Pápai Lapok, 1884 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-04 / 18. szám

XI. évfolyam Mega elemit min­den vasár­n­a­p. Közérdekű sürgős közlésekre xonkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (ó-k­olleg­iu­m­ é­pille­t) küldendők. PAPAI LAPOK. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. 18. szám. Pápa, 1884. május 4. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám­ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos pen­zsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 25 számitatnak. krajczárrai Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijaiig s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főisko­la nyomdá­ja) küldendőké Pápa, 1884. május S. Ma tiz éve annak, hogy a városunkban ébredő és élénkülő társadalmi élet által köve­telt heti közlöny „Pápai Lapok'­- megindult, hogy tanú jele legyen az alakuló mozzanatok­nak, lelkesítvén a jóirányuak mellett és hely­telenítvén a ferde törekvéseket. Antal Gábor, Czink János, Diskay Kál­mán, Gyurátz Ferencz, Harmos Zoltán, Hor­váth Lajos, ifj. Martonfalvay Elek, P. Szabó Károly, Rózsa István és Szép az alapítók, kik a lap megindítását Miklós voltak kezdemé­nyezték és annak fentartását anyagi és szel­lemi támogatásuk által legalább egy évig biz­tosították, a közönség ítéletére bízván, hogy ennek elteltével döntsön a lap sorsa felett. S hála a közönség szellemi érdeklődésének s anyagi támogatásának a lap tízéves alatt egy perczig sem állt a „lenni" fennállása és „nem lenni­'" hamleti kérdés előtt, bizonyságául szol­gálván e jelenség egyfelől annak, hogy a lap soha sem szállt alá hivatásának magaslatáról, másfelől városunk értelmisége is érezte szük­ségét egy oly heti lapnak, mely hű tükre kí­ván lenni városunk és vidéke társadalmi moz­zanatainak. A lap első felelős szerkesztője P. Szabó Károly volt, kihez mint főmunkatárs Antal Gábor csatlakozott. 1876. évi octóber hó 7-én a lap vezetését Füredi Albin, 1877. évi ok­tóber elején Szikszay István vette át, 1879. évi április hóban a k­iad­ó tulajdonos, Wajdits Károly saját felelőssége mellett jelent meg a lap, támogatva Harmos Zoltán és Szeg­lethiy György belmunkatársak által, mig ugyan­azon év szeptember 1-én a lap tulajdonosává és szerkesztőjévé dr. Fenyvessy Ferencz jön, kivel együttesen mint felelős szerkesztő vezette a lapot Horváth Lajos, ki a laptól a folyó év kezdetével vált meg, s azóta a lap egye­düli vezetője a lapnak tulajdonosa, kit távolléte alatt Mészáros Károly belmunkatárs helyettesit. Hogy ezen tíz év alatt a „Pápai Lapok*" miket teremtettek, szerénytelenség vádja nélkül nem lehetne sokat felsorolni, mert önmagá­ban, a városunk nemes gondolkozású közön­ségének támogatása, és az arra hivatottak fáradhatatlan ténykedése nélkül — bizonyára minden törekvése de ha azt keressük, sikertelen maradt volna, — hogy mik valósultak meg azon nemes czélok közül, a melyekben a „Pápai Lapok” első kezdeményező volt, vagy a melyek mellett sorompóba lépett teljes meg­nyugvással, tekinthetünk vissza a reform in­tézmények és alkotások egész sorozatára, mert nem merült fel ü­dvös, a közjó előmozdítását czélzó kérdés, mely mellett e lapok pártolólag, buzdítólag, lelkesítőleg fel ne szóllaltak volna, — vagy ne nyújtottak harczosainak véleményük volna tért az eszme nyilvánítására, hogy a kételyek eloszlatva, az eszme ellenesei meg­czáfolva legyenek, s az Ugy diadalra jusson. Miként folyt le ezen első tized század Olyat érjen lapunk — ne tizet, de százat. TÁRCZA. CSAK TÉGEDET . . . Csak tégedet ne ismernélek: Nem élne ajkamon a vád, Nem kéne lázas álmaimban Átkom villámit szórni rád. Te is — tán boldogabb lehetnél . . Engem se kinzana az élet: Szerelmem letört rózsa­szála, Ha tégedet nem ismernélek. . . Csak tégedet ne ismernélek: Te csába — bűbájos szirén! Ki ott mosolygtál — életemnek Ezüst-fodra, nyílt tengerén: S midőn — feléd repült a sarka . . . Egyszerre— hullám­sírba mélyedt! — Nem vergődném most tört hajósként; Ha tégedet nem ismernélek! Csak tégedet ne ismernélek: Lehullott, fényes csillagom! Nem volna — szivem rejtekében Ez a setét, rémes vadon: Hol a bánat gyilok vasától Átütve, vonaglik e lélek! Mig megszakad áldva a perczet Mégis, — melyben megismerélek! — A Lángpárt százas bizottsága, melynek mandátuma csak a képviselői mandá­tum megszűntével, s így sajátlag az országgyűlés bezártával jár le, mult vasárnap a Griff szálloda nagy termében értekezletet tartott, hogy hiányzó tagjait kiegészítse, s mint a jövő választás ideig­lenes bizottsága figyelemmel kísérje a választási mozgalmakat. A százas bizottság tagjain kívül is sokan megjelentek, s miután az elhalt, vagy elköltözött tagok helyett új tagok választottak, az ideiglenes elnökség megbízatott a Láng párt ügyeinek vezetésével, s megbízatott azzal is, hogy a­midőn annak szükségét látja, az összes Láng párti választók nagy­gyűlését összehívja. Megállapodott az értekezlet abban is, hogy az elnökség Láng Lajos jelenlegi képviselő urat a választók nevében a jelöltség újbóli elvállalására korábban felkérte, mint beszámolóra megjönni szándékozik. A Városi Közgyűlés, Pápa város képvi­selő testülete tegnap délután ülést tartván, tudo­másul vette a csatornák és gyalogjárdák tisztí­tására vonatkozó szabályrendeletnek miniszteri jó­váhagyását. A csendháborítások megakadályozá­sára alkotott szabályrendelethez, teljesítette a tör­vényhatóság által kivánt módosításokat.Ezután tár­gyaltatott a harmadik gyógyszertár ügye. Há­rom folyamodó volt: Piacsek Gyula, Orbán Ede és Tscheppen Dezső. A közgyűlés hosszú vita után 25 szótöbbséggel elvileg kimondta a har­madik gyógyszertár felállíthatását, arra nézve pedig, hogy az engedély kinek és miként adassék meg, a jövő közgyűlés napirendjére tüzetett ki.­­ A veres kereszt egylet választ­mányi ülése ápril 30-án. A veres kereszt egy­let választmánya múlt szerdán ülést tartott, melyen 12 választmányi tag jelent meg, s mely következő ügyeket tárgyalt le: A mult ülés­­könyvének felolvasása után bemutattatott a feb­ruár 25-én tartott egyleti bál számadása, mely szerint a tiszta jövedelem 312 frt volt, és mely­ből 104 frt a központnak beküldetett, 208 frt pedig március 7-től a pápai takarékpénztárba kamatozásra betétetett. A központi igazgatóság azon ajánlatára, hogy a pápai fiók­egylet csat­lakozzék a megyei választmányhoz, válaszoltatni határoztatott, hogy miután a pápai fiók­egylet egyike a legelőször alakult egyleteknek az or­szágban, s midőn működését megkezdte, még­ Veszprémben az egyletnek híre sem volt, ahhoz csatlakozni annál kevésbé hajlandó, mert a vá­lasztmány nem is hiszi, hogy ilyen feltétellel az egyletet újra meg tudná alakítani. Marad tehát a 19. §. szerint a megyei székhelytől távol eső, s a vidék központját képező városi választmány, de igyekezni fog tagjai számát 300-ra szaporítani, s e czélból a 3165. sz. aláírási ívet a központtól meg is kapta, s azt körözni fogja. Bejelentetett s köszönettel fogadtatott Bakos Sándor ur 5 ft. s a Körmendi család 20 frt adománya. A fiók­egylet megkapván a május 12-iki közgyűlésre szóló meghívást, Fenyvessy Ferencz választmányi tag urat a képviseltetésre felkérni, s meghatal­mazni elhatározván, egyúttal azon indítványt is teszi, hogy a megyei székhelytől távol eső né­pesebb városok, ha 200 taggal bírnak, már vi­déki r. városi választmányt alakíthassanak. Végre a fiók egylet örvendetes tudomásul vette a köz­pont 148 frt méltányos leiratát, mely szerint az igazgatóság a fiók egyletek tőktés utáni évi ka­mat y3-át beküldetni nem kívánja, s csak oly pénzek kamataiban kiván részesülni, melyek a fiók egyletek kezelésében szabályszerű időn tul is maradnak. —­ Felhívás