Pápai Lapok, 1890 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-31 / 35. szám
XVII. évfolyam. Mej*. jch'hik ni i II il e II v .1 s .1 r II •!» Közérdekű surgos k&slásMHi illkllll Ii-ni| k | ii I i sZ.Iliink is adatnak ki. I '.•niu'ilti'ti'ii Itvi'h'k. ismert kezektől fogadtatnak el kéziratok nem a latnak vissza. { la|-nak s/ái,t 1; z remé nyi k a lap 35. szám. Pápa, 1890. augusztus 31 - e,k hivatalába küldendők. Fii LAPOK. l'apa áros halos;i.:illik <s l 61) I»pápai, s pápa.vidéki egyesületnek meg válasz, tót! közlönye. Kiöli.elesi dijak. Egy évre (> Irt K<1 évre 3 frt. Negyed évre I frt és 1 kra.jezár. Egy számára I ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 6 kr, nyilttérben 9i 1 kr. A dij előre fizetendő. Hélvegdij mindig kul ii s/ámitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap ki.itln hivatalába (Goldbrrg Gyula papir kereskedése, (lőtér) küldendők Állami tűzbiztosítás. \e||| s/ere|j|lk. Ilii il/ Ullulll llliílráteanji kezét, mindenbe a\atkol éf l i polgárság- tolóit olyan gyánitat gyakorol, mint árvák fölötti k íjutyára. Olyan iilliiiiiokban, a Ind e/ törté- kiirtják a nép kebeléből az önállóság tét, moh pedig a nemzeti halalásnak ipjilt képezi. De vannak a népek eletében oly adalmi es k".gazdasági mozzanatok, melyek a állami segélyt, az állami keres t. s/..val .az állami hozzájárulást lelkül zlletlenné teszik. Azt is kenless. Vájjon szélszoml Vot-e , v.i. illit. a o.stat. a tavirdat all iniosi i uii. a mindennapi élet elég világosan I |ti Illeg. \ au a/oib.in a ii<>i|.rii állam és társadalmi életben ezeken kivül is több , ügy, lllelyet is közérdek szempontkellene emelni a magán vállalk«»zó szférájába] és egyenesen állami kerelét) alá tenni. ///•a n Iüzbiztosttan infi/f is .!/</urai szegbe)*. A tnzbiztositas nemcsak társadalmi, hanea gazdasági aneza pontból is ma mar első rendű kérdés, ho/tlnomási. hogy nálunk mily Pusztitásokat visz véghez | tűz romboló eleme . - mily félelmetes madár minálunk izoros kakas, imly gyakran földönfutóvá teszi egesz vidék lakosságát. I.iga muuk sajnos tapasztalatairól le is so jUlik. Csak is legközelebbi hetek kroitikájára hivatkozunk, annak bizonyitására, hogy mennyire szükségünk volna egy kis késre,ately a tűz pusztitásaival semben ;i lakosság vedelme nyomatékoaat eszközölhetné. \ tüzeseteknek tll ilj • 1N *MN1 l'e|erés/..' írvujtogatásbéd ered. A bosszúnak 6 kegyetlen kicsapongásait a bünteti kódex paragrafusaival alig lehet fékezni. Itt meg ennél is hathatósabb etgktnekröl kell gondoskodnunk és ennélfogva legzélszerfbbnek ajánlkoznék e tekintetben tizbiztosiUts lilfiimositiisii, vagyis más s.<ival ;t kényszerbiztositás behozatala, esetben megszűnnék a bosszúnak IŰDOS közreműködése. Ha az, ki polgártársát bosszúból érzékenyen megkárosítani akarja, tudna, hogy ti uzkárokat az állam megtéríti es log Veszzeség helyett egyedül értékcseréről lehet szó, akkor bizonyara nem volnának olyan sáriki gyújtogatás esetei es az országban lépte u n OSSOfl nem találkoznánk tűskárkoldusok eszeivel. Ide vannak az állami kötelező tűzbiztosításnak számos inás elvei is. .la. hogy a tűzbiztosítás magánvállalkozók kezében van, találunk tízezer lakossal híre községet is, ahol mindössze csak egy pár épület van biztosítva. És e Szolitáris jelenségnek fdeg az isZ okis, hogy a biztosító intézetek ügynökei a magyar népben nem képesek bizalmat gerjeszteni és különböző üzleti lugasaikkal inkább elrettentik, semmint megnyernék az eszmének. Ha az állam kezébe venné