Pápai Lapok, 1887 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-01 / 1. szám

előirányzatát, tehát hat ily kutat felvéve, azokat úgy tervezem a városban szétosztatni, hogy nemcsak a városi lakosság kényelmének feleljenek meg, hanem tekintettel arra, hogy a felesleges víz a Czincza árok öblítésére fogna használtatni, a szétosztásnál arra is figyelemmel kell lenni, hogy azok — a­mennyire lehetséges — a hivatkozott árokhoz közel essenek. Mindezen körülmény szem előtt tartásával ja­vaslatba hozom, hogy egy ily kifolyó kút a sétaté­ren a színház előtt, egy a város majornál, egy a sorutcza végén állittassék fel. Ezeknek felesleges vize a czinczába folynék.­­ Ezeken kívül­ a város, nagy kiterjedésénél fogva még két ily kutat igényel, nevezetesen egyet a szalmavári ház előtt, egyet a Csóka körül. Az utczák öntözése, illetve vízcsatornáik tisz­títása végett szükséges, hogy ugy az artézi, valamint a többi kutak kifolyó csövei zárókészülékkel szerel­tessenek fel. Ily zárókészülékek — és a járdák fel­­színére vezető csöveit­ alkalmazandók a földalatti csővezetéseken ott,­­hol mellékutczák leszögellenek, nevezetesen: a városmajori vezetésen: egy, a I­­apu­szin alatt; a Szél utcza vízcsatornái tisztítására; egy a Szt.­László, egy a Főiskola, egy az Ispotály, egy az Uj és egy a Major-utcza előtt.­­ A kistéri ve­zetésen: egy­ a Corvin, egy barátok, egy a viz­ituza előtt. A sörutczai vezetésen egy a Castiglione ház során levő legmagasabb pont megett; egy a sörutcza elején. A Szalmavári ház és Csóka előtti kut vezetésén oly helyeken, a­melyek lejtméréssel fognának meghatároztatni, — szem előtt tartva a vízvezető csatornák természetes esését. Ha a vezetések ekkép rendeztetnének be, az öntözés, illetve tisztítás a kutak csapjainak elzárásá­val és a földalatti vezetések csapjainak kinyitásával könnyen volna eszközölhető; — hogy azonban közönség a víz­vételben gátolva ne legyen, az öntö­­­zés és tisztítás, — a szükséghez képesti időszakok­ban ugyan, de az éjjeli órákban történhetnek. A fennt nevezett utczák csatornáinak öblögető vizei, — természetes esésüknél fogva — szintén a Czinczába folynának. A­mi az artézi kút helyének választását illeti, az a városnak terep, és lejtmérési viszonyainál fogva már eleve adva van, t. i. a belváros közepén és an­nak legmagasabb pontján, a főtéren. Hogy a főtér mely pontja tűzetnék ki e czélra? — arra nem le­het más felelet, mint­ a kath. főtemplom épület ten­gelyében, annál inkább, mert az artézi kut, meden­czékkel ellátott emlékszerü (monumental) burkolatá­val a főtér kiváló díszéül szolgálna. — Ugy az artézi, valamint a többi kutak is díszes utczalámpák­kal lennének már csak a czélból is ellátandók, hogy sötétség beálltával is lehetséges legyen az edények megtöltése. A költségek — nagyjában­­— már ma is elő­irányozhatók, nevezetesen: 1. Az artézi kút fúrása 200­­ méter ma­ximális mélységre, a csövekkel együtt 16,000 fi­t 2. A város által adandó faneműekre mintegy 1,000 frt 3. A két medenczékkel ellátott külső vasburkolata mintegy 2,500 frt 4. Egyebekre 1,000 fi-t Összesen 20,500 fi­t 5. Mintegy 5000 méter 26 m/m belső átmérőjű húzott vascsövezetés, lerakással együtt, beleértve a föld kiásást és vissza­hányását á 1 frt 80 kr 6. 15 zárócsap készülék k 20 fr­t 7. Hat kifolyó kut zárócsappal a 30 frt 9,000 frt 300 frt 180 frt Összesen 9480 frt. A czincza árok téglaburkolattal való ellátásá­nak költsége nem eshetik a vizvezetés terhére, mert annak ettől függetlenül minden körülmények közt meg kell történnie, mindazonáltal úgy­­ vélem, hogy az 1800 f. méter czincza csatornának a fenti terve­zet szerinti kiburkolása 3 frt 50 krjával mintegy 6300 frtba fogna kerülni. E munkálatok kivitelének sorrendjére nézve ajánlatos, hogy az artézi kút furatásával párhuzamo­san a czincza árok szabályozása is haladjon és csak ezek elkészülte után — a körülményekhez képest — javasolnám a kifolyó kutak felállításáról gondos­kodni. — Kelt Pápán, deczember hó 20-án. Voy­a Adolf: Mid­őn a fentebbiekben az eszmét és terve­zetet röviden ismertettük, a költségek miként való fedezéséről is csak röviden szólunk. Erre lesz fordítható első sorban azon 5000 frt, melyet a város közönsége az 1SS1, 82 és 83 évekből elmaradt katona beszállásolási pótadóból fog kapni, s melyet e czélra a decz.­iS­iki közgyű­lés egyhangúlag meg is szavazott, másod sor­ban erre fordíttatni szándékoltatik a pápa-keszt­helyi vasút törzsrészvényeire megszavazott ötven ezer frtnak fele, vagy is 25,000 frt, mely köl­csön utján szereztetnék be s évenkint 150ofrttal 40 év alatt törlesztetnék. Az 1500 frt községi adóból fedeztetnék, de vannak a képviselő testület tagjai közt, kik úgy vélekednek, hogy ezen 1500 frt a költségvetés jelen keretében meggazdálkodható lenne, s így az artézi kút a közönségre uj megterheltetést nem róna. Ha a Pápa-Keszthelyi vasút mégis létre­jönne — a­mi épen nincs kizárva — az oly kedvező pénzviszonyok mellett fog történni, hogy Pápa város részéről 25,000 frt hozzájárulás is elég leend. Igen óhajtjuk, hogy ezen nagy fontosságú viakérdés­ben az érdeklődők hozzá­szóljanak; mi készséggel adunk helyet minden értekezésnek már csak azért is, hogy e hó 22-ikéig a kérdés teljesen megvitatva legyen. A népkönyvtár 1886-ban. Korunk a nyilvánosság kora. Hírlapjaik van­nak a kisebb nagyobb városoknak egyaránt, s a hanyatló év végével beszámolni tartozik min­denki, a­kit a bizalom bizonyos közkincsek résével vagy kezelésével bízott meg, szóljon ez-­­ te­hát e néhány sor -a népkönyvtár ez évi állapo­táról. A népkönyvtár a lefolyt évben a Pápavi­déki Közmivelődési Egyesület szervező bizottsá­gának felügyelete alatt állt, azonban a könyv­tár kezelője e lapok olvasó közönségének is szá­madással tartozik, mert ennek a közönségnek soraiból kerültek ki azok, kik mint a volt Isme­retterjesztő Egylet tagjai, s frt évi tagsá­gi díja­ikkal hozzájárultak e könyvtár megalapításához, s hogy befizetett tagsági díjuk el nem­­ veszett, mi sem bizonyíthatja világosabban, m­int eme siker, hogy a népkönyvtárból a lifolyt évben 2942 könyvkikölcsönzés történt. E csaknem háromezerre el­múlt évihez képest is 400-as szap nem volna nagy, ha a könyvtár az in­telligens osztály számára állana nyitva, vagy báj a tanuló ifjúság is nyerne belőle könyveket; tekin­tve azon­ban, hogy e számot városunk népi osztrálya szol­• e­r­edkede­tt, s a prodoszt szám j­ eltstigi viszo­t azt haljuk. :bait valamely gáltatja, az adatot városunk mi nyaira nézve kedvezőtlennek nem Szokás következtetni napjain nép miveltségi viszonyaira annak sz­appanfogyasz­tásából, egyes országokéra az évi levélforgalom­ból s a táviratok számából, de a közönség olva­sásvágya annak miveltségi viszonyaira nézve mindegyik módnál biztosabb alapot nyújthat. A népkönyvtár olvasóközönségének nagyobb részét iparos családok képezik, a­z iparos csalá­dok, melyekben a családfő anyagi viszonyainál fogva nem lehet tagja a költséges polgári casi­nak és igy e társulat könyvtárát családjuk nem használhatja. E közönségen kivül tekintélyes szá­mot szolgáltat a szegényebb zsidóság, kik által egy oly közönség láttatik el magyar nyelvű ol­vasmán­nyal, a­mely közönség, e könyvtár nem léte esetén, igen valószínű, hogy az úgyis ol­csóbb német nyelvű olvasmányokban keresne szórakozást. Nem jelentéktelen tehát a szolgálat, mit a népkönyvtár tesz a város magyarosodá­sának, s a közönség miveltsége fejlesztésének. Ezek után szóljunk a népkönyvtárnak a le­folyt évbeli anyagi viszonyairól. Ez év folyamán úgy az olvasó közönség számának, mint a köny­veknek gyarapodási folytán is elodázhatlanul szükségessé vált a könyvtár számára egy külön helyiség kibérlése. E helyiségért évenként 30 frtot fizet a könyvtár, mely összeget Pápa városa szokta már évek óta a népkönyvtár részére utal­ványozni, s reméljük, hogy e segélyezés a jövő­ben is megmarad. Új könyvek beszerzésére az év folyamán 30 frt lett elköltve, mely összeg a feloszlott Ismeretterjesztő Egylet 1885-ik évi tagsági díjaiból, s a könyvtárak 1­885-ik évi be­vételeiből fedeztetett. Az i>­­i könyvtári bevé­telből ez ideig mintegy 10 kifizetve, de mivel ez évi­retterjesztő Egylet sem­ nem­ v állott, sem a Köz­mivelődési Egyesület még életbe nem lépett, a a könyvtár gyarapítására semmi tagsági díj sem fordítható, s a könyvtár költségei jelenleg egye­dül a kikölcsönzött könyvekért beszedett díjból fedezhetők, mely összeg a fentebb közlött szá­moknak megfelelően 29 frt 42 krt tesz. S ezzel bezárva jelentésemet, nem mulaszt­hatom el hogy e könyvtár ügyét az alakulásban levő Közmivelődési Egyesület kiváló figyelmébe ne ajánljam. Előbb-utóbb ugy is eljön a városi közkönyvtárak felállításának ideje, mint a­hogy eljött a színházaké, s az utód talán szerencsé­sebb lesz elődjénél, mivel kisebb igényei vannak, s kevesebb költséggel is beéri. S midőn a Köz­t áru köttetés lett már sem az Isme­hogy Európát meg kell látogatnia. Ittléte utolsó es­téjén Stervarték, kikkel jó barátságos viszonyban volt, meghívták vacsorára. De voltak oly körülmé­nyek, melyek a Metella társaságában töltött utolsó együttlét örömét megkeserítették. Az egész környéken Stewart kisasasszony s Winthrop Caryl közti házasságról beszéltek. Ugyan ez évben tavaszkor Yinthrop Carylt az egyesült ál­lamok új divatú orvosai ezen róna­vidékbe küldték, hogy e hely tiszta s könnyű levegőjében vissza­nyerje életvidorságát s egészségét. Caryl rövid tar­tózkodás után már­is nagy javulást érzett és a szív­baj melyben régóta szenvedett, elvesztette minden veszélyes jellegét, napról napra erősödni látszott egészsége. Halovány színét kivéve semmi jel sem mutatott arra, hogy Carylt New­ Yorkban az orvosok már a halál áldozatai közé számították, kit