Pápai Lapok, 1896 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

XIIII. évfolyam. f»y.MIÍZEK­«KbK.VVTARA 189^v. //<£ i. szám* Olegjelenik minüeu vasárnap. Szerkesztőség: .l'j';:u .Már ul hova ii lapnak szállt ki'r'km­lények k'.il.i­ i­­,.'•£. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula h.:i­.;i:1.>.­ill:skedésü, b'&uc. Laptulajdonos: de. Penyvessy Per* in-. Felelős szerkesztő : Stex­men­czy Béla. Pápán, 1896. januu­ls 5. Pápa város h­atóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához­­.üláendők, hol is a hir­detések a legjutár­yustabban felvétetnek. A lap ára : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyed­évre 1 frt 50 kr. — Egyes szám­­ára 15 kr. Uj évi beköszöntő. — Olvasóinkhoz. — Megszületett a dicsőségteljes újév, a­mely diszével, fényével és ragyogó pompájával nem­zetünk ezeréves, eseményekben gazdag törté­netet tárja fel előttünk. Ezeréves fennállásunk örömétől áthatva kezdjük meg a millenáris esztendőt. Mit is kívánhatnánk ez alkalomból mást, mint azt, a­mit minden magyar ember kíván, hogy boldog új esztemlő legyen forrása a második szerencsés ezredévnek. Jelen számunkkal nyitjuk meg mi is az újévet, lapunknak XXIII-ik évfolyamát és újult erővel, hatványozódó szorgalommal és igyekezettel fogunk ismét a munkához, hogy ezt az évet is, mely egész nemzetünknek ün­nepe lesz, a magyar­ hírlapirodalom méltósá­gához képest hivatásszerűen töltsük be. Köszönetet mondunk ez alkalommal de­rék s buzgó munkatársainknak, igen tisztelt előfizetőinknek és kedves olvasóinknak azon becses erkölcsi és anyagi támogatásért, a­mi­ben bennünket eddig részeltettek, mert nehéz feladatunknak csak az ő pártfogásuk mellett felelhettünk meg; kérjük tehát ajándékozzanak meg továbbra is jóakaratukkal, maradjanak híveink, legyenek ezentúl is jó barátaink, nyújtsanak segédkezet arra, hogy lapunk a közélet terén, a társadalmi életben, az igaz­ság védelmében a felvilágosodás terjesztésével tölthesse be hivatását. Eddigi működésünk, lapunknak huszonkét éves múltja, legyen biztosítéka jövő irányunk­nak, mint a múltban, úgy a jövőben is a szabad eszmék terjesztésének harcosai mara­dunk, a társadalmi egyetértés és felekezeti béke megszilárdítására törekszünk, s a közü­gyek előmozdítása, helyi érdekeink higgadt megvitatása képezendő legfőbb feladatunkat. Vármegyénk és városunk közügyeinek előmozdítása s lakosságának érdeke vezet ben­nünket és ezeknek közjavát teljes erőnkből előmozdítani igyekszünk. A hazai ipar, keres­kedelem és mezőgazdaság felvirágoztatására pedig mind­ent elkövetünk. Mindezeknek azonban csak úgy­ felelhe­tünk m­eg, ha közönségünk támogatását bír­juk , ismételve kérjük tehát, szíveskedjenek bennünket a jövő évben is támogatni, lapun­kat ismerőseik körében terjeszteni és lapunkra előfizetni. Előfizetési feltételeink maradnak a régiek. Hazafias üdvözlettel a »Pápai Lapok« szerkesztősége. Kik irtak lapunkba 1895-ben? Adamovich Lázár, Adorján Ferenc, dr. Antal Géza, Babay Kálmán (Keresztes), Balogh­ Dénes, Balog István (Győr;­, Baráth­ Ferrum, Barthalos István, Békássy Helén, Bérczy Király (Pécs), Blau Henrik, Borsos István,­­Jaesarine (Lampérth Margit), Őzike Lajos (0 -Szőny), Dem­jén Márton (Veszprém), Diego (Tasch­ler Dezső N.-Ganna), Fekete Pál, dr. Fenyvessy Ferenc, dr. Ferenczy Bernard, Festetics Géza gróf. Gáty Zoltán, dr. Giay Frigyes (Fiume -Szombathely), Giay Károly (Somlóvár), dr. Grósz Lajos, Gyurátz Ferenc, Haan Béla (Szombathely), Hajnalka, Han­nig Gyula, Hannos Zoltán, Heinrich Gyula, dr. Hirsch Vilmos, Hód­y Gyula (Budapest), dr. Hódy Lajos (Bpest), dr. Hoffner Sándor Horváth Kálmán, Horváth Károly, Horváth Lajos (Losonc), Itvánfi LI. János (Székesfehérvár), Kálmán József, dr. Kapossy Lucián, Ke­mény Béla, Kerényi Endre/Kis Ernő, Kis Jó­zsef (theol. tanár), dr. Kluge Endre, Koloss­váry József (Veszprém), Komjáthy János, Kovába Imre (Veszprém), dr. Kovács Zoltán, Körmendy Béla, dr. Kövy József, Ladányi (Nagy Lajos Pabrány­i, Lakos István (N.