Veszprémmegye néptanítói­hoz. A Nagyméltóságú m. kir. Földmivelési Mi­nisterium, kizárólag a néptanítók számára Ma­gyar­ Óváron ez évi július hó közepétől augusztus közepéig terjedő időre „gyümölcsészeti és fate­nyésztési tanfolyamot”­­ nyit. Ezen tanfolyam kiadásai a Földmivelési Ministe­rium által viseltetnek, a Veszprém megyéből jelentkező 3 néptanítónak uti költségekre szemé­lyenkint 10 frtot s egyéb fenntartási költségeikre 30 frtot, igy összesen 40 frtot a „Veszprémme­gyei gazdasági egyesület fogja adni. Midőn a Nagyméltóságú m. kir. Földmive­lési Ministeriumnak fa és gyümölcs tenyésztésük érdekében létesített, ezen kiváló hasznos intéz­kedését megyénk néptanítói szives érdeklődéseibe ajánljuk, felhívjuk a tanfolyamban részt venni óhajtókat, miszerint jelentéseiket Veszprémben, a „gazdasági egyesület" titkári hivatalánál minél előbb adják be. Veszprémben, 1884 május hóban A „gazdasági egyesület" elnöksége. Pályázati hirdetmény. (Folytatás.) f) A pályázó által kiállítandó, annak atyja vagy gyámja hitelesített aláírásával megerősí­tendő, és a pályázó törvényes hadkötelezettségi idejének kiszolgáltatását tárgyazó kötelező nyi­latkozat, következő szöveggel kiállítva: Alulírott ezennel kijelentem, hogy a Ludo­vika Akadémiába leendő felvételem esetében akár mint önkéntes, akár korosztály és sorszám sze­rint soroztatnám is be a hadseregbe vagy a hon­védséghez, az 1868-iki év XI-dik törvényczikk 19-ik szakasza és az 1883-ik évi XXXIV-ik tör­vényczikk 2-ik szakasza utolsó bekezdése értel­mében a honvédségnél teljesítendő különös szol­gálati kötelezettségnek magamat alárendelem, egyúttal kötelezem magamat arra is, hogy ha a tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam IV. évfolyamának jó eredmén­nyel leendő elvég­zése idejében 20-ik évemet még el nem érném én, védkötelezettségem tekintetéből leendő felosztás végett önként haladás nélkül fogok jelentkezni. Kelt stb N. N. pályázó. A fentebb kötelező nyilatkozatot megerő­sítem. N. N. szülő vagy gyám. Kelt mint fent: N. N. szolgabíró, vagy tisztviselő, vagy polgármester. g) Ha a pályázó a fentebb b. c. pontban említett életkort még legfölebb 6 hónappal ha­ladta volna tul, felvételnek kizárólag ő felsége legmagasabb engedélye mellett lehet helye. 2. A kérvények átvizsgálása. A fentebb kitett határidő alatt a honvédelmi ministeriumhoz beérkezett kérvények átvizsgál­tatván, azok melyek hiányosan szereltettek fel, és a pótlólag bekövetelendő okmányokkal sem egészíttettek ki, a pályázati határidő elmúlta után elkésve benyújtottakkal vissza fognak utasitatni. együtt, kivétel nélkül 3. A felvételi vizsga tantárgyai. Az első osztályba leendő felvételért pályá­zók, a fentebbi 1. e) pontban említett iskolák IV. osztályában előadott minden tantárgyból (a klassikus nyelvek kivételével) felvételi vizsgát tartoznak letenni, úgy mint: B­I­R­I. QUWA-ról. Francziából RADA ISTVÁN. - Volga.­­Délután Lolo és Biri együtt mentek az Uffizi-árkádokon és a Lung Arno-n át a »Nagy Brittannia« szállóba. Lolo megmutatta az idegen névjegyét, s bevezettek egy nagy szobába, hol arany díszítések, freskós és bársonyos bútorok voltak. De Lolot, mint a féle kis flórencit, soha­sem hozták zavarba a rendkívüli dolgok, s más sem félemlítette volna őt meg, nem hogy ezt kanapék és székek tehették volna. Azért a leg­tökéletesebb nyugalommal nézegetett maga kö­rül. Biri, ki mutatványain kivül mindig senatori komolyságot tanúsított, nyugodtan ült. Az idegen, kit Lolo reggel látott, majdnem azonnal belépett s egy másik szobába vezette őt, hol egy kicsi, nagyon sápadt gyermek fe­küdt egy nyugágyon, e gyermek körülbelül hét éves lehetett. A kis­fiú egy nagy név és nagy vagyon örököse volt, de az orvosok összes tu­dománya sem volt képes oly állapotba helyezni, hogy a többi gyermekekkel futhatott és fájdalom nélkül