Pápai Lapok, 1904 (31. évfolyam, 2-52. szám)

1904-01-10 / 2. szám

XXXI. évfolyam. Pápa, 1904. január 10. 1­2. szám, l'Juli/i'ti'-nk és­­ in­deté­,i dijuk a laji kiailoliivnUiiie­•. A lap ára: a géta étre 1-' k 111 - i < • r­ <­i r>­k. félévre I U.. Delyeáém '! k. RÉTM K/.ám ái'n­ 80 fillér. Felelős b­erkesztü: KÖRMENDY BÉLA. Kotrás: V­aló igazság, hogy­­ i hazai magyar lapok között egyik legélénkebb ujcáj volt annak idején az­­ Ellenőr 41, m­iye utóbb a „Nemzet". És ezeknek legér­dekesebb tartalma: az egyes lapszámok­ban „Rovás" cím alatt megjent köz­ben lények, gondolatok, élet-bölcseletek , társadalmi, politikai­, egyházi és is­kolai élet, valamint a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság teréni véleménynyi­váltások, kritikák és igazságok voltak Legújabban a kiváló szerkesztésse megindult új országos lap: „Az Újság* ismét életre keltette a „Kovás" cím­ alatt közleményeket, csaknem minden számá­ban a lap élén hozva e cím alatt Boro­kat. sokszor egész cikk terjedelemben A mi szerény lapunk már az előzi­ években szinte hozott „Rovás" ein alatt közleményeket, így tehát nekünk szerzett jogunk van arra, hogy lelköc­tük egyik munkatársunkat, a­ki ily cím­en írni szokott m ként szólaltass meg tollát, ismét e rovat alatt. Hajolt is kérelmünkre munkatársial­ és keze e rovatunk számára küldött, kövei közleményével kezdi meg a. uj évet : _A karácsonyi énekek között vai­ó­ • egy gyönyörű,örökbecsű pont: Dicses­ség magasságban az Istennek és 11 e­m­b­e­r­e­k­n­e­k h­ó­k­e a fö­l­ö­s és j­ó akarat ! Lehet-e nagyobb boldogság az élet­ben, mintha az embereket igazi benső vallásosság hatja át a mindenható Isten iránti imádásban és embertársaink iránt pedig szeretet és békesség lakozik szivünkben, lelkünkben. Nem a felekezet­ies elfogultságban és türelmetlenségben, az Isten hazában vagy a vallási jelvények előtt való lebomlásnak I íségeiben áll az Isten igaz imádói­ icsőitése, hanem Úgy­­ az Isten fi­lint az Ollkivel, a lélek nemessége • • </.w jóságában való hitben és­­ ikedetekben és ember­társainknak, családtagjainknak önzetlen szeretetében, a benső­ vallásossággal párosult tiszta erkölcsös életben és példás magaviseletben. Vajha szeretett városunk polgárai az igazi vallásos eszpiéktől és ember­társaik iránt való ni­mes érzelmektől bensőleg áthatva JÖTTEK volna ki a csak­­nem egy héten át tartó, karácsonyi, ó- és újévi istentiszteletekről. letnek Vajda Isten törvényei iránti tiszte­és r.iniben­.iv -vi >. iránti tétnek elengedhet­őei/ követelményeit képező becsületes munka-és szorgalom­vetrv és ebben tényleg­ kitartói munkás­ságnak szeretete szállta volna meg a templomokból családi tű­zhelyeikhez és munka­házaikhoz hazatért polgár­társainkat ! Ne vájjon haza­tértek-e sokan otthonukba a templomból megtisztult lélekkel é­­ erkölc­csel? Nem tévedtek-e­­l><5 legott, már az ünnepek reggeli óráiban, a sajnos, meg ilyenkor is tal­ a-n \ itta levő italmérő-helyiségekbe, a tivornyák és részegeskedések fészkét képező csapszékekbe, melyeknek szer­telen, é­s mé­g­ a legnagyobb ünnep­napokban sem korlátozott üzleti érdekei, ellentétben illanak a nagy vallásos érzületet keltő voltával. Ünnepek Várjon az sj^-hj.'