a tűzbiztosítás ügyét, akkor nyomban megszűnnék az az aggodalom, hogy itt pusztán csak nyerészkedési vagy dominál, és a biztositói közönség a biztositási dij alacsonyabb kiszabása által is meggyézülhetnék az intézkedés áldásos voltáról. De államosítani kellene a tűzbiztosítást már csak azért is, mert állami kezelés mellett a községeket el lehetne látni a legjobb oltószerekkel, s mi az értékek tömeges elpusztulásának hirtelen gátat emelne. Most azt tapasztaljuk, hogy a községek oltószerei silányak és bár nagy költséggel járt azok beszerzése, az oltás követelményinek nell felelnek meg a Az állam, ha saját gyáraiban nem nyerészkedési lágyból, hanem polgáraira való tekintetből maga venné kezébe a tüzoltószerek gyártását, hisszük, hogy egy jóság mint olcsóság dolgában tetemesen felülmúlná a jelenlegi gyártmányokat. S mi viszonyaink között nagy áldás volna az országra. Az ókorban az állam önczél volt a középkornak, különösen miután a római impérium hagyományai is elhalaványultak, majdnem egyedüli e célja a háború volt. a l i-ik. 17-ik éa részben II-ik .századokban Állam és fejedés,MN eg. és ugyanaz volt, egyéni nagyravágyás és családi politika kormányozták a, egész, világot. Ma már belátjuk, hogy a jól rendezett államnak nem lest azárl czélja, mint egy bizonyos térileg elzárt nép valamennyi metrón eredeti életczélját előmozdítani. Mohi A gazdasági életre alkalmaaos Wagner Adolf úgy fejezi ki ezen elvet, hogy mindazt az állam tekintse feladatának, amit jobban elvégezhet, mint az egyesek, társulatok vagy az autonóm állam közegek. A munkáskérdés megoldásai sem hagyhatjuk egészen az államra, az ő kötelessége nem lehet más, mint a munkásvédelem, hogy ez is elég terhes és bonyolult feladat, látni fogjuk a következőkben. Igaz ugyan, hogy a munkások egyik főkívánalma az államtól egészen más irányú, t. i. az általános szavazatjog behozatala. Két alapelven nyugszik ezen kívánalom: először, hogy az „uralkodó osztály nem veszi tekintetbe az alacsonyabb osztályok érdekeit, másodszor, hogy csakis ott tudható meg a nép akarata, ahol az általános szavazatjog uralkodik. Az első alapelvet épen a munkásvédelmi irány cáfolja meg, a másik elvnek igen szép, de hazai viszonyainkra nem alkalmazható. Nálunk a gyári munkások száma elenyésző csekély a falusi paraszt napszámosokéhoz képest. Ez utóbbiak pedig még épen nem állanak a műveltség azon színvonalán, hogy politikai joguk gyakorlásában más vezethetné őket, mint a partiendláris vidéki és a mi még rosszabb az egyéni érdekek. Az általános szavazatjog behozatalát tehát hazánkban nemcsak szélszerűtlennek. >zt egyenesen veszélyesnek tartanám. A tulajdonképeni munkásvédelmi intézkedések közöl a legszükségesei ii a munkaszünnap törvényhozási megállapítása, melyet genialis kereskedelmi ministerünk is először terjesztett a magyar országgyűlés elé. Ezzel tűnik fel az újzociálpolitikai irány először a magyar parlamentben, mert ipartörvényünk igen kevés figyelemben részesíti azt. A munkaszünnap behozatalát főleg spciál-etikkai szempontok követelik. A munkásnak, ki a hét hat napján egyhangú lélekölő munkával van elfoglalva, igen nagy szüksége van egy napra, magunknak az állambölcsészet főbb tételei Ivet családja körében, kissé élvezetesebröl, majdnem mindnyájan megegyezünkben töltsön el és a melyen valláserkölcsi az államcaél felfogásában, szükségletének is eleget tehessen. És habár a munkaidő kevesebb is lenne, de mennyit nyerne a munka intenzitása, ha a munkás Hétfőn megújult erővel és