Pápai Lapok, 1901 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
Nov.», Huszonnyolcaiik év j - •- 27g ..-j 1 szám. 5,11 1901. január 6. PÁPAI LAPOK. Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca Hiiay Kiadóhivatal: Qolberg Gyula papirkérettMbe, Főtér Telefonszám: 41.4 Felelős szerkesztő : 1 >i KÖR és EN DR E. főmunkatárs: Dr. WELTNER SANDo Ii. Előfizetések és hirdetési dijak a lapta is 6 hivatllához küldendők. A lap arangédi évre 12 kor., félévre ti kor., negyedévr* X kor. h*ízyt* Hasai árt* ;1O üli. A szegények gondozása Csikorog a hó a lábunk alatt, az utcán hidegtől kéklő arcokkal találkozunk. Aki bemenekülhet a jól fűtött szobába, ribrózus a szegény emberhez képest, akinek sem betevő falatja, sem tűzre való fája nincsen. Hát a szegény koldusasszony, aki ebben a dermesztő időben is hideg kapualjakban meghúzódva költi el ebéd idején azt a kis ennivalót, amit könyörületes szivek vetnek neki ? . . . Igaz, ebben az esztendőben divattá lett a jótékonyság gyakorlása. Amióta a fővárosban megkezdődött a kenyérosztogatás, azóta egyre akadnak jószivü hentesek és pékek, akik majd hurkát, majd kenyeret osztogatnak a jelentkező szegényeknek, isten áldása a jószivü embereken : úgy látszik, mintha az új század a jótékonyság jegyében születnék. Ez történik-e valóban, ne igen kutassuk. Örüljünk, ha a jó sziv megnyilvánulását látjuk, ne kutassunk az indító okok után, csak annyit jegyezzünk fel, hogy a nyomor évről-évre fokozódik, hiába reméljük folyton a dolgok jobbra fordulását. A szegény emberek nyomora ma kétségbeejtően nagy, s ha nem foglalkozunk vele idején, úgy nagy társadalmi betegségek csírák, engedjük terjedni minden feltartóztatás nélkül. Minden törvényhatóságnak kötelessége volna komolyan foglalkozni a szegények ügyével, s bár talán már kissé unalmasnak tetszik is, ha ismét szólunk a szegényház ügyéről, de kötelességünk a város közönségének figyelmét ebben az irányban mindaddig ébren tartani, míg csak azt nem látjuk, hogy a szegényeknek mostani célra nem vezető és mégis sok költséget elnyelő gondozása helyébe a szegényházbeli jobb és célszerűbb ápolás nem lép. Megnyugvással kell konstatálnunk, hogy a város vezetősége foglalkozik ezzel az üggyel. Egy szegényház tervét és költségirányzatát be is terjesztette a városhoz Besenbach Károly építész, de ennek a tervnek a keresztfivitele nem oldaná meg a szegényügy BÚlyosi kérdését, mert Besenbach Károly terve szerint a szegényház csak ötven szegény befogadására épülne, holott a városnak 130—140 szegényről kell gondoskodnia. A terv keresztülvitele félig sem oldaná meg a szegényügy kérdését, bár ez a félmunka is tetemes költségekbe verné a várost, minden valamirevaló eredmény reménye nélkül. S mert semmi sem olyan veszedelmes, mint a könnyelműen, megfontolás nélkül végzett félmunka, azért szabad komolyan csak olyan tervekké alkoznunk, amelyek teljesen és végképp megoldják ezt a kérdést. Van a városnak egy épülete, a régi honvédkaszárnya, amely évenkint 1554 K jövedelmet hoz. Városunk derék főjegyzője, Csoknyay Károly azt ajánlja, hogy a város ezt az épületet engedje át a szegények céljaira. Az épület igen könnyen át volna alakítható olyan módon, hogy kerülne belőle 130—140 szegény számára 4—."