelt tűzol­tóknak adja át, s ezektől előadás után átveszi őt Voyta Adolf igazgató lakására mind a négyet beadja. Az első három főajtó és két oldalajtó kulcsainak min­den előadás alatt az ajtókon belül betolva nyitásra készen kell lenni. 16. Előadás előtt és alatt csupán az első közép ajtónak szabad kitárva lenni, s rendes körülmények közt, midőn az előadás vége a színpadról csengetyü által jeleztetik, kapus hármas csengetyü húzással teli adand, és ugyan ő tartozik mind a három főajtót hogy a műcsarnokban sikerült kiállíthatnom első képemet, mely Judithot és Holofernest ábrázolta, kellő bibliai felfogással, szigorú akadémikus stíl­ben megfestve. A lapok futólag megemlítették, egész nap ott ültem a teremben s lestem, mily benyomást gyakorol művem a látogatókra. Min­denki elment mellette... nagyon komoly volt­, nem tetszett. Igaz, később magamnak sem tetszett, s nem is említeném meg, ha e képhez nem kapcsolód­nék az első emlék, mely Varjas urat, későbbi házi végrehajtómat hozzám juttatá. Alig egy héttel rá tudniillik, kapok egy adó intést, hogy Isten tudja hány forint, hány krajczár, ilyen s olyan egyenes,- kereseti,- pót,- községi- köz­munkaváltsági s. a. t. adót különben a végrehajtás terhe alatt lefizessek. E felszóllítás után első teendőm az volt, hogy felmondottam lakásomat, és a másik vá­rosrészbe költöztem. Egy félévig ismét nyugo­dalmam volt. E politika három teljes esztendeig sikeresnek bizonyult, Budapest hat város részét végig laktam már egy árva garas adó fizetése nélkül. Végre beláttam, hogy ebből nem hasznom de károm származik. Mennyi megrendelést mu­laszthattam el azóta. Lám, vannak oly művészek, kik minden évben négy-öt állami megrendelést dugnak zsebre, néh­a csak azért építenek egy­egy uj palotát, intézetet, hogy legyen nekik mit festeniök, — hát még a magán megrendelések! Bizonyosan egy Helyben laknak folyton, min­denki reájuk talál. Helyes, jöjjön a minek jönnie kell: reszt! A műtárlaton feltűnést keltett valami mez­telen képem, mithologiai czimet szerényen elhall­gatom: — annyi bizonyos, hogy mindenki azt nézte. Daczára annak, hogy nem jó arczkép volt, sem valami hires agarat nem ábrázolt, mégis egy four vette meg, persze feleáron, mint a­hogy Íz­ benhagyása alá terjesztetni fog. Szerk.

Next