Pápai Lapok, 1889 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
nek megoldását nem lehet különben is anyagilag túlterhelt községeinek hatáskörébe utalni, leghathatósabb és czélravezetőbb módszerül tűnik fel a munkásbiztositás, melyről legközelebbi czikkben: képv. orsz. Pro domo. A jövő évvel a tizenhatodik ,évfolyamot kezdi meg megyében, országban jól ismert és jó névnek örvendő lapunk, a «Pápai Lapok». A vidéki lapirodalom terén egyik legerősebb argumentum a lap érdekében, annak fenállási ideje. A lefolyt tizenöt év alatt többször akadt versenytárs is, de a versenytársaknak ma már nevét is elfeledte az újságolvasó publikum, de a Pápai Lapok sem megfogyva, sem megtörve lankadatlanul teljesíti tovább és tovább hivatását és kötelességét. Könnyen kitalálják a tizenhat éves kor megérését az olvasók. Lapunk nem volt soha és nem akar soha <hecz-ujság» lenni. Mi nem ülünk fel senkinek, de nem is ültetünk fel senkit sem. Amit a mi lapunkban olvas a közönség, az emberileg számítható tiszta valóságon alapszik. Híreink, melyekkel megelőzzük mindig laptársainkat, s melyeket a fővárosi összes sajtó rendesen átvenni is szokott, a lehető legalaposabb forrásból származnak és mindenkor igaznak bizonyultak. Megyei, városi és társadalmi közügyekben egyenesen a kezdeményezés szép szerepét vitték e lapok; mit annak köszönhetünk, hogy lapunk ily irányú czikkeit egyenesen maguk, a megyei, városi és társadalmi közélet szereplői írták. Innét van, hogy lapunkat, mint megbízható, komoly és tisztességes lapot széltében-hosszában olvassák. Innét van, hogy aki eszméinek tért akar nyerni, az egyenesen lapunkat keresi fel, mert érezi, hogy Pápai Lapok közönsége véleményére hatnia és annak tetszését megnyerni, maga egy kis diadal. Innét van, hogy nincs megyénkben számbavehető ember, aki ne járatná és ne olvasná lapunkat, mely elterjedést fent irt és mindig követett eljárásunknak köszönhetünk: «Nem ülünk fel senkinek, de nem is ültetünk fel senkit.« Közéletünket önzetlenül szolgálni; vallási kérdésekben soha egy felekezet érdekét sem sérteni, minden piszkolódást, heczczet, melylyel ezélt úgy sem érhetni el, kerülni, de megmondani nyíltan véleményünket: — lesz továbbra is e lapok elismeréssel fogadott programmja. Aki e programmot helyesli, velünk tart, s velünk együtt, e lapok fentartása által, a közélet kérdéseit hazafiasan megoldani segit. becsületesen és Üdvözöljük lapunk olvasó táborát. Az uj évre ujból kigöngyöljük a zászlót, hadd lengjen nyíltan, szabadon! Boldog uj évet! Az ihászi csata 1849. jun. 27.+) Mélyen Tisztelt Midőn azon megtisztelő Közönség! felszólításban részesültem, hogy az ihászi honvédemlék felállítását célzó indítványomat ( díszes kör) Olvastatod az „ihászi emlék" ügyáben tartott értekezleten, hát nincs — Mert ma uj esztendő van, oskola. — Akkor hát mi kell? — Kedves nagy papa! — Mi kell? — Kedves nagy papa! — Azt mondd, mikéne ? —• Miként a csöndes víz folyása . . . — A Bodrog ? Tiniké már nem felel. Kezéből lehanyatlik a himzettc papucs, s aláhull a szőnyegre, utánna ejti a kis virágcsokrot is, melyet a püspök kertésze kötött a meleg házi virágokból. Tiniké nagyon meg van zavarodva. Kos a „manizell" nem mondta, hogy micsoda folyó az, 0 még azt sem tudja, hogy neki a nagyapától mi kell? már most nincs egyéb hátra, mint vagy megvárni mig a kútban felolvad a jég, vagy nem törődni azzal a kis fehér macskávak, melyet ott találtak a hóban. Ebbeli elkeseredésében először mindent elejtett, amit a kezében tartott, aztán néhányszor felpillantott nagyapára, aki kegyetlenül simogatta ősz szakállát s nevetett, de csak „befelé" s mikor látta, hogy már vége mindennek, elkezdett sírni, előbb lassan, mint a nyári eső, aztán gyorsabban, mint midőn erős a déli szél, s végül úgy szakadt, akár az őszi zápor. — Hát ezt már mi bántja? mormog a szívtelen nagyapa. Hát te Pista miért állsz ott az ajtó mellett, mint az az oláh legény, akit tavaly úgy berugattunk, mert megfogta a csikót, hogy az hitte ő a főispán. Emlékszel még rá? — Kedves nagypapa! A jó isten ránk virrasztotta ezt a szép napot . . . — Milyen nap van ma, szerda? — Csütörtök ... a melyet . . . kedves? sirsz ? . . . Hiszen nem bántott senki . . . brkü, brkü, hü, hü. Mi tűrés tagadás benne, bizony a férfiasabb Pista gyerek is neki fanyarodott a pityeredésnek, s csaptak ketten olyan sirás-rívást mintha mindegyiküktől elvették volna azt a czukorsüteményt, amit nekik anyácska ígért. A nagyapa egy ideig csöndes fejbólintgatással nézte a két neki keseredett bohó testvérkét, mosolygott hozzá jószívűen, öreg, sokat tapasztalt, sokat szenvedett szive ott ugrált a kebelében vigan, arczára rózsákat festett az az igaz, őszinte öröm, mely önzetlenül csak a nagyapáktól eredhet, s hogy, hogy nem, bizony az ő öreg szemeiben is megjelent egy fényes csepp, melyet úgy neveznek, hogy könnyű bolond bölcsészek, bölcs bolondok azt tartják róla, hogy az az igaz szeretet, az igaz fájdalom, s az igaz öröm leghűbb, legőszintébb tolmácsolója. Aztán felállt a nagyapa s átkarolva két kis unokáját, csókolta össze-vissza, bársony hajukat, eiró szemüket, apró kezeiket, mindenüket, hogy ne sírjanak, mert ő csak tréfált, s ezentúl is csak az ő szerető kedves, zsémbeskedő nagyapjuk lesz mint efelőtt volt. Az izgatottságtól kimerülten ült le aztán a karszékbe, a két gyermek felkapaszkodott az ölébe, mindegyik térdére ült egy-egy, s azután el is mondták az új évi köszöntőt — úgy mint a vízfolyás — vagy talán még szebben. Az öreg mosolyogva nézett a két apróságra, s csókoló ajkaival csak azt tudta rebegni : zével! Áldjon meg az Isten, mind a két közönség előtt ismételjem, kés?, örömmel szólalok fel, mert azon meggyőződés vezérel, hogy indítványom elfogadása által városunk és vidéke a hazaszeretet oltárán gyújt lángot, hogy az a késő utódoknak is világítson és tanítsa őket hazaszeretetre, szabadságra, s a honért és szabadságért való önfeláldozásra. Nem szándékom azonban tetszetős gondolatok összeállítása által buzdítani hallgatóimat az indítvány elfogadására, mert a történelem, a híven megírt történelem a legegyszerűbb szavakban is minden másnál hathatósabban beszél, ezért engedtessék meg nekem, indítványom kapcsán, rövid pár szóval az ihászi csatáról megemlékeznem. A peredi csata után az osztrákok Haynau alatt itt a Dunántúl csoportosították össze seregeiket, maig a magyar seregben általános volt a hit, hogy a Duna balpartja marad meg a küzdelem szinterének. Ezen ezért itt egymagára Pöltenbergre maradt a nagy sereggel való szembeszállás, és így 3 hadtest és Pamutin orosz hadosztálya ellenében azaz acooo ember 290 ágyú ellenében, 12000 emberrel és 44 ágyúval rendelkezett Pöltemberg, kivel együttes működésre volt utasítva Kmety 5700 emberrel és 17 ágyúval. Kmety jun. 11-én és 12-én vonult át seregével Pápán, s itt nagy kitüntetéssel fogadták Buda hőseit. Jun. 12-én már elmentek és Csornára fáradtan érkeztek, így ott csaknem szétverettek a temetőbe rejtőzött császáriak által, kiknek parancsnoka Wyss is elesett. — A csornai csata sebesültjei Pápára hozattak, s a grófi lakban, izr. iskolában és az irgalmasok kórházában helyeztettek el. A városban nőegylet alakult, tépéskészités és a szerencsétlenek ápolása képezte feladatát. A csornai csata után Kmety Marczaltőre vonult, és igy alatta és Pöltenberg alatt a 2 mértföld hosszú Rábavonal védelmére 17700 ember és 61 ágyú szolgált. Marczaltőtől kezdve, Kmely Rába Sz. Mihályig a folyó összes átkelési pontjait figyelő csapatokkal szállta meg, s a hidakat a Marczalon szétrombolta, mely parancsolat végrehajtóinak egyike volt id. Martonfalvay E. ur, a pápai járás ez időbeli szolgabirája, kinek szívességéből értekezésem e csatáról több érdekes adattal gyarapodott. Jun. 26-án Haynau br. táborszernagy seregének öszpontositásával elkészült, császár is M.-Óvárra a főhadiszállásra érkezett, kiadattak tehát az intézkedések, hogy a magyar sereg balszárnyát, vagyis Kmety hadát Marczaltönél a Győr mellett táborozó Pöltenbergtől el kell vágni. E célból a III-ik hadtestnek Árpásnál, Gerstner jobb szárny dandárának Marczaltönél kellett a Rábán átkelnie, és Lesházánál állást foglalni. „A III-ik hadtestből Wolf az elődandárral már jan. 26-án Árpásnál volt — írja Gelich R. tbnk. — és Kmety gyenge előcsapatait röppentyűkkel szorította vissza a túlpartról. Éjjel hozzákezdett a hídveréshez, s 27-én reggeli 5 órakor lett készen vele, erre a hadtest átkelt a Rábán." — Pöltenberg a szorongatott Kmety segítségére 26-án este Kupa parancsnoksága alatt 2 zászlóaljból és 4 lovasszázadból egy lovasított ütegből álló csapatot küldött, kik 27-én reggel 7 órakor Téthen vették az ellenségnek a Rábán átkelése hírét, ezért Szemerére húzódtak vissza. Kmely ez alatt Marczaltőnek védelmi állapotba helyezéséről gondoskodott, a helység mellett a Rába töltését sürü rajlánccal rakta meg, az utcákon torlaszokat emelt, s a várkastélynál állította fel 12 ágyúját. „Gerstner dandára — irja Gelich — mely 26-án éjjel Marczaltőnél a Rábához ért, a nagy terepnehézségek miatt nem volt képes hidat verni, s 27-én hajnali 2 órakor Várkeszőnél kellett megkezdenie. Kmely 2 zászlóaljat, 1 lovasszázadot és 4 ágyút küldött oda, éjjel azonban ismét visszarendelte azokat, s midőn reggeli 8 órakor újból 2 zászlóaljat küldött oda 2 ágyúval, már osztrák csapatok szállták meg a Rába jobb parti töltését, mire az elkülönítmény Marczaltőre húzódott vissza. Schütte altábornagy és hadosztály parancsnok, ki a dandárnál volt, s a támadást is vezette, Marczaltőre vitette le Várkeszőről a hidat, mire a csapatok átkeltek a Rábán, hogy két hadoszlopban támadásba menjenek át Kmety hadállásai ellen. Ez azonban nem várta be a támadást, hanem a pápai országút mentén eső Ihásziba vonult vissza, hol újból állást foglalt." Schütte altábornagy ide is követte őt, s támadását ugy intézte, hogy Kmety visszavonulási útját csakis Pápa felé vehesse, és igy Győrtől elvágja őt. Kmety a község két oldalára helyezte gyalogságát, középen és 2 szárnyon állott tüzérsége, lovassága, 6 század huszár, állása szélső jobb szárnyán volt. — D. u. két óra tájban kezdődött az ágyúzás, s amely oly heves tűzzel fogadta a császáriakat, hogy azok kezdetben ingadozni kezdtek. E kedvező pillanatot arra használták fel a cuszárok, hogy megtámadták Gerstner balszárnyát, de egy hosszú és mély árokba húzódott vadászcsapat puskatűzzel visszavetette a huszárokat, s azok most Takácsi irányában elnyargalván, lovas ütegbeli ágyukkal végig seprették az árkot, melyben a vadászcsapat volt, s ez okozta az osztrákok veszteségének túlsúlyát az ihászi csatában. Ekkor a számosabb osztrák sereg Görzsöny és Acsád felé kezdett kiterjeszkedni, minek folytán Kmety túlszárnyalástól tartván, visszahúzódott, de teljes rendben, ugy hogy a mieink énekszóval jöttek be Pápára, minek városunkban ma is élő tanúi vannak. Gerstner dandára 05 halottat, s 162 sebesültet vesztett, s az elesettek legtöbbje a lesvári major előtti 7 sírban pihen, ezeken kivül a mezőn is lettek egyesek eltemetve. Legtöbbet a Mugent ezred szenvedett. A sebesültek közül is csakhamar többen meghaltak, s vagy 20 ezek közül a marczaltői temetőben fekszik. Még a csatanap estéjén hozták már városunkba a sebesülteket, köztük a 18 éves Fekete huszárhadnagyot, egy a kórházban bajtársait szép füttyével mulattató tót legényt, és 2 összelött ágyat, mint ezt Plosszer Fer ez időbeli pápai plébános feljegyzéseiből látjuk, mig Gömbös kapu, és pápai térparancsnok a város kocsijával és 500 frttal ezen alkalommal szökött meg, s 8 óra tájban már Tapolczafő irányában vonultak hadaink. Az i ihászi csatában elesettek egy részének eltakaritásáról szól a következő nyilatkozat: »Alolirott ezennel hitelesitem, hogy Ihászi Mészáros József, Molnár Ignácz marczaltheöi uradalomhoz tartozó hajdúk, Wellner János faragó béres és Takácsin lakó fia Wellner József az ihászi csatán elesett 28 testet, melyek közül 9 német katona volt, Ihászi és Marczaltheöi határban eltemettek. Költ Ihászi jul. 1. 1849. Id. Stetina Fer. sk. számvevő." A fent emlitett 65 halottat s 162 sebesültet feltüntető szám az osztrákok hivatalos jelentése szerint van közölve, és igy ezen 28 halott eltemetésére vonatkozó nyilatkozat azon elesettek eltakarításáról szólhat, kiket utóbb a mezőn szanaszét feltaláltak. De bár jelentéktelen volt is a mieink halottainak száma, mégis igen nagy volt azon veszteség, hogy Kmety hadosztálya el lett vágva Pöltenbergtől. Megkísérte ugyan Kmety a sereg összeköttetésbe hozását, de az a császáriaknak gyorsan Tóth és Szemere felé nyomulása miatt többé megvalósítható nem volt. És ez képezi az ihászi csatának jelentőségét, amelyek után mélyen tisztelt közönség, azt hiszem, méltó azok buzgalma, kik az ihászi honvédemlék létesítése ügyében, szívek sugallatát követve, fáradoznak. Az ihászi csata emlékezetének elsősorban nekünk pápaiaknak fenntartása kötelességünk, mert városunk e vidék miveltségi központja. És van-e egy emlékkő e városban, e vidéken, vagy az egész Veszprém megyében, amely emlékeztetné e megye fiait arra, hogy e föld is meg van szentelve a szabadságért halt testvéreink vére által? 1889. jun. 27-e negyvenedik évfordulója lesz az ihászii csatának, itt [az idő, hogy a kegyelet sziveinkben lángra gyúljon, s az utókor lerójja szabadságharczunk hősei iránt adóját, az elismerést. " 1 31%in &inS. A honvédszobor értekezlet. A honvédszobor értekezlet múlt vasárnap a kitűzött időben a városház nagy termében csakugyan megtartatott. A megjelentek közt ott látuk:,Gr. Esterházy Ferencz, Néger Ágoston, Szilágyi József, Koller János, Puzdor Gyula, Békássy Gyula, Osvald Dániel, Szvoboda Venczel, Jády József, Jády Gyula, Paál István, Lazányi Béla, dr. Lövy László, Szente János , dr. Koritschöner Lipót, id. Martonfalvay Elek, ifj. Martonfalvay Elek , dr. Kapossy Luczián, Horváth Lajos, Horváth Károly, Galamb József, Nagy Boldizsár, Mészáros Károly, Vid Károly, Farkasdy D. Baráth Ferencz, Bermüller Alajos, Doktorics Sámuel, Spitzer Ignácz, Schöpf Gyula, Kovács Károly, Csőszi Sándor, Horváth Gy. Lajos, Barthalos Sándor stb. stb. Az értekezletet Fenyvessy elnök megnyitotta, s a jegyzőkönyv Ferencz vezetésére Berger Emil és Kis Ernőt felkérte. Elnök felhívta Kis Ernőt az ihászii csata történelmének rövid előadására. Kis Ernő az ihászii csatáról irt értekezését felolvassa, mely fáradozásáért az értekezlet felolvasónak jegyzőkönyvileg köszönetet szavaz, és az értekezés kinyomatását elhatározta. Ennök az előadottak alapján kéri az értekezletet, mondja ki, hogy az ihászii csata emlékére emlékoszlop állíttassák. Az értekezlet az emlékoszlop állítását egyhangúlag elhatározta. Szilágyi József indítványozza, hogy az eszme keresztül vitelére a közgyűlés egy nagyobb bizottságot küldjön ki, továbbá felhívja az értekezletet az emlékoszlop helyének meghatározására, a bemutatott két szoborminta közül választására és végül az alkalmasabbnak kiindítványozza, hogy a kiküldendő nagyobb bizottság elnökéül dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő választassák meg. A bizottság elnökéül dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képe, az egyhangúlag megválasztatott, az indítvány egyéb pontjaihoz hozzászólnak: Békássy Gyula, s indítványozza, hogy az állítandó emlékszobor talapzatára az ihászii csatában elesettek nevei ráírandók. Határoztatott, hogy amennyiben lehetséges, ez indítvány, ha az elesettek nevei tudva lesznek, figyelembe veendő. Dr. Fenyvessy Ferencz indítványozza, hogy a bemutatott két szoborminta közül az olcsóbb, a 2000 frtra tervezett, fogadtassák el, de azon módosítással, hogy a rajta levő bronz alakok egy obelisk első oldalára teendők, s indítványozza, hogy a szobor Pápán állíttassák fel, s a begyülendő összegből egy egyszerű emlékkő a csata színhelyén is felállíttassák, mely indítványok az értekezlet által elfogadtattak. Horváth Lajos indítványozza, hogy a kiküldendő nagy bizottságba a pápavidékiek mellé az egész megyéből is választassanak be tagok. Mire a százas bizottság tagjai megválasztattak: Indítványoztatok, hogy az eddig megválasztottak bízassanak meg a bizottságnak százra kiegészítésével, s hogy e bizottság jogosítva legyen egyes teendők végeztetése végett szűkebb bizottságok kiküldésére. Az indítványok elfogadtattak. Elnök felteszi a kérdést a Pápán felállítandó szobor helyének meghatározása iránt: az emlékszobor helyének meghatározása a bizottság feladatául tétetett. A szükséges pénzösszeg beszerzésének módjaira nézve határoztatott, zottság aláírási iveket bocsásson hogy a leiki e célból, s a vármegye járásai hivatalos felsőbbségeik által adakozásra hivassanak fel, s végül már a jövő hét végén e célra műkedvelői előadás tartassák. Pénztárosul Jády Gyula, ellenőrül Bermüller Alajos ajánltatván, egyhangúlag megválasztattak. Esterházy Ferencz a megválasztott pénztáros kezeibe adja, mint magát kifejezte: »egy negyvennyolczas komáromi honvéd örökségéből* az ihászii honvédemlékre 300 frtnyi adományát. Az általános lelkesedést keltett szavakkal kisért adományért elnök lelkes szavakban mond köszönetet. Horváth Lajos indítványozza, hogy az ügyért ily melegen érdeklődő gr. Esterházy Ferencz az ügy védnökéül választassák meg. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Több tárgy nem lévén, Néger Ágoston indítványára az elnöknek fáradozásaiért az értekezlet köszönetét nyilvánítja. A honvéd-szoborra. — Közadakozások kimutatása. — Gróf Esterházy Ferencz 300 frt.— A Pápai Lapok gyűjtéséből: Fenyvessy Ferencz orsz. képv. 30 frt. Néger Ágost apát 25 frt, Barthalos István 5 frt, Körmendy Béla 5 frt, Horváth Lajos 3 frt, Noszlopy Bálint 2 frt, Horváth Károly 2 frt, Hencz Géza 1 frt, Wittman Ignácz (Wachsman János urad, kasznár utján) 2 darab arany. A >Pápai Lapok» eddigi gyűjtése 73 frt és 3 dib arany. A m. fcir. postatakarékpénztár működése. Azon nagybetsű jelentésben, melyet Baros Gábor közmunka és közlekedési miniszter, ministeriumának a múlt évben kifejtett működéséről a törvényhozás elé terjesztett, egy önálló fejezet a kir. postatakarékpénztár működéséről és elért eredményéről szól. A miniszter által közölt adatok mutatják, hogy e fiatal intézmény, melynek az a missiója, hogy a takarékossági szellemet az országban fejlessze és általánosítsa, örvendetesen fejlődik és erősbödik. Ez adatokban általában közgazdasági életünk egy nagyérdekű processusa jut kifejezésre, s ez eléggé indokolja, hogy a minister jelentését, melyet a Statistical táblázatok egész serege egészít ki, e helyen behatóbban ismertessük . A miniszter azon kezdi, hogy a postatakarékpénztár intézménye a lefolyt évben is tovább haladt a fejlődés útján, s működésének adatai bizonyítják, hogy a népesség körében egyre szélesbedő tért hódít magának. Hogy az intézmény szélesebb körű igénybevétele lehetővé tétessék, a közvetítő hivatalok száma ismét szaporíttatott. Az év elején 2000, az év végén ellenben már 2990 hivatal szolgált az intézet czéljainak. A következő posta és távírda hivatalnál, valamint az intézet budapesti főpénztáránál, összesen 3,045,304 frt 86 kr tétetett be és a 2,323,551 frt 68 kr visszafizetés eszközöltetett; tiszta betétösszeg szaporulata ennélfogva 721,752 frt 88 kr volt. A lefolyt évben 59,206 darab betétkönyvecske állíttatott ki, végleg kiegyenlítetett pedig 33,784 darab. A betétkönyvecskék túlnyomó része 69,39 magyar nyelvű volt, a német nyelvűekre 19,38% jutott. De az intézmény a nem magyar ajkú honpolgárok részéről is növekvő érdeklődéssel találkozott. Érdekes a betevők foglalkozási statistikája is, mely az alábbi adatokat tárja elénk : A betevők közt a tisztviselők és katonák 9,82 %-ot, az értelmiségi kereset (tanár, orvos ügyvéd stb.) 4,6 ° C-ot, a földmiveléssel és erdészettel foglalkozók 2,91 %-ot, a gyáriparral foglalkozók 10,89%-ot, a kézműiparral foglalkozók 6,12%-ot, a szerzeményből élők 1,05%-ot, a házi cselédek 2,720 C-ot, a napszámosok 1,08 ° C-ot, egyéb foglalkozásúak 21,80%-ot, a tannulók 21,82%-ot, a gyermekek 15,07%-ot, a jogi személyek, 0,58%-ot képviseltek. Nem szerint volt: férfi: 65,96%, nő 33, 46%, jogi személy 0,58%. írni tudó: 95,88%, irni nem tudó 4,12%. (Folyt, köv<) külöifélék! — Lapunk uj évi számát többeknek elküldte kiadóhivatalunk mutatványkép. Megyénk minden művelt lakosa érdeklődik megyénk közügyei iránt. Ezekről pedig lapunk utján, melynek közügyeink majdnem valamennyi szereplői munkatársai — gyors és hiteles tudósítást nyerhetnek. De mert nem szokásunk lapunkat senkire reá tukmálni, mert lapunk XV éves múltja biztos garantiául szolgál, kérjük azon új olvasóinkat, kik megtisztelő figyelmünket nem akarják elfogradni, méltóztassanak az uj és első számot bérmentetlenül visszaküldeni. — Felhívás: A pápai jótékony nőegylet választmánya elhatározta, hogy I. évi farsang folyamán, február hó második felében saját czéljai javára kartonbált rendez és egyúttal elhatározza azt is, hogy az öltözék egyenlő mintájú karton legyen, az egyik rész fekete fehér csíkkal, a másik rész rózsaszín szintén fehér csíkkal. Minthogy pedig az egyforma mintájú kartonok a bál előtt legalább egy hóval megrendelendők, az elnökség tájékozása végett tisztelettel felhívatnak a bálban óhajtók, hogy ebbeli szándékukat résztvenni úgy azigénylendő karton mennyiséget, az alapszínnek (rózsaszín vagy fekete) megjelölésével van. hó 10-ig akár személyesen, akár pár sorban az egylet elnökénél vagy alelnökénél bejelenteni szíveskedjenek. A nőegylet elnöksége. — Á P V. K. E. választmánya. január 4-én látogatott ülést tartott, melyen Örvendetes tudomásul szolgált, hogy az egyesület jótékony hatása mind szélesebb körben terjed, érezhető. A választmány dec. 7-én tartott üléséből Takácsi s Adorjánháza községek felszólítást kaptak olvasó egyesületek alakítására; a felszólításra Takácsi községből a jegyző jelezte, hogy Takácsi község kész olvasó egyesületet alkotni, » melynek alapjára 16-an csakhamar 42 frtot adtak össze, a választmány örvendetes tudomásul vévén e sikert elhatározta, hogy a kezdeményezéshez a maga részéről 50—6ff~ kötet művel fog járulni; ugyan ily örvendetes jelentés érkezett Adorjánházáról, ha a választmány felhívására az olvasó egyesület azonnal megalakult 38 tagbr jgártot adtak össze könyvtár alakítására, mely összeghez az egyesület 20 frt áru könyvekkel járul; — egyúttal további működésének irányithatása végett elhatározta a választmány, hogy körlevélben fölkéri első sorban a Pápa várossal szomszédos községeket olvasó «|yesüfouk »UfcMjKw HWkyilm keMUku