> hálószoba, ugyanannyi tágas munkaterem, 1 betegszoba nők, 1 betegszoba férfiak számára, 1 konyha, 1 éléskamra s egyéb helyiségek. A tervbe 4 — fő munkaterem is bele van véve, ami azt jelenti, hogy szegényeink dolgoznának is az ő házukban. Bár nagy reményeket ehhez az ez idő szerint gyümölcsüzetlenül heverő munkaerőhöz nem szabad fűznünk, mégis szék- és kosárfonással, kefekötéssel, seprű- és lábtörlő-készítéssel, tollfosztással és tisztítással, pokrócszövéssel, ruhafoltozással, mosással és egyéb alkalmas munkával igen könnyen kereshetnének szegényeink annyit, hogy fejenkint 20 fillérben állapíthatjuk meg egy-egy szegény napi keresetét. 1 Li I szegénynél az évenkint 8630 koronát tesz ki, s ha a honvéd- TÁRCA ADJON ISTEN . . Alljon Isten jobb esztendőt, Mint volt el a másik ; Ke legyen oly bugyelláris, Mely üresen ásít, Duzzadjon ki, dagadjon meg Tele pénzzel, jóval , Kinek , mire, mennyi csak Kelendő bankóival. Adjon Isten áldást, békét A szegény magyarnak , Akit már a hazából is Majd ki nem zavarnak, Munkás keze verejtékét Siker koszorúzza ! Légyen úr a maga földén, Más lármát ne hálta, Adjon Isten szabadságot, Egészséget, kedvet, Összetartói egyetértést, Zengit dalt a kedvnek. Ahol legény és leány van — I lázasodjon össze . . . íse legyen itt olyan szempár Hogy az köny fürőssao. Adjon Isten szedd jövendőt A magyar hazának ; DÚS aratást, merre a négy Testvér folyam árad . . I ^yv táp A hegyek hires borága Teremjen holt bőven . . . Adjon Isten, amit Ez új esztendőben kérünk HooN Lajosa Kuruc menyecske. lila . Sn I •. ok karol) . Anno 1707 augusztus hónap 1 J-ikét inak, mikor olyan vérpiros arccal kelt föl ágyából Pápa városa fölött az égi planéta, mintha lángtengerben fürdött volna. Itt is ragyogott aztán ez a lángvörös fényesség a szegény városon három éjjel, három nap. Ssomoru, siralmas illumináció volt ez, méhnek utána ínség, kétségbeesés, nyomorúság váltotta föl egymást. Malomsoknál táborozott átmenőben a pápai kuruc had, mikor a labancok két főserege rájuk ütött. Persze kivágták magukat Rákóczi leventéi és 1/". gróf Starhemberg Miksa dánusai közül nem úgy feledte fogát Malomtoknál és Karakónál, Hanem a németek kegyetlen boszut vettek a nagyobban Pápa és ennek vidékéről zászló alá toborzott kurucokon. Míg Karakónál folyt a csata , a labanc erei egy töredéke fölgyújtotta a kuruc hadak főhadiszállását, Pápát. Két ház maradt cak épen, a többi minden jószággal elegyest hamu, pernye lett. A kuruc sereg nyaka sz akadtában menetelt az üstökké, kormos rommá vált városba. Látván ,i elárvult, megfogyatkozott népet, szülőházaik, édes mindenük rémséges pusztulását , bizony *irva fakadt a kiömlő embervér látásához, haldoklók kínos hörgésének hallásához edzett kuruc. Elhányva fegyverét, sok győzedelmes zászlaját , rohant övéit vigasztalni, az anyátlan maradt apróságot lelkére ölelni. A városon kívül a Tapolca kristályvize több malmot hajtott. Innen került élelem az egész környékre ; a szabadság harcosait ezek a malmok látták el eleséggel. A Max zsoldosai a malmokat is elhamvasztották. Árnyékos ligetben, zöld mohával lepett kőszirtből fakadt több ágon a Tapolca. Ebben az árnyékos ligetben áldoztak utoljára fehér mént Hadúrnak eleink. Enekefl a mohos sziklákon verődött vissza utolszor az igricek dala . . . Itt a forrás fejénél volt a pápai fehéreknek la paulinus atyáknak) malmuk. A VŐrtfikaktU per sze a malom fölött is elkukorékolta magát. A fiatal molnár a vak kurucirenciális testőr-házadában szolgálta hiven a legszentebb ügyet. Tüzes szemű, domború mellű huszár volt (<ik Móter uram ö kelme". Hát a felesége? Patyolat a kuruc. Gyöngy a felesége . .. Klára asszony, a molnár felesége, gyöngy vala. Igaz gyöngy. Egy árva könnyűt se ejtett, mikor Mózes uram szomorít szemeit végiglegeltelé az lisokhalinon. — Semmink sincs ! A cikornya- német feldúlta két kezünk munkáját, boldog fézkünket, —