Pápai Lapok, 1905 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1905-01-01 / 1. szám

hivatva nagyobb birtokok megvásárl­sára s a kis emberek között való ft­osztására, s igy a kis embereket abb a helyzetbe juttatná, hogy azok szűkő munkakörükben kereshessék és találja meg tételüknek alapját. Hegedűs Lóránt dr. tehát meg­jelölte azt az utat, amelyen a társ­dalomnak haladni kell nemzetieu munkájában, a kormány és a társ­dalom is egyesítse erőit a nemzeti­­ érdekében mindenütt, legyen segíts­­ére az id­e kulandó intézetnek, mozdub annak ügyét előre önzetlenül, házag­ságból. Ma ilyen úton sikerül a kis emb­reket földhöz juttatni, ha a kis embere ezen a réven vagyonhoz jutnak, öná­lóságra vergődnek, úgy a m­agyarl­; mentési műve sikerülni fog. De nemcsak ez fog sikerül, hanem megtaláltuk egyúttal az ön­áll gazdas­á­g­i fejlődésünk a­l­ap­ját is, miután csak egy jólétre örvendő földmives osztályra lehet re­építeni, csak ezen lehet kifejlesztni egy életerős iparos osztályt s e kett szüli a virágzó kereskedelmet. S örömhír a kisgazdáknak. He­gedűs Lóránt dr. fáradozásainak sike­rült a veszprémi székes káptalant meg­nyerni annak a régi tervnek, hogy nevezett káptalannak a pápai határban fekvő, mintegy 1'K­ hold földbirtoka föl­osztás alá kerüljön. A káptalan e nemes elhatározását és képviselőnk önzetlen fáradozását örömmel fogadhatják nem­csak azok, kik földhöz jutni remélnek, hanem mindazok, kik a nép jