Pápai Lapok, 1890 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

A múlt évben lap­unk,­­a Pápai La­pok egyre másra hozta lelkiismeretes ki­mutatását derék, lelkes adakozóinknak ••s t­availhatlan gyűjt­­őnknek. De még 90­/.­/////// Megyénk és farosunk l ak<i koaflt nem láttunk e hazafias táborban, pedig kiket magaaoktunk látni a Legephemorebb jelentőségű mngán-ktnyoradohányzók kö­zöttt is. Ez új évben be kell zárnunk már a gyújtást Reméljük, mikor majd a pá­­pai honvédasobor leleplezési nagy ünne­pén , tarosunknak ez évtizedekre em­lékesítve dicső napján meg fog jelenni az maiul könyv, benne a — hazafias adakozók összes névsorai e névsorból nem fog biányoanj senki sem. ki <• so­ rokat t olvasta, vagy ki a pápai honvéd­szoborról tudomással bírt. Az uj évben újból apellálunk olva­sóink nemes lelkére. Mariiul legkisebb alkalommal is ///• feledkezzenek meg I hazafias kegyelet* 1. A fehér asztal mel­leit, bor közt,­­<> társaságban, a Játszi fogadások terén, a> kártyánál, vagy meg­fizetett tanná­íjaknál:­­ gondoljanak iá­juk a­ pápa­i honvédszoborra dják a bármely­esek ínségre rúgó összeget t szo­­bor-alap javára. Felkérjük megyénk és vidékének mű­kedvelőit, bálokat rendezi fiatalságát: ne feledkezsenek meg a pápai nom­­éd napborról, de ha fölöslegük marad a jövedelemből,­­ juttassák azt a legne­mesebb czélra, a magyar szabadságharc­ dicső megörökítésére. Legyen ez új év a mi kegyeletes, hazafias­­ allalatu­ukra Bieren esés! f­oko­zóijuk eddigi derek Adakozóinkat! Elje­ltek a kör •!/.>.<"./. ! Városi közgyűlés, l8i)(h i ii j­anuár 1-én. Darád Dániel polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Baráth Kérem/, Kis Gábor, W­oita József, Fischer Adolf és Beck István képviselőket nevezi ki. Előzi ülés jegyzőkönyve felolvastat­ván, némi styláris nádoslás megtétele után , tudomásul v­étetett. Elnöklő polgármester jelenté, hogy Zimmermann János lovag a városi rajz­iskola javára tett alapítványa énelmében a 600 frt évi segélyt megküldötte. Hálás köszönettel tudomásul vétetett. Dr. Lőwi László képviselő a ház és jövedelmi adó kérdése tárgyában interpel­lálván, Szvoboda Vencsel, Bognár Gábor, <•. Barthalos István felvilágosítási után a polgármester válásai tudomásul vétetett. A városi nyugdíj intézetről alkotott és a képviselő testület .Vi HHi>. számú határo­zatának megfelelőleg nodoskvn és elfo­gadva már felsőbb jóváhagyás alá is ter­jesztve lett szabályrendelet S. •">. és »;. pontjai szerint a nyugdíjalaphoz átenge­dett gváui is alapítványi tartalék alap többletének átengedésére a törvény általá­nos szótöbbséget kívánván, ennek pótlása végett a szabályrendelet visszaküldetik. A kérdéses, és az 1888. évi számadások lezártával a gyámi tartalék alapnál 6786 írt 9 kr.. alapítványi tartalék alapnál 2­234 írt­t­­ l kr. összesen 1102<> írt 70 kit képező többlet átengedésének általános szótöbb­ség alapján leendő kim­ondh­atására kellő számú­ képviselők meg nem jelenvén, ezen kérdés, valamint a városházánál történt pót­építke/és költségeire 5 évi törlesztésre a város felelős kezelése alatti pénztárakból kölcsön felvevése iránti határozathozatal a jövő hó 8-án tartandó újabb közgyűlés napirendjére tűzetik ki. A községi kötelékről s ebbe való fel­vételről alkotott, és a 97.888. szám­ú köz­gyűlési határozat szerint felsőbb gyár alá terjesztett szabályrendelet jóváha­pótlás végett visszaküldetik. A kívánt pótlásokat, illetve módosításokat tartalmazó ügyészi előterjesztés elfogadtatván , határozattá emeltetett. A kolozsvári siketnéma intézet alaptő­kéjének gyarapítására gyűjtés eszközlése iránti megkeresésre, miután városunk a szomszédos Somogy megy­ében Kaposv­­árott létező hasonló intézet javára már a 17­8S­.t. számú közgyűlési határozat szerint segé­lyezéssel járult, s így ez irányban felme­rülhető igényével ehez fordulhat. sőt a megyei közgyűlés határozatának gyűjtés útján egy megyénkben­ siketnéma gyermek kiképeztetése czéljából alap létesíttetni czéloztatik, melyhez városunk is járulni kész, a megkeresés tudomásul vétetik, s a megkereső intéz­eti bizottság erről értesít­tetni rendeltetett. Weiss Hennán az orsz. állit vásártéri italmérési jog bérlőjének 80 fit bérleenge­dés iránti kérvénye tárgyaltatván, mintám vásárok betiltásának hátrányai általánosan kiható és érezhető baj volt, de bérleenge­dés iránti kérelmezéseket a szerződés is egyálta­­án kizár, a kérelem teljesíthető nem volt. Az orsz. illatvásártéren az italmérés gyakorolhatásáért fizetendő helybérjöve­delemért beérkezett ajánlatok felbontat­ván, ezért 800 frtot ígérő Krausz Lipót. 300 htot ígérő Berger Vilmos. 315 frtot igérő Weiss Hermán és Ruzicsek Sámuel. 330 frtot ígérő Haas Ede közül utóbbi, mint legtöbbet is igérő ajánltatott az ál­landó választmány rész­éről elfogadásra. Az ajánlatok a benyújtásra kitűzött nap reggeli 9 óra után bontatván fel, már a felbontás megtörténte után 10 órakor Schlesinger testvérek, és Sxalczer Ignácz mint győri Weiss Adolf megbízotti részéről i­­sda­tott be egy k.i­­ ös ajánlat, melyben ezek 356 trt évi bért ígérnek be, melyet azon­ban mint megkésettet a közgyűlés tárgyal­hatónak nem ismert, hanem K­aas Ede 330 frtoe ajánlatát fogadta el. A legtöbb egyénet aUamadót fizető városi képviselőknek az lsz­.»o-i;< évre vo­natkozó névjegyzéke adó alapján követ­kezőleg állapíttatott meg: renden tagok: Gróf Esterházy Móricz, Pápai takarékpénz­tár, Zarki Dénes, Köti Párkai Kálmán, Gróf Esterházy Sándor, Wittman Egnácz, Máday Izidor, Harthalos István, Eőri Szabó Sándor, Galamb­­ József, Hanauer Béla, P­ápa városi és vidéki takarékpénztár, Né­ger Ágoston, Somló-vásárhelyi uradalom, Schneider Lipót. lfj.Schlesinger Mór. Saáry Lajos, Dunántúli ref. szuperintendenczia. Pap János, Szilágyi József, Kreisler Manó, Tarczy Dezső, Özv. Kluge Ferenczné, Dr. Kerényi Miksa, Mikoviny­i Ödön, Lang Ma­yer, Ungar Sámuel, Baron Jakab, Vesz­prémi káptalan. Dr. Löwy László, Id. Mar­tonfalvay Elek. Herm­üller Alajos. Uradalmi nyugdíjalap. Haráth Ferencz. Iglauer Já­nos, Pap Zsigmond. Steinberger Lipót. Hlau Adolf, Stankovánszky Imre. Klein Szvoboda Venezel. Lőwenstein Adolf. Jónás. Dr. Korítschon­er Lipót. Horváth Lajos. Ko­vács István. Hauptmann István. Szebauer­­ János. Deutsch Dávid. Oberm­ayer József. Teufel Mihály. Körmendy Béla, Horváth Kálmán. Dr. Kích­nicz Ede. I­rlaky­­ Géza. Nosslopy Antal. Staub József. Steiner Ig­nácz. Kischer Adolf. Tóth László. Bognár Gábor, Kakas Ferencz. Izraelita hitközség. Berger