Pápai Lapok, 1903 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

A megyei 1848 49-iki honvédek ügye. A ve­sprémmegyei törvényhatóságnak 1'.' 1^. december 1-én kelt véghatározatát megkaptuk, h­a­.un kérelmünkkel, hogy a 1861 -ben szerzett segélyezési alapból meglevő Sataegel • még élet­ben levő­­ ,s igasolt honvédek között vagy Ggy* •lerre, vagy bizonyos meghatározott évek alatt ."•i/-/ak ki, elataaittattunk azon okból, hogy a vármegye a honvéd-egyletnek, mely addig az ala­pot kaaelte, autonómiájába avatkozni nem akar, holott egylet tényleg már nem létezik, mivel a tagok egy-kat főnek kivételével már elhaltak. Mivel pedig az alapot mar t­’ 1 > év óta nem a megye allenőraéaa alatt kezelték, mivel a a megyének kérdésben ide kinevezett tagjai is elhaltak, ujakkal pedig pótolva nem lettek, most újra beavatkozik a vármegye, s hat egyén oda­rendelését határozta el, hogy ezek szedjék rendbe az alapot. Készítsenek pontos számadásokat, s a kezelés tartson tová­bb­, mert az autonómia és az­ alapszabályok igy kívánják. Mire azonban az ily kü­ldöttség ultik­ abból valikikii lesz és megkezdenék a segélyezéseiket,akkorra ikii 5reg honvédek már porladoznak, s az összeg ránk nézve elvész. Aesopus kutyája jutott Beiern­be, mely ráfeküdt a szénára, maga sem eveltt ugyan belőle, de az éh­ez­ő ökröt sem engedte, hogy egyék. Hanem hát a copf, a betűhöz való ragasz­­­kodás, a formák keresése a főd­rog, melyekbe aztán a lényeg, a főcél könnyen bele temetkezik. l.e Inít legyen, ragaszkodjunk mi is a formákhoz. Az­ alapszabályok szerint, minden év végé­vel közgyűlést kell tartani, tehát kivatnék benne a közgyűlés. Ezen minden év végével a tiszti kar újra választ amiéi, t. i. elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok és igazgatósági tagok, tehát ezek újra­választandók. Ezen közgyűlésre a pénztárnok adja be számadását, melyet a közgyűlés által választott bizottság vizsgáljon meg, a felül­vizsgálat végett azután terjesze fel a megyei hatóság elé. Elvárjuk, hogy ezen számadás legalább főbb pontjaiban a megye hivatala* lapjában közzé tétessék, mert a honvéd-egylet nyilvános egye­sület, ahhoz minden volt honvédnek joga van, hogy ügyei állását megismerhette. A iiku­lt év végéről a megyei főszámve­vőség egyszerre nyolc évi számadást küldött v­issza az egyletben. Ez­ek utolsójáról lett ik közön­ség a „Pápai Lapok­ 1909-ik évi 14 ik számá­ban is, bizony nagyon röviden, értesítve t Te­hát ebből mégis megtudtuk, hogy :a veszprémmegyei 1848/49-iki hon­védek segélyezésére szolgálói pénz­összeg még 86656 korona 11 fillér, (18328 forint .">­­kr.). A köacé teendő­isámadásban ki legyen tüntetve : 1. Hogy 190ff-­k év Végével ik lol­bh irt tőke, mennyivel apadt, vagy emelkedett, s melyik mi okból '.' 2. A lölebb irt tőke összeg után mennyi volt a tiszta jövedelem '.' .'­. EbMI mennyi fordíttatott segélyez­ésre , én pedig egyenkint­i isámaterint megnevezve, hogy hányan, kik és fejenként mennyit kaptak '.' 