Pápai Lapok, 1902 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
ti is fogunk tréfásan tárgyalni nevezetesebb városi eseményeket, de soha sem bántóan. Hírrovatunkban mindent felölelünk, ami egybél eseményeihez tartozik és kiváló figyelmet fordítunk arra, hogy ezek az apró cikkelyek is, mindig gondosan íródjanak mg. Közgazdasági cikkeknek bármikor szívesen adunk helyet. Lapunk előfizetőinek közérdekű kérdéseire készséggel válaszolunk :s wrkettztől üzl'iti lihki'H. Ez a programmunk. KiTJiik tehát városunknak és vidékének közönségét, hogy törekvéseinket honorálni, hazafias munkánkat ugy a szellemiekben, mint az anyagiakban támogatni szíveskedjék, „Pápai Lapok* Merke aztöséfre. PAPAI LAPOK, 1902. január ."). Jövőnk. A huszadik századnak lepergett első esztendeje, de se nagy változást, se nagy jobbulást nem hozott reánk. Igaz, hogy az idői állapotai nemi kalendáriumcsinálók gyártják, de igaz ám az is, hogy immár hatodik esztendeje van az ország nyakán a gazdasági válság . man tudunk tőle megszabadulni. Mintha csakugyan betolnék a bibliai bélkövér tehén és bél sovány tehén meséje B végig kellene koplalnunk a két sovány évet. Ez a nagy gazdasági baj, városunkban is, de az egész országban lenyűgözi az emberi Iilkeket. Ennek a folyton tartó , nemjavuló gazdasági nyomásnaki következménye az a nyomasztó érzés, mely kettősen érezteti hatását minden polgárral,természetesen leginkább nyomja, bántja azokat, akik leggondosabban, legérzékenyebből hordozzák szívükön :a város közügyeit. Kettős visszahatásról szóltam, mert csakiikvan kettő van. Ez a nyomasztó érzés először abban nyilvánul, hogy a múltnak némely lépését ma egészen más szemüveggel nézzük, mint annak idején , hogy azt mondjam, ma bizonyos kijózanodással, sőt talán bizonyos katzenjammerre! tekintünk vissza gazdasági politikánkra, így van ez az egész országban, városokban, községekben, sőr magánál az államnál is. Ez az egyik hatása a ránk nehezedett időnek. De másik hatása az aggódó, sőt néha gyötrődő töprengéseinknek és helyzetünknek az, — amit országszerte tapasztalunk — hogy önbizalmunk csökken, magunk is félni kezdünk oly kezdeményezéstől, melyet bizonynyal biztosabban kezdhettünk volna akkor, amikor még nem volt ennyi teher s ekkora ellanylulás rajtunk. A nemzetgazdaságtan tanítása szerint az államok és városok lakosságát oly hithatatlan ÖV veszi körül, mint valamely kaucsuk-páni s ez a páni eleinte enged és rugalmasnak mutatkozik, de mennél közelebb jutnak a rugalmasság határához, annál fokozottabban érezhetővé válik minden újabb próbálkozás s annál hatványozottabban érzik meg minden uj tehernek a nyomása. Valljuk be, hogy mi most, ezekben a rosz esztendőkben, közel vagyunk teherbíró népünk, polgárságunk rugalmassági határához, ha talán még el nem értük azt. Most érezzük teljesen terheink súlyát s attól is félünk, hogy váltaink, melyeket erősebbeknek hittünk, meggyengülének. Egy országos depressziónak félreismerhetetlen helyi jelei ezek, csak ugy, amint ha a légnyomás erősödik a levegőben, minden lélekző teremte- külön-külön megérzi, megsínyli azt. Elmélkedjünk ezen. Pápa városának sorsát figyelve, már csak azért is, mert mennél ridegebben és józanabbul vesszük .zenre a helyzetet, annál biztosabb a remény, hogy a megsurusodott atmosferán keresztül is megtaláljuk a helyes utat. És mennél nagyobb aggódásunk városunkért, mennél többször és mentél többen érezzük, gondoljuk magunkban azt, hogy egész munkánkat szívesen feláldozzuk Pápa jövőjéért, annál inkább s annál őszintébben Ö8EM fogunk forrni mi mindannyian. Sőt azt is mondhatom, hogy annál nagyobb lesz töprengő lelkünknek öröme, ha elmúlik a hetedik sovány esztendő !8 és a hét kövér esztendőkben fogunk — boldogan — gyönyörködni. Ha az indiai mesékben a kiömelt vér aranyat és csillámló drágaságokat teremt, akkor miért ne válhatna valóra a mi hitünk is, amely szerint a munkának lehullatott verejtékéből és a közügyért aggódók igaz sóhajaiból meg fog épülni szép és biztos jövőnk. Boldogok lesznek, kik közreműködhetnek ezért a nagy célért, mert hisz akármilyen borús is a láthatár s akármennyi felhő gyülekezzék is tejünk telett, valamikor csak ki kell derülni felettünk. — — S mig így elmélkedem Szilveszter estéjén a Szobámban, odakint a filri kodéin át átcsendül a belvárosi templom zágó harang-ütése: megérkeztünk az ujesztendőbe. Buldog uj évet mindnyájunknak és r apa varosának hr. Kluctlii Lóránt. Szilveszter-estélyek. Városunk közönsége több helyen vígan a kedvvel búcsúztatta el az óévet és üdvözölte ujat. Nagyobb habásu összejövetelekets estélyeket tartottak a Kaszinóban és a Polgári Körben. Ezenkívül még sok helyütt ünnepelték meg a Szilveszter -estét, de ezen esték nagyrészt ma géntermészetüek voltak. A nyilvános jellegű Szilveszter-estékről tudósítónk a következőkben számol be : — Mi a hétágú istennyila hitt benneteket »akinin ríttuk azután a gyerek után ! Hát elment, ossl meg van. Majd viaasakéredzkedik az alág a, ajtón. Dohogott Zöld uram. De háthova ki menne? Kitölti a katonasort, aztán majd megjubá dik. Azzal fejébe nyomta a báránybőr ifi Teget és elballagott a koalához. Mármint érdemes Száli Péter uramhoz, aki a leggazdagabb, no meg a legbüiszkébb ember is volt a filuben. Nem szereti senki. Még a szegény felesége i itt hagyta hamarjában, hogy a ki Jwtert a világra menyndte. Itthagyta. Elment a temetőbe. A ki leányát aztán nevelte a jó Isten, meg a koldus szom azéd mezény, mint Száli uram szokta volt mondéni Daliát gazdag ambar. Négy cseléd dolgozik az udvarában és Száli »iraÍM pipeeaó mellett Baak parancsol, mintha csak a máltóaágoa grófnak az ispánja volna, amellett, hogy bfiaake, gfljgos ember, még durva is. Sokszor szeretett volna már t>ír*> lenni, de hát nem kell az ördögnek sem. A kabátra haragszik, mert hátha Ilidé van benne, a ködmön meg beüldön neki, hanem a méltóságos Üt inasa a jóbarátja, mert az olyan szépen tud basáétól, hogy az ördög maga sem érti. /.nid .János romát is cak azért türi meg a ház atáján, mert szép .-zál legény a fia, hatökrös gazda h z az apja után. Ezzel meg bolond ni a fattyú után. — Hát legyen az övé. Nem bánom. Irnak i adhatnál, hanem hát a leányoknak meg van az a bolond bogamk, hogy nem hallgatnak az okos szóra. Ilyen formán szeppázta a -/ót most is, hogy Zöld uram rányitotta az ajtót. A/tán e-ak elti<-/.i'll:.'tt«'k az időt majd kakas kukoritzáaig. Hanem Zöld uram bölcMU hallgatott a l'i-ta gyerekről . . . * -f * Zellér torba került a l'i-ta gyerek. Nem ment haza az apjához. Szavának állt - megtartotta a tilalmat. Egy hónapja már, hogy hazajött s nem koplalt. Eltartotta t két dolgot ke e. Napszámba járt és még abból i- megtakarított egy-két Forintot. Hajnaltól napestig dolgozott másnak. Jókedv* »el, 111«'• dalolt !- hozzá Hát meg ha a Kati közelébe hozta a sor. Kle után c-ak elsompolygott az apja háza felé. Rendesen ott várta már az anyja vagy a buga. És azok nem csalogatták be, nem mondták, hogy hagyja ott Katit. Így is tudták, hogy hiába volna az. Az öreg még nem találkozott vele. Tudta, hogy itthona van, nellérségben él, de becsülettel. Fájt neki, hogy a gyerek szavának állt, de mégis őrfll a lelke annak, hogy rája ütött, hogy utan enged, hogy ember a talpán. Száli uramnak nem tettett a dolog. Kezdett nem jót várni ebből. Meg is mondta a komának, hogy minek ez a bolondság. Dl az üreg /"li Csak nem engedett. Amit mondtam, megmondtam. Lássuk, ki I bírja tovább? Egyszer majd c-ak beadja a derekát. Hanem nem ismerte a ni.it. Keményebb volt az még nála is. Iillek a napok é- dános gazda meglepődve hallgatá érdeme- kutyája májából, hogy a Pista gyerek megszóllitotta az utcaajtóban Esztert. Ugy elbeszélgettek. Epea most ment el. János gazda e-akcióválta rá a fejét. Nem lehet az. Máskor meg a táncba vitte el Esztért A leány boldog volt. Pedig ha tudta volna, hát sír egész nap szüntelen. Mert a Kati áldott Ilivé esett meg a szegény leányon. Az kérte a Pistát, hogy adjon egy*két jó szót neki, táncoljon vele. Hát a Kati szép szavára megtette a lita. Ezen már az tán Sáli uram is megnyugodott. J'edzi a gyenk, gondolta magában. Hiába Íó, nem jó a szegénység. Csak oda húzza a HÍVÓ, ahol pénzt, jólétet lát, s hogy elősegítse a Pista megtérését, elhivatta Eszterrel napszámba. Jó termete kazlakat tudott rakni a gyerek. Hát csak jöjjön. Dupla napszámot ad, csak jól megrakja jó illatos szénából. Úgyis az apának rakja. Hajnalban csak beállított a gyerek é- dolgozott mívesen. Becsülettel akarta megszolgálni a dupla napszámot. Olyan kazlat rakott délre, mint a parancsolat. Estéra hajlott az idő, hogy elkészült a másik. Alkonyodni kezdett.