Pápai Lapok, 1898 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

XXV. év. 1898. január 1. PÁPAI LAPOK 1 "PA­VAROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. hi Laptulajdonos:­­ Feny­vess­y Pere.no. Felelős szerkesztő: <lr\ Xíöx-ös Exid/re. Előfizetések és hirdetési dijak a lap ki­a­d­ó­h­i­v­a­t­a­l­á­h­oo­z k­ü­l­d­e­n­d­ői­k. A lap ára: Egész t>vre ti I­t, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára lü kr. Beköszöntő: A Pápai Lapok jelen számmal fenn­állásának huszonötödik évébe lép. Az új évvel a lap tulajdonosának megtisztelő fel­szólítására a lap szerkesztését én vettem át. A lapot negyedszázados múltja fölmenti a kötelezettség alól, hogy az évforduló alkal­mából új programmot adjon, noha az év­forduló egyszersmind a­­ szerkesztőségben beállott változással jár együtt. A változás ugyanis pusztán személyi. A lap programmját nem érinti, amint nem érintette azt a hosszú múltban előfordult nem egy személyi változás sem. E prog­ram­mot, melynek irány eszméi: városunk és megyénk fejlődésének előmozdítása, a köz­érdeknek önzetlen szolgálata és a szabad­elvűség, immár az idő próbálta ki és az ol­vasóközönség állandó bizalma igazolta. I­evés lap van hazánkban, mely hasonló és közgazdaság terén létesült, mindarra büsz­kén mutathat reá lapunk s elmondhatja : «horum pars magna fui>­> — nagy és jelen­tős része volt, mindezekben. Abban a jó szándékban vagyok, hogy a régi programm alapján a lap ezután is oly sikereket érjen el, mint aminőket eddig elért. Teljes mértékben megfeleljen az ol­vasó közönség feléje irányuló bizalmának és a fokozott igényeknek, melyeket, tartal­masság, a szerkesztés gondossága és — amit a vidéki hírlapirodalom ritkán tart szem előtt — irodalmi színvonal tekintetében méltán támasztanak vele szemben. A Pápai Lapok szerkesztésében mindig tradíció volt az igazmondás és tárgyilagos­ság. Ennek szigorú megőrzésére törekedett mindenik szerkesztő s így különösen kiváló tapintattal közvetlen el­ídöm. Nagy fontos­ságúnak s azért kulim kiemelemlőnek tar­tom e tradíciót akkor, midőn kijelentem, hosszú múltra tekintve vissza, ténykép állít­, h­­­gy a hx]} \VA^\:]a\ !r/ objektiv kritikának, hatná, hogy úgy MINT LAPUNK, megalapítá­sfORG­.T,I­UL vélem­ényny­ilvánításának ezen­sától kezdve mindig egy irányban haladt j­­­ól­­^nyitva állanak". Hisz a lap programm­ ÉS egy ügyben, egy alkalommal sem TÉRT.JYMAK t egyik fontos irányeszméje: a szabad­éi programmszerű­en kiszabott útjától. De­ egy[v ,­„.,]- soV valósul meg teljesen, hisz ezért is ért el lapunk eredményeket. L (, n­g]> ú­­s/,al)adem­írség. a korszerű eszméket adván, terveket dolgozván a város.. hal.1(itis szelleme a Pápai Lapokat, hogy meg­a vidék s a megye érdekében. s feleljen régi hírnevének s méltó szószólója le­ És ami e negyedszázad alatt főkép­­­gyen egy intelligens város közvéleményének ! városunkban kultúra, városi adminisztráció Dr. Kőrös Endre. Új esztendő. 'Új esztendő! hozz áldást magaddal '. Váltsd valóvá lelkünk álmait, Oldozd meg a csüggedés bilincsét, És a gondok nehéz jármait. Ont a szivébe gazdag és szegénynek össze tartó hitet és erőt . . . Védd­­ e népet, mely hazát teremte Alp­ár •akján ezer év előtt. Partjain a négy testvér folyamnak, A viharvert hármas bérc alatt, Erleid meg a szorgalom gyümölcsét, Hol­napod sugara áthalad, Visszavonás átkos férge vesszen: Székesség honoljon szerteszét, Oh ! hogy egy imába egyesülve Áldja minden magyar Istenét! Szirtjeinken : nevelj pálmaberket, Légyen ez — a béke temploma : Melyből — szenvedő fohász, jaj, átok, Ne érintse az eget soha ! Oh ! ragyogd be — melyből révbe vágyunk Ragyogd át a megkezdett utat: Amidőn, a nemzet nagy hajója Vitorlát von . . . partokat kutat, emlegessen Légy megáldva, áldva Késő nemzedékek ajka is. l Felragyogván a multak ködéből, úgy ragyogj fel, mint egy szent Légy megalva, áldva emlegessen Mind, aki cs ak majdan ismére : ()römkönnye hulló harmatával Fürösszöri a népek Istene ! paiz-Soos Lajos. 1. szám. A vizdijak. A­ városi tanács a viz­vezet­ék költségeinek fedezésére szolgáló vízdíjakat tárgyalta, meg­állapított egy tarifát s a tervezetet tanulmá­nyozás végett megküldötte a képviselőtestület tagjainak. Örömmel üdvözöljük ez első lépést a fede­zet megállapítására, de sajnálattal nélkülözzük ezen olyannyira fontos ügyben az indokoknak rövid megvilágítását, melyek a városi tanácsot a díjak ily mértékben megszabásánál vezették, s óhajtjuk, hogy a kérdés minden oldalról meg­világítása érdekében pótlólag csatoltassanak az adatok, melyek a vízdíjak megállapításánál be­folyással voltak. Ily számszerű hivatalos adatok hiányában nehéz a mi helyzetünk is, midőn az előttünk álló tervezetet bírálni akarjuk, mert kénytele­nek vagyunk magránértesülésekre támaszkodni, s az olvasó is meg van fosztva annak a lehető­ségétől, hogy számvetésünket saját maga előtt fekvő adatokból ellenőrizze, kiegészítse vagy változtassa. Nem is törekszünk tehát krajcárokig menő pontosságra, hanem inkább csak állásfog­lalásunkat indokoljuk a tervezet néhány pont­jával szemben. Mielőtt a fedezetről, s a vízdíjakról s­­ebt­tintik, tudnunk kell, mekkora a sz­ükséglet, m­­l­­nek fedezéséről gondoskodni kell. Számszerűleg ma még ezt sem vagyunk képesek mert, hogy ezt megtehessük, arra az kimutatni, erede­i vízvezetéki terven tett minden változtatás szám­szerű többletét ki kellene mutatnunk, azon­ban eddig legalább nem tört­ént, sőt vii­ nnyos d­olgokra nem is történhetett meg, s így mau'­it a szükségletet is csak 1 o/záveföleg veh­­etjük !*»I. A próba­menet. — A «Pápai Lil­iuk» eredeti tárcája. Irta: Trttsok József. Sajnálom Sebestyén, de a legjobb akarattal sem segíthetek. Simon beteg, a veres Halmos el­ment a 401-essel és csak "a vegyessel tér meg. Tel­jesen magunkra vagyunk. A felügyelő úr a próba­menetet ma kívánja megtartani, a bizottság azonnal itt lesz és most az utolsó perczben a dolgon nem lehet változtatni. Különben is estére visszatérünk. Az engedelmességhez szokott mozdonyvezető a sírtöházz főnök szavaira szótlanul hajtotta meg fejét. A viszonyok, a körülmények úgy parancsolták — engedelmeskedni kellett. A beteg feleség, az a kis világpolgár, kinek megérkeztét szívszorongva lesik minden perében odahaza­­— csak másodrendű kér­déssé váltak az első útjára bocsátott mozdony próba­menete mellett. A kötelesség mindenekelőtt. A gép ott áll, teljesen felszerelve, indulásra készen. A tisztaságtól fagyott, fénylik rajta minden, Sebestyén m­ég egyszer körüljárja, megnézi, meg­­­vizsgálja. Majd kive­­­i a futó kezéből az • •hi­<­kannát, magolajo/za a/ egyes részeket, a/f.-ui fel­ugrik a lépcsőre és elfoglalja helyét. A m­i/don­y­vez­ ető a legnagyobb úr, a leghatalma-abb de«.poi­i ,a világon. N­a egys­zer reá tette lábát a m­ozdon­­y, a legfüggetlenebb uralkodó azon. Éberségétő­l függ százak élete és kez ének egyetlen hibás mozdulatától milliónyi vagyon Se­bestyén is átérezte hivatásának fontosságát, pálcá­jának nyomasztó, viszontagságos voltát. Az a nehéz, folytonos, figyelmet igénylő­ foglalkozás, az a­nel­ ií, hogy minden egyes útja alkalmával nem csak állá­sával, de szabadságával, életével játszik, reányomták a komolyság bélyegét egész lelkére. A fiatal, élet­vidám embert szótlanná, magába zárkózottá tették. Terhes foglalkozásával járó komolyságát lassan,­­ észrevétlenül átvitte az életbe, is. Előbb baráti, s utóbb családi körébe. Az egyszerű, szerény bt­tor­•­zatú kis lakban heteken át nem hangzott vidám­­ kacaj. Az a kis szelíd asszonyka, az­­­ ábrándos kék szelíd szemeivel, szelíden mosolygó arczával nem tudta felvidítani. Valami hiányzott, valami után vágyódott. Érezte, mint tágul ki szíve arra a­­ gondolatra, hogy most már lesz valaki . . . : lesz, ki megváltoztatja ezt az életet . . . f CeÁ-

Next