Pápai Lapok, 1893 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

hogy mit ér a haszon ezen földeken, s miután ezen kérdés bírói eldöntés alá is kerülhet, nehogy a város közönsége az által, hogy nagyon csekély összeget ho­zott javaslatba, szégyenbe kerüljön, vagy perveszteséget ne szenvedjen, az esetre, ha a bíróság csekélynek találván az ös­­szeget, annál magasabbat ítél meg A Witt­mannak. A 40 frt azonban oly összeg, a­melynél magasabbat a bíróság "Wittm­an­nak remélhetőleg nem fog megítélni. Ha talán némileg sok is, mind az által­a fenn jelzett körülmények eléggé igazolják és megérthetővé teszik az állandó választ­mány eljárását. Ezen összeg azután minő tárgyalásra nézve is elégséges kár­ala­pot fog szolgáltatni. Ha békességes uton nem lehet a tel­ket birtokunkba venni, azon összeget a melyet kártérítésképpen felajánlottunk birói kézbe fogjuk letenni. Kérem az ál­landó választmány javaslatát elfogadni, minthogy ez egyrészről megfelel a szűnő haszonnak, másrészről pedig a város zönsége méltóságának is. /Helyeslés:) kö­Baranyai Zs. Nem fogadja el az ál­landó választmány javaslatát. Véleménye szerint fel kell szólítani Wittmant, hogy fogadja el az ajánlatot, s ha nem teszi perre kell ereszteni, biztositom a várost és annak érdemes közönségét, hogy birói itélet utján Wittmann nem fog annyit kapni, amennyit mi felajánlottunk. (He­lyeslés.) Elnök: jobb szeretné békés uton el­intézni az ügyet. Bard­ados István: Elfogadja az ál­landó választmány javaslatát, azon kikö­téssel, hogy per esetére "még ezen ajánlat sem lesz kötelező. (Elénk helyeslés.) A határozat ily értelemben monda­tott ki. A főiskola ügye. Sült József: T. képv. testület! En­gedjék meg, hogy ez alkalommal leg­alább néhány szóval pótoljam, illetve in­dokoljam, hogy miért járulok a képv. testület­­ ilé. A mindennapi élet tanúsítja, hogy a társadalom, az emberiség haszonve­hető, derék tagjait legnagyobbrészt a kö­zéj­, de főképpen­­ különösen a szegény néposztály szolgáltatja. Az emberiség czélja a tökélesedés, az előhaladás, az is­meret minden ágában. Ezen előhaladás legfőbb eszköze a középiskola. A pápai főiskola több évszázadra terjedő fenállása alatt nem egy szegény sorsú, szegény néposztályból kikerült ta­nulónak szolgáltatott alkalmat, hogy ma­gát kiképezhesse s ez által a hazának, a társadalomnak derék tagjává tehetsen. A hazának és társadalomnak teszünk legnagyobb szolgálatit, ha akkor ezen ismeret­gyűjtést, művelődést lehető kön­­nyűvé tesszük az arra szolgáló legköz­vetlenebb eszköz az i­skola fenntartása által. A­mint tuiVa van Komáromban moz­galom indult meg, hogy Pápa város egyik büszkédét, főiskoláját átvigyék oda.Ezen,­ mozgalom ellen nézetem szerint mindent­­ el­ kell követni, hogy az czélhoz ne jus­­­­son: az intézet átvitele ne létesüljön In­­­­ditványozza tehát, hogy a főiskolának a város 20,000 frtot fizessen ki azonnal, hogy az azt saját czéljaira felhasznál­hassa. Az ügy természetén­él fogva 30 na­pos tárgyalás kitűzése szükséges s erre határnapul 1893. jan. 28-ika lett kitűzve. Ugyan ezen ügyre vonatkozólag Bartha­los István is adott be indítványt írásban, mely szintén 1893. jan. II. d. u. 3 