felüdült kedéllyel állana munkájához. Bázel egyszersmind azon nézetemet is kifejezem, hogy épen nem közönyös, hogy a munkaszünnap Vasárnapra essék, hogy igy mert hisz. a Vasárnap az egész művelt világban, a társadalom minden rétegében m munkaszünnap a munkás a társadalommal érintkezhessek. VallásOS szükségleteinek pedig csak igy tehet eleget. Az olyan sok markti, kalmári felfogás, mint a minő haraszti Jellinek Henrik urnak a munkaszünnapokról szóló röpiratában található, a tudomány és a politika modern irányának épen nem felel meg. Vannnak természetesen oly iparágak, melyekre nézve a törvénynek kivételt kell tenni. Azok t. i., melyek félbeszakítást egyáltalán nem tűrnek, vagy a melyek az évnek csak egy bizonyos szakában gyakorolhatók. Hogy azonban még itt sem lehetetlen a Vasárnap szigorú megtartása, azt Anglia, a világ legnagyobb iparállamának példája fényesen bizonyítja. A magyar törvényjavaslat azonkívül discrecsionálit hatalommal ruházza fel a kormányt, hogy esetről esetre felmentheti a munkaadókat a törvény ahol. Kiismerjük, hogy ez hasznos és néha hazai viszonyaink között kikerülhetien, de mindenesetre igen óvatosan használandó a munkások érdekeinek is folytonos szem előtt tartásával. A munkaszünettel rokon kérdés a munkaidő maximumának kérdése. Tudjuk, hogy a munkások egyik pdszava: is óra munka, gólra szórakozás. S óira alvás. a Mindenekelőtt kételyemet fejezem ki, hogy munkások sorai szórakozása valami nagyon üdvös volna ugy reájok, mint a közrend és csendre nézve. De hisz, az órai normál munkanap lehetetlenné tenné a nagy tőke gyümölcsölő befektetését, lehetetlenné az úgynevezett gazdasági conjuncturák kiaknázását A munkások ugyan úgy érvelnek, hogy amennyit vesztenének a munkaadók a munkaidő rövidítésével, ugyanannyit nyernének a munka intenzitásának nagyobbodásával. I Ezen érvüket azonban agyonütik egy másikkal, midőn azt hangoztatják, hogy a s órai munkaidő mellett több munkásra lesz szükség. Ezzel hallgatólag beismerik, hogy a 8 órai munkanap a munka drágulásával egyenlő. A munkaidő maximuma Angliában a magasabb műveltséget igénylő iparágaknál heti 64, a többieknél 60 ötórában van megállapítva. Svájcn és Ausztriában 11 órai napi munka van törvényhozásilag megállapítva, de az ausztriai gyártésügyelők jelentéseiből kitűnik, hogy még az állami ipartelepeken sem lehet szigorúan megtartani. Szerintünk a munkaidő maximum törvényhozási megállapítása, nálunk, ahol a nagy ipar még gyermekkorát éli veszedelmes. Hisz Angliában is a Trade-Unionok egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy ezen törvényhozási intézkedéssel az állam az egyéni szabadság rovására túllépett hatáskörén. Hogy miként védhetik meg magukat a munkások e e téren is a tőke kizsákmányolása ellen, arról dolgozatom III. részében lesz szó. Ugyanezt mondhatom a munkabér magasságának megállapításáról is. Vannak azonban még egyes intézkedések, melyeket okvetlen törvénybe kell foglalni. Iyen először is azon rendszabály, hogy a munkások okvetlen készpénzzel fizetendők. A nagyobb városoktól távol eső ipartelepeken ugyanis szokásos földhaszonélvezetet, tűzifát, esetleg teljes élelmezést is adni a munkásoknak a bér fejében, ami tetemes visszaélésekre vezet. Apartörvényülnk, mely csak az áruk és szeszesitalok hitelezését tilalmazza, ez irányban kiegészítésre szorul. Törvénybe foglalandó még a női és gyermek munka védelme, ami ezen téren az álomhatalom egyik legnemesebb feladatát képezi. Az egyes törvényhozások intézkedései e