Pápai Lapok, 1890 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

XVII. évfolyam. Megjelenik ni i Ii il »• Ii V­a­s ;i­m­­ :« p. Bövérdekü sürgős kitelenekre Viniikml I­I­ Ilii­k í­­ Ü­I­i SZ IMN­ ok IS adatnak ki. Bórmentetlen­ levelek,­­ vik iaiMrl kanaktől faágatItatnak el. Kéziratok nem a­datnak vissza. A lapnak szánt k B I­t­e­in »'• 11­v­e­k a lap szerb hivatalába küldendők, Pápa, 1890. május 4. Kiöli­.Ht'.si dijak. Egy évre N­ lit 1-Y­ évre B fit. Negyed évre I iit 50 k­ajenár. Egy staai ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos patitaor térfogata után 5 kr, n­y­i 111 évben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig kul.­n szám­itatik. Az előfizetési díjak a hirdetések ;i lap kiadó hivatalába (Guldbrrg Gyula panirkereeskedése, lőtér küldendők. *Y._ Pápa város hatóst­gának és fel>l> pápai, s p­ápa-vidéki egy­es­ü­l­e­tnek megválasztott közlönye. í'n­jn 1890. niii-iis .')'-­///. Nagyhangzású b­eszédeket tartani. - ru szemrehányásokkal teli vezérczik­keket inti a múltban elkövetett hibákért, legfelebb csak tanulságos lehet a jelen és j.jv . nemzedékre,­­ de segítve ezzel városunk hajain éften­séggel nincsen. .Mit ír a sok m­vs pira >is, mit ér a sok feljajdulás! Ha beteg valaki, ren­deljünk annak orvosságot, hogy meggyó­gyuljon. Elmondjuk városunk bajait beszé­llekben én vezért cikkekben ott én akkor, a hol és a­kkor csak alkalmunk van - t kérni és azéhoz juthatni. Elmondjuk sérveinket, a melyek mindig egyformák - a m­­lveket már városunkban kivált ismer mindenki. Kimondjuk, hogy egyetlen volt az a h­ősi képviselőtestület, mely akadályo­kat gördített a dohánygyár felépítéséhez. Elmondjuk, hogy óriási hidat köve­tett el az a képviselőtestület, mely a volt m. nyug. vasút kis-rzelli állomásán l­étesitett g­uv.pontot nem tudta Pápára terelni, etkemrearjuk, hogy elvitték tőlünk a törvényszéket, a devecseri ja­­rác telekkönyveit, a jogakadémiát és a honvédgyalogságot. Hál esek mind kétségbevon­hatlan t­­ngék. De azzt kérdezzük most, hogy ugyan ki és mi módon tudta volna megakadá­lyozni, hogy a törvényszéket el ne vi­gyék r­ánuk' lehetséges volt-e az egy­általában akkor, mikor a pápai törvény­székkel együtt negyven törvényszéket •­­­.láttak fel az országban? Mondják meg továbbá, hogy miként lehetett volna a megakadályosai a deve­cseri járás telekkönyveinek Devecserbe történt áthelyezénél ! Hisz a­ki a bíró­ságok szervezetét csak felületesen ismeri is, tudnia kell, hogy minden járás alöbb­ut­óbb meg fogja kapni a maga telek­könyveit. Vagy mondják meg, hogy a konréd­­ •­­­a_­u.tk Veszprémbe történt áthe­lyezése miként lett volna megakadályoz­hat ... mikor az illetékes m­ini­steriu­m­­ban szakért­ő constatálták, hogy Veszprém »H és környékének talajviszonyai a lovakra nemcsak kielégítőnek nem mond­hatók, hanem ellenkezőleg káros ha­tásúnak is bizonyultak . Nem közérdek, országos érdekekből történt-e tehát a csere Pápa és Veszprém között ." A jogakadémiát talán itt tarthat­tuk volna, ha ezeti irányban megindult mozgalomnak élére állottak volna nyi­tott erő­ényeikkel azok, a­kik most an­nak megszüntetését fájlalják és a­kik ezért sok tekintetben a városi képviselő­testületet és hatóságot vádolják. Mert bizonyos az, hogy a jogakadémia meg­büntetése pénz­ügyi szempontokból tör­tént. A jajgatóknak néhány százezer fo­rintja biz­ony más irányba terelhette volna az ügyet. Szólhatnánk a szivargyár és a vasúti góezpeni elejtésére. Ezek azonban tisz­tán az akkori városi képviselők bűnei­nek tekintendők Okosfeurdjak-e az elkö­vetett hibákért a mostani képviselőtes­tületet, vagy a tiszti kar tagjait, a­kik közül alig egy-kett í ül még székében i okuljunk a múltból, de ne farag­junk reklámczikkeket és beazédeket ár­tatlan emberek rovására, mert város­­nk felvirágzását ezzel sem el nem érjük, sem elő nem sim­ asztjuk. Hibák voltak mindig, vannak most ot­ leégnek a jövő­ben is. Igaz­, hogy a'Zeil elkövetett hibák városunkat és annak közönségét nagyon közelről és méhen érintik; <le a jajga­tásokkal m­i segítünk sem a városon, sem magunkon. A­z i­lt galambok sem repülnek ma már az emberek szájába. Segíts magadon és az lsbui is megse­gít, tartja a közmondás. Eelmékre és áldozatkészségre van szükségünk. Ragadjunk meg minden al­kalmat, mely városunk jóléte és gyara­podásához vésel Ne irtózzunk az áldo­zatoktól mint eddig, hiszen mindennap láthatjuk, hogy e nélkül egy város sem virágozhatik fe. Lapunkban helyet adunk mindezt ez irányban bekü­ldendű­­ v­ikk­nek ha látni fogjuk, hogy ni azok­ban lerakott eszmék városunkra Üdvösek, hasznosak és kivihetők, nézve­­ mi leszünk az elsők, kik állást foglalva, sürgetni fogjuk azoknak megvalósítását . Pár szó a pápai ügyvédi karhoz. Mir., e sorok napvilágot lát­nak, talán már az országgyűlés határozott is a kir. táblák székhelye kérdésében, s akkor semmi kétség sincs, hogy a főren­diház is elfogadja a deczentralizatióról szóló törvény­javaslat­ot. A m­i kir. táblánk tehát Győr leend. Basel Pápa és vidékén*k gravitálási iránya is jelezve van. Ezentúl ízeoV lesz ön­kénytelenül is vonzódási irányunk. S ha ez ugy less, kérdem, nem absurdum-e, hogy mi, mint ügyvédek ezentúl is a székesfehérvári ügyvédi kamarához fogunk tartozni Maga Székesfehérvár pedig a budapesti kir. táb­lához. Megvallom, semmi értelme nincs most már a székesfehérvári ügyvédi ka­marának, mely különben is csak egyetlen idegen ügyvédi kart számlált tagjai közé : a veszprém megyebelit. Nézetem szerint a veszprémmegyei ügyvédi kamnak ügyvédi kauutrÚá­tum lehet másutt, mint azon székhelyen, a­­mi a kir. tábláin van. Semmi nehézségbe nem ütköznék ha mi az ugy is létező győri ügyvédi kama­rához csatoltatnánk. Nem ártana, ha tisztelt kartársaim e kérdéshez hozzá szóllanának; kérem erre a devecseri ügyvédeket, a tirczieket és külö­nösen a veszprémieket. Ha osztják nézetemet, úgy fel kelle­ne kérni megyénkből a kamarai Választ­ro­mány tag urakat, úgy tudom. Ilitiil­dlor Ist­ván pápai és Dr. Jánosi Sándor vesz­prémi collegeinket, hívnának össze egy általános ügyvédi értekezletet Veszprémben, hol ezt a sorainkban megpendített kérdést megbeszélhetnénk é­s esetleg a szükséges lépéseket megtehetnénk. Ily megyei értekezlet még e kérdés nélkül sem volna indokolatlan, m­ert sok mindenféle törvénykezési, s igazságügyi