órakor leend tárgyalva. Az önképzőkör estélyéről Karnevál herczeg ő fensége kezd kimenni a divatból. A nős emberek előtt azért vesztette el renoméját, mivel az ő udvarának itt tartózkodása alatt kötte­tik a legtöbb házasság. A „fin de siécle" élvhajhászó fiatalsága pedig azért fumi­gálja, mivel csak a jókedv azon uralko­dóját ismeri el, ki egész évben kezében tartja a kormányzói pálczát. Mi nem kötjük a mulatozást időhöz, az eszközt sem tekintjük, mely a czél eléréséhez felhasznál­tatik. Tánczolunk mi lóverseny után, agárverseny előtt, mű­kedvelői előadás sikerének örömére, zene­estély sikertelenségének bánatára, de leg­szívesebben felolvasások után. Talán azért mivel ilyenkor szereztünk rá legtöbb ér­demet. Annyi tény, hogy ilyen alkalmakkor a legsike­rültebb, legkedélyesebb mulatság szokott kifejlődni. Példa rá a m­ult vasárnapi estély, midőn Lasz Samu, ez a tetőtől-talpig kedves emberünk látogatott át hozzánk. Alig ismerek felolvasót, kit annyira ké­nyeztetnének nálunk, mint Lasz tíamut. Az ő kedvéért — és ez már csak nagy d­olog — a mi hölgyeink teljes három­negyed óráig hallgattak és — hiába ráz­zák Önök tagadólag a fejeiket — még a szomszédjával sem csevegett közülük egyik sem. És ez már egymagában is többet mondó kritika, mint ha én hasábokon keresztül számolnék be arról az igazi si­kerről, melyet Lasz, gyönyörű, zamatos nyelven megírt essay-ével elért. Ritkaság is az olyan ember, akinek a feje tele van tudomán­nyal és azért a szive majd túlárad a mély érzéstől, me­legségtől és nemes idealizmustól. Ez a hamisítatlan ideálizmus h­atta meg Lasz Hamuval a felolvasás beveze­tését, mely teljesen reá vallott a fényes­­ és ragyogó tollú hirlap-iróra.­­ A felolvasás végeztével a gratulá­­­cziók és a visszatartott szóáradat özöne­ elementáris erővel tört a felolvasó elé és­ ő alig győzte az elismerés és ováczutlT különféle nyilvánításait fogadni és m­eg­­küszülni. Általában — és ezt örömmel vallju­ be — a pápai közönség kitett magáét és oly pártfogásban részesítette ezutal az önképzőkört, mely páratlanul áll egyesület történetében. Amily nehezen volt meghóditha­tó ez a mi nagyigényű publikumunk, ép o­ly hálásnak mutatkozik most azon egylet­tel szemben, mely öt meghódítani képes vo­lt. Az önképzőkör estélyeinek rendő­­rői szerencsésen megtalálták azt az aranyos közép­utat, mely a kis zártkörű mutató­is a kezébe ? Minek nyitotta fel , hogy j bűneiért bocsánatot nyerjen?... Bűn!... Megdobban a szive,­­ valami nagyon kellemetlent, nyomasztót érez, Eh! -kik. A kapzsi ember szemébe kény­szö­Elhomályosod­nak előtte a betűk, s­e Bejolyes.A kin.tetőn át a fehér lapon véres nyomot lát — piros cseppeket. Izgatottan csapja be a könyvet, el akarja tenni... De hová ? Se arany, se ezüst, se drágakő. Dühösen eldobja magától egy sarokba, felugrik a földről, hol ült, minek is hozta el ? miért nem hagyta ott . .... Lidércz ült a mellére .... eddig nem gondolt semmire, eszébe sem jutott, hogy munkája ocsmány, hogy e gyűjtött kincsek mindegyikéhez egy-egy megrablott ha­lott vére tapad. Most látta először azt az irást, s most mindig agyában cseng e szó : bűn, bűn .... s nem tudja elijesz­teni semmivel. Nem mer itt tovább maradni. Sebe­sen felkapja a fáklyát, s siet ki, ki a szabadba, a barlang szája felé. It­c is kel­lemetlen ! Itt is nyomasztó ! Nem használ semmit az őszi hideg levegő, a hűvös szél, mely odakünn most ugy sivít, s éles, szúró lehelletét beküldi ide is. Az ö homloka forró, teste ég .... Az az imádságos könyv, az öreg véres fő bántja egyszerre..... hiába akarja elhitetni magával, hogy nincs vallás, nem volt soha, érzi, hogy nem tud benne s felülkerekedni a sátán! Ajka kiszárad, lehellé­te forró mint a tűz! Hazugság, badarság! Tom­pa, hangtalan kaczagás szakad fel ziháló melléből, száraz ajkait nehéz, ~""~vztó istenkáromlás hagyja el; kiált, megátkoz, mindent, s a barlang­­­«nt tízszeresen kiált vissza Már régen nem hallott emberi Ljan­got, s most kiáltást hall, szörnyű át­kot, mely tízszeresen verődik vissza ... Min­den vére az agyába tódul, testén, lelkén,érzi már a pokol perzselő tüzét, homlokain a belső gyötrődés csöpjei verődnek ki! nincs nyugta, iszonyú érzelmek fogják el: vissza kell vinni azt a könyvet, v­issza, vissza, s oda tenni az öreg véres ős­ í feje alá .... mert megőrül! .... Kutya :­okán be­érte, hol vanV — ott fekszik a sarok­ban kinyílva; beszorítja a szemeit.] fejét elfordítja, s futna vele ki, ki . . „El kell vinni oda!".... De­ bir menni!... Odaesik kincsei mel­léből kiesik a fáklya, kiesik a ajka szederjes, arcza feketés lesz, kidagadnak üregeikből, testén ez­er meg ezer ragályos fekély égetését érzi. Elfogta a ragály, — megöli a halál bűzök lehel­lete .... Nem jó ott embernek já­rni, hol a halál gyilkos kaszája rendet vágott az élők sorain! ! Ott vonaglik, rándul a földem­, el­cö­dösödik előtte minden ; torkát u­gy fojtja valami .... kiáltani, átkozódni takar, de f elszorul a szó a torkán. ! Van Isten! kell a bűnre büntetésne­' !' jönni! Száraz, sovány kezeivel g­örcsösen keresgél valamit — megvan! itt yamitt — a legtöbbet érő, legdrágább kintcse­i' Lélekzete el-elakad, mélyen hörög egyet-kettőt, — ez a halál — a­ pokol, az örök tüz ; — dagadó nyelve alig­ mozdul, s kékülő ajka alig érthető szavakat mor­mol: „Ki vagy a mennyekben." .... A fáklya elégett, üszke pár pilla­natig fel-fellobban még, megvilágítja a hidegülő alakot, mely a kis imakönyvet görcsösen szorítja magához, s a'­mérhetetlen kincset, mely már gazdátlanu­l hever fel­halmozva, s aztán utolsót lobban • • • • nem ó, 1 .­könyv, szemei » Jó­ ságok és a fényes bálok között fekszik és erre az útra szívesen rálép a mulatni vágyó társaság. Rég is láttunk annyi bájos, örömtől és jókedvtől sugárzó hölgyet egy koszo­rúban és rég járta a fiatalság annyi tűz­zel és hévvel a tánezot, mint múlt va­sárnap. A souppé-csárd­ást például teljes más­fél óráig járták egyhuzamban, a­mitől persze néhány hölgyet pihenésre kény­szeritett a mama, mert szerintük „Vorsicht ist die Weisheit der Mutter". A mi tény­leg igaz is. Lu­dovicus, 1892. Hirdetmény. Pápa város tanácsa ezennel közhírré teszi, hogy a takács és jövedéki bizott­ságnak f. évi deczember 17-én tartott vegyes ülése határozatilag kimondta, hogy jövőben a küvezetvámra nézve évi áta­lányban való kiegyezés csakis a napon­ként bejárni szokott tejes és postafoga­tok­ra nézve, valamint a személyes foga­tokra tehető, a teherfogatokra ellenben­­ nem.