téren igen különbözők. Az idei berlini conferencia a 12 16 éves munkásokra nézve 1, órában állapította meg a napi munkaidőt. A női munkásokra nézve ipartörvényünk azon igen helyes intézkedést tartalmazza, hogy szülés után 1 hétig a nő munkára nem kötelezhető és a szerződés ennek daczára nem bomlik fel. Az utolsói pont, melyet munkám ezen részében tárgyalnom kell, a munkások segélyezése és biztosítása. A segélypénztárak, melyek a munkásoknak betegség és baleset esetében némi pénzsegélyt nyújtottak, már igen régien el voltak terjedve. Az újabb korban, Kassalle agitácziói következtében az állam is belátta ennek fontosságát és Francziaországba is <it vette ezen segélypénztárak kezelését. A betegség és baleset elleni biztosítás államosításának és kötelezővé tételének eszméje Németországban keletkezett a 70-.s évek elején és ugyanott keletkezett az első ilyen törvény is. Ezen kérdés, melyet Ausztria törvényhozása is egy nagyobb szabású alkotással oldott meg, nálunk is legközelebb napirendre kerül. Az ezen téren felmerült tapasztalatok sokkal csekélyebbek, semhogy egyes rendszerek bírálatába bocsátkozhatnánánk. Még sokkal kevesebbet mond A nunktiskéiilés. Irta BERCZ KMNI.. II. Bárminő felfogást alkossunk is ma* TARCZA. LORD LOVEL. — 11 BBgsI ballada. — K .stélva előtt állt lord Lovel Fehér ménjét most nyergelé meg ! szép lady NaHCJ Belle jött, gy bmsut mondjon kedvesének. , gy bucsiit mondjon kedvesének. Hová, hová hud Lovel?! kérdésh mondd, hová visz utad. infnv ?-Megyek a nagy világot látni. Idegen országokba messze. Idegen országokba messze.- S nőttek a templom lépcsőjéig. ,S mikor jössz meg lord Lovel - kérdés ott nem nehetVP Oh mondd, mikor jössz vissza, kérlekhgy">.'' fo,10fl* k = bl szeretek ' sodaljak okét most gyakorta. „Egy, két, legfelebb három évre Kedves Nanoymhoz visszatérek. Kedves Nanoymhoz visszatérek.De nem mult el, csak egy év s egy nap. Hogy messze tájra vitte utja. Vagy szállta meg lord Lovel szivét. Szép lady Nancyt látni újra, Szép lady Nancyt látni újra. És nyargalt, nyargalt haiszin mentén. S hogy elért London városába, a harangok oly búsan szólnak, Sai cj körül, mind talpig gyászba. A nép körül, mind talpig gyászba.Mi az, mi baj ? — lord Lovel kérdé Mi történt itt, oh szidjatok hát !u Egy úrnő halt meg szólt egy asszony — Ifjú volt, Nancy Bébének hivták, Ifjú volt, Nancy Beiknek hívták." Csodálják őket most gyakorta. cl utazot*a. Felnyíttatá az új sirt gyorsan. És a szemfödélt visszahajtva A hűlt ajkat esóikkal boritá S megeredt könnyének patakja. Megeredt könnyének patakja. Igy mint /</" halt meg lady Nancy. És lord Lovel meghalt rá másnap . Lady Nancyt megölte a vágy . És lord Lovelt a kinos bánat. És lord Lovelt a kinos bánat. Szent Patikrász templomában nyugszik Lady Nancy és hü lovagja . Annak kebléből piros rozs.i Kzéböl meg vad szöllö hajta. Eaéből meg vad szöllö hajta. A légyott. Ha hiszitek, ha nem, olyan termete volt, mint az őznek. Kopott, fekete ruha volt rajta, a fején fekete csipkekendö. kalapja semmivel sem újabb a ruhájánál, hanem aztán a szemek, ma azokról én nektek nem is beszélek, nem akarok drasztikus megjegyzéseket provokálni. Tudjátok, huszonöt esztendeje már ennek, de nekem ma is nyilallik a szívem tája, ha eszembe jut. Valahol ott kellett laknia a Dunapart Akkor multam éppen husz esztendős. Aztán fidvettek a kaszinóba s ott megtanultam, hogy . . . no hát azt tanultam meg, amit ti is tudtok mind valamennyien. Egyebet se tudtok aztán. Hanem azok a villogó