Sámuel, Bakonybéli apátság. Csillag Károly, Vogti Adolf, Nagy István. Kellner Dávid, Neubauer­­ József, Kakas József. Hoff­mann Izrael; póttagok: Horler Kerencz. Magyar nyugoti vasút. Koben Károly, Dr. Hirsch Vilmos. Ozv. Neuman .Jakaimé, Cséplőgép társulat. Weisz Adolf, Jády Jó­zsef, Református egyház, <>zv. Goldschmied Kerenczné, Etzler Fülöp. Niezner­­ József, Kis Gábor, Adantini Mártonné, Idb. Ber­ger Kerencz. nak kheuui, de úgy látszik, m­ár jelentést kell tennünk .... — Óh, minden szentek, óh, Ábrahám, Jákob, Dávid istene! Héthársé úr gyomrát szoritva, fetrengett a karosszéken. — I>o csitt ! a szimptóm­ák még nem mutatkoznak s még lehet segíteni hamar áj­ vba, három dunyhát rá, hegyibe annyi bun­dát, amennyi van­ így ni,­­ derekas izza­dás még megöli a k­ler­i bseülosaít Igyunk, urak a szegény p­ iciens IblgyógyultsÉim! Héthársy kékült, zoldilt, remegett, a foga vacogott a félelemtől s e mellett izzadott rím­ségesen. A kompánia kacagva nézett ö—se. A pap roszalva vá­lat vont. — l>, hiszen jók ezek a szórványos ese­tek, ezek tartják vissza falunktól Savanyu Jó­zsi bandáját. — Hej, pedig ha tudná, hogy most egy Héthársy van köztünk, baj lenne, tudnta a jegyző. A páciens fogai hallhatólag vacogtak: Savanyu JózsiV a hires, kegyetlen zsiráie, ! Hát miért bántana az engem ? — Mert az úr Hót hinta ! mordult r­­i a doktor,­­ s a Hétháznyak áldo/.ése bőszité í'ol e vidék aarcxolánara, jaj annak kit a lam­i lia'i/í­ l koiuiei közé kerithet ! kerékbe töreti, i'dmot öti»«t l'uleibe, Itta két vesét körmei alá. ll'­thársy remegett mint a kocsonya s izzad­tt mint télen az ablak-üveg. A jegyző a patikárussal össz­esúgva kiment a nobák.L­­­ár párcs múlva lelkendezve rohant Ii.­: — Gyanús alakok a ház körül! Me kell tenni az ablaktáblákat! Le kell csukni az ajtót! Alig csukódtak ki, mikiu iszonyu­ dö­römbölés hangzik az ajtón, mintha j­ Uskatussal vernék. — Kol kell nyitni! Nyissátok fel, ha nem akartok halálb­a lenni, ti vagyok, Sava­nyu Józsi! Hadd vágom ki annak a 1 léthárny­nak a hasát. — Meghallottam, hogy itt van, azért jöttunk. Megbőszülöm magamat azon a kutya familián. - Jól csinálja a dolgát a Jóska köbös! suso­ya a jegyző s azután felkiált harsány han­gon. Ne hagyjuk magunkat urak! Élő a pisz­tolyokkal! Fél, Héthársy úr, puskára, baltára, mert most élet­halál a kérdés. Héthársy úr inkább halott volt mint élő — jajgatott — az isten szerelméért, mentsem­­ meg az urak! Nem vagyok én igazi Héthársy, én csak olyan ötven krajc­­áros varryok, nem nutyok én oly bátor, mint dicsekedtem — na­gyon félek a uriv&rjyoktól itt van minden pi­­nzem­, adják neki, csak életemnek kegyel­mezzen ! Hát így vagyunk ? s mértéktelen ka­s­ zárásban tört ki a kompánia. — Isten bün­tetése ! szolt kenetesen a pap. A jegyző fogta a pénzt, kinyitotta az ablakot s kiszólt, ne bo­londozz Jóska, ez a Héthársy nem az igaziak­ból való, csak olyan pénzen váltott nevü pisz­liczár! fogd azt a pénzt s igyál egyet rajta ! Kiviből hangzott a felelet: ha igy van a do­log, akkor az istennek ajánlom az urakat! a e­.cvaidesidt minden. — Elmentek a zsiványok ? Kérc­é aztán Bizánktmó hangon a csávába ker­ült ur. — El, hanem reggélre az ur is hordja el magát! s ezzel nagy kaczagás közt rácsapták az ajtót. Még el sem tudta gondolni az egészet, mikor ismét nyilt az ajtó a bejött rajta a Jóska kocsis. — Hallja az úr, a jegyző ur szent, hogy itt a pénze­­­ fogja — nincs ám itt kolera,­­ aztán én voltam a Savanyu Józsi — aztán máskor ne dicsekedjék — szemtelenkedjék ám, mert éppen ugy jár mint itt­­ reggelre meg tisztuljon ám innét, mert istálló-villával dobom ki. Jójczakát! — Kellett ez nekem, óh, én szamár! azt sóhajtotta szi­nte­n hajnalig. Alig szürkült, de el is párolgott a vidékről. 2/Céme­ít­e­ tj Hvícz­. Nota bene a színházról elárulok vala­mit, a­mi még sehol sem jelent meg. (Majd lesz mit olvasni egyik hétfőn az ország­házban!) Kisült e napokban, hogy e nem­zeti színház Radnótfáy alapjából vagy 10— 14.000 frt hiányzik. Persze van szörnyü­ködés. De legjobban Podmanicsky Frigyes báróra lehet a dolog kellemetlen, mert a nemes báró ismert gavallér természeté­ből kifolyólag, —jót állott az alap esetle­ges deficzitjéért. Az eset most megesett. És báró Podmaniczky­nek csupa nyereség, hogy — oly sik intennám volt! A fővárosi életből. — Pletykál krónika. — A Pápai Lapok rendes és rendetlen fóvárosi levelezői ne haragudjanak rám, ha én is írol néha pletykál krónikát a fővárosi életből. .Megvallom azért válasz­tottam épen a Pápai Lapokat, mert ebben hi írok, nem tudjuk meg itt Budapesten, ki árulta el ezt, vagy azt a titkot. De még azért is, mert én szorgalmas látogatója lé­vén az országgyűlés karzatának, itt min­den hétfőn azt látom, hogy hol egyik mi­nister, hol egy sárosmegyei, vagy kikindai képviselő, hol egy kormánypárti. Ind egy mérsékelt­, hol egy VII-as képviselő a Pápai Lapokat olvassa. Iram Isten! kiáltottam fel nem egyszer mi k­öze Szilágyi Dezsőnek az igazságügyministernek a­­ Pápai Lapok­hoz. .Mi köze Szapáry Gyula grófnak hozzá, mikor még mindig késik a földműves iskola. Ige mi köze Hegedne Sándornak hozzá, a kinek igy is elég olvasni valója van?*) Néha Wehrmann is lapozgatja Beksí CSCSel együtt. No meg a megyei, földi képviselők: Beöthy Ákosnak csak a­­­ezérc­ikk kell, s ha benne véletlenül Angliáról olvas valamit, már rázza a fejét vagy helyeslőleg vagy rosszalólak­. Beze~ )•>'• lj szorgalmasan lapot; Fengverig az végig olvassa az egész a veszprémi lapokat olvasni fürkész szemekkel stb. De hogy jön ez a sok Pápai Lapok hétfőn az országházba'.' És hogy jön an­­nyi különbféle párta, megyéjü, vallású, korú­ állású képviselik és ministerek kezébe ? Végre kisütöttem a karzatról. A lap­tulajdonosnak úgy látni az országházba jár vagy 8 példány, melyeket szépen be­visz többi lapjaival együtt az ülésterembe. A sok kapzsi képviselő persze, mikor va­lami unalmas szónok beszél (pedig ez igen sokszor megesik!) jobbnak hiányában meg­elégszenek a Pipái Lapokkal, s igy tudnak az országházban Pipáról mint akar .Makóról, pedig ez lenne többet, volta­képen a világ közepe. Ez oka, hogy én ezentúl Önöknek lapjába írok, még pedig úgy, a­hogy a tollam alá jön. Tehát nem kényszerítve, mint a múltkor a Borszem Jankó szerkesz­tője, szegény Agai. Mert bizony azt csak nem lehet elhinni, hogy egy írónak magá­tól jöjt 011 tora alá egy nyilatk­ozat, (s ez­­ o|t az Agaié, megjelent az Egyetértésben és Budapesti Hírlapban) hogy ő ..alias