Pápai Lapok, 1889 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

nek megoldását nem lehet különben is anyagilag túlterhelt községeinek hatáskörébe utalni, leghathatósabb és czélravezetőbb módszerül tűnik fel a munkásbiztositás, melyről leg­közelebbi czikkben: képv. orsz. Pro domo. A jövő évvel a tizenhatodik ,­évfolya­mot kezdi meg megyében, országban jól ismert és jó névnek örvendő lapunk, a «Pá­pai Lapok». A vidéki lapirodalom terén egyik leg­erősebb argumentum a lap érdekében, an­nak fenállási ideje. A lefolyt tizenöt év alatt többször akadt versenytárs is, de a versenytársaknak ma már nevét is elfeledte az újságolvasó publikum, de a Pápai Lapok sem megfogyva, sem megtörve lankadatla­nul teljesíti tovább és tovább hivatását és kötelességét. Könnyen kitalálják a tizenhat éves kor megérését az olvasók. Lapunk nem volt soha és nem akar soha <hecz-ujság» lenni. Mi nem ülünk fel senkinek, de nem is ültetünk fel senkit sem. A­mit a mi la­punkban olvas a közönség, az emberileg számítható tiszta valóságon alapszik. Híre­ink, melyekkel megelőzzük mindig laptársainkat, s melyeket a fővárosi összes sajtó rendesen átvenni is szokott, a lehető leg­alaposabb forrásból származnak és minden­kor igaznak bizonyultak. Megyei, városi és társadalmi közügyek­ben egyenesen a kezdeményezés szép szere­pét vitték e lapok; mit annak köszönhe­tünk, hogy lapunk ily irányú czikkeit egyenesen maguk, a megyei, városi és tár­sadalmi közélet szereplői írták. Innét van, hogy lapunkat, mint meg­bízható, komoly és tisztességes lapot szélté­ben-hosszában olvassák. Innét van, hogy a­ki eszméinek tért akar nyerni, az egyenesen lapunkat keresi fel, mert érezi, hogy Pápai Lapok közönsége véleményére hatni­a és annak tetszését megnyerni, maga egy kis diadal. Innét van, hogy nincs megyénkben számbavehető ember, a­ki­ ne járatná és ne olvasná lapunkat, mely elterjedést fent irt és mindig követett eljárásunknak kö­szönhetünk: «Nem ülünk fel senkinek, de nem is ültetünk fel senkit.« Közéletünket önzetlenül szolgálni; val­lási kérdésekben soha egy felekezet érde­két sem sérteni, minden piszkolódást, hecz­czet, melylyel ezélt úgy sem érhetni el, kerülni, de megmondani nyíltan vélemé­nyünket: — lesz továbbra is e lapok elis­meréssel fogadott programmja. A­ki e programmot helyesli, velünk tart, s velünk együtt, e lapok fentartása által, a közélet kérdéseit hazafiasan megoldani segit. becsületesen és Üdvözöljük lapunk olvasó­ táborát. Az uj évre ujból kigöngyöljük a zászlót, hadd lengjen nyíltan, szabadon! Boldog uj évet! Az ihászi csata 1849. jun. 27.+) Mélyen Tisztelt Midőn azon megtisztelő Közönség! felszólításban részesültem, hogy­­ az ihászi honvédemlék felállítását célzó indítványomat ( díszes kö­r) Olvastatod az „ihászi emlék" ügyáben tartott értekezleten, hát nincs — Mert ma uj esztendő van, oskola. — Akkor hát mi kell? — Kedves nagy papa! — Mi kell? — Kedves nagy papa! — Azt mondd, mikéne ? —• Miként a csöndes víz folyása . . . — A Bodrog ? Tiniké már nem felel. Kezéből lehanyat­lik a himzettc papucs, s aláhull a szőnyegre, utánna ejti a kis virág­csokrot is, melyet a­ püspök kertésze kötött a meleg házi virágokból. Tiniké nagyon meg van zavarodva. Kos a „mani­zell" nem mondta, hogy