ügyek megvolnának itt beszedhetők. Re­mélem, ügyvéd kartársaim osztani fogják igénytelen nézetemet. Ki, Vi Ho Kl T­A B C­I­A. J CZÉFA. I­ log az a szellő, körülcsókol téged. Idog az a sugár, ablakodra téved. Idog a porszem, mi lábad nyomán támad. Idog az árnyék is vígam fut utánad ... sike madárkád közeledben repked, lám csacsogással suttogja be termed ... Idogok mindnyájan — én vagyok csak árva , vagy te éntőlem mindörökre zárva. II. Angyalnak mondanak. Akik nem ösmernek, Kibeszélik, t­­ovábbadják Ligetnek, bereknek. Milyen jó­ szived van. — Mit sarud beiágott —­­'­ókjaiddal orvosolod A beteg virágot. Szótlan az én lelkem, Kihallgatja vádját: Mosolyogva, hogy tapostad ki a boldogságát. 18. szám. Gróf Esterházy Ferencznek,­­ a Devecser vidéki gazdakör elnökének, elnöki jelentése az 1889-ik évről. Tisztelt k­ö­z­­g­y­ű­lés! Örömmel ragadom meg mindig én így jelenleg is az alkalmat, hogy alapsza­bályaink értelmében a vezetésem alatt működő Devecser vidéki gazdakör tevé­kenységéről, s az ez által elért eredmé­nyekről jelentésemet megtehessem; — örömmel teszem, mert e gazdakör sze­rény, de folytonos működésével életreva­lóságának annyi tanújelét adta, hogy ma már nemcsak megyénk, de a szomszédos megyék figyelmét is magára irányítani szerencsés volt. A le­fokozott örömöm azon tapasztalatom tudatában, hogy gaz­dakörünk minden egyes tagja átérezve gazdakörünk magasztos, nemes hivatását, vállvetett közreműködésével iparkodik azt kitűzött áldásos czéljának elérésére segí­teni, én reám nézve könnyűvé, tenni meg­tisztelő bizalmukkal reám ruházott fel­adatom megoldását; • miért ha mielőtt jelentésem részletezésébe bocsátkoznám, fogadják szíves közreműködésük és támo­gatásukért el­ismerésemet és köszönetemet. Tisztelt közgyűlés! Minden testület­nél és egyesületnél első és főkérdés az anyagi körülmény, vagyis az ő pénztárá­nak mikénti állapot­­a, s így nekem is első kötelességem volna erről tenni jelentést, mert gazdakörünk minden egyes tagjának teljes joga van tudni hova és mily czélra fordíttattak az általa befizetett tagsági dí­jak; de mert a felügyelő bizottság ide­vonatkozó jeleit úgyis azonnal fel fog­ol­vastat­ni, de előterjesztetnek a pénztá­ros úr által beterjesztett számadások is, melyekből mindenki felvilágosítást nyer­het a pénztár tényleges állapotjáról, rész­letes jelentést erről nem teendők, csak ál­talánosságban van szerencsém annyit is ebb­e tudatni, hogy helyzetünk ezen té­ren is javult az előző évekkel szemben. Tisztelt közgyűlés! Gazdakörünk szellemi működését választmányi ülé­sen, 2 közgyűlésen és néhány kiküldött bizottsági ülésen fejtette ki. Választ­mányi ülés tartatott 1889. május 1>-án, június 8-án, július 4-én, szept. 