Porzó­­mig egyfelől őszintén bocsánatot kér Teleky Sándor gróftól, a­miért róla tréfásan megemlékezni merészkedett, más­felől : „ünnepélyesen igéri, hogy soha többé semmiféle lapban soha egy ros­ szat nem fog róla irni." Van nekem egy 8 éves kis leányom, tud is már jól inni, de én hiába diktálnám ugyanezt neki. Ő nem írná le, ha mindjárt elvenném is tőle azt a két kis aranyos babát, mit a Krisztkind­li hozott neki. Két aranyos babát akar elvenni a kér­detlen belügyminister a nemzeti színháztól. Márkut Emmát és ./ose// .Marit. Állítólag nem akarja nekik megerősíteni a fizetés­k­iemelést. Valóban lehetetlen elhinni e képtelen hírt. Hiszen akkor csaknak be a nemzeti színházat, ha ebből egy Mitikus Emmát és egy Jó i*~­<i Marit kizárnak. Tud­ják-e az intéző körök, hogy e két nagy és páratlan művésznőnek művészete tulajdon­képen m­egfizethetlen . S mikor ők felé­vel megelégszenek olyan fizetésnek, mint az opera kétes értékű úgy­nevezett mű­vésznői kapnak , akkor teljes absurdum lenne, jogos követelésüket meg nem sza­vazni. *) Alkalmasint azt keresi a L'Astai Lapokban, a nőt egykor megszokott volt benne látni, kedves rokonának, Ételkének cikkeit. Reméljük a mi késik, nem múlik." traork. „Éden"-szín­ház Budapesten. Akár­mily mértékben fejlődnék Bu­dapest rohamosan vagy lassan be kell következni annak, hogy egy fényes, nagyszabású téli mulató helye legyen. Ez a mulató hely lehet COSmopolita jellegű, lehet magyaros jellegű: az üzleti tekin­tetből mind egyforma tekintet alá fog esni. Sikerülni fog mindenképen, mert a korszellemben benne él ennek a csirája. mai De a­mi az üzletnek mindegy, aztán nekünk magyarul gondolkozóknak mégsem egészen mindegy, s most, a­mikor a ne­gyedik színházat elhamvasztotta a tűz, semmi kétségünk nem támadhat az iránt, hogy egy negyedik színház fog még pedigg nem egyszeri, hanem sikerülni, terjedel­mes alakban. Az idő olyan vajúdónak látszik, hogy talán ikreket várhatunk egy nagy orpheum és egy német Vaudeville-színház alak­jában. Hogy milyen jövő várhat rájuk Ma­gyarország metropolisában, annak én se jó, se rosz prófétája lenni nem akarok, mert a mint már mondtam, a korszellem­ben benne él a csírája. Ennek az ikertestvér ideának a meg­valósulása nekünk csak annyit fog ártani, mint a­mennyit az általam tervbe vett ..Éden"-színház eszméjének megvalósulása amannak árthat, ennyi az egész, a­miért én az ..Éden­-színház eszméjét kipattan­tottam Magyarország közönsége és a köz­vélemény elé: ha elejtetik az eszme, való­színű, hogy a másik kettő megvalósul, de ha felkarol­tatik, megvalósítom az „Eden"­szinházat ugy, hogy ki lesz kerekítve Bu­dapesten a szinházkérdés kerek­en esz­tendőre. Az ..Eden­-szinház eszméjét illetékes helyeken nagyjából már megismertettem, ezúttal annak üzletszerű oldalát lencséin megvilágítani addig is az van szó­alábbi­akban, míg az eszme egy lépéssel előbbre fog haladni. E színháznak üzleti része biztos alapra fektethető akkor, ha nagyszabású alkotásánál fogva minden színházi vállalat fölé fog emelkedni. Nem úgy értendő ez, hogy fényben és pompában ús­szék ott minden, hanem úgy, hogy az alapjában véve mint válla­lat olyan legyen, hogy se magánosok, se más vállalkozók könnyű szerrel annak con­cunrentiát