az em­beri tudomány nem menthet többé meg. Ha volt erős, de jól érezte magát jelenleg; s egy nem is csil­logó remény, melyről nem is álmodott idejöttekor, kecsegtette; — a jövő ennek következtében azon ró­zsás színben tűnt fel előtte, melyet csak a szerelem­nek nevezett varázserő képes előidézni elbájolt kép­zeletünkben. Eljövetele első napján a legbarátságo­sabb fogadtatásban részesült a Stewart család részéről. Sok év előtt Winthrop Caryl édes­atyja, egy gazdag, előkelő polgár, jelentékeny szolgálatot tett az ezre­desnek s ezen szíves tettről hálásan megemlékeztek, midőn a szegény beteg ifjú halavány arczát meg­pillantották, midőn szép szemeinek szomorú tekinte­tével megjelent ajtójuk küszöbén, hol rövid­ idő alatt egy második otthont talált. Egy régi­­­ régi monda arra tanít bennünket hogy a szánalom előidézi a szerelmet, hogy a szá­nalom érzése sokszor majdnem észrevétlenül rokonként változik szerelemmé! Metella sok rokonszenvet ér­zett a jól nevelt fiatal ember iránt, leit szenvedései csak még szelídebbé s átszellemültté tettek; kit be­tegsége nem változtatott sem rosz kedvűvé, sem ci­vakodóvá a mi hevesebb természetű embereknél elő­fordul; a fiatal leány szülei tehát mindenekfölött óhajtották, hogy a két fiatal teremtés barátsága­ vég­ződjék egy­más erősebb vonzalommal. Caryl fennkölt lelkű, jól nevelt, tanult fiatal ember volt s ma hol­nap szép vagyon várt reá. Több előnyt egyesülve egy vőben már nem kívánhattak a gondos szülők. Mégis mind e szép tulajdonság daczára, Metella, mi­után Caryl szerelmi vallomásait meghallgatta s ba­rátjainak üdvkivánságait elfogadta, maga sem tudta hogy tulajdonképen élénkebb­en­ übitet érez-e Caryl iránt, vagy csak miként egy t •.••«• vért szereti-e? nem tudta, hogy létezik még egy mk< azé.­= is,mely egé­szen különböző a nyugodt vonzalomtól, minőt jöven­dőbeli férje íránt táplált. Az az egy tény bizonyos volt, hogy mind a két család teljes jóváhagyásával nem sokára Wintrhop Caryln­é leérni s hogy Caryl kitűnő fiatal ember, ki őszintén szerette menyasszo­nyát. — Metella nem kételkedett, hogy egy csön­des boldog házaséletre volt kilátása. A/, az nem ké­telkedett ezen mind addig, mig l'arnell Albericot meg nem látta; ekkor ébredt­ le­ benne először azon öntudat, hogy az érzés, melyet Albuic iránt érez, egészen különböző Caryl iránti hiadalmától, mely nem volt más, mint becsülés s rokonszenv; egyebet szegény Caryl nem volt k^p­^á­n­,íme felébreszteni. Metella sokszor önmaga előtt í­ j H­vallotta, hogy Caryl a kettő közül a csinosabb, a műveltebb. — Parnell Alberic férfias kinézésű, naptól barnított ar­czú, fekete hajú, erős és rendkívüli bátor egyén volt, de nem volt, úgy mint Caryl, zenész, festő és költő, nem birta a különféle idegen nyelveket, úgy mint emez. De azért Stewart kisasszony mégis örült azon ténynek, hogy Alberic szivének minden érzelmeit ő birja, hiszen szemeinek tekintete elég világosan árul­ták ezt el. Nem szólt hozzá egy szót sem, mit ad­, variásnak nevezhetett volna, mert ily eljárás nem felelt volna meg Alberic becsületes, egyenes jellemé­nek, ki előtt nem volt titok Metella eljegy­zése. De egy mindent mondó kézszorítás, egy tekintet, egy pirulás leghívebb tolmácsa az érzelmeknek