Pápai Lapok, 1887 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-01 / 1. szám
előirányzatát, tehát hat ily kutat felvéve, azokat úgy tervezem a városban szétosztatni, hogy nemcsak a városi lakosság kényelmének feleljenek meg, hanem tekintettel arra, hogy a felesleges víz a Czincza árok öblítésére fogna használtatni, a szétosztásnál arra is figyelemmel kell lenni, hogy azok — amennyire lehetséges — a hivatkozott árokhoz közel essenek. Mindezen körülmény szem előtt tartásával javaslatba hozom, hogy egy ily kifolyó kút a sétatéren a színház előtt, egy a város majornál, egy a sorutcza végén állittassék fel. Ezeknek felesleges vize a czinczába folynék. Ezeken kívül a város, nagy kiterjedésénél fogva még két ily kutat igényel, nevezetesen egyet a szalmavári ház előtt, egyet a Csóka körül. Az utczák öntözése, illetve vízcsatornáik tisztítása végett szükséges, hogy ugy az artézi, valamint a többi kutak kifolyó csövei zárókészülékkel szereltessenek fel. Ily zárókészülékek — és a járdák felszínére vezető csöveit alkalmazandók a földalatti csővezetéseken ott,hol mellékutczák leszögellenek, nevezetesen: a városmajori vezetésen: egy, a Iapuszin alatt; a Szél utcza vízcsatornái tisztítására; egy a Szt.László, egy a Főiskola, egy az Ispotály, egy az Uj és egy a Major-utcza előtt. A kistéri vezetésen: egy a Corvin, egy barátok, egy a vizituza előtt. A sörutczai vezetésen egy a Castiglione ház során levő legmagasabb pont megett; egy a sörutcza elején. A Szalmavári ház és Csóka előtti kut vezetésén oly helyeken, amelyek lejtméréssel fognának meghatároztatni, — szem előtt tartva a vízvezető csatornák természetes esését. Ha a vezetések ekkép rendeztetnének be, az öntözés, illetve tisztítás a kutak csapjainak elzárásával és a földalatti vezetések csapjainak kinyitásával könnyen volna eszközölhető; — hogy azonban közönség a vízvételben gátolva ne legyen, az öntözés és tisztítás, — a szükséghez képesti időszakokban ugyan, de az éjjeli órákban történhetnek. A fennt nevezett utczák csatornáinak öblögető vizei, — természetes esésüknél fogva — szintén a Czinczába folynának. Ami az artézi kút helyének választását illeti, az a városnak terep, és lejtmérési viszonyainál fogva már eleve adva van, t. i. a belváros közepén és annak legmagasabb pontján, a főtéren. Hogy a főtér mely pontja tűzetnék ki e czélra? — arra nem lehet más felelet, mint a kath. főtemplom épület tengelyében, annál inkább, mert az artézi kut, medenczékkel ellátott emlékszerü (monumental) burkolatával a főtér kiváló díszéül szolgálna. — Ugy az artézi, valamint a többi kutak is díszes utczalámpákkal lennének már csak a czélból is ellátandók, hogy sötétség beálltával is lehetséges legyen az edények megtöltése. A költségek — nagyjában— már ma is előirányozhatók, nevezetesen: 1. Az artézi kút fúrása 200 méter maximális mélységre, a csövekkel együtt 16,000 fit 2. A város által adandó faneműekre mintegy 1,000 frt 3. A két medenczékkel ellátott külső vasburkolata mintegy 2,500 frt 4. Egyebekre 1,000 fi-t Összesen 20,500 fit 5. Mintegy 5000 méter 26 m/m belső átmérőjű húzott vascsövezetés, lerakással együtt, beleértve a föld kiásást és visszahányását á 1 frt 80 kr 6. 15 zárócsap készülék k 20 frt 7. Hat kifolyó kut zárócsappal a 30 frt 9,000 frt 300 frt 180 frt Összesen 9480 frt. A czincza árok téglaburkolattal való ellátásának költsége nem eshetik a vizvezetés terhére, mert annak ettől függetlenül minden körülmények közt meg kell történnie, mindazonáltal úgy vélem, hogy az 1800 f. méter czincza csatornának a fenti tervezet szerinti kiburkolása 3 frt 50 krjával mintegy 6300 frtba fogna kerülni. E munkálatok kivitelének sorrendjére nézve ajánlatos, hogy az artézi kút furatásával párhuzamosan a czincza árok szabályozása is haladjon és csak ezek elkészülte után — a körülményekhez