levegőt vehetett volna. Bágyadt mosoly de­rité föl arcát, midőn Birit és Lolot meglátta, de e mosoly csak pillanatnyi volt. — A kis fiú sánta, mint én monda oly nyelven, melyet Lolo nem értett. — Igen, feleié az úr, ki a szegény beteg atyja volt, de e kis fiú erős, járhat és kelhet, remélem, hogy ez ország napja nemsokára téged is oly erőssé tesz, mint ő. A te mulattatásodra hozta el uszkárját. A szegény kis beteg Biri felé terjesztő két elúszott kezét, a­mely szívesen megengedte oroszlán-szerű sörényének simogatását. Azután Lolo elkezdte az előadást, és Biri tökéletesen olyan volt, mint mindig. A kis be­teg nevetett és örömkiáltásokat, habár nagyon gyenge kiáltásokat hallatott, sohasem mulatott úgy. A gazda és kutyája el lőnek halmozva cukorsüteményekkel, s ők elkezdték azokat szép fogaikkal ropogtatni, a­nélkül,­­hogy nagyon ké­rették volna magukat. Midőn fölkeltek, hogy tá­vozzanak, a kis beteg hadonázni, kiáltozni és jaj­gatni kezdett. Akarom azt a kutyát! akarom azt a kutyát! ismétlő szünet nélkül. De mivel nem olaszul mondotta, Lolo nem értette, csak nagyon sajnálta a szerencsétlent. — Holnap tied lesz az a kutya, monda az úr a kis­fiúhoz, hogy őt megnyugtassa. Siettette Biri és Lolo távozását, s egy szolga gondjaira bízta őket, miután öt frankot csúsztatott Lolo markába. — No lám! Biri, monda Lolo elégült mo­sol­lyal, ha mindennap találkoznánk egy ide­gennel, húst ehetnénk vacsorára s minden este elmehetnénk színházba. Tasso reggel sorsot húzott, a hetes számot hozta haza, be kellett rukkolnia és három évig szolgálni. A szegény fiú testvérei közepett állt; anyja vállára támaszkodott, ő pedig sírt. Távozni fog, el fogja veszteni helyét a nyilvános kertekben, elhagyni övéit, kitéve az éhségnek, s miért ? hogy katonaruhát öltsön magára, elfoglalja helyét szit­kozódások és káromkodások, ismeretlen alakok között, barátok, család nélkül, teljesen elhagyot­tan ! És az anya ? Mi lesz anyjából ? Tassó a legjobb ,üú volt a világon, bárány szelídséggel bírt. Reá nézve teljes boldogság volt, ha az elhullott leveleket összetisztogathatta a Casciná­k fasoraiban, kaszálhatta a zöld pázsitot a cserfák árnyában, s vacsora idején találkozni kis testvérei és derék anyja vidám arcaival, a­kiket annyira szeretett. Elégedett volt, nem kí­vánt semmit, csak hagyják békében, de nem akarták békében hagyni. El fogják ragadni övéi­től, nehéz puskát raknak vállára, súlyos zsákot hátára, exercitoztatják, szidni fogják, s mindent azért, hogy elő céltáblát csináljanak belőle. Tassónak mennie kell, csak ennyit értettek meg a szegény emberek. Három évig nem fog­ják őt látni, meg lesznek fosztva erős karjai se­gélyétől és kedves mosolyától. Tasso elmegy! e szavakat mondták mindnyájan. Mikor Lolo meg­értette, hogy mi a baj, leült a padlóra, szívéhez szorította Birit, s annyira sírt, hogy az ember azt hitte volna, sohasem tudja abbahagyni. •­ Mit használ ez nekünk? monda anyja hevesen, mikor Lolo az öt frankot mutatta neki. Ezen nem vásárolhatunk Tassonak helyettest. Lolo érze, hogy anyja most kegyetlen és igazságtalan volt, s Biri társaságában bel­ebújt az ágyba. Biri mindig Lolo lábainál aludt.­­Másnap reggel Lolo már napkeletkor jön volt; Biri és ö Tassohoz csatlakoztak, midőn munkára ment a Cascina-kba. Lolo szerette bátyját, s egy pilla­natot sem akart elveszteni, a meddig még vele lehetett. — Hát nincs eszköz téged magunknál tar­tani ? kérdé bátyját kétségbeesetten, a fák sürü lombjai közt haladtak s a kelő nap az Arnot arany folyóvá változtatta. Tasso felsóhajtott.­ . — Nincs, kedvesem, hacsak a Jézus ezer frankot nem küld, hogy helyettest fogadhassak. Lolo sokat kesergett, míg a gyepen heve­részett, hol Tasso foglalkozott; Biri mellette­­ feküdt. Midőn Lolo hazatért ebédre (Tasso mindig magával vitte zsebkendőjében,­ anyját nagy i7-18

Next