micsoda folyó az, 0 még azt sem tudja, hogy neki a nagy­apától mi kell? már most nincs egyéb hátra, mint vagy megvárni mig a kútban felolvad a jég, vagy nem törődni azzal a kis fehér macskávak, melyet ott találtak a hóban. Ebbeli elkeseredé­sében először mindent elejtett, amit a kezében tartott, aztán néhányszor felpillantott nagy­apára, a­ki kegyetlenül simogatta ősz szakál­lát s nevetett, de csak „befelé" s mikor látta, hogy már vége mindennek, elkezdett sírni, előbb lassan, mint a nyári eső, aztán gyorsab­ban, mint midőn erős a déli szél, s végül úgy szakadt, akár az őszi zápor. — Hát ezt már mi bántja? mormog a szívtelen nagy­apa. Hát te Pista miért állsz ott az ajtó mellett, mint az az oláh legény, akit tavaly úgy berugattunk, mert megfogta a csikót, hogy az hitte ő a főispán. Emlékszel még rá? — Kedves nagypapa! A jó isten ránk virrasztotta ezt a szép napot . . . —­ Milyen nap van ma, szerda? — Csütörtök ... a melyet . . . kedves? sirsz ? . . . Hiszen nem bántott senki . . . brkü, brkü, hü, hü. Mi tűrés tagadás benne, bizony a férfia­sabb Pista gyerek is neki fanyarodott a pitye­redésnek, s csaptak ketten olyan sirás-rívást mintha mindegyiküktől elvették volna azt a czukorsüteményt, a­mit nekik anyácska ígért. A nagy­apa egy ideig csöndes fejbólint­gatással nézte a két neki keseredett bohó test­vérkét, mosolygott hozzá jószívűen, öreg, so­kat tapasztalt, sokat szenvedett szive ott ug­rált a kebelében vigan, arczára rózsákat festett az az igaz, őszinte öröm, mely önzetlenül csak a nagyapáktól eredhet, s hogy, hogy nem, bi­zony az ő öreg szemeiben is megjelent egy fé­nyes csepp, melyet úgy neveznek, hogy kön­ny­ű bolond bölcsészek, bölcs bolondok azt tartják róla, hogy az az igaz szeretet, az igaz fájda­lom, s az igaz öröm leghűbb, legőszintébb tol­mácsolója. Aztán felállt a nagy­apa s átkarolva két kis unokáját, csókolta össze-vissza, bársony ha­jukat, eiró szemüket, apró kezeiket, mindenüket, hogy ne sírjanak, mert ő csak tréfált, s ezen­túl is csak az ő szerető kedves, zsémbeskedő nagy­apjuk lesz mint efelőtt volt. Az izgatottságtól kimerülten ült le aztán a karszékbe, a két gyermek felkapaszkodott az ölébe, mindegyik térdére ült egy-egy, s azután el is mondták az új évi köszöntőt — úgy mint a vízfolyás — vagy talán még szebben. Az öreg mosolyogva nézett a két apró­ságra, s csókoló ajkaival csak azt tudta re­begni : zével! Áldjon meg az Isten, mind a két kö­zönség előtt ismételjem, kés?, örömmel szó­­lalok fel, mert azon meggyőződés vezérel, hogy indítványom elfogadása által városunk és vidéke a hazaszeretet oltárán gyújt lán­got, hogy az a késő utódoknak is világítson és tanítsa őket hazaszeretetre, szabadságra, s a honért és szabadságért való önfeláldo­zásra. Nem szándékom azonban tetszetős gondolatok összeállítása által buzdítani hall­gatóimat az indítvány elfogadására, mert a történelem, a híven megírt történelem a legegyszerűbb szavakban is minden másnál hathatósabban beszél, ezért engedtessék meg nekem, indítványom kapcsán, rövid pár szóval az ihászi csatáról megemlékez­nem. A peredi csata után az osztrákok Haynau alatt itt a Dunántúl csoportosítot­ták össze seregeiket, maig a magyar sereg­ben általános volt a hit, hogy a Duna bal­partja marad