képest — javasolnám a kifolyó kutak felállításáról gondoskodni. — Kelt Pápán, deczember hó 20-án. Voya Adolf: Midőn a fentebbiekben az eszmét és tervezetet röviden ismertettük, a költségek miként való fedezéséről is csak röviden szólunk. Erre lesz fordítható első sorban azon 5000 frt, melyet a város közönsége az 1SS1, 82 és 83 évekből elmaradt katona beszállásolási pótadóból fog kapni, s melyet e czélra a decz.iSiki közgyűlés egyhangúlag meg is szavazott, másod sorban erre fordíttatni szándékoltatik a pápa-keszthelyi vasút törzsrészvényeire megszavazott ötven ezer frtnak fele, vagy is 25,000 frt, mely kölcsön utján szereztetnék be s évenkint 150ofrttal 40 év alatt törlesztetnék. Az 1500 frt községi adóból fedeztetnék, de vannak a képviselő testület tagjai közt, kik úgy vélekednek, hogy ezen 1500 frt a költségvetés jelen keretében meggazdálkodható lenne, s így az artézi kút a közönségre uj megterheltetést nem róna. Ha a Pápa-Keszthelyi vasút mégis létrejönne — ami épen nincs kizárva — az oly kedvező pénzviszonyok mellett fog történni, hogy Pápa város részéről 25,000 frt hozzájárulás is elég leend. Igen óhajtjuk, hogy ezen nagy fontosságú viakérdésben az érdeklődők hozzászóljanak; mi készséggel adunk helyet minden értekezésnek már csak azért is, hogy e hó 22-ikéig a kérdés teljesen megvitatva legyen. A népkönyvtár 1886-ban. Korunk a nyilvánosság kora. Hírlapjaik vannak a kisebb nagyobb városoknak egyaránt, s a hanyatló év végével beszámolni tartozik mindenki, akit a bizalom bizonyos közkincsek résével vagy kezelésével bízott meg, szóljon ez- tehát e néhány sor -a népkönyvtár ez évi állapotáról. A népkönyvtár a lefolyt évben a Pápavidéki Közmivelődési Egyesület szervező bizottságának felügyelete alatt állt, azonban a könyvtár kezelője e lapok olvasó közönségének is számadással tartozik, mert ennek a közönségnek soraiból kerültek ki azok, kik mint a volt Ismeretterjesztő Egylet tagjai, s frt évi tagsági díjaikkal hozzájárultak e könyvtár megalapításához, s hogy befizetett tagsági díjuk el nem veszett, mi sem bizonyíthatja világosabban, mint eme siker, hogy a népkönyvtárból a lifolyt évben 2942 könyvkikölcsönzés történt. E csaknem háromezerre elmúlt évihez képest is 400-as szap nem volna nagy, ha a könyvtár az intelligens osztály számára állana nyitva, vagy báj a tanuló ifjúság is nyerne belőle könyveket; tekintve azonban, hogy e számot városunk népi osztrálya szol• eredkedett, s a prodoszt szám j eltstigi viszot azt haljuk. :bait valamely gáltatja, az adatot városunk mi nyaira nézve kedvezőtlennek nem Szokás következtetni napjain nép miveltségi viszonyaira annak szappanfogyasztásából, egyes országokéra az évi levélforgalomból s a táviratok számából, de a közönség olvasásvágya annak miveltségi viszonyaira nézve mindegyik módnál biztosabb alapot nyújthat. A népkönyvtár olvasóközönségének nagyobb részét iparos családok képezik, az iparos családok, melyekben a családfő anyagi viszonyainál fogva nem lehet tagja a költséges polgári casinak és igy e társulat könyvtárát családjuk nem használhatja. E közönségen kivül tekintélyes számot szolgáltat a szegényebb zsidóság, kik által egy oly közönség láttatik el magyar nyelvű olvasmánnyal, amely közönség, e könyvtár nem léte esetén, igen valószínű, hogy az úgyis olcsóbb német nyelvű olvasmányokban keresne szórakozást. Nem jelentéktelen tehát a szolgálat, mit a népkönyvtár tesz a város magyarosodásának, s a közönség miveltsége fejlesztésének. Ezek után szóljunk a népkönyvtárnak a lefolyt évbeli anyagi viszonyairól. Ez év folyamán úgy az olvasó közönség számának, mint a könyveknek gyarapodási folytán is elodázhatlanul szükségessé vált a könyvtár számára egy külön helyiség kibérlése. E helyiségért évenként 30 frtot fizet a könyvtár, mely összeget Pápa városa szokta már évek