mindkét oldalról. Így történt tehát, hogy midőn Metella­s Alberic egy perczre egyedül maradtak az előcsarnok­­ban, midőn Parnell elutazásának órája bekövetkezett, mind­kettőnek szive hevesen dobogott s mindenik érezte, hogy attól kell elválnia, kit legjobban szeret a világon. — „Tehát holnap­­ indul?" j kérdé Metella oly hangon, melyet bár erősnek tartott ő, mégis egy csalogány remegő hangjához hasonlított. Parnell erre néhány meg nem érthető hangot ejtett ki. Nem mertek egymásnak arczába nézni. „Mikor fogunk ismét találkozni? 11 monda a leány, minden erejét összeszedve, hogy közönbösnek látszassék. „Talán soha többé­ "Üdvösebb lesz, ha nem ta­lálkozunk," felelt Alberic kezéb­en. „Mindenesetre addig nem, míg Stewart kisaszony létezni fog. Ta­lán azután lesz erőm, visszatérni s megújítani az is­meretséget Winthrop nejével. Ő nem lesz nekem semmi!" E szavak durvák, a hang mérges volt, de Me­tella mégis ihlettel szívott magába minden egyes szót, úgy rémlett neki, mintha soha életében nem hallott volna kedvesebb bókot. — „Legyünk mindig barátok," suttogá szelíden. — „Barátok!" kiáltott az ifjú. „Igen, ez a nők­nek eljárása — a férfi szivét lelkét elbűvölik s azu­tán, ha a remény kihalt benne, midőn a pokol min­den fuh­ája üldözőbe vette,­­az­t mondják neki, le­­­gyünk barátok! Jól van Stewart kisasszony, igye­kezni fogok rendeleteit követni, s barátságával be­érni; de akkor előbb sok évnek­ kell elmúlnia, s ten­gereknek kell elválasztani bennünket egymástól. — De itt a búcsúzás ideje, hadd mondjak Isten hozzá­dot; mert ha még maradok, oly szavakat találnék kiejteni, mellyeket­ megbánnék; hiszen édes atyja ven­dége, s Caryl barátja vagyok. Isten vele, Stewart kisasszony — Metella, bocsássa meg e merészséget; Nem fogom soha többé igy nevezni." — „Isten vele, Alberic, Isten vele!" Kezeik s tekinteteik találkoztak — Metella keservesen sírt. Egy pillanat következett be, melyben a fiatal ember át akarta ölelni ,a leányt, de lelki erővel legyőzte szenvedélyét, és egy­­ halk „Isten veled"-et suttogva kirohant s a sötétségben eltűnt. Kevés időre lódo­bogás hallatszott, mely­­ azt bizonyitá, hogy Parnell gyorsan haladt otc­hoj­ja felé. Metella addig hallga­tódzott, mig a hókiáltásokon­ kivül semmi nemfcfe nem hallott, azután szobájába vonult vissza,a hol keserves könyezésbe tört ki. Alberic képe volt az, mi fölme­rült ezen éjjel álmában, s nem Carylé. (Vége köY.) mivelődési Egyesület e könyvtárra áldozni fog, ez által hivatásának legfőbb részét fogja teljesí­teni, mert hiszen e könyvtár, a magyar nemzeti közmivelődés céljából, a közönségnek felekezeti különbség nélkül szolgálatára áll. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Január 1. — 1822. Horváth Boldizsár, több országgyűlésen kitűnő követ, nagy szónok, volt igaz­ságügyminister, s lapunk szíves munkatársa születik Szombathelyen (Vasvármegyében). Január 2. — 1849. Zsolnát az osztrák csá­szári seregek megszállják. Január 3. — 1728. Busch György, a keres­kedelmi tanoda, s a tüzkármentesitő társulat­­ első alapítója, jeles mathematikus és történész születik Hannoverban. * Január 4. — 1433. Rokyczana János a kely­hesek küldöttsége élén megérkezik a bázeli zsinatra. Január 5. — 1643. Newton