ne csinálhassanak. Nagy tőkebefektetés nélkül ez el nem érhető, nagy tőke nélkül azt a vállalatot megkezdeni hiában való fáradság volna. Az általam czélzott „Kdeiv-szinház eszméje ott kezdődik,a­hol a vállalat meg­felel a nagyszerűségnek. Egy bizonyos ha­táron túl lehet azt fokozni, hogy nagysze­rűbb legyen, de ha csak egy kis foka lát­szanék a kisszerűségnek, akkor el kell ejteni az eszmét végképpen, mint nem életrevalót. Az ,,Éden"-szinház consortiu­mának anyagi ereje fogja megmérni azt, li val­jon hol kezdődik a vállalat nagyszerűsége. Kiinduláskor ezt kell irányadóul venni, különben ha nagy tőkére szükség nem volna, e vállalatot egy magános ember vehetni a kezébe. E vállalat tőkéjének kérdése két lé­nyeges kérdésen fog megfordulni. Ha első rangú helyen fog fölállitatni, vagy ha má­sodrendű helyen fog elhelyeztetni, mindkét helyen megfelelhet az a nagyszerűségnek avval a különbözettel, hogy a milyen arány­ban fog emelkedni az elsőrendű helyen való építési költségek több kiadása, és oly mér­tékben fog emelkedni az épület üzleti értéke. Így viszont csökkenni fog ennek anyagi értéke üzleti szempontokból, ha a vállalat másodrangú helyen fogja elhe­lyezni az „rdek­-színházat. Ez azonban nem áll útjában annak, hogy az elsőrendű helyen, nemkülönben a másodrendű helyen az­­­ Édeir-szinház nagyszerűségéből ve­szítsen, vagy hogy azért egyformán nagy­szerű lehessen mindkét helyen. Az „Édeir-szinház üzleti összekötött vállalat lesz, a­mely czélokkal a befek­tetett tőke arányában részvényeseinek ki­elégl­ő hasznot fog hajtani, s e mellett a vállalat üzlete körülkarolja a ,,Kden"-szin­házat, azt a szinházat, a­mely a vállalat üzleti forrásaihoz hódítja a közönséget, itt felmerül az a kérdés, hogy mi módon? Bár azonban nem tartom most szükséges­nek föltárni. A­ki külföldön járt, az meg­találhatta minden ország fővárosában a színházi üzleteket, s a­hol csak ilyenek vannak, a legsilányabb orpheumoktól is tingeltangelektől kezdve mind prosperál­nak. Prosperálnak olyan mértékben, mint a­milyen mértékben a tőkebefektetéstől várni lehet. Menjünk bárhová, azt fogjuk találni, hogy az üzleti czéllal egybekötött ilyen vállalatok naponta nagyobb tért hó­dítanak elhibázhatlanul , s ez az oka. kon mielőtt nálunk Budapesten ezen biztosra vett vállalatot mások létesítenék, nekem, ha egyebet nem is, de legalább is kísér­letet kell tennem egy ilyennek létesíté­sére. Különben egy évi mulasztás lesz rá, hogy idegen pénzzel, idegen elég em­berek, idegen ízléssel, idegenszerű eszkö­zökkel létesítik ezt a vállalatot, a­mely vállalat elhibázhatlanu­l sikerülni fog. Az idegenek megpróbálkoznak egy Vaudeville színház létesítésével, a méh­ben idegen nyelven előadások fognak tar­tatni. Az idegenek egy m­­onstre-of phe AttKM óhajtanak létesíteni üzlettel összekötött u­­ódon­. Ennek létesítése oly előrehaladt stádiumban van, hogy már csak idő kér­dése, hogy Az ..