Pápai Lapok, 1896 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
XIIII. évfolyam. f»y.MIÍZEK«KbK.VVTARA 189^v. //<£ i. szám* Olegjelenik minüeu vasárnap. Szerkesztőség: .l'j';:u .Már ul hova ii lapnak szállt ki'r'kmlények k'.il.i i,.'•£. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula h.:i.;i:1.>.ill:skedésü, b'&uc. Laptulajdonos: de. Penyvessy Per* in-. Felelős szerkesztő : Stexmenczy Béla. Pápán, 1896. januuls 5. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához.üláendők, hol is a hirdetések a legjutáryustabban felvétetnek. A lap ára : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes számára 15 kr. Uj évi beköszöntő. — Olvasóinkhoz. — Megszületett a dicsőségteljes újév, amely diszével, fényével és ragyogó pompájával nemzetünk ezeréves, eseményekben gazdag történetet tárja fel előttünk. Ezeréves fennállásunk örömétől áthatva kezdjük meg a millenáris esztendőt. Mit is kívánhatnánk ez alkalomból mást, mint azt, amit minden magyar ember kíván, hogy boldog új esztemlő legyen forrása a második szerencsés ezredévnek. Jelen számunkkal nyitjuk meg mi is az újévet, lapunknak XXIII-ik évfolyamát és újult erővel, hatványozódó szorgalommal és igyekezettel fogunk ismét a munkához, hogy ezt az évet is, mely egész nemzetünknek ünnepe lesz, a magyar hírlapirodalom méltóságához képest hivatásszerűen töltsük be. Köszönetet mondunk ez alkalommal derék s buzgó munkatársainknak, igen tisztelt előfizetőinknek és kedves olvasóinknak azon becses erkölcsi és anyagi támogatásért, amiben bennünket eddig részeltettek, mert nehéz feladatunknak csak az ő pártfogásuk mellett felelhettünk meg; kérjük tehát ajándékozzanak meg továbbra is jóakaratukkal, maradjanak híveink, legyenek ezentúl is jó barátaink, nyújtsanak segédkezet arra, hogy lapunk a közélet terén, a társadalmi életben, az igazság védelmében a felvilágosodás terjesztésével tölthesse be hivatását. Eddigi működésünk, lapunknak huszonkét éves múltja, legyen biztosítéka jövő irányunknak, mint a múltban, úgy a jövőben is a szabad eszmék terjesztésének harcosai maradunk, a társadalmi egyetértés és felekezeti béke megszilárdítására törekszünk, s a közügyek előmozdítása, helyi érdekeink higgadt megvitatása képezendő legfőbb feladatunkat. Vármegyénk és városunk közügyeinek előmozdítása s lakosságának érdeke vezet bennünket és ezeknek közjavát teljes erőnkből előmozdítani igyekszünk. A hazai ipar, kereskedelem és mezőgazdaság felvirágoztatására pedig mindent elkövetünk. Mindezeknek azonban csak úgy felelhetünk meg, ha közönségünk támogatását bírjuk , ismételve kérjük tehát, szíveskedjenek bennünket a jövő évben is támogatni, lapunkat ismerőseik körében terjeszteni és lapunkra előfizetni. Előfizetési feltételeink maradnak a régiek. Hazafias üdvözlettel a »Pápai Lapok« szerkesztősége. Kik irtak lapunkba 1895-ben? Adamovich Lázár, Adorján Ferenc, dr. Antal Géza, Babay Kálmán (Keresztes), Balogh Dénes, Balog István (Győr;, Baráth Ferrum, Barthalos István, Békássy Helén, Bérczy Király (Pécs), Blau Henrik, Borsos István,Jaesarine (Lampérth Margit), Őzike Lajos (0 -Szőny), Demjén Márton (Veszprém), Diego (Taschler Dezső N.-Ganna), Fekete Pál, dr. Fenyvessy Ferenc, dr. Ferenczy Bernard, Festetics Géza gróf. Gáty Zoltán, dr. Giay Frigyes (Fiume -Szombathely), Giay Károly (Somlóvár), dr. Grósz Lajos, Gyurátz Ferenc, Haan Béla (Szombathely), Hajnalka, Hannig Gyula, Hannos Zoltán, Heinrich Gyula, dr. Hirsch Vilmos, Hódy Gyula (Budapest), dr. Hódy Lajos (Bpest), dr. Hoffner Sándor Horváth Kálmán, Horváth Károly, Horváth Lajos (Losonc), Itvánfi LI. János (Székesfehérvár), Kálmán József, dr. Kapossy Lucián, Kemény Béla, Kerényi Endre/Kis Ernő, Kis József (theol. tanár), dr. Kluge Endre, Kolossváry József (Veszprém), Komjáthy János, Kovába Imre (Veszprém), dr. Kovács Zoltán, Körmendy Béla, dr. Kövy