meg a küzdelem szinterének. Ezen ezért itt egymagára Pöltenbergre ma­radt a nagy sereggel való szembeszállás, és így 3 hadtest és Pam­utin orosz hadosztálya ellenében azaz acooo ember 290 ágyú elle­nében, 12000 emberrel és 44 ágyúval ren­delkezett Pöltemberg, kivel együttes mű­ködésre volt utasítva Kmety 5700 emberrel és 17 ágyúval. Kmety jun. 11-én és 12-én vonult át seregével Pápán, s itt nagy ki­tüntetéssel fogadták Buda hőseit. Jun. 12-én már elmentek és Csornára fáradtan érkez­tek, így ott csaknem szétverettek a teme­tőbe rejtőzött császáriak által, kiknek pa­rancsnoka Wyss is elesett. — A csornai csata sebesültjei Pápára hozattak, s a grófi lakban, izr. iskolában és az irgalmasok kór­házában helyeztettek el. A városban nő­egylet alakult, tépéskészités és a szeren­csétlenek ápolása képezte feladatát. A csor­nai csata után Kmety Marczaltőre vonult, és igy alatta és Pöltenberg alatt a 2 mért­föld hosszú Rábavonal védelmére 17700 ember és 61 ágyú szolgált. Marczaltőtől kezdve, Kmely Rába Sz. Mihályig a folyó összes átkelési pontjait figyelő csapatokkal szállta meg, s a hi­dakat a Marczalon szétrombolta, mely parancsolat végrehajtóinak egyike volt id. Martonfalvay E. ur, a pápai járás ez idő­beli szolgabirája, kinek szívességéből érte­kezésem e csatáról több érdekes adattal gyarapodott. Jun. 26-án Haynau br. táborszernagy seregének öszpontositásával elkészült, császár is M.-Óvárra a főhadiszállásra érke­­­zett, kiadattak tehát az intézkedések, hogy a magyar sereg balszárnyát, vagyis Kmety hadát Marczaltönél a Győr mellett tábo­rozó Pöltenbergtől el kell vágni. E célból a III-ik hadtestnek Árpásnál, Gerstner jobb szárny dandárának Marczaltönél kellett a Rábán átkelnie, és Lesházánál állást fog­lalni. „A III-ik hadtestből Wolf az elődan­dárral már jan. 26-án Árpásnál volt — írja Gelich R. tbnk. — és Kmety gyenge elő­csapatait röppentyűkkel szorította vissza a túlpartról. Éjjel hozzákezdett a hídveréshez, s 27-én reggeli 5 órakor lett készen vele, erre a hadtest átkelt a Rábán." — Pöltenberg a szorongatott Kmety se­gítségére 26-án este Kupa parancsnoksága alatt 2 zászlóaljból és 4 lovasszáza­dból egy lovasított ütegből álló csapatot küldött, kik 27-én­ reggel 7 órakor Téthen vették az el­lenségnek a Rábán átkelése hírét, ezért Sze­merére húzódtak vissza. Kmely ez alatt Marczaltőnek védelmi állapotba helyezéséről gondoskodott, a hely­ség mellett a Rába töltését sürü rajlánccal rakta meg, az utcákon torlaszokat emelt, s a várkastélynál állította fel 12 ágyúját. „Gerstner dandára — irja Gelich — mely 26-án éjjel Marczaltőnél a Rábához ért, a nagy terepnehézségek miatt nem volt képes hidat verni, s 27-én hajnali 2 órakor Várkeszőnél kelle­­tt megkezdenie. Kmely 2 zászlóaljat, 1 lovasszázadot és 4 ágyút küldött oda, éjjel azonban ismét visszaren­delte azokat, s midőn reggeli 8 órakor új­ból 2 zászlóaljat küldött oda 2 ágyúval, már osztrák csapatok szállták meg a Rába jobb parti töltését, mire az elkülönítmény Marczaltőre húzódott vissza. Schütte altá­bornagy és hadosztály parancsnok, ki a dandárnál volt, s a támadást is vezette, Marczaltőre vitette le Várkeszőről a hidat, mire a csapatok átkeltek a Rábán, hogy két hadoszlopban támadásba menjenek át Kmety hadállásai