8-án, oekt. 8-án, nov. 7-én, nov. 88-án, 1890. jan. 8-én és m­árczius 13-án. Közgyűlés tartatot­t 1889. nov. 28-án rendes és 1890 márczius 15-én rendkívüli. Ugy hi­szem szives szolgálatot vélek teljesíteni akkor, ha ezen ülések határo­zataira röviden rett a d­alok. Az IHK­.i május 2-án tartott ülés ha­tározata értelmében felírat intéztetett a megyei gazda­egyesület utján a várme­gyétél­, a kerület székhelyén Devecserben rendszeresítendő állatorvosi állomás érde­mében. A június 6-iki választmányi ülésen határoztatott el, hogy a gazdakör c czí­men­­ a devecservidéki gazdakör értesí­tője" havi lapot indít meg, mely a gaz­dakörnek hivatalos közege és szaklapja lesz. Ezen ülés határozatának eredménye volt azon fényesen sikerült erdei mulat­ság, mely gazdakörünk pénztára javára írt tiszta jövőd el­rendezte tel­t és circa­nict hozott. A július 1-iki válasz­tányi ülés ha­tározta el, hogy a tervezett SZ­olu­da­t llc­­ - i országos, általános kiállításon részt vesz é­s pedig külön pavillonban csoportkiállí­tással, különi­­s súlyt fektet­." Somlyó hegyünk jeles borterményeire, ezen kiál­lításunk rendszeres keresztülvitelére meg is választotta a rendező bizottságot, mely rendező bizottság július 1 |-én tartott ülé­sén el is készítette a részletes program­mot, melyet több száz példányban kinyo­matva közzé is tettü­nk. A szept. t­-iki ülés határozata értel­mében felirat intéztetett a közlekedésügyi ministerhez azon, vidékünkre hátrányos vast­ti összeköttetés megszüntetésének ér­demében, mely Devecser és Budapest közt jelenleg is fennáll A felirat okt. 16-án elküldetett. A nov. 7-iki választmányi ülésen nyert kiküldetést azon felkért •"> tagit bi­zottság, mely a megyei gazdasági egye­sülettel ujabban megejtendő n­ évi csatla­kozásra a csatlakozási pontozatok­at meg­alkossa, továbbá ezen ülés határozata ér­telmében fölírat intéztetett a kereskede­lemügyi miniszerhez azon kéréssel, hogy oda intézkedni szíveskedjék, miszerint az antrax pusztításai ellen czélszerűnek bi­zonyult, b.olt­áshoz szükségelt anyagok direct Magyarországból és minél olcsóbb áron beszerezhetők legyenek. Végre a y.§-­i ülésen fogadtatott el azon indítvány, melynek értelmében vidékünk kedvező talaj­viszonyai­nál fogva nagyobb mennyi­ségben termelendő burgonyának egy ke­ményítő gyár felállításával biztos piaca szereztessék. Az Is­.tv. január 9-iki ülésen lett­­ jelentés téve a megyei gazdasági egye­sület ugyanezen hó R-án tartott közgyű­lésén az általunk tisztelettel beterjesztett csatlakozási pontozatok fölött folytatott tárgyalások eredményéről, miután ezen ominózus ügy a lapok útján eléggé szel­lőztetve lett. ATÓI jelenleg Bz állam­ telje­sen fölöslegesnek tartom, csak azt kell szükségkép felemlítenem, hogy ezen vá­lasztmányi ülés határozata folytán műkö­dik gazdakörünk önállóan, s hogy önálló működhetésünk azzal nyert hivatalos meg­erősítést, hogy a földmivelésügyi minis­zer a történt jelentésünk után azon­nal megkezdette gazdakörünkkel a direct összeköttetést. A máiuz. 1í-iki ülés határozatából kifolyólag kérvény intéztetett­­ a kereske­delemügyi ministerhez a Somlyóvásár­helyi ez ideig csak ki- és beszálló állo- Divatos szerelem. i Novelletta." ^Folytatás és véjreó Rozgonyi m­int előrelátó ember gon­dolt azon eshetőségre, hogy első levele ily fo­gadtatásban részesülend, de tudta azt is, hogy kiuztán az összes szerelmi örömök anyja. Még este leolt tehát, kezéh­ez véve a „levele­zőt szerelmesek számára" és megirá a máso­dik levelet következő tartalommal . ..Igen tisztelt Nagysád! Szíveskedjék megbocsátani, ha bátorsá­got veszek magamnak, Kegyedhez ismét né­hány sort intézni. Kegyed vakmerőnek fog ne­vezni, vagy tán szemtelennek, ámde­ minderre van mentségem : a szerelem. Vonja kegyed kétségbe okosságomat, gondolkozásmódom­ he­lyességét, csak vallomásom igazságát ne, és örvendeztes­se meg válaszával alázatos tisztelőjét R­ozgonyi Henriket.