József, Ladányi (Nagy Lajos Pabrányi, Lakos István (N.Gyimót), Lampérth Géza (Pápa-Budapest), Lampérth Lajos, Ladányi Béla, Lenkei Henrik (Bpest), dr. Lövi László, Lukácsok János (Ugod), Máday Andor (Bpest), Mártonffy Imre (Újpest), Madár Rezső, ifj. Martonfalvay Elek Mészáros Károly, Meszlényi Antal, Nagy Gabriella, Nagy Iván (Veszprém), Nagy Károly, Nehman Gábor, Németh Imre, Németh József, dr. Nyikora József, Nussbaum József, Oláh Géza (Bpest), Osvald Dániel, dr. Óváry Ferenc (Veszprém.) Paál István id., P. Szabó Károl, Pereszlényi Gyula (Győr), Pereszlényi Zolika (Győri, Polány Zoltán (Bpest), Bee Jenő ( Veszprém,, Réhman József (Szany), Rózsa Miklós, Dr. Salzer Aladár (Bpest), Sas Ede (Nagyvárad), Soos Lajos (Komárom), Steinberger Lipót, dr. Steiner József, Stumpf Katinka (Györ), Sült József, Szántó Lujza (Bpest), Szávay Gyula (ktyör., Szabó Géza, Szabó Imre (Veszprém), Szarvasi Lajos, Székely Aladár, A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Az ezredik év,' 1') 181 ö. — Egy ezredév leviharzott. Megvívtunk sok ádáz harcot; Bősz ostorát felragadva A kegyetlen sors haragja Hejh! Mennyiszer sujta ránk ! . . . — Gyözvén annyi bűn, veszélyen, Ki gondolta, hogy megérjen Ezer évet szép hazánk? Ki gondolta, hitte volna: Hogy az a nagy, áldott róna Munkács-vártól, le Alpárig — Magyar verejtéktől ázik, s-rajta magyar sziv dobog, —• Hogy azon a hármas bércen Diadalmas büszkeségben Magyar lobogó lobog? Hogy e kis nép, ez az árva, •— Száz ellentől körülzárvaSziklaként, szilárdan álljon Annyi átkos belviszályon, Annyi véres vad tusán, — S ősei szent örökségén, Uralkodjék bizton, békén -Hosszú ezer év után! *) A »Vasárnapi Újság* mai számából Ki gondolta, hitte Volna, Hogy hajolván nyugovóra Napja nehéz ezer évnek: Zendül diadalmi ének, Zengi egy nép ajaka, Egy népé, mely — árvaságban - -Gyarapult erőben, számban S erősebb, mint valaha! S megértük ! . , Ma méla bánat Ne vessen ránk sötét árnyat, Konduljanak a harangok, Riadjanak örömhangok A hazában szerteszét ... Félre búval, zord közönynyel Köszöntsük nagy vig örömmel Uj ezer év reggelét! Lampérth <!«,éza, A KIK A KÖLTŐT MEGSIRATJÁK. — A »Pápai Lapok« eredeti tárcája. — Egy fiatal költő haldoklik ; fényes csillag, mely elhalványodva lehullni készül. Rövid az ut mögötte, de előtte még rövidebb; mögötte a dicsőség,, egy kis boldogság és sok, sok fájdalom és szenvedés, de előtte —semmi, csak halál. Ott fekszik abban a szűk kis körültekint a szegényes bútorzaton, szobában, s eszébe jut, hogy nem volt ez mindég így, eszébe jut, az átélt dicsőség, az átélt öröm és szenvedés, ez a rövid élet. Ott születetett valahol a szőke Tisza partján, mások tanításával tartva fenn magát, végezte iskoláit, tette le a szigorlatokat, azután valami hivatalt kapott, itt szorgalmasan teljesítette kötelességét; feljebbvalói meg voltak vele elégedve. Közbe-közbe, már diák korától fogva verseket irogatott, később folyton tanult, olvasott, képezte magát. Mikor költeményeinek első kötete megjelent, a bírálók mind egyaránt dicsérőleg nyilatkoztak felőle. Több újság mutatványokat tett közzé a kötetből. Nem sokkal azután történt, hogy beleszeretett egy kékszemű, kacér, szőke szépségbe. Szerelme tiszta, lángoló volt, s bár a leány nem viszonozta azt, ő csak remélt, remélt folytonosan. E Önként, ha csillagfényes éj volt, kikönyökölt ablakába, s a holdvilág ezüst fényénél irta verseit. Bele Önbé azokba lelkét. Azaz igaz, tiszta, de lángoló, határtalan szerelem, az a fogyni nem akaró remény, oly vonzókká tették azokat. Mikor szerelmi költeményeit kiadta, neve ismertté lett: a fiatalság örömmel olvasta verseit s a legszigorúbb bírálók is meg voltak azokkal elégedve. Nemsokára akadtak jó barátjai is; a fiatal költőt kezdték ünnepelni. A dicsőség fénye bearanyozta napjait. Sorsa jobbra fordult, a hivatalban is elö-l