ellen. Ez azonban nem várta be a támadást, hanem a pápai or­szágút mentén eső Ihásziba vonult vissza, hol újból állást foglalt." Schütte altábornagy ide is követte őt, s támadását ugy intézte, hogy Kmety vis­­szavonulási útját csakis Pápa felé vehesse, és igy Győrtől el­vágja őt. Kmety a köz­ség két oldalára helyezte gyalogságát, kö­zépen és 2 szárnyon állott tüzérsége, lovas­sága, 6 század huszár, állása szélső jobb szárnyán volt. — D. u. két óra tájban kez­dődött az ágyúzás, s amely oly heves tűz­zel fogadta a császáriakat, hogy azok kez­detben ingadozni kezdtek. E kedvező pil­lanatot arra használták fel a cuszárok, hogy megtámadták Gerstner balszárnyát, de egy hosszú és mély árokba húzódott vadászcsa­pat puskatűzzel visszavetette a huszárokat, s azok most Takácsi irányában elnyargal­ván, lovas ütegbeli ágyukkal végig seprették az árkot, melyben a vadászcsapat volt, s ez okozta az osztrákok veszteségének túl­súlyát az ihászi csatában. Ekkor a számo­sabb osztrák sereg Görzsöny és Acsád felé kezdett kiterjeszkedni, minek folytán Kmety túlszárnyalástól tartván, visszahúzódott, de teljes rendben, ugy hogy a mieink ének­szóval jöttek be Pápára, minek városunk­ban ma is élő tanúi vannak. Gerstner dandára 05 halottat, s 162 sebesültet vesztett, s az elesettek legtöbbje a lesvári major előtti 7 sírban pihen, eze­ken kivül a mezőn is lettek egyesek elte­metve. Legtöbbet a Mugent ezred szenve­dett. A sebesültek közül is csakhamar töb­ben meghaltak, s vagy 20 ezek közül a marczaltői temetőben fekszik. Még a csata­nap estéjén hozták már városunkba a sebe­sülteket, köztük a 18 éves Fekete huszár­hadnagyot, egy a kórházban bajtársait szép füt­tyével mulattató tót legényt, és 2 ös­­szelött ágyat, mint ezt Plosszer Fer­ ez időbeli pápai plébános feljegyzéseiből látjuk, mig Gömbös kapu­, és pápai térparancsnok a város kocsijával és 500 frttal ezen alka­lommal szökött meg, s 8 óra tájban már Tapolczafő irányában vonultak hadaink. Az i ihászi csatában elesettek egy részének elta­karitásáról szól a következő nyilatkozat: »Alolirott ezennel hitelesitem, hogy Ihászi Mészáros József, Molnár Ignácz mar­­czaltheöi uradalomhoz tartozó hajdúk, Well­ner János faragó béres és Takácsin lakó fia Wellner József az ihászi csatán elesett 28 testet, melyek közül 9 német katona volt, Ihászi és Marczaltheöi határban eltemettek. Költ Ihászi jul. 1. 1849. Id. Stetina Fer. sk. szám­vevő." A fen­t emlitett 65 halottat s 162 se­besültet feltüntető szám az osztrákok hiva­talos jelentése szerint van közölve, és igy ezen 28 halott eltemetésére vonatkozó nyi­latkozat azon elesettek eltakarításáról szól­hat, kiket utóbb a me­zőn szanaszét felta­láltak. De bár jelentéktelen volt is a mieink halottainak száma, mégis igen nagy volt azon veszteség, hogy­ Kmety­­ hadosztálya el lett vágva Pöltenbergtől. Megkísérte ugyan Kmety a sereg összeköttetésbe­­ ho­zását, de az a császáriaknak gyorsan Tóth és Szemere felé­­ nyomulása miatt többé megvalósítható nem­ volt. És ez képezi az ihászi csatának jelen­tőségét, a­melyek után mélyen tisztelt kö­zönség, azt hiszem, méltó azok buzgalma, kik az ihászi honvédemlék létesítése ügyé­ben, szívek sugallatát követve, fáradoznak. Az­ ihászi csata emlékezetének első­sorban nekünk pápaiaknak fenntartása kötelessé­günk, mert városunk e vidék miveltségi központja. És van-e egy emlékkő e város­ban, e vidéken, vagy az egész Veszprém megyében, a­mely emlékeztetné e megye fiait arra, hogy e föld is meg van szentelve a szabadságért halt testvéreink vére által? 1889. jun. 27-e negyvenedik évfordulója lesz az ihászii csatának, itt [az idő, hogy a ke­gyelet sziveinkben lángra gyúljon, s az utókor lerójja szabadságharczunk hősei iránt adóját, az elismerést. " 1­ 31%in &inS. A honvédszobor értekezlet. A honvédszobor értekezlet múlt va­sárnap a kitűzött időben a városház nagy termében csakugyan megtartatott. A meg­jelentek közt ott látuk:,Gr. Esterházy Fe­rencz, Néger Ágoston, Szilágyi József, Kol­ler János, Puzdor Gyula, Békássy Gyula, Osvald Dániel, Szvoboda Venczel, Jády Jó­zsef, Jády Gyula, Paál István, Lazányi Béla, dr. Lövy László, Szente János , dr. Korit­schöner Lipót, id. Martonfalvay Elek, ifj. Martonfalvay Elek , dr. Kapossy Luczián, Horváth Lajos, Horváth Károly, Galamb József, Nagy Boldizsár, Mészáros Károly, Vid Károly, Farkasdy D. Baráth Ferencz, Bermüller Alajos, Doktorics Sámuel, Spi­tzer Ignácz, Schöpf Gyula, Kovács Károly, Csőszi Sándor, Horváth Gy. Lajos, Bartha­los Sándor stb. stb. Az értekezletet Fenyvessy elnök megnyitotta, s a jegyzőkönyv Ferencz veze­tésére Berger Emil és Kis Ernőt felkérte. Elnök felhívta Kis Ernőt az ihászii csata történelmének rövid előadására. Kis Ernő az ihászii csatáról irt értekezését fel­olvassa, mely fáradozásáért az értekezlet felolvasónak jegyzőkönyvileg köszönetet szavaz, és az értekezés kinyomatását elha­tározta. Ennök az előadottak alapján kéri az értekezletet, mondja ki, hogy az ihászii csata emlékére emlékoszlop állíttassák. Az értekezlet az emlékoszlop állítását egyhan­gúlag elhatározta. Szilágyi József indítványozza, hogy az eszme keresztül vitelére a közgyűlés egy nagyobb bizottságot küldjön ki, továbbá felhívja az értekezletet az emlékoszlop he­lyének meghatározására, a bemutatott két szoborminta közül választására és végül az alkalmasabbnak ki­indítványozza, hogy a kiküldendő nagyobb bizottság elnökéül dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő vá­lasztassák meg. A bizottság elnökéül dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képe, az egyhan­gúlag megválasztatott, az indítvány egyéb pontjaihoz hozzászólnak: Békássy Gyula, s indítványozza, hogy az állítandó emlékszobor talapzatára az ihászii csatában elesettek nevei rá­írandók. Határoztatott, hogy a­mennyiben lehetsé­ges, ez indítvány, ha az elesettek nevei tudva lesznek, figyelembe veendő. Dr. Fenyvessy Ferencz indítványozza, hogy a bemutatott két szoborminta közül az olcsóbb, a 2000 frtra tervezett, fogad­tassák el, de azon módosítással, hogy a rajta levő bronz alakok egy obelisk első oldalára teendők, s indítványozza, hogy a szobor Pápán állíttassák fel, s a begyü­lendő összegből egy egyszerű emlékkő a csata színhelyén is felállíttassák, mely in­dítványok az értekezlet által elfogadtattak. Horváth Lajos indítványozza, hogy a ki­küldendő nagy bizottságba a pápavidékiek mellé az egész megyéből is választassanak be tagok. Mire a százas bizottság tagjai megválasztattak: Indítványoztatok, hogy az