Pápai Lapok, 1895 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1895-01-06 / 1. szám
XXII. Ovidam. > StilftafiffvIftMinr-laponyvtár I. K%áin. 5.1 L • 1 Döf. y Pápa, / 1*9.». január 6. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 1**9., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Guldberk Gyula p.tpirkereskedése. Főtér. Laptulajdonos : di*. Fenyvessy f'*»i'eno. Kelelős serkestö : Iveimii on<ly liAli. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalaim/, küldendők, hol is a hirdetések a legjutányi sahb:)!! felvételnek. A lap ára: Egé n évre ti írt. CAlére t irt. negyed-STZS 1 Irt !"»ükt, — K^yes iámn ;i i !."> Lr. U.i csinos alakban kapják szives olvasóink a mai számot: a huszonkettedik évfolyam első számát. Nem tagadjuk, hogy nehezen váltunk meg régi, komoly, nagy formánktól, melyhez szerkesztő és szedő annyira hozzá szokott már. De az újságot nem a szerkesztőségnek csináljuk, hanem a publikumnak. S a publikum izlése pedig — mi tagadás — megunta azt a hosszú, kényelmetlen köpenyeget, melybe a Pápai Lapok szelleme öltözködött. S mikor a közönség ízlésének, sőt követelésének hódolva, letesszük a régi tisztes ruhánkat, korántsem fordítottunk köpenyeget. A Pápai Lapok háta mögött két egész évtized áll, a mellyel az országban még az u. n. nagy lapok sem dicsekedhetnek, s vidéki lap pedig alig van. Önzetlen, ha öro volt a Pápai Lapok városunk és vidéke minden igaz érdekének, és városa és vidéke érdekei mellett ekként szolgálta egész vármegyénknek közügyeit. Lapunk körül csoportosult e várat és vidék Mint ilyen kopogtatunk uj ruhánkban a szíves olvasó vendégszerető ajtóján. Forradnunk bennünket régi szívességgel, régi jóakarattal. Új ruhánkat úgyis csak az Önök kedvéért öltöttük fel, mert szégyenpír nélkül valljuk be , hogy mi bizony csak Önöknek akarunk tetszeni, szíven olvasóink! S mert a katonánál nem az uniformis határoz, hanem a zászló meg a fegyver: igenjük, hogy Zászlónk és fegyverünk megmaradt a régi! A közügyekért való önzetlenség zászlója alatt harcolni a művelt, szabad, felvilágosult szellem fegyverével: a tisztességes tollal Új ruhában üdvözöljük az olvasót és kérünk házukban helyet a huszonkét éves hű barátnak, minden komoly, intelligens polgára; l"j alakot Oltott lapunk ezután is s bár* a lefolyt huszonegy év alatt hetenként egyszer jelenik m^g $ kül<">n'"is külsőnk meg-magváltozott, de ben gond lesz fordítva arra, hogy a l:ö: 4$ sónkben, az érzésben, a felfogásban mindvégig a régiek maradtunk: a változásnak soha alá nem vetett, régi hit barát, társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülést tegyenek. Szépirodalmi rovatunkban választékos tartalmú költeményeket és kisebb- nagyobb elbeszéléseket, rajzokat közlünk. Gyorsan és alaposan értesült hirtoraliuil: nemcsak a helybeli, hanem vármegyétikjbfíi előforduló eseményekről is beszámol. Helybeli és vidéki, kiváló munkatársaink nagy száma biztosítékul szolgál arra, hogy az olvasóközönség lapunkban a közérdekű cikkeken kívül, kellemesen szórakoztató olvasmányt is mindig találhasson. — tondoskodunk különben arról is, hogy a lap élénkítésére, humoros közlemények, karcolatok is minden számban jelenjenek meg. Előfizetésink maradnak a régiek. Reménnyel és bizodalommal tekintünk a jelen számunkkal megindult uj évfolyam elé. T. olvasóink ts munkatársaink eddig tapasztalt jóindulatt, szives pártfogását pedig lapunknak XXII-ik évfolyamára is kérjük. A szerkesztőség;. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. UJ esztendő. Ismét letttot egy . . . Nem örülök szintén. De megkönyesm, erre sincs okom: Ha nem ujjongok hirtelen múlásán, Ám visszasírni, én azt sem fogom ! — Csak menj te régi, menj . . . Isten veled! Csak jöjj te másik, jöjj . . . köszöntelek ! Kacagjanak a vép, a komor bölcsek, Hogy újra vénebb e hitvány világ! Az én szivem még fel tudja viditni A sok tövis kost egy-egy kis virág ... — Ceak menj te régi, menj ... Isten veled ! Ceak jöjj te másik, jöjj .. . köszöntelek ! Búsuljanak a szerencse kegyalti, Sirassák a tivatant örömöt; Mit bánjon az, ki sohse' járt egyebütt, Mist örök harcban, zugé véss között ? . . . — Csak menj te* régi, menj ... Isten veled! Csak jöjj te másik, jöjj ... köszöntelek ! . . . Ha visszanézek múltam' nincs mit szánnom: Nehéz küzdelmem', annyi bánatom' . . . Csekély hijába ha mit lehet várnom : A jövő az, amitől várhatom! — Csak menj te régi, menj . . . Isten veled ! Csak jöjj te másik, jöjj .. . köszöntelek ! Ha visszanézek, vád nem bántja lelkem: Tisztem — ugy <nérzem — hiven végezem . A távolból szép álmaimon által — •Mir, dicsőség mosolyg, ragyog felém . .. — Csaja, menj te régi, menj . . . Isten veled! Csak jöjj te másik, jöjj . . . köszöntelek! Lampérth Géza. i Boldog uj évet. — A »Pápai Lapok« eredeti tárcája. — írta: Adorján Ferenc. Nemes és nemzetes Eöri Lajos uram dühösen jár alá s fel a szobában. Ajkai megmegrándulnak, ökölbe szorított kezeit fölfölemeli, végre megáll íróasztala előtt, fölveszi az összegyűrt levelet, melyet csak az imént dobott oda nagy mérgesen s felkiált: Mai számunk jó oldalra terjed. — A gazember; — no várj csak* majd adok én neked ! S leül és K. Tolla oly gyorsan repül a papíron végig, mintha csak szárnyai volnának. — így ni, itt az újévi ajándék. Holnap estére kezében lesz a kölyöknek, de tudom, hogy nem teszi ki az ablakába ." Hadd lám csak, mit is írtam ? S olvassa. — Hó, hiszen ez semmi, a legjavát kihagytam! Ki vele! Széttépi a levelet, fogja a tollat s újra ir. E közben kopognak az ajtón. — Lehet! — kiáltja Lajos úr, ki csak akkor szokta mondani, hogy „Tessék, ha igen jó kedve volt, közönséges kedélyállapotában pedig mindig a „Szabad" szót használta. Jaj volt azonban annak, ki a „Lehet" szóra lépett be a szobába. Lesütött fejjel, remegve lépett be a szobalány. Alig bírta elmondani, hogy „Boldog új évet kívánok a nagyságos urnak," — már akkor felcsattant Lajos úr : — Hiszen boldog, mondhatom ! Gyönyörű népek vagytok valamennyien, kik 1