Pápai Lapok, 1891 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

Az újév és városunk, sMultadban nincs öröm? . . . . leg­­alább nincs a legközelebb mult évben. Csalódásokkal kezdtük — csalódá­sokkal végeztük be az esztendőt, s a szép remények, melyeket, a lefolyt évhez fűz­tünk, csalókáknak bizonyultak. Ott van legelőször is a regalé-vált­ság. Azt hittük a regáléból szép jövedel­met tudunk csinálni; álmodoztunk ezrek­ről, melyek a város zsebébe fognak folyni — s végül is megelégedtünk né­hány forinttal a várt fényes jövedelmek helyett. Aztán jött a királyi tábla s ha va­laha volt okunk bánkódni afölött, hogy Pápa helyett Kis-Czell lett a vasúti cso­mópont, ugy ez az alkalom volt az. Föld­rajzi fekvésénél fogva számithatott volna városunk arra, hogy mint középpontra ide helyeztessék a kir. tábla — de mint város, amelynek csak egy vasuta van, a melyre a messzebb vidék csak többszö­rös vasutváltoztatás mellett juthatna, fi­gyelembe sem vétethetett. Merész volt álomnak is, ne szóljunk róla többet. Azután jött a tanítóképezde beszün­tetése. Meghajlunk az okok előtt, melyek az iskola­fentartó testületet a főiskola ezen ágának beszüntetésére indították — de a veszteség mégis veszteség marad, s a tanitónövendékek s tanáraik hiányát érezi városunk is. Jött erre a vasutügy — sokkal élénkebb emlékezetünkben van, hogysem hosszabban kellene róla szólani — vá­rosunk jogos reményei itt is meghiúsul­tak. A tébolydát elviszik tőlünk, a föld­mives iskola ujabb halasztást kapott, s ha ezt nem tekinthetjük is végleges el­odázásnak,­ kétségtelenül eltűnt az a re­ményünk, hogy a földmives iskolát már ez évben megnyerhessük. így állt Pápa 1890. végén. * S nézzük most, minő kötelmek vár­nak reánk az évben, melynek most kü­szöbére léptünk, hogy a mérleget ne kell­jen ismét veszteséggel lezárnunk. Kötelességeink kétfélék: 1., megra­gadni minden alkalmat, hogy városunk­nak új keresetforrásokat teremthessünk. 2., úgy rendezni városunk viszonyait, hogy azok megfeleljenek azon követel­ményeknek, melyeket egy 16000 lakos­sal bíró várostól mindenki jogosan meg­kívánhat. Az elsőre vonatkozólag ez idő sze­rint kilátásunk van arra, hogy kiépíthe­tünk egy vasutvonalat s helyrehozhatjuk azt a hibát, a­melyet a »magyar nyu­goti vasút« kiépítésekor elkövettünk. Helyrehozhatjuk de csak ugy, ha nem riadunk vissza nagyobb foki áldozatoké­tól sem. Ide tartozik még egy gyár felállí­tása. Minden megjegyzés nélkül közöltük múltkor a »Devecser vidéki gazdakör« legújabb vállalkozásáról a tudósítást, mert meg voltunk győződve, hogy nem mi va­gyunk az egyedüliek, a­kik ennek halla­tára szégyennel gondolnak arra, hogy — íme ez a szűkebb körű testület képes olyan dolgokat megmozgatni s esetleg létrehozni, melyeket városunk sokkal könnyebben kivihetne, s melyek fölött mi csak jajveszékelni tudunk, azután, hogy nem tettünk semmit. Bérviszonyaink rendezésére vonatko­zólag szintén megemlítünk néhány pontot. Ezek elseje vonatkozik pénzviszo­nyainkra, s ezek közt különösen a con­verzióra. Számtalan felszólalást közöltünk e­zágyban, míg végre a legutolsó felszó­lalásnak amint halljuk meglett a sikere, s az ügy annyira latok is tétettek - haladt, hogy már aján­különböző pénzintéze­tektől a konverzióra vonatkozólag. Mikor tárgyalja a bizottság ezen ajánlatokat, nem tudjuk, hisszük azonban, hogy Pápa város polgármestere siettetni fogja az ügyet, hogy a mai kedvező pénzügyi vi­szonyok mellett ne fizessünk oly magas kamatlábat, mert ez egyértelmű volna a keservesen egybegyűlt pénz elfecserlésével. A konverzió útján megtakarítandó pénzre úgy is nagy szüksége van városunk­nak. Eltekintve