eddig meg­­választottak bízassanak meg a bizottságnak százra kiegészítésével, s hogy e bizottság jogosítva legyen egyes teendők végeztetése végett szűkebb bizottságok kiküldésére. Az indítványok elfogadtattak. Elnök felteszi a kérdést a Pápán fel­állítandó szobor helyének meghatározása iránt: az emlékszobor helyének meghatá­rozása a bizottság feladatául tétetett. A szükséges pénzösszeg beszerzésének módjaira nézve határoztatott, zottság aláírási iveket bocsásson hogy a lei­ki e cél­ból, s a vármegye járásai hivatalos felsőbb­ségeik által adakozásra hivassanak fel, s végül már a jövő hét végén e célra mű­kedvelői előadás tartassák. Pénztárosul Jády Gyula, ellenőrül Ber­müller Alajos ajánltatván, egyhangúlag meg­választattak. Esterházy Ferencz a megválasztott pénztáros kezeibe adja, mint magát kife­jezte: »egy negyvennyolczas komáromi honvéd örökségéből* az ihászii honvédem­lékre 300 frtnyi adományát. Az általános lelkesedést keltett szavakkal kisért ado­mányért elnök lelkes szavakban mond kö­szönetet. Horváth Lajos indítványozza, hogy az ügyért ily melegen érdeklődő gr. Ester­házy Ferencz az ügy védnökéül választas­sák meg. Az indítvány egyhangúlag elfo­gadtatott. Több tárgy nem lévén, Néger Ágoston indítványára az elnöknek fáradozásaiért az értekezlet köszönetét nyilvánítja. A honvéd-szoborra. — Közadakozások kimutatása. — Gróf Esterházy Ferencz 300 frt.— A­­ Pápai Lapok­ gyűjtéséből: Fenyvessy Fe­rencz orsz. képv. 30 frt. Néger Ágost apát 25 frt, Barthalos István 5 frt, Körmendy Béla 5 frt, Horváth Lajos 3 frt, Noszlopy Bálint 2 frt, Horváth Károly 2 frt, Hencz Géza 1 frt, Wittman Ignácz (Wachsman Já­nos urad, kasznár utján) 2 darab arany. A >Pápai Lapok­» eddigi gyűjtése 73 frt és 3 dib arany. A m. fcir. postatakarékpénztár működése. Azon nagybetsű jelentésben, melyet Ba­ros Gábor közmunka és közlekedési miniszter, ministeriumának a múlt évben kifejtett műkö­déséről a törvényhozás elé terjesztett, egy ön­álló fejezet a kir. postatakarékpénztár műkö­déséről és elért eredményéről szól. A miniszter által közölt adatok mutatják, hogy e fiatal in­tézmény, melynek az a missiója, hogy a taka­rékossági szellemet az országban fejlessze és általánosítsa, örvendetesen fejlődik és erősbö­dik. Ez­­ adatokban általában közgazdasági éle­tünk egy nagyérdekű processusa jut kifeje­zésre, s ez eléggé indokolja, hogy a minister jelentését, melyet a Statistical táblázatok egész serege egészít ki, e helyen behatóbban ismer­tessük . A miniszter azon kezdi, hogy a postata­karékpénztár intézménye a lefolyt évben is to­vább haladt a fejlődés útján, s működésének adatai bizonyítják, hogy a népesség körében egyre szélesbedő tért hódít magának. Hogy az intézmény szélesebb körű igénybevétele lehe­tővé tétessék, a közvetítő hivatalok száma is­mét szaporíttatott. Az év elején 2000, az év végén ellenben már 2990 hivatal szolgált az intézet czéljainak. A következő posta és távírda hivatalnál, valamint az intézet budapesti főpénztáránál, összesen 3,045,304 frt 86 kr tétetett be és a 2,323,551 frt 68 kr visszafizetés eszközöltetett; tiszta betétösszeg szaporulata ennélfogva 721,752 frt 88 kr volt. A lefolyt évben 59,206 darab betétköny­vecske állíttatott ki, végleg kiegyenlítetett pe­dig 