4. Ma vannak, mint említve volt, nyugdíj­jasok, kik ezek i­­s hányan vannak'.' Ki, vagy kik és mi jogon rendeltek nekik, ik minden honvédet egyaránt illető segélyeségre való pénzből nyog­[dijjal? .">. Mennyi fordíttatott kezelési költségre? • i. Mennyi fog átvitetni az­ 1908-ik évre­ 7. Ezen összeg van-e és minő anyagi eszkö­zökkel biztosit Vik ! Ezeket kérjük azoktól, kik által az­ autono­­­mi­k gyakorlása cimén • honvédek ügye jelenleg kezeltetik. D e gondolja pedig senki, mintha én a ma­gam érdekéből szorgalmaznám ezen ügyet, nem úszom­ ugyan nyakig a bőségben, de dolgom által megszereztem magamnak öregségemre­­ minden­napi tisztességes kenyeret, miért én nem is várok és kérek belőle semmit. De sajnálom azon szegény volt honvédeket, kik a másféléves magyar hadjárat,­­ azután az erre következett 10—12 évi osztrák hadseregbe sorozás által munkakedvüket és képességüket el­veec­ették, • sanyarú élet miatt­­ ie<lig vagyonu­kat, ha volt, elfogyasztották. Ezeknek igen jól esnék,­­ük ama féltve őrzött kínosból naponként néhány fillér jutna,­­le a nagy hazafiság köpönyegébe takarózvá, honvéd név cége alatt gyűjtik és őrzik egy még m­eg nem nevezett hazai célra a féltett kincset. No szegény haza ! ebből ugyan még a I,'<íl:<it patakját sem fogod áthidalhatni. Az­ ilyen pénzek végre is el szoktak kallódni, N­a­rat­h Ferenc, 1*4* 4!)­iki limneil százados.­ ­ Társaságból: # A Szabad l­yceum­ ma, vasárnap délután 5 órakor a főiskola tanári termiben nyilvános elő­adást tart. Előadnak: 1. I.r. Csipor Zoltán, orvos: "Az­ emberi szellemi fejlődés kezdetjelenségei"; 2. Gif8ri Gyula, főisk. tanár: .A szék­ém­ és jellem átöröklése" ennen. 15 elépti­ilij D100S. § A­­ lokai-kör mai estélyének műsora: 1. Részletek Pápa várót tdk­énttibSt. Irta és olvassa Kit Ernő, 2. Álarcosbál. Verditől. Zongorán 4 kép­ re előadják­ Koritschoner Margit és ifj. Süli József ."1. A vén cigány. Vörösmarthy Mihálytól. Szavalja: Biró Jú­.set­. Kezdeta­d. a. •">­ t órakor. $ A papai Leioj­egyeMilel ma délután 4 ór­akor felolvasó ülést tart, melyen 8 cmOs Kruő fel­olvasással, farkas Gisella n­avalattal és fragy­l­ál zongorajátékkal fog közreműködni. $ Szil­es/fer-estélyek. Legutóbb megjósol­tuk a vig szilveszteri estékeket és mint a követ­kezmények megmutatták, nem is csalódtunk számi­tásunkban, mert több helyen igazán kedélyesen e­nagy vigság közepette búcsúztatták el az é­rve­ l és üdvözölték a­­­n­it! Különben hadd beszéljenek tu­dósításaink a szépen sikerült, fényes Szilveszter-es­tékről : .1 .,K<i*cint')"-l»tn díszes hölgy- és férfitársaság jött összeí Szilveszter­nek estéjén. Kaszinónk komoly urak társaságához, szokott helyiségeit a megjelent szépnem fényes ko­szorúja valóságos virágos kertté varázsolta át ; a termeket élénk női csevegés, jól­,a hölgykacaj és a uffi kalónak sajátságosan kellemes parfüm­-illatik töl­tötte be. Még a falak is mintegy örülni látszottak s­­ok bájos női arc láttára, hát az urakat hogy ne bűvölte volna meg a sok ragyogó szempár és az­ édes BKMoly, melyek a szép hölgy-tejekre'is sugá­roztak szét mindenfelé. Mielőtt azonban tovább fuzünk a­, estély le­irás át, ide iktatjuk a jelenvolt hölgy közönség fényes névsorát, <>tt voltak: Melák Lajosné, Forst Sán­dorné, Hanauer Zoltánná, Kása Gáborné, Kovács Kálmánné, Körmendy Héláné, Láng Mariska, Láng Teruska, Langráf­­­sígáné, Marinczer Antalné, Mé­száros Károlyné, Németh Im­réné, Németh­­ Jáno­né, Németh Margit, Tant­. Alajosné, Saáry Lajosné, Baáry Leonka, Barlsy Gyuláné, Sz. Galamb Bi­ke, Bsarvassy Nelli, 'far Gyuláné, Varga Rr?zső­n­é, Vi­kár Kálmánné, V'ikár