­" Következő estén korán elment az ope­rába és imádottját feszült türelmetlenséggel várta. Az mint már tudjuk megjelent, Roz­gonyi reá irányozta látcsövét és az egész elő­adás alatt nem vette le róla. Mosolygott rá, integetett neki, hogy e jelekkel értésére adja, miszerint ő a titkos levélíró. Előadás végével aztán ismét közelébe fu­rakodott. Midőn mellette volt elég hangosan hasapni neki, hogy észrevehesse és tárta lüleit, markát, gondolva, hogy­­ most vagy szavakban vagy levélben feleletet kapni fog. Ámde sem­m­i választ se kapott. De mit­ mondtam választ - még egy köszöntést, egy pillantást sem. Semmit, semmit. Azonban csak kitartás. Ha az első löveg nem gyújtott, röpítsük utána a másodikat. 8 valóban sikerült neki a második levelet is, az elsőnél használt taktikával imádott fa birtokába juttatni. Ez okulva a történteken, most jobban fi­gyelt és nagyon jól látta, amint a levélke az opera-szöveg lapjai közé bújt. Ámde a kíván­csiság arra ösztönző, hogy ezt történni hagyja. S pedig most méltán. Mert ha kíváncsiak va­gyunk valamely olvasott regény noha jól tudjuk, hogy az csak egy folytatására, találékony elme szüleménye, miért ne lennénk oly re­génynél, mely a valóságban történik és mely­nél mi visszük a főszerepet! ? zönség I.i traviotot adták az operában, a kö­tömegesen érkezett Wiltné asszony e­.üsthangját hallani, közöttük mint rendesen Rozgonyi úr is, ki azonban most Rolandnak ne­vezhette volna magát, mert valóban Őrjöngő R­ozgonyi volt. Most, a második levél után is, hidegen haladt el mellette forr­­, szerelmének tárgya, amíg ő félelem és remény közt há­nyatva, a budapesti mű­vészet templom fo­lyosójának egyik oszlopához támaszkodott. Azonban Henrik nem volt már gyermek. A kitűzött céltól nem hagyta magát semmi által sem visszariasztani. Miután kétségbeesé­sét a legközelebbi kávéházban egy pohár li­monádé élvezetével kissé lehatotta volna, haza ment, szivarra gyújtott, ami a huszadik gyu­fánál végre sikerült és megírá a következő levelet: „Tisztelt Nagysád! Önnek, mint többnyire minden hánynak, ki szerelmet ébreszt, márvány - Vagy valami más kölájtáji­ szive van. Jui, már a harmadik le­velet írom önnek és lélek, hogy ennek sem lesz sikere. Mindazonáltal nem fogok alábbhagyni, és érzelmei vasajtaján továbbra is kopogtatni fogok, amíg azt csak ki nem nyitja, nekem. Becsületes szándékaim vannak, a könnyelmű­ség cipellőit már régen eltiportam és azon va­gyok, hogy a házasélet szent területére lépjek. Nyíltságomat ne viszonozza újabb hi­degséggel ! Reménykedve várakozik Rozgonyi Henrik.­ Ezen levelet is megkapta. Henrik re­ményteljesen várakozott, amint azt a levélben igérte vala. Mert a remény — kedves olva­sóm — olyan, mint egy jó gUMIMÍr«Íp&. Ha már nagyon régi és kopott, úgy a darabjait odaadhatja az ember iskolába járó gyermekei­nek­­ radírozni. A remény sohasem hagyja el az embert, ő az élet óram­űvének kulcsa, mely ha a gépezet fáradtan megállni akar, újabb forgásra készteti azt. másik Ma Rosgonyi az operaházi folyosó egy oszlopához támaszkodott, midőn imá­dottja elhaladt mellette. S­ok, micsoda boldogság! Ő visszakö­szönt neki, mintha lejével intett volna.­­ • Ah, nem volt ez csak játszi álomkép?! De a kö­vetkezői percben egy nem igen gyengéd ol­dali,a lökés, mely valamely rohamosan tolong­­, polgártára könyökétől származott, meggyőzte az ellenkezőről. Máskor elert párbaj, vagy legalább is öt nyilatkozat járta volna. Ámde most a ki­­gesztelőd­és perce volt: most, leg­nagyobb konklurensét is homlokon csókolta volna.) E futólagos köszöntés azonban hősünk­nek nem volt elég. A mint ezt a közönséges életben nevezni szokták, biztos eredményt akart, imádottja után sietett tehát és kérve kérte őt, hogy a főportáról lenne szives holnap egy ,,,­mor és Merem*" alatti levelet elvitetni. Nem tagadták meg neki. Ezért köszönetet­ re­begni és haza sietni persze nem egy pillanat, hanem egy jó negyedóra műve volt Otthona levető kabátját és eremében m­a nem szivarra, hanem valami nótára gyújtott és fütyörészve irá meg a következő tartalmú levelet. Jövő „Tisztelt Kinasaiony!­hóban töltöm be harmincegyedik évemet, l­zletemi jól megy, nemcsak, hogy rak­táram van importált szivarokból és keletindiai kézmű­vekből, hanem a ,, Ith­adam­antiisz" tuz­viz­ élet és jégkárok elleni biztositó társaság ügynökségét is bírom. S reményiem, hogy egy pl­ nnzh­eim­i ékszergyár aranyműveiből és üirthi játékkártya — és ad­atárukból bizományi rak­tárt is kapok. Ezek I—IQOO o. e. forint évi jövedelmet biztosítanak nekem, mely, ha az ön vagyona hozzájárul, szolid spekulációk által horgany és repceolajban, melyeket, mint a Wollenu éber és Triesel cég egykori prokuris­­­tája közelebbről ismerek, legkevesebb .">• H II ) o. é. forintra növekedik majd. b­ankszámlám ozv. Mayer .1. N­. N. és fia cégnél van. — Kész vagyok kezét megkérni, i dőm van erre d. e. 1­1 órától a böraa időig és d. u. 6­.. ."/iától kezdve. Kegyes válaszát elvárva, ajánlom maga­mat tiszteletteljes készséggel Rozgonyi Henrik." Porzót reá, boritokba zárni, sipontára tenni, partom­entesiteni, szivarra gyújtani, — készen. Másnap reggel Rozgonyi Henrik a kö­vetkező levelet kapta irodájában:. ..Rozgonyi Henrik urnak helyben. ibudapest, 1888. dac.­­.1­-év. Tegnapi b. levelére válaszolva, melyet leányom nekem megmutatott, elvárom ont ma este pont 8 órakor magánlakásém­.ui. Nádor­utca "Jtisz. 2. em., hogy a továbbit onncl meg­beszéljem. Teljes tisztelettel Kozeimnuller és Kertész. • Az ü­zlet megvolna csinálva, monda Roz­gonyi kezeit dörzsölve .S a levelet inasával íróasztalában helyeztette el az lí. betu alá és örömében egy­ forintot adott neki előleges új­évi ajándékul. Este pontban 8 órakor Bozgonyi Hen­rik Rozenm­üller urnál volt a •• R­ozen­m­üller és Kertész-­ cég fotagjánál, és órakor annak leányával­­ el volt jegyezve. Azt: S mit tanulhatunk ezen történetből­­ .Ki lágyon turbékol a nőknek Labhet, hogy megnyeri őket. De bátor és merész i..lépéssel könnyebb hóditani nőket.*

Next