33,784 darab. A betétkönyvecskék túlnyomó része­­ 69,39 magyar nyelvű volt, a német nyelvűekre 19,38% jutott. De az intézmény a nem magyar ajkú honpolgárok részéről is nö­vekvő érdeklődéssel találkozott. Érdekes a betevők foglalkozási statisti­kája is, mely az alábbi adatokat tárja elénk : A betevők közt a tisztviselők és katonák 9,82 %-ot, az értelmiségi kereset (tanár, orvos ügy­véd stb.) 4,6 °­ C-ot, a földmiveléssel és erdé­szettel foglalkozók 2,91 %-ot, a gyáriparral fog­lalkozók 10,89%-ot, a kézműiparral foglalkozók 6,12%-ot, a szerzeményből élők 1,05%-ot, a házi cselédek 2,720­­ C-ot, a napszámosok 1,08 °­ C-ot, egyéb foglalkozásúak 21,80%-ot, a tan­nulók 21,82%-ot, a gyermekek 15,07%-ot, a jogi személyek, 0,58%-ot képviseltek. Nem sze­­­­rint volt: férfi: 65,96%, nő 33, 46%, jogi sze­mély 0,58%. írni tudó: 95,88%, irni nem tudó 4,12%. (Folyt, köv<) k­ülöifélék! — Lapunk uj évi számát töb­beknek elküldte kiadóhivatalunk mutatvány­kép. Megyénk minden művelt lakosa érdek­lődik megyénk közügyei iránt. Ezekről pe­dig lapunk utján, melynek közügyeink majdnem valamennyi szereplői munkatársai­ — gyors és hiteles tudósítást nyerhetnek. De mert nem szokásunk lapunkat senkire reá tukmálni, mert lapunk XV éves múltja biztos garantiául szolgál, kérjük azon új olvasóinkat, kik megtisztelő figyelmünket nem akarják elfogradni, méltóztassanak az uj é­s első számot bérmentetlenül vissza­küldeni. — Felhívás: A pápai jótékony nő­egylet választmánya elhatározta, hogy I. évi farsang folyamán, február hó második felében saját czéljai javára karton­bált ren­dez és egyúttal elhatározza azt is, hogy az öltözék egyenlő mintájú karton legyen, az egyik rész fekete fehér csíkkal, a másik rész rózsaszín szintén fehér csíkkal. Mint­hogy pedig az egyforma mintájú kartonok a bál előtt legalább egy hóval megrende­lendők, az elnökség tájékozása végett tisz­telettel felhívatnak a bálban óhajtók, hogy ebbeli szándékukat résztvenni úgy az­igénylendő karton mennyiséget, az alap­színnek (rózsaszín vagy fekete) megjelölé­sével van. hó 10-ig akár személyesen, akár pár sorban az egylet elnökénél vagy alel­nökénél­ bejelenteni szíveskedjenek. A nő­egylet elnöksége. — Á P V. K. E. választmánya. január 4-én látogatott ülést tartott, melyen Örvendetes tudomásul szolgált, hogy az egyesület jótékony hatása mind szélesebb körben terjed, érezhető. A választmány dec. 7-én tartott üléséből Takácsi s Adorjánháza községek felszólítást kaptak olvasó egye­sületek alakítására; a felszólításra Takácsi községből a jegyző­ jelezte, hogy Takácsi község kész olvasó egyesületet alkotni, » melynek alapjára 16-an csakhamar 42 frtot adtak össze, a választmány örvendetes tu­domásul vévén e sikert elhatározta, hogy a kezdeményezéshez a maga részéről 50—6ff­~ kötet mű­vel fog járulni; ugyan ily örvende­tes jelentés érkezett Adorjánházáról, ha­ a választmány felhívására az olvasó egyesü­let azonnal megalakult 38 tagbr­ jg­ártot adtak össze könyvtár alakítására, mely összeghez az egyesület 20 frt áru könyvek­kel járul; — egyúttal további működésének irányithatása végett elhatározta a választ­mány, hogy körlevélben fölkéri első sorban a Pápa várossal szomszédos községeket olvasó «|yesüfouk »UfcMjKw HWkyilm keMUku

Next