attól, hogy ez összeg évenkint akkora, hogy azon egy földmi­ves iskolában hat­­ alapítványi helyet fönn lehetne tartani, szükségünk van pénzre, hogy Pápának legyen végü f valahára olyan kövezete, melyért ne kelljen szégyenelni magunkat. De szükségünk van pénzre azért is, hogy városunknak jó ivő­ vizet teremt­­hessünk. A vízvezeték ügye most van kérdés alatt­i véleményünk az, hogy­­ a városnak ha ezen az­­ úton juthatunk csak jó vízhez, áldozatok árán is kell gondoskodni arról,­ hogy lakói jó vizet kaphassanak. Már pedig az a pénz, amit kamatitöbbletfil *kifizetünk*^f@inte­ y 15— 20000 forint kamatjának felel meg, a­mi elég tekintélyes összeg bármi­féle magánvállalkozó esetleges segélyezésére. Ezek teendőink az újévben s ha vá­rosunk vezetői ezek kivitelére minden le­hetőt elkövetnek, meg vagyunk győződve, hogy 1892. év elején más érzelmekkel tekintünk vissza 1891-re mint a milyen érzelmek most a lefolyt 1890 évre való visszatekintésnél elfogják­­ keblünket.* Pápa város hatóságának és több pápai, s p­ápa^yjffléki^gjr-i^jPiftnifefc megválasztott közlönye Az „új tudomány." Már egy megelőző czikkben említem a hatást, melyet dr. Koch berlini orvos találmányával az egész orvosi, és szen­vedő betegek világában felkelteni tudott. A kísérleteket köz és magány kórházak­ban, ernyedetlen tudományos megfigye­léssel folytatják, és ha­bár ez ideig ke­vés és lényegtelen eredmén­nyel, mind az által annyit a kísérletek igazolnak, hogy az oltó­anyag befecskendezése in­kább csak azon reactióban nyilvánul, a­mit a beteg szervezetben előidéz, mint egyenes gyógyításban. És így a tuberku­losis diagnosztikus megállapításához szol­gálhat biztos kísérletül. Vannak ugyan egyes jeles gyakorló orvosok, kik a tett kísérletek behatóbb észleletei után, várakozásuk f|­lye részben is csalatva érzik magukat, meft­ az injec­tio nem idézi elő minden isiben a kí­vánt reactiót, így közelebb közölve lett a bécsi orvosi collegit­m megbízottjának, Dräsche tanárnak véleménye Koch talál­mánya felett; ki lehangolólag nyilatko­zik a látottak után, mert „észlelt ugyan egy vagy több úgymond, injectio után valamely reactiot, mely lehet átme­neti vagy talán állandó, de helyes gyó­gyulási esetet ez ideig még nem tapasz­talt előfordulni." „Sőt az előidézett lázrohamok oly hevesek, hogy a betegek felgyógyulásá­ban kételkedni kell."" Arról tehát ezek után beszélni sem lehet, hogy feltéve ha mutatkozni fogna is az inj­ectióra valamely gyógyulás, nem fog-e a betegség később újra reagálni? Mert Koch feltalált anyaga a bacillusokat — némelyek­ szerint nem is öli meg csak kihajtja a testből; ám de az által még a betegség­­­ eredeti okát nem távolí­totta el, mely a­­ megbomlott szervezet által produkált, nyirk és vér betegségé­ben áll, melynek a bacillusok felismer­hető terményei. Ha tehát a megbomlott belszerveze­tet nem képes egészséges működésbe hozni; nem képes arra reagálni: úgy si­kertelen marad a gyógyítás; mely lehet átmeneti, vagy egy bizonytalan időre ki­ható; de állandó nem maradhat, s alapos nem lehet; ami a beteget a végkövetkez­ményektől megmenthetné. De ha Koch találmánya tényleg az orvosi tudománynak — a tuberkulosis alapos gyógyítására — biztos szolgálatot nem is tenne; egy mindenesetre igaz ma­rad, hogy az általa kezdeményezett kí­sérletek eloszlatták azon sürü ködfátyolt, melyet ez ideig a hitetlenség, a hom­oeo­pathia és elektro-homoeopathia gyógy­rendszerek körül terjesztett, hogy azok­nak tudományos hitelét kétségbe hozza. Mert ha ma, a Koch-féle oltó­anyag egy milligramjának befecskendezését ké­pes reactiót elő­idézni a beteg szervezet­ben, úgy nem lehet kételkedni többé, az elektro-homoeopaticilis szerek parányai által előidézett listásban sem. És ez már magában egy nagy vívmánya az új talál­mánynak, mely — a feltaláló akarata el­lenére talán­­ 4­ kell, hogy hozzájáruljon, az említett gyógyrendszerek tudományos elismeréséhez.