óta a népkönyvtár részére utalványozni, s reméljük, hogy e segélyezés a jövőben is megmarad. Új könyvek beszerzésére az év folyamán 30 frt lett elköltve, mely összeg a feloszlott Ismeretterjesztő Egylet 1885-ik évi tagsági díjaiból, s a könyvtárak 1885-ik évi bevételeiből fedeztetett. Az i>i könyvtári bevételből ez ideig mintegy 10 kifizetve, de mivel ez éviretterjesztő Egylet sem nem v állott, sem a Közmivelődési Egyesület még életbe nem lépett, a a könyvtár gyarapítására semmi tagsági díj sem fordítható, s a könyvtár költségei jelenleg egyedül a kikölcsönzött könyvekért beszedett díjból fedezhetők, mely összeg a fentebb közlött számoknak megfelelően 29 frt 42 krt tesz. S ezzel bezárva jelentésemet, nem mulaszthatom el hogy e könyvtár ügyét az alakulásban levő Közmivelődési Egyesület kiváló figyelmébe ne ajánljam. Előbb-utóbb ugy is eljön a városi közkönyvtárak felállításának ideje, mint ahogy eljött a színházaké, s az utód talán szerencsésebb lesz elődjénél, mivel kisebb igényei vannak, s kevesebb költséggel is beéri. S midőn a Közt áru köttetés lett már sem az Ismehogy Európát meg kell látogatnia. Ittléte utolsó estéjén Stervarték, kikkel jó barátságos viszonyban volt, meghívták vacsorára. De voltak oly körülmények, melyek a Metella társaságában töltött utolsó együttlét örömét megkeserítették. Az egész környéken Stewart kisasasszony s Winthrop Caryl közti házasságról beszéltek. Ugyan ez évben tavaszkor Yinthrop Carylt az egyesült államok új divatú orvosai ezen rónavidékbe küldték, hogy e hely tiszta s könnyű levegőjében visszanyerje életvidorságát s egészségét. Caryl rövid tartózkodás után máris nagy javulást érzett és a szívbaj melyben régóta szenvedett, elvesztette minden veszélyes jellegét, napról napra erősödni látszott egészsége. Halovány színét kivéve semmi jel sem mutatott arra, hogy Carylt New Yorkban az orvosok már a halál áldozatai közé számították, kit az emberi tudomány nem menthet többé meg. Ha volt erős, de jól érezte magát jelenleg; s egy nem is csillogó remény, melyről nem is álmodott idejöttekor, kecsegtette; — a jövő ennek következtében azon rózsás színben tűnt fel előtte, melyet csak a szerelemnek nevezett varázserő képes előidézni elbájolt képzeletünkben. Eljövetele első napján a legbarátságosabb fogadtatásban részesült a Stewart család részéről. Sok év előtt Winthrop Caryl édesatyja, egy gazdag, előkelő polgár, jelentékeny szolgálatot tett az ezredesnek s ezen szíves tettről hálásan megemlékeztek, midőn a szegény beteg ifjú halavány arczát megpillantották, midőn szép szemeinek szomorú tekintetével megjelent ajtójuk küszöbén, hol rövid idő alatt egy második otthont talált. Egy régi régi monda arra tanít bennünket hogy a szánalom előidézi a szerelmet, hogy a szánalom érzése sokszor majdnem észrevétlenül rokonként változik szerelemmé! Metella sok rokonszenvet érzett a jól nevelt fiatal ember iránt, leit szenvedései csak még szelídebbé s átszellemültté tettek; kit betegsége nem változtatott sem rosz kedvűvé, sem civakodóvá a mi hevesebb természetű embereknél előfordul; a fiatal leány szülei tehát mindenekfölött óhajtották, hogy a két fiatal teremtés barátsága végződjék egymás erősebb vonzalommal. Caryl fennkölt lelkű, jól nevelt, tanult fiatal ember volt s ma holnap szép vagyon várt reá. Több előnyt egyesülve egy vőben már nem kívánhattak a gondos szülők. Mégis mind e szép tulajdonság daczára, Metella, miután Caryl szerelmi vallomásait meghallgatta s barátjainak üdvkivánságait elfogadta, maga sem tudta hogy tulajdonképen élénkebben übitet érez-e Caryl iránt, vagy csak miként egy t •.••«• vért szereti-e? nem tudta, hogy létezik még egy mk< azé.