Böske, WVtber Ke/­sáné, Weis/ I­lermanné. — Hát persze, hogy az enyém. Mi történt vele'.' Beszéljetek! Mindent tudni akarok. A felsőbb kisasszony zokogva borult apja karjaiba. — Végem van! < >h én boldogtalan ! A megrémült apa gyöngéden kibontakozott karjaiból s ik pamlagra maga mellé ülltette leányát. — Sz­ éilj gyermekem, tkki bajod, mi dobog* tatja ily hevesen apró kis Bűivedet '.' — Oh papa'. — Csak ki vele bátran. Hogy hívják azt a fiatal embert? — * Oh­ papa, mit gondolsz'.' A hosszú faggatásnak végre meglett a kívá­natos eredménye. A leány kimerítő vallomást tett. — Nem tudom ik isamtant­ adva ? — < s­kk ez'.' No majd segítek. Mi van fel­— A tizede­ törtek rövidített i­orsára. Papa, ismered te ik tizedes törteket ! — 11m­, a­t hiszem, igen, némileg. Mutasd csak a feladatot. Megmutatta. Az­ apa lelkiismeretesen neki­feküdt, előszedte összes matematikai emlékeit, de hasztalanul. A tizedes törtek rövidített szorzása tekintetében minden tudománya csődöt mondott. Most akár a­z elkeseredés az ő kedélyét is ellepte. El sem tudta képzelni, hogy élhetett meg eddig a tizedes törtek rövidített szorzása nélkül. Elkese­redésébe szégyenkezés is vegyült. íme, ő, az apa, a családtör­­t társadalom előkelő szereplője, nem tud a leányán segíteni. Fogalma sincs, hogy rövi­dítik ik tizedes törtek s­­orzásá­t. Dühösen járt fel i alá • uobában. — Mit tegyünk, mit tegyünk? - hangzott a hölgyek zokszava. — Megvan elmegyünk a bácsiból. — Az­ tudja? — Hogyne? Nyugalmazott politechnikai tanár, ki annyi szakkönyvet irt. Kocsiba ültek és rátörtek a tudósra. Az öreg úr matematikai nyugalommal hallgatta végig bajukat. — Sajnálom, gyerekek, de az én időmben nem rövidítették a tizedes törtek szorzását. Itt hosszasan is ráértünk multiplikálni őket. Ha nem menjetek el a sógoromhoz, az számtanácsos, azok nagyon szeretik rövidíteni a dolgot általában és a tizedes törteket specifikusan. Próbáljátok meg. Fölkerekedtek és fölkeresték a szán­ktanácso­t. A jó ember taaonyuan zavarba jött. — Tizedes törtek'.' Teringettél! volt egy dijnokom­, ki nagyon jól értette a tizedes törte­ket, de éppen a m­ult héten helyezték át Fiuméba. A boldogtalan család még néhány ismerős bankhivatal­noknál tett kísérletet. Mindegyik játszva ki tudta számítani a feladatot, de mindegyik más­más módszer­­t érint. Melyik az igazi? Azt senki sem tudta megmondani. Botét kétségbeeséssel és nehéz problémával kocsiztak hazafelé. Az­ idő éj felfelé járt s a ház­mester a szokottnál gyorsabban nyitott kaput. — Maguk még fent vannak '­ adattal, — Igen, ik leányom most készült el a fel­— Feladattal! Micsoda feladattal ? — Valami önsz­etört tizedesekkel, meg: Az apa fejében egy mentőgondolat villant — Házmester, küldje fel a leányát hozzánk egy percre. — Szívesen nagyságos ur. S a kis satnya házmesterkisasszony öt perc alatt ugy rendbe hozta a tiz­edes törteket s azok­nak rövidített szorzását, min­t a pinty. Másnap szép uj ruhát kapott ajándékba. Azt hittem, hogy ez­ az egyetlen eset, mikor a felsőbb matematika positiv haaaonnal járt a nőnevelés terén. Nagyon veszedelmes volna azonban, ha ebből az esetből a tanügyi kormányzat merész konzek­venciákat vonna le. Ezért magáért aligha érdemes a tantervet újra kibővíteni. Ez a nézet családapai körökben,

Next