.pek vallásos hatása ; van-e oly jótékony befo­lyá­­l az embe­rek erkölcsidre, hony ezzel­­zem­ben szemet hunyhatnánk városunkban nagyon elharapódzott • , tivornyák fölött. Nem szeretnénk, ha Félre értetnénk Vendéglőknek, italmérési helyeknek­­ kell lenni. Az oknak üzleti érdekeit­­ nem akarjuk rövidíteni. s­de talán mér­té­kletes-é­ üct é­­ korlátot, időben és alkalomban, lehetne tartani a város polgárainak és az italmérő üzletek és csapszékek tulajdon­osainak is, üzleti érdekeikben ? A templomi és iskolai oktatás, tiltés, ha nem­ elójt az, embereknek, talán segítségükre jöhetne egy okos országos törvény­ és helyi szabályrende­let azon célból, hogy betiltassanak a nagy ünnepek esti órái előtti tivornyák és korcsmábani részegeskedések. Mert végre is. a keresztyén világ nagy ünnepnapjaihoz alkalmazkodik ma már, felekezeti különbség nélkül, egész hazánk műívelt társadalma, tehát nem lehet lelki felháborodás nélkül tűrni, h­oggy mikor minden más munka színe- T­ÁRCA Széles utca. Széles utca, magas torony Arrn Biet a [•Ifhol 1'iroN, piros :i U •-mI. • i• r­i vagyok a Méretűje. Nézik, nézik » l--i;és»yek, Persze, nem tudjak a/epények. Hogy a szivét inat eladta, Ai fim­­•mert oda adta Néznek cnpein !H a lányok s­e én alig nézek rájuk. Minek n Lem csallag lénye, Jla feljött a ni­ ip n­­épre " Szácsi Títsa. Előkelő népszínművek. A á |i n i I. a pn k" t i I il I I i I á M I j I Irta: SzomaJiáfj I*t*án. A Nemzeti Szinluíz nemrég ismét trleanafo­p adta műsoraim a n­upszin­mÍH et s­a llaaikáhon, ahol eddig a Kruneillonok, I­ UUML és líiverolles márkik régenták •löketű alakitásaikat, ezentúl a t>••».• >rii­fr<íf szoknya, a b­orjll azáju nnp és a rojtos, gatya ia BMgjelenik­­ alöaziiiti. h ^ u • . Indandó n­éprziumiivek euni»a i Unom azinpadon különb­özni fog az eddigi nápaaiamivek hang­a i­­ l.ogy a francia dráma koMli KM>auiénai(| i némi les befl-Ivaaolni lopja a iic|ti<-ti ilarab­ok­­/ii/..­íit. Inn­­egl uiuiiiivm.v aiil.ol a nipaaianiűbűl, meljf a Nemzeti Ssinhacnak i niQMJbmi eUö eredeti ujdoaaága lt;-/. S/.in : A laliiHÍ liini eserrpfodelea iiilsarliii/a. Kiv­il­ol IM-IIII-/auuk a felvég liá/ai. Az MTHIM kiil. in­­ liaiiv la­­ a köznép­i hol Imi ajtaja. Mikor a fuggoa* lélpoiiiiii, a liiioiif virágait 6atoai a/, aiiiuiliis'ii, a kiabird p'ilig lat vág. HIIÚIIC: Kisbíró ur! Kii>l>iró: Pafaaaaol? Hiróiie; Neu, tudja, bal marad ulvaa aokáig a térjem T Ki-liiiii: Wt iiis/.t'iii. lio_'v • fonok ur mindig a veiideplólirii niKZtuz. Talán ti-ts/.ik tudni, liopv a lladrian keríkpa'roi Bgveaülel ma kirándul) ii llcljl» Ii \ •lliiiplolir. Ititón. : Palánkra. Kiabird ur, számithatok az < >n trakréciójára? Kiablrö: Föltétlenül. nagvaád. Blráná: (Fájdalm­ta h­angon. Én azt lim/rm. kaan a [árján >s', v Bál hölgyek udvarol. Ki­ tiini: Lehetetlen, kegyed eateáak ml/ott idepcii.st"j-iien pomlolia . . r.iriiné: Koeriii-n.i nig}*j« intc kedvei kis­ liiró, hogy mar van'­ Mtl bál ola nem al.­/oin. Kérjem, a liiréi, mindég afele llomme* á téni­inei< volt, aki örökkön-öríikktí M\* axs/nnyok iliiiu fiitko-ott «ili, én fájdalom, nagyon t* Y>­ öamerea Aladárt . . . Krabisti: Latanai a lejanál ! Én ellenkaz<>lejf azt gondolom, hogy a rönk nr nagyon rokomfieii­vaz kegyeddel. Bítdná: Távra, Inteawnre mondom, hogy te­­v<­­l. Külön­b­en ha­ngragjai, dalolni foguk vala­mit. Dalol. NlIH'­ az I - telit mire kéljem, Hej, nem s/­eret inára terem! Ham az ép­ia beasztátfll, Mepoün­ok a ii­iprintnl, h­ajaliaj! A­­ n­ac'M H j.re lioiul éa •> i Iva fakad. | A kifliiro : l'i lie i Baegány kieaika Sólmstori Istenem, lut én lehetnek a tVínök ur helyébwl (A zaia mindjabban el»">tátul. A felvág felől egy kaekian lepény ko­­ cledik, aki a könágba a ju­lniazi álla­t tölti be. A kenábao eaáton.­ A juuaaz, Énekel.,

Next