­­. Erről az érdekelt vidéki birtokos urak oly hozzáadással értesíttetnek, hogy az­ egyesség létesítése czéljából a városi jegedéki hivatalban lehetőleg mielőbb je­lentkezzenek, mert ellenkező esetben a vám a felmerült fogat-közlekedés szerint, tételenként fog beszedetni. i| Pápa, 1892. deczember 31-én.­­­ ji . városi hatósági. Hirdetmény. Pápa város polgármestere által ezen­nel közhírré tétetik, miszerint Pária város "képviselő testülete f. évi deczember hó­­ 28-án tartott ülésében a Pápán felállítandó [dohánygyár részére szükségelt teleknek gr. Esterházy Móritz ur ö méltóságától 2000 írtban leendő megvételét, s ezen feleknek a m­. kir. kincstár részére leendő ingyenes átengedését egyhangú határo­zattal névszerinti szavazás utján elren­delte. Mi azzal hozatik köztudomásra, hogy e határozat elleni netáni felebbezések alól irott polgármesternél 15 napon belül adhatók be. Pápa, 1902. deczember 28-án. Csi­áhl Dániel polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Láng Lajos államtitkár, városunk országos képviselője a mult hét folyamán városunkba­n időzött. Meg­látogatta a decz. 28-iki városi gyűlést is, s a gyűlésterembe esetleg épen a dohánygyár ügyeinek­ tárgyalásakor lépett be, a­mi élénk éljenzésre adott alkalmat. — Az uj pénz. A koronák 1. hiva­talos alakját írja le a pénzügy­m­­inis­terium a „Budapesti Közlönye-ben. Lá­tásból, legalább, privát ismeretséget már nagyon sokan kötöttek velük ,s most bemutatják őket, hivatalosan. Minden fizetés, a­melyet osztrák ér­tékb­en kell teljesíteni, leróható immár koronák­ban is, a­melyekből egy­ husz koronás da­rab lesz tíz forint­ot. Ugyanez a mértéke a nikel és bronz­ é­rmeknek is, a­melyek­ből az egy korona? ötven, a huszj filléres [egyenlő iát cs"ak tiz és a két filléres jegy krajczárral értékű. Mindezek váltópénzek, tc­ korlátolt fizetési erejűek. Az egy koro­násokat csak 25, am­­ikel érmeket írt és a bronz­ érmeket csak 50 kr erejéig tartozunk ^tfogaáiS^ Az á'iHUV és egyéb­­ közbjénzifcá­rak ellenben korlátlanul gadják az egykoronásokat és öt frt első­ere­jéig; a nikel- és bronzémeket. Az osztrák veretű érmek Magyarországon ép oly for­galomképesek, mint a magyarok. Ez idő ^jerintő úgy Magyarországban, mint Auszt­riában még csak a husz koronások van­nak forgalomban. Az egyes érmék forga­lomba kerülését a pénzügyminisztérium etetről esetre közölni fogja. — lí­egyebizottsági tag válasz­tások. Veszprém vármegye terüléén folyó évi deczember hó 28-án 'Megtartott a megye bizottsági tag választás alkalmá­­­val — az eddig beérkezett adatok sze­­­rint — megválasztattak Pápán: I.­­dr. Fenyvessy Ferencz, dr. Koritschoner Li­pót, dr. Xö­vi József. II. Gyurátz Fe­­rencz, Kis Ernő, Mészáros Károly, Szi­lágyi József. Mencshely: Ódor Pál. Vesz­prém: I. Benkő István és Vikár Lajos. II. Brenner Lőrincz. II. Ková­cs Imre, Dukovics István Tótvázsony: Fodor Adata, Barthalos Dezső. Vámos: dr. Vég­lesy Kál­mán, Köves János. Márkó: Nemes Dénes. PmiMÚmVi Ismétli János, Siófoki Rosas István. Zirce: Kolossváry Kálmán és Aig­ner Sándor. Teés: Sebestyén József és Kolbenhayer Albert. Devecser: Beck János, K. Tóth János. Lepsény: dr. Purgly Sán­dor. Rátóth: Tatarek Kálmán, Purgly László, Patczl Benő, Moharos Kálmán, Kerényi Andor. Várpalota: Szalay Fe­rencz, Mórocz Sándor. Júkó: Nagy Imre. Doba: Somogyi Lajos, Ughi Móricz. Pad­ragi­: Schill János, Szekér László. rad: Egressy Károly, G­yörffy Lajos. Nya­ló­sok: G­yörffy Géza. Aoszlop: Noszlopy Dá­niel. Szentgál: I. ifj. Kovács János, G­ózon Gyula. II. Ambrus Jenő, Kun Sándor. P-Ko­vácsi: Nagy Imre (két helyen). Dabrony: Komjáthy Béla, Buthy József. B.-Fődc­jár: Hennel Károly, Kányay József. Csögle: Búzás Kálmán. Városlőd: Keller János, Englert István. X.-Vázsony: Becsák Fe­rencz, Stróbl János. Kislöd: Réthy Mi­hály, Lisznyay Sebestyén. Csóth : Takács Ádám, Oláh Géza, Kaufman Géza. S.-Vá­sárhely: Reicher Ignácz, Deés Károly. M.-Komárom: Körmendy László. Enyhig: Jakab Péter, Szűcs Zoltán. N.­Dém: Pi­tyuig József, Szentiványi István, Győry Lajos, Horváth Gy. Lajos. Takácsi: Szűcs: Horváth Lajos (főszolgabíró), Wéber Re­zső. Lázi: Bierbauer Lipót. Salamon: Re­ményff­y István, Horváth Lajos főszolga­bíró (két helyen). Cgod: Jákói Géza, dr. Rechnitz Ede. Á.­Tevel: Csere Mihály, Károlyi József, P.­Teszér: Gerstner Ig­nácz, Vaszar: Wagner László. — A Veszprém Vármegye közig. bizottsága folyó évi január havi rendes ülését, január hó 5-én fogja megtartani. — Az országos közegészség­ügyi bizottságnak Veszprém vár­megye főorvosához, dr. Kerényi Károly­hoz intézett megkeresése folytán, deczem­ber hó 29-én a vármegye székházának kistermében a megyebeli járási, községi és körorvosok élénk részvéte mellett több fontos és igen érdekes közegészségi kér­dések megvitatása érdemében ülés tarta­tott. Az ülés megkezdése előtt az levő orvosi kar magát az alispánnal együtt be­mutatta és kérte alispánunk támogatását, mit az alispán készséggel meg is ígért. Ezután az elnöklő főorvos az ülést meg­nyitotta és igen szép és meleg szavakban emlékezett meg vármegyénk főispánjáról, ki jelenleg üdülés végett dél Franczia­ország Mentone városában időzik. Indít­ványozza, hogy az értekezlet erről főis­pán ur O­zsgát táviratban értesítse. A jelen voltak a főorvos indítványát álta­lános tetszéssel fogadták és az üdvözlő táviratot nyomban elküldték főispán úrhoz. — A korcsolya egyleti jég­pályán ma zene. Belépti-dij: korcsolyá­zóknak 30 kr., nem korcsolyázóknak 20 kr., tagoknak 10 kr. Az egylet elnöksége. — Baross Gábor volt kereskede­lemügyi minister szobrára Veszprém vár­megye alispánja által kibocsájtott gyűjtő ivek közül ez ideig újabban a követke­zők érkeztek be az alább felsorolt ado­mányokkal együtt: Nagyhidegkút község 1 frt, Várpalota 3 frt, Balaton­fők­aj­ár 2 frt 20 kr, Bakonybél 61 kr, Borzavár 70 kr, Porva 1 frt, Dabrony 5 frt 74 kr, N.