= is,mely egészen különböző a nyugodt vonzalomtól, minőt jövendőbeli férje íránt táplált. Az az egy tény bizonyos volt, hogy mind a két család teljes jóváhagyásával nem sokára Wintrhop Carylné leérni s hogy Caryl kitűnő fiatal ember, ki őszintén szerette menyasszonyát. — Metella nem kételkedett, hogy egy csöndes boldog házaséletre volt kilátása. A/, az nem kételkedett ezen mind addig, mig l'arnell Albericot meg nem látta; ekkor ébredt le benne először azon öntudat, hogy az érzés, melyet Albuic iránt érez, egészen különböző Caryl iránti hiadalmától, mely nem volt más, mint becsülés s rokonszenv; egyebet szegény Caryl nem volt k^p^án,íme felébreszteni. Metella sokszor önmaga előtt í j Hvallotta, hogy Caryl a kettő közül a csinosabb, a műveltebb. — Parnell Alberic férfias kinézésű, naptól barnított arczú, fekete hajú, erős és rendkívüli bátor egyén volt, de nem volt, úgy mint Caryl, zenész, festő és költő, nem birta a különféle idegen nyelveket, úgy mint emez. De azért Stewart kisasszony mégis örült azon ténynek, hogy Alberic szivének minden érzelmeit ő birja, hiszen szemeinek tekintete elég világosan árulták ezt el. Nem szólt hozzá egy szót sem, mit ad, variásnak nevezhetett volna, mert ily eljárás nem felelt volna meg Alberic becsületes, egyenes jellemének, ki előtt nem volt titok Metella eljegyzése. De egy mindent mondó kézszorítás, egy tekintet, egy pirulás leghívebb tolmácsa az érzelmeknek mindkét oldalról. Így történt tehát, hogy midőn Metellas Alberic egy perczre egyedül maradtak az előcsarnokban, midőn Parnell elutazásának órája bekövetkezett, mindkettőnek szive hevesen dobogott s mindenik érezte, hogy attól kell elválnia, kit legjobban szeret a világon. — „Tehát holnap indul?" j kérdé Metella oly hangon, melyet bár erősnek tartott ő, mégis egy csalogány remegő hangjához hasonlított. Parnell erre néhány meg nem érthető hangot ejtett ki. Nem mertek egymásnak arczába nézni. „Mikor fogunk ismét találkozni? 11 monda a leány, minden erejét összeszedve, hogy közönbösnek látszassék. „Talán soha többé "Üdvösebb lesz, ha nem találkozunk," felelt Alberic kezében. „Mindenesetre addig nem, míg Stewart kisaszony létezni fog. Talán azután lesz erőm, visszatérni s megújítani az ismeretséget Winthrop nejével. Ő nem lesz nekem semmi!" E szavak durvák, a hang mérges volt, de Metella mégis ihlettel szívott magába minden egyes szót, úgy rémlett neki, mintha soha életében nem hallott volna kedvesebb bókot. — „Legyünk mindig barátok," suttogá szelíden. — „Barátok!" kiáltott az ifjú. „Igen, ez a nőknek eljárása — a férfi szivét lelkét elbűvölik s azután, ha a remény kihalt benne, midőn a pokol minden fuhája üldözőbe vette,azt mondják neki, legyünk barátok! Jól van Stewart kisasszony, igyekezni fogok rendeleteit követni, s barátságával beérni; de akkor előbb sok évnek kell elmúlnia, s tengereknek kell elválasztani bennünket egymástól. — De itt a búcsúzás ideje, hadd mondjak Isten hozzádot; mert ha még maradok, oly szavakat találnék kiejteni, mellyeket megbánnék; hiszen édes atyja vendége, s Caryl barátja vagyok. Isten vele, Stewart kisasszony — Metella, bocsássa meg e merészséget; Nem fogom soha többé igy nevezni." — „Isten vele, Alberic, Isten vele!" Kezeik s tekinteteik találkoztak — Metella keservesen sírt. Egy pillanat következett be, melyben a fiatal ember át akarta ölelni ,a leányt, de lelki erővel legyőzte szenvedélyét, és egy halk „Isten veled"-et suttogva kirohant s a sötétségben eltűnt. Kevés időre lódobogás hallatszott, mely azt bizonyitá, hogy Parnell gyorsan haladt otchojja felé. Metella addig hallgatódzott, mig a hókiáltásokon kivül semmi nemfcfe nem hallott, azután szobájába vonult vissza,a hol keserves könyezésbe tört ki. Alberic képe volt az, mi fölmerült ezen éjjel álmában, s nem Carylé. (Vége köY.) mivelődési Egyesület e könyvtárra áldozni fog, ez által hivatásának legfőbb részét fogja teljesíteni, mert hiszen e könyvtár, a magyar nemzeti közmivelődés céljából, a közönségnek felekezeti különbség nélkül szolgálatára áll. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Január 1. — 1822. Horváth Boldizsár, több országgyűlésen kitűnő követ, nagy szónok, volt igazságügyminister, s lapunk szíves munkatársa születik Szombathelyen (Vasvármegyében). Január 2. — 1849. Zsolnát az osztrák császári seregek megszállják. Január 3. — 1728. Busch György, a kereskedelmi tanoda, s a tüzkármentesitő társulat első alapítója, jeles mathematikus és történész születik Hannoverban. * Január 4. — 1433. Rokyczana János a kelyhesek küldöttsége élén megérkezik a bázeli zsinatra. Január 5. — 1643. Newton Izsák, elsőrendű mathematikus és csillagász születik. Január 6. — 1649. Éjjel a királyi család (XIV. Lajos) Porisból Saint-Germainba menekül. Január 7. — 1808. Szolari Edviga, jeles lantos költőnő, remek drámai művek fordítója, s több tudós társaság tagja, születik Görcben. Január 8. — 1620. Pozsonyban az országgyűlésen Bethlen Gábor Erdélyi fejedelem Magyarország fejedelmévé kiáltatik ki. Hivatalos rovat. Hirdetmény. A legtöbb állami adót fizető városi képviselők 1887. évi névjegyzéke közgyűlési határozattal megállapítva lévén, ez folyó hó 28-tól kezdve 15 napon át a városházánál közszemlére kitéve leend, mely időközben ez ellen netáni felszólalását, mindenki beadhatja. Pápán, 1886. deczember 2S. Polgármesteri hivatal. KÜLÖNFÉLÉK. A „Pápai Lapok h. 71. é. k. — A mai Számmal az első számát veszik olvasóink lapunk XIV-ik évfolyamának. Érezzük, hogy bátran tarthatnánk, múlt h évi működésünkről is beszámoló beszédei. A ki fáradságot venne magának, s átlapozná mult évben megjelent példányainkat, kiállítaná bizonyára részünkre a legkedvezőbb bizonyítványt. Lapunk nem az anyagi czélért tartatik fenn, sőt áldozatot hozunk, hogy az minden szempontból megfelelhessen nemes hivatásának. Vármegyénket, városunkat, és vidékét önzetlenül szolgáljuk. Elsők vagyunk, kik minden, helyes eszme mellett kardot rántunk ; elsők, kik lapunk közönségét mindenről, mi érdekelheti, más lapokat jóval megelőzőleg értesítjük; elsők vagyunk, kik közügyekért serkenteni, buzdítani törekszünk, mely irányban múlt évben is nem egy sikerrel dicsekedhetünk olvasóköreink méltó dicsőítéséül. Ennek, köszönhetjük, hogy lapunk a vidéki lapok legelterjedtebbjei közé tartozik, ennek köszönhetjük, hogy lapunkat megyénk tiszteletreméltó férfiai resik közleményeikkel, s hogy a fővárosi fölkesajtó ez évben is nem egyszer elismeréssel nyilatkozott lapunkról. Élénkbe tűzött feladatunkhoz továbbra is hívek maradunk s ezért kérjük olvasóink támogatását. Lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 0 frt. — Közigazgatási bizottságnak lesz rendes havi ülése e hó 3-án, ifj. Esterházy Móricz főispán gróf elnöklete alatt. Ez ülésben fognak először résztvenni a bizottság új tagjai. — Julaeum.* Városunk legkedveltebb polgára, lapunk érdemdús tisztelt munkatársa, Néger Ágoston apátesperes-plébános úr e napokban ülte meg áldozárságának 25 éves fordulóját. A jubiláns csak egész csendben, s magányban akarta megülni e szép évfordulót, de tisztelői közelből-távolból megjelentek, hogy a jubilaeumon résztvehessenek. Megjelentek Veszprémből Véghely Dezső kir. tan. alispán, s Budapestről Láng Lajos orsz. képv. és az ünnepelt rokonai, köztük testvére Néger Adolf szab. honvédkapitány, s Ferencz József rend lovagja. A jubiláns ebéden részt vett Esterházy Móricz főispán gróf ur is, kinek Néger Ágoston nevelője volt/s ki szép szavakban köszöntötte fel volt nevelőjét. Toasztott mondtak még Pap János kir. háziúr. — A szíves ésekhez a Pápai Latan., Láng Lajos s a szíves megemlékezésekhez s üdvöz pék is kész örömmel csatlakozik, s nagytekintélyű munkatársának tisztelettel gratulál — Kik irtak a mult évben lapunk fejéu? Olsánssky Lajos, Baráth Ferencz, Nagy