­­ Mi az oka mégis, hogy a tudomá­nyos világ oly keveset foglalkozik az elektro-homoelopathiával; talán a kicsiny­lés ? miután az egészen új elvekre fek­tette a maga n íeje, és így egy „uj tudományt" képez, a régi iskolával szem­ben?*Merít ha­ győi&ni találna igaz, feles­legessé válnának a 100%­főekre dolgozó pa­tikák, s az orvosoknak fele száma helye­sebben tudná ellátni és kiszolgálni a betege­ket, s az egész­­ közegészségügyet mint ma. Mert hiszen egy üvegcse gyógyszer, mely 150 kásás szemet tartalmaz, sok eset­ben képes 1­00 embernek visszaadni egész­ségét, amit ma a régi iskola, száz ren­delvén­nyel, és ugyanannyi üveg vagy doboz orvossággal nem képes elérni. És különös jelenség — ismételem — hogy mégis, mindez ideig, nem foglalkoz­nak ezen „új tudomán­nyal" sem a hír­lapok, sem az orvosi fakultások. Mintha az nem érdekelhetné éppen úgy a szen­vedő emberi társadalmat, mint dr. Koch találmánya. És ha nem bírnánk gr. Mattet ,kézi könyvét saját találmányáról; hanem forogna kézen dr. Sautter— magyarra is fordított­— füzete, az elektro-hompeopat­hiáról; ha nem olvastuk volna Bérara isme­retes könyvét, mely utasításokat ád, ezen rendszer szerinti gyógyításhoz, — vagy nem jelent volna meg dr. Bonguéal fran­cia orvostudor jeles műve, mely tudomá­nyos alapon ismerteti meg olvasójával az elektro-homoepathiát mint gyógyrend­szert: hát alig tudnánk valamit az or­vosi tudománynak ezen új találmányáról,­ mely nem egyes speciális betegségek gyó­gyítását veszi fel saját hatáskörébe, de felöleli az a betegségek egyetemét; •• azo­­­kat is, melyeket a régi iskola gyógyítha­tatlanoknak ismer; tehát gyógyít ugy he­veny, mint idült betegségeket, a lehető legrövidebb idő alatt, gyakran csodálatra gerjesztő sikerrel. Igaz marad ugyan az elektro-homoe­pathiával szemben is, az a régi közmon­dás, hogy „halál ellen nincs orvosság." Mert ezek­­ a szerek sem fognak segíteni többé ott, ahol a teljesen megromlott, összekuszált életszervezet működése, rea­gálni nem képes. Ámde képes segíteni — sok esetben — ott is , ah­ol a régi is­kola már felmondta a szolgálatot. ! TARCZA. IHGÓ IxÁBAM. .­­ . Ingó lábam reszket a vad hófúvásban, Járma az életnek megvérezi vállam; De foszlányát bár az elevenig várja — Bezengi lelkem a remény pacsirtája! Dalolj csak, dalolj csak aranyos madárkám, Szenvedő szivemnek csipkerózsafáján, Mig Csicsergő ajkad vig danája csendül, Nem­ félek én addig a nehéz kereszttül! Jaj, de hogyha ismét elszállsz messze tájra, Fölszakadó sebem százszorosan fájna . . . Ne is jöjj már akkor vigasztalni engem, De mégis — Pihenj meg egy kicsi kereszten! Kicsike keresztén ... én leszek alatta, Leggyönyörűbb nótád csicseregd el rajta: Legyen ott legalább egy kis boldogságom, Ha már­ árva voltam ezen a világon ! Erkölcsrendészetünk. HaM 8 Felségénél. Interview. Könnyű a tisztelt publikumnak illatos fekete kávé és szivarfüst mellett végigolvasni azokat a sorokat­, melyeket a szegény riporter sokszor élet-halál küzdelem után vethet csak papírra. . A sajtó nagyhatalmi körében nekünk jut a legkegyetlenebb rész. Az olvasó­közönség mindent akar tudni, a tisztelt szerkesztő urak­ban pedig igazán Qroca semmi könyörület irántunk. Menjen el Diego barátom! a német csá­szárhoz s interpellálja meg őt, hogy vajjon mit értett a nevelés reformjáról tartott hires be­szédjében a „veszedelmes zsu­rnalistika" alatt? Vagy