-Alásony 4 frt 20 kr, Vid 1 frt 65 kr, Vámos 1 frt, Fáész 1 frt, Soóly 1 frt 25 kr, Tapolczafő 1 frt, Kéttornyulak 1 frt 31 kr, Dereske 59 kr, Borsosgyőr 1 frt, Dáka 1 frt 89 kr. — A pápai leány-egyletben legközelebb — mint értesülünk — dr. Huszár szombathelyi hírlapíró fog felolvasást tartani. — A keszthelyi uj Balaton-Fürdő. A balatonfüredi, siófoki, bada­csonyi, révfülöpi és szepezdi fürdőtelepek gyors felvirágzása, továbbá az új bala­toni gőzhajózás szinte rikítóvá tették a magyar tenger nyugati részének el­hagyatottságát. Különösen azért, mert a kies part egyetlen városa Keszt­hely, és a legjobban behinárosodott szeleken fekszik. Ennek egyik oka ter­mészetesen az volt, hogy aki eddig Keszt­helyre ment, az a város­ mellett elterülő Hévviz európai hírű kénes forrásait ke­reste. A város képviselőtestülete elhatá­rozta, hogy a tulajdonában levő balatoni fürdőt is modern színvonalra emeli. E czélból a fürdőbizottság ajánlatára elfo­gadta az új fürdőház és parti nagyszálló fölépítésének terveit. Amazt Henz Antal, ezt Schodl János fogja 25 ezer frtnyi költséggel megvalósítani azzal a kötele­zettséggel, hogy a jövő szezon első ven­dégeinek, már kész és kiszáradt épülete­ket kell találniok.­­ — Hó fedi végre valahára a földet, a­minek a gazd­á­k örülnek leg­­jobban. Érdekes, hogy a veszprémieknek fehér karácsonyuk volt, míg nálunk csak szilveszter apó rázogatott ki hópelyheket a szakállából. j — Pásztorjáték^ Szép és magasz­tos ünnepélynek voltunk­ szemtanúi mi sze­szegény falusiak a karácsonyi ünnepek alatt. A szép szeretetnekl ünnepén. Ugyanis TeUw Vincze pápa­ testéri káplán ur, ta­niitányai közül kiválasztotta a legértelme­seb­beket és azokkal időt és fáradságot nem kimélve egy magasztos kis színdarabot ta­rthtatott be, mely színdarab a kis Jézus­ból születését, m­időn az angyalok a sze­m­ély pásztoroknak hívül adják, tükrözte »­isza. Nagyszerű látványt nyújtott, mikor az­­k a kisiskolás gyermekek pásztor m­liával, kipedzett bajus­szal, furkós bottal a kézben oly élénken tudták vissza­adni azt a magasztos jelenetet. Nagyszerű látvány­volt, a szárnyakkal ellátott kis angyal­kák­ mikor a magasból énekeltek toroknak. De legfenségesebb volt a pást­egy élő kép, mely mondhatom akármelyik pápai kik­edvelői műsorba be illett volna, ugyanis az élőkép azt a jelenetet adta vissza, mi­dőn a pásztorok az ajándékaikat átadják Jézusnak; a kis jászolban feküdt egy 2 éves kis fiú, háta mögött állt a hold, szűz anya s­zent Józseffel és körülöttük a sok arany-Láimyu angyal s hozzá még görögtűz ki­­ ilágitás. Mondhatom szebbet és magasz­t­osabbat nem láttunk. Öröm volt nézni a boldog szülőket, szemeikben volt a köszö­n­et, könyekkel ismerve el az érdemet. —­­­e én sem mulaszthatom el, hogy a szü­lök nevében ne mondjak köszönetet Teller Vincze káplán urnak, ki magasztos hiva­tásának ezzel a legnemesebbikét teljesí­tette, midőn azokat a sziveket nemesítette, melyek egykor nekik hozzák meg a legéde­sebb gyümölcsöt. Legyen jutalom neki az a s­ok örömköny, mel­lyel adóztunk. Egy­úttal jótékony­sággal is össze volt kötve, mert a befizetett belépti díj a szegény sárgu gyermekek felruházására fordíttatott. Egy­ jelen volt.­­ — Nyilvánossági jog. A mélyen tisztelt szülök megnyugtatására és a több oldalról tapasztalt kétkedés eloszlatására jónak láttuk a következő okiratot köztu­domásra hozni. ! 564. sz. ' i Az Irgalmas Nővérek r. kath. polgári­­ leányiskolája Igazgatóságának. Pápa. , Á­rm. vallás- és közoktatás­ügyi m. kir. miniszter ur 1. évi okt. 21-én 46.Sz. sz. a. kii­l rendelettel Pápa városában az Irgal­mas Nővérek vezetése alatt álló r. kath. hit­felekezeti leányiskolát az 16­6­6­. évi XXXVIII. t. kij. 11. és 12. §-ai alapján nyilvános jogú polgári leányiskolának elismervén, — felszó­litom­ az igazgatóságot, hogy a nevezett isko­lában működő összes tanerők tanképesitő ok­mányait, hitelesített másolatban, hozzám a le­h­ető legrövidebb idő alatt beterjeszteni mél­tóztassék. Vargijas pesspr. megyei kir. Endre tanfelügyelő. Az igazgatóság. — A korcsolya báli meghívók a­ Budapesti Pallas nyomdától ez ideig meg nem érkezvén, azok csak e hét ele­jén lesznek szétküldhetők. — Értesités. Egyletünk azon tisz­telt tagjaival, kik a zordon idő miatt az őszi közgyűlésünkön meg nem jelenhet­tek, ez után tudatom, hogy Irtlö Kauf­man­­ Géza csóthi plébános s egyházi tan­felügyelő ur, egy aranyat volt szives egy­lelbank elnökének pályadíjra átadni. Pá­lyázatra a következő tétel tüzetett ki: „Mikép nyerhetné meg a tanitó a népet, az elhanyagolt iskolaügynek s mi módon szün­tethető meg a helytelen, és terjeszthetné a test­edző mulattató tornajátékokat a nép közötti Pályázati határidő 1893. évi május hó utolja. A pályamunkák, — a szokott mó­don, — az egylet elnökségéhez küldendők. Litkos István. —A pápai keresk. ifj. önképző­köre jövő vasárnap azaz e hó tí­ nn tartja évi ren­des közgyűlését, melyre a tagok ezennel meg­hivatnak. Az elnökség. — „Élet." Az egyetlen magyar folyó­irat, mely magas színvonalával, hazafias de modern szellemével, a kor eszmeáramlatainak folytonos hű követésével, politikai és társa­dalmi életünk szigorú, de tárgyilagos bírála­tával igazán megbecsülhetetlen szolgálatot tesz irodalmunknak és az irodalom iránt érdeklődő közönségnek, most fejezte be második évfolya­mát. Ez az utolsó szám is jellemző a folyóirat irányára. Elég egy fulmináns czikket közöl, azt „Élet" ellen a protestánsokról irt czikke mi­att, melyre a szerkesztő nyomban megadja a választ oly hangon és modorban, mely nálunk a polémia terén már-már ritkaságszámba megy. Mint a két czikk a legnagyobb figyelemre méltó, mert a vallás hanyatlásának okaival leplezetlen őszinteséggel foglalkozik. Ifj. Re­ményi Edétől kitűnő elbeszélést, Tutsek An­nától széptani tanulmányt, azután „A népgyü­lölés-nek, Ibsen hatalmas színművének befej­e­zésérel továbbá Kadocsa Elek dr. tollából a mű­csarnok jelen kiállításának szellemes, Ez kissé kiméletlen, beható kritikáját, költeményeket és szépirodalmi rovatot találunk a füzetben, mely egymaga tanúskodik az­ „Élet" életrevalóságá­ról. í Az „Élet"-et most, amikor új évfolyamát megkezdi, nem mulaszthatjuk el műveltjeink figyeelmébe a legmelegebben ajánlani. Különö­sen a művelt hölgyközönség pártfogását ér­demli meg ez a kitűnő folyóirat, mely a nők érdekeinek hangoztatásával és folytonos napi­renden tartásával már is minden magyar nő­nek elismerését kivívta. Ára negyedévre 1 frre 50 kr, félévr­e 3 frt, egész évre 6 frt — Mu­tatványszámokat ingyen és bérmentve küld a kiadóhivatal: Budapest, V., Árpád-utcza 6 sz. t »— Táncztanitás. Kemény Gyula tánciskolájában a farsangi tanfolyam holnap,f. hó 2-án. veszi kezdetét. Ajánl­­­juk« fotofeUtfofc figyelmébe, • I

Next