Édek­-szinház lenne hivatva arra, mnd e kérdéseket ellensúlyozza, hogy ellensúlyozhassa, nagyszabású alapig i­s kell azt fektetni. Ez által nincs föltételezve az, hogy ugyanazon módokat alkalmazzuk, a­mit a külföldiek, s hogy ép olyan eszközökkel vagyis idegen eszközökkel cseréljük föl vállalatunkat vagy művészetünket, hanem az, hogy saját eredeti intenciónk érvénye­süljön abban, s legyen az minden izében a magyar fővároshoz méltó s hivatásos magyar irányban betölti intézmény. Azért hibásan tennénk azt, ha egy minden izében cosm­opolita irányú üzletért feladnánk nemzeties intenciónkat,, ha az­az üzleti czélt biztosítaná is mert ez nemcsak, hogy nem lehet látszólag, célunk, hanem az olyan üzletet csakugyan át kell engednünk az idegeneknek, a­kik e teret, nálunk gyakorlottabbak. Az általam czéllel vett „Éden"-szín­ház nem lesz követője az orpheumoknak, hanem ellenlábasa, nem lesz coneirrense a komoly színházainknak, hanem kiegészí­tője lesz annak, a­mi a komoly színházak, con­cert-term­ek, és az ezektől messze eső orpheumok és tangeltangerek közé beéke­lődik. betöltése lesz egy nagy hézagnak, a­hova Vaudeville és az orpheu­m-féle két vállalat beékelődni kivált. A s­­ini irodalom és zeneirodalom ujabb termékei, a szavaló és ének-művé­szet, a táncz és látványosság fogják fel­váltani Az egymást. ..Éden"-szinház üzleti válla ezt a művészeti eszközt f­ogja felhasználni mint vonzerőt, ezen művészeti eszköz körül kell csoportosulnia mindennek, a­mi a mu­latságra, szórakozásra szolgál. Az ..Éden"'-szinházban eltöltött né­hány óra a látogató közönséget a legkie­légitőbb kedvességekkel fogja elárasztani. Eggeiget látsángotsig less <u egészben '• it láteángocság /»»sc <iz rév­leteiben. felölel Az üzleti része az ..Éden­'-szinháznak magába sok üzleti ágat. Maga­­ a színház, mint egyik fő vonzerő, ez üzlete­ket ugy csoportosítja maga körül, hogy ez által mindegyik üzleti ág biztosítva lesz. Ezeknek tggsége nám insttratiójában összpontosulni anyagi siker, mert sí­rEdnn M-szinház minden­­ egkimbb lkaim isten értékesíthető­ lesz. Ennek mikéntje későbbi feladat tár­gya, azaz a részletek tárgya lesz. A találékonyság fogja azt megoldani. Ujabb időben a gyakori szinházégé­sek és hosszú tapasztalás megtanított már minket arra is, hogy egy színház tűzbiz­tonsága és színpadjaink berendezése mily fontosságot képeznek. Az óvó rendszabá­lyok és az építési szabályokhoz kötött fel­tételek miatt oly színházak építtetnek ma­napság, hogy ha minden követelmények­nek eleget tenni óhajtnánk, egy oly tos képet a színházakban maga a színpadi berendezés, a­mely m­itsem jövedelmet és pénzt emészt. Az „Kdek­-színház e tekintetben oly nyitás alapján fog berendeztetni, a­mely 100,000 frt vagy még több különbözetet fog tenni, a­mi e vállalatnak előnyére fog válni. Nagy vonásokban előadtam az „Édei­­színház alapeszméjét. Ebből látható, hogy e vállalat se kisszerű­séget, se középszerű­séget nem föltételez, hanem hogy ez nagy­szabású igényeket támaszt minden tekin­tetben. A pénzbefektetésben, az eszm­ee keresztülvitelében és annak leendő szer­vezésében és vezetésében. Ha az eszme életrevalósága bizalomra fog találni, úgy a consortium­ megalakulása küszöbén állunk, de közel állunk ahol is­hogy idegen vállalatok más természetű in­tézményt létesítsenek. £ 09tt» £ cfi­f. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Ötödik évfolyam. — A Pápai Upok számára irta TIKOLD OZSEB. — Január hó­­1. — 1818. Chili a spanyol uralomtóli függetlenségét kikiáltja. Január hó X. — 1811. Ljibschbaa Mar-

Next