Izsák, elsőrendű mathematikus és csillagász születik. Január 6. — 1649. Éjjel a királyi család (XIV. Lajos) Porisból Saint-Germainba menekül. Január 7. — 1808. Szolari Edviga, jeles lan­tos költőnő, remek drámai művek fordítója, s több tudós társaság tagja, születik Görcben. Január 8. — 1620. Pozsonyban az országgyű­lésen Bethlen Gábor Erdélyi fejedelem Magyarország fejedelmévé kiáltatik ki. Hivatalos rovat. Hirdetmény. A legtöbb állami adót fizető városi képviselők 1887. évi névjegyzéke közgyűlési határozattal meg­állapítva lévén, ez folyó hó 28-tól kezdve 15 napo­n át a városházánál közszemlére kitéve leend, mely időközben ez ellen netáni felszólalását, mindenki be­adhatja. Pápán, 1886. deczember 2S. Polgármesteri hivatal. K­ÜLÖNFÉLÉK. A „Pápai Lapok h. 71. é. k. — A mai Számmal az első számát veszik ol­vasóink lapunk XIV­-ik évfolyamának. Érezzük, hogy bátran tarthatnánk, múlt h évi működésünk­ről is beszámoló beszédei. A ki fáradságot venne magának, s átlapozná mult évben meg­jelent példányainkat, kiállítaná bizonyára ré­szünkre a legkedvezőbb bizonyítványt. Lapunk n­e­m a­z anyag­i czélért tar­tatik fenn, sőt áldozatot hozunk, hogy az minden szempont­ból megfelelhessen nemes hivatásának. Várme­gyénket, városunkat, és vidékét önzetlenül szol­gáljuk. Elsők vagyunk, kik minden, helyes esz­me mellett kardot rántunk ; elsők, kik lapunk közönségét mindenről, mi érdekelheti, más la­pokat jóval megelőzőleg értesítjük; elsők va­gyunk, kik közügyekért serkenteni, buzdítani törekszünk, mely irányban múlt évben is nem egy sikerrel dicsekedhetünk olvasó­köreink méltó dicsőítéséül. Ennek, köszönhetjük, hogy lapunk a vidéki l­ap­o­k legelte­rj­e­dt­eb­b­j­e­i közé tartozik­, ennek köszönhetjük, hogy la­punkat megyénk tiszteletreméltó férfiai resik közleményeikkel, s hogy a fővárosi fölke­sajtó ez évben is nem egyszer elismeréssel nyilat­kozott lapunkról. Élénkbe tűzött feladatunkhoz továbbra is hívek maradunk s ezért kérjük ol­vasóink támogatását. Lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 0 frt. — Közigazgatási bizottságnak lesz ren­des havi ülé­se e hó 3-án, ifj. Esterházy Móricz főispán gróf elnöklete alatt. Ez ülésben fognak először résztvenni a bizottság új tagjai. — Ju­laeum.* Városunk legkedveltebb polgára, lapunk érdemdús tisztelt munkatársa, Néger Ágoston apátesperes-plébános úr e napok­ban ülte meg áldozárságának 25 éves fordulóját. A jubiláns csak egész csendben, s ma­gányban akarta­­ megülni e szép évfordulót, de tisztelői közelből-távolból megjelentek, hogy a jubilaeumon résztvehessenek. Megjelentek Vesz­prémből Véghely Dezső kir. tan. alispán, s Bu­dapestről Láng Lajos orsz. képv. és az ünnepelt rokonai, köztük testvére Néger Adolf szab. hon­védkapitány, s Ferencz József rend lovagja. A jubiláns ebéden részt vett Esterházy Móricz fő­ispán gróf ur is, kinek N­éger Ágoston nevelője volt/s ki szép szavakban köszöntötte fel volt nevelőjét. Toasztott mondtak még Pap János kir. háziúr. — A szíves ésekhez a Pápai La­tan., Láng Lajos s a szíves megemlékezésekhez s üdvöz pék is kész örömmel csatlakozik, s nagytekin­télyű munkatársának tisztelettel gratulál — Kik irtak a mult évben lapunk fejéu? Olsánssky Lajos, Baráth Ferencz, Nagy

Next