szemek csak nem mentek ki az eszemből. Eljöttem azért én naponta a műhely elé s szemeimmel kisértem, mig eltűnt a kanyargó rakparton. Egy alkalommal volt bátorságom utánna lopózkodni. Nem hazament, a lánchíd felé tar-akkor még óicska épületeiben, mert arréd tett. Koronként megállt, mintha elfeleaz oldalról láttam előjönni naponta, Lett volna valamit. Én csak mentem Ott a Lloyd-épület körül volt valami : utánna. Amig jegyet kellett váltania. BUgmühely, emlékszem, egy véreseszemü, melléje lopództam, karvalyorru vén leány tartotta, csipkemunkát, hímzéseket vállalt s annál dolgozott ő is tiz-tizenkét órát naponta. A talán tudom ezt, mert a Blanka grófné menyasszonyi fátyolát az édes anyám rendelte meg nála s akkor én elkísértem. Az egész műhely nem volt nagyobb, mint egy jókora fürdőszoba, s abba volt bepréselve hét leány, köztük ő is. Megvallom akkor először életemben jutott eszembe, hogy vannak a világon rangok és előítéletek, amelyek kellemes olyan szép volt! Aztán gyors léptekkel haladt föl a hídon, én utánna. Az első oszlopnál, mikor meg kellett kerülni az oszlopot, melléje léptem. Valami úgy csapongott ereimben, a hideg szél kipirosította arezomat, vagy talán egyéb és dadogva szókitám mag: Kisasszony . . . — Nos, kérdd akar valamit? Van időm reá, csak beszéljen! És reám villantotta azokat a szemehelyzeteket teremtenek ugyan a társaságkot, melyekre ha visszaemlékezem, ma is, ban annak, a ki bennök van, de néha meghuszonöt esztendő múlva, higyjétek el, is kötik az embert, ugy nyilalik a szivem tája. Mikor oda pillantottam abba a zugba. Nem tudom mit mondtam; talán azt, hol ö ült vászna mellett cseréltem volna , hogy szeretem, hogy ne űzzön ••] magaegy jóravaló tanbólegénnyel A többi hat leány majd elnyelt tekintetével, ő fel se vetette szemeit. Anyám ügyet se vetett rájuk. Gyorsan végzett , karomba öltve kezét, elvonszolt onnan. Nem marad büntetlenül, ha a szoltól, vagy azt, hogy engedje meglátogatnom.enni szükségleteket, melyek természetünk-Nem tudom, igazán nem tudom, mit beszéltem neki, de az ő szavai, felelete úgy bevésődött agyamba, hogy most is hallom. Most huszonöt esztendő után. Meg akar látogatni ?.. . mondana jöjjön, hát várom! S abban a pillanatban belevetette magát a hullámokba. Utánna ugrottam, dereglyék jöttek a partról is, ki is mentettek engem. Meddig feküdtem ezután, nem tudom, a lapok tele voltak hősies bátorságom leírásával , azóta is igen-igen bátor férfi hírében állok, de ezért mikor eszembe jut kacagjatok csak . . . — miben gyökereznek, kiirtani akarjuk. Több éji lepkét lóghatunk mécscsel, mint a legszebb tüzű gyémánttal. Ks/.iiii'-lorüiK'Mik. t.l „Pápai Lapok" az aasdraiJ A halál szeszélyes költő, ki az elégiás hatások keresésének eszközeiben nem válogat. A cselszövény az önzők tehetsége, mely csak a butákat vezeti félre, kik a heveskedési szellemnek, a komolyságot okosságnak, a szemtelenséget tehetségnek, a gőgöt méltóságnak tartják. Sivár lelkű emberek mindig önmaguk a bűnösök, hogy nem tudnak minesen érezni, de azért mégis irigyelnek mástól minden szelíd örömet és kiválólag irigylik a szentet melegének érzését. Sok államférfin emlékezhetnék Napóleonnak Bouriennehez intézett szavaira, midőn először léptek együtt a Tuilerieskbe : Valahára itt vagyunk, Bourienne! Most azon legyünk, hogy Itt is maradjunk! nagy Az előző idők embereivel érintkezni előny, mert azok hasonlítanak a pénzhez, mely nincs már ugyan forgalomban, de annál nagyobb értéke, mióta éremmé (emlékpénzzé) lett. «3t