­Gyimót), Lampérth­ Géza (Pápa-Bu­dapest), Lampérth Lajos, Ladányi Béla, Len­kei Henrik (Bpest), dr. Lövi László, Lukácsok János (Ugod), Máday Andor (Bpest), Mártonffy Imre (Újpest), Madár Rezső, ifj. Martonfalvay Elek Mészáros Károly, Meszlényi Antal, Nagy Gabriella, Nagy Iván (Veszprém), Nagy Károly, Nehman Gábor, Németh­ Imre, Németh József, dr. Nyikora József, Nussbaum József, Oláh­ Géza (Bpest), Osvald­­ Dániel, dr. Óváry Ferenc (Veszprém.) Paál István id., P. Szabó Károl, Peresz­lényi Gyula (Győr), Pereszlényi Zolika (Győri, Pol­ány Zoltán (Bpest), Bee Jenő ( Veszprém,­, Réhman József (Szany), R­ózsa Miklós, Dr. Salzer Aladár (­Bpest), Sas Ede (Nagy­várad), Soos Lajos (Komárom), Steinberger Lipót, dr. Steiner József, Stumpf Katinka (Györ), Sült József, Szántó Lujza (Bpest), Szávay Gyula (ktyör., Szabó Géza, Szabó Imre (Veszprém), Szarvasi Lajos, Székely Aladár, A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Az ezredik év,' 1') 181­ ö. — Egy ezredév leviharzott. Megvívtunk sok ádáz harcot; Bősz ostorát felragadva A kegyetlen sors­ haragja Hejh! Mennyiszer sujta ránk ! . . . — G­yözvén annyi bűn, veszélyen, Ki gondolta, hogy megérjen Ezer évet szép hazánk? Ki gondolta, hitte volna: Hogy az a nagy, áldott róna Munkács-vártól, le Alpárig — Magyar verejtéktől ázik, s-rajta magyar sziv dobog, —• Hogy azon a hármas bércen Diadalmas büszkeségben Magyar lobogó lobog? Hogy e kis nép, ez az árva, •— Száz ellentől körülzárva­­­­Sziklaként, szilárdan álljon Annyi átkos bel­viszályon, Annyi véres vad tusán, — S ősei szent örökségén, Uralkodjék bizton, békén -Hosszú ezer év után! *) A »Vasárnapi Újság* mai számából Ki gondolta, hitte Volna, Hogy­­ hajolván nyugovóra Napja nehéz ezer évnek: Zendül diadalmi ének, Zengi egy nép ajaka, Egy népé, mely — árvaságban - -Gyarapult erőben, számban S erősebb, mint valaha! S megértük ! . , Ma méla bánat Ne vessen ránk sötét árnyat, Konduljanak a harangok, Riadjanak örömhangok A hazában szerteszét ... Félre búval, zord közönyny­el Köszöntsük nagy vig örömmel Uj ezer év reggelét! Lampérth <!«,éza, A KIK A KÖLTŐT MEGSIRATJÁK. — A »Pápai Lapok« eredeti tárcája. — Egy fiatal költő haldoklik ; fényes csillag, mely elhalványodva lehullni készül. Rövid az ut mögötte, de előtte még rövidebb; mögötte a dicsőség,, egy kis boldogság és sok, sok fáj­dalom és­­ szenvedés, de előtte —semmi, csak halál. Ott fekszik abban a szűk kis körültekint a szegényes bútorzaton, szobában, s eszébe jut, hogy nem volt ez mindég így, eszébe jut, az átélt dicsőség, az átélt öröm és szenvedés,­­ ez a rövid élet. Ott születetett valahol a szőke Tisza partján, mások tanításával tartva fenn magát, végezte iskoláit, tette le a szigorlatokat, azu­tán valami hivatalt kapott, itt szorgalmasan teljesítette kötelességét; feljebbvalói meg voltak vele elégedve. Közbe-közbe, már diák korától fogva verseket irogatott, később folyton tanult, olvasott, képezte magát. Mikor költeményeinek első kötete megjelent, a bírálók mind egyaránt dicsérőleg nyilatkoztak felőle. Több újság mu­tatványokat tett közzé a kötetből. Nem sokkal azután történt, h­ogy beleszeretett egy kékszemű, kacér, szőke szépségbe. Szerelme tiszta, lángoló volt, s bár a leány nem vi­szonozta azt, ő csak remélt, remélt folyto­nosan. E­ Ö­nként, ha csillagfényes éj volt, ki­könyökölt ablakába, s­ a holdvilág ezüst fényé­nél irta verseit. Bele Önbé azokba lelkét. Azaz igaz, tiszta, de lángoló, határtalan szerelem, az a fogyni nem akaró remény, oly vonzókká tették azokat. Mikor szerelmi költeményeit kiadta, neve ismertté lett: a fiatalság örömmel olvasta ver­seit s a legszigorúbb bírálók is meg voltak azokkal elégedve. Nemsokára akadtak jó barát­jai is; a fiatal költőt kezdték ünnepelni. A dicsőség fénye bearanyozta napjait. Sorsa jobbra fordult, a hivatalban is elö-l

Next