ha jobban tetszik, menjen el Halál ő Felségéhez, s tudja meg tőle, hogy mi a vé­leménye. Dr. Koch orvosszeréről ? Én bízom ön­ben, hogy sikeresen fog eljárni. Köszönöm a bizalmat, de a két üt között nehéz a választás. Németországban igen kön­­nyen becsukhatnak, Halál ő Felsége pedig igen könnyen ott marasztalhat magánál. Ezt gondoltam magamban, a Halál koz­mopolita s nem oly speciális ellensége­ a ma­gyarnak, mint a német, a két Felség, közös te­hát őt választom. Ha sikerül épen, saját bő­römben visszakerülnöm, legalább nem esik meg rajtam az a blamage, hogy meghazudtoljanak, mert attól a sógornácziótól minden kitelik. * # Vaczogó fogakkal — tessék elhinni nem a hidegtől, mert akkor még nálunk locs-pocs járta — indultam útnak. Nem vagyok geographus s küldetésem nem is az, hogy uti rajzot adjak, azért a tisz­telt olvasó ne is vegyen elő térképet utamhoz, elégedjék meg azon rövid kijelentésemmel, hogy a magyar állami vasúton utaztam el a halál birodalma felé. Amikor már a földi élet utolsó állomása végkép eltűnt homályosuló szemeim elől s a csendes emberek sötét régióiban suhantam, mintha valami óriás bagoly szárnyán röppen­tem volna, eszembe jutott, hogy mégis bolond egy útra vállalkoztam. Mennyivel kedvesebb lett volna a „Gretchenek" hazájába utaznom! De hiába, már benne voltam a szószban, meg nem is születtem én osztrák generálisnak, hogy Rückwig-Con<entrirung-Retirad-ot csináljak. Meddig tartott e suhanás­­ a terminus, technikus — voltaképen meg nem mondhatom, mert jól szabályozott chronom­eterannek sem tetszhetett ez az atmoszféra, — megszűnt ke­tyegni. Végre is kilyukadtam a sötétségből s te­metői mécsszerű világosság kezdett derűn­geni. Egy végtelennek tetsző épület kapuja előtt álltam. Megnyomtam a villamos csenge­tyű gombját, s a kapu csendesen tárult ki előt­tem. Nincs semmi nesz, nincs semmi zaj. So­káig kóboroltam ijesztő csontvázak között, fél­homályú csarnokok és folyosókon át még egy világosabb pontra jutottam. Nagy, magas, toronyszerű épületről ha­talmas fekete-sárga zászló csüngött alá. Te­remtő Isten! még itt is. . . . Egy kissé vis­­szahőköltem e magyar szemet bosszantó földi tünemény előtt, de jól meggondolva a dolgot,­­­jó helyen kereskedtem, mert ez a requiemszín talán ő Felsége palotáját jelezheti. Csak azt szeretném tudni, hogy melyik a hunezfut? A halál lopta-e a némettől, vagy a német a ha­láltól ezt a hivatalos színt? Ha ezt a kérdést a magyar országgyűlésen fölvetnék, a szabad­elvű párt végtelenül kínos helyzetben volna Pártszempontból a németet kellene pártolni, de ha ez a földi javakban bővelkedő és élni sze­szerető párt a halálra gondolna, aligha föl nem mondaná a pártfegyelmet; mig a negyvennyolc czasok vígan szavaznának, hogy: mégis huncz­fut . . . > Amint közeledtem a bejárathoz, egy ha­talmas csontváz mozdult ki helyiből s nyúlt felém. Jóformán­­ az igazolványomat kéri. Át­adtam neki visitkártyámat. BON DD3GO, a „Pápai Lapok" eredeti tudósítója. Sarkon fordult a bevittel. Kevés vázlatva kijött 4» inUtt, hogy lépjek be % trt»t»r«»­-e. Két, csontokból összehányt piramis tete­jén serpenyőben lobogó naftaláng világította be. A falakon ó és újkori véres csataképek, özönvíz, éhhalál, p­usztító járványok s más az emberiséget sújtó csapások ábrázolványai dí­szelegtek. Koponyákból összetákolt fauteuilben hosszú, fekete, aran­nyal díszített palástban ült . Felsége elmaradhatlan jogarával, fényes kaszájával. — Honnét is jön ön 2 — Pápáról Felség. — Pápáról! A Czinczapatak mellett! Tapolczára akartam kijavítani, de­ úgy láttam, hogy ő Felségét a Czincza jobban ér­dekli. — Nos mi járatban van ? — Bizonyára ismeri Felséged a Pápai Lapokból az orvosi tudomány terén tett nagy­szerű fölfedezéseket. Mellőzöm Dr. Sipulusz és Dr. Partosi hazámfiainak tudományos kutatá­sait s tudományos kutatásaiknak kétségbevon­hatlan eredményeit s egyedül csak a német Dr. Koch fölfedezésével szorítkozom. Van ugyan néhány pessimista, a ki Dr. Koch orvosszeretől nem sokat vár, de a nagyobb vese, optimista és mindent remél. Bátor vagyok tehát Felséged­nek, mint legilletékesebb bírónak e tekintetben magas véleményér­ kikérni. Mióta fecskendezget az a német doktor? — Körülbelül hat hónap óta. — Hall még valaki ar gyógykezeltek közül? — A lapok szerint vagy tíz. — Az én adataim szerint e számot bát­ran megsokszorozhatja összaágával S hány gyó­gyult még teljesen *? — Még eddig egy sem. — Számítson, vonja le a logikai követ­keztetést a ne kérdezzen többé e tárgyról. Rövid MVMt­uMke. *u? Egy sokak által sajnosan tapasztalt "vi­szás, s országunkat megbélyegző állapotra hívja fel a „Magyar Közigazgatás" legutóbbi számában olvasói figyelmét. •­ A czikk közvetlenül Budapest erkölcsi állapotai ellen szól ugyan, de mutatis,mutan­dis a mi viszonyainkra, is teljesen ráillik, és azért átves­szük a következő sorokat, figyel­mébe ajánlva őket az illetékes hatóságnak, melynek a törvény, ha nem mindenben is, jo­got adott a kihágások megtorlására. Ha a nagy Berzsenyi felnézhetne hoz­zánk egy perezre bemódosult sírjából, vájjon irhatna-e újra osíjjá zó. ódát „az *'eld«deinek bajnoki köntösét, nkyelvét, erkölcsét levetkezett rut subarita vázzá vált magyarokhoz?" . Bizonyára rá sem ismerné egyhamar ma­gyarjaira.. Magyarország azóta óriási változá­son ment át. Igaz, hogy a köznapi munkában ma sem­ viseli a magyar elődeinek bajnoki köntösét, s a magyar ruha csak ünneplő pará­dén kerül elő, de n nyelvében, nemzetiségének, kultúrájának, szellemi és anyagi életének fej­lesztésében Magyarország már­is tovább jutott, mint hajdan még rajongó legjobbjai is kép­zelni merhetők. Legközelebb pedig kiépíteni készül a nemzeti jogállamot s a millenium ün­nepén ezzel alkotja meg a „mumimentum aere perenniumu-t. Félünk, hogy megelégedése még sem lenne teljes. A magyar­ erkölcs most sem olyan — Hogy Vannak odahaza? Megvannak elégedj orvosaikkal ? ;­­— Megvolnánk Felség­­íti, Egy rövid pillantást vetett not­zébe.. — "Akkor nem veszünk össze, mert higyje meg| én is meg vagyok elégedve velők. •—Tudja-e? folytatá, mit mondott az or­vosi tudományról Veszprém vármegye egykori főorvosa! — Nem hallottam Felség! — Súlyos betegen feküdt, s mikor col­legái elmentek hozzá, hogy consultáljanak fö­lötte, így szólt hozzájuk: Én tudtam legtöbbet köztetek, s őszintén bevallva én sem­­ tudtam semmit. Mit tanakodtok tehát fölöttem! Hagy­jatok méghalni békességben. —­ Sie jött hozzám. — Félnek tőlem az emberek kordé tovább.­szótól. — Rettegnek Felség! attól a fényes ka­— Hiszen ez csak királyi jogaram. Ud­varhölgyeim, a Párkák vágják el az életfona­lat. Akarja ön megismerni azt, akit önnek szántam. Csinos egy jószág ám,! — Meghiszem Felség!. De . . . végtele­nül sajnálnám most ő nagyságát megzavarni. Talán épen álmodozik. Majd úgy ötven év múlva is elég jókor lesz megismerkednünk. — Maga udvarias kópé! Legyen hát! de ugyan­ mit akar késni ennyi ideig? — Azt szeretném megérni Felség! míg Ma­gyarországon egy önérdek­ nélküli, igazán nem­zeti szellemű párt uralkodik. — Hohó! Most meg már lehetetlenséget kíván. A Mathusalemek koira lejárt. Vagy azt hiszi, hogy velem is ugy lehet alkudni, mint ahogyan az ördöggel alkudott •'•a debre­czeni diák, mikor Hatvani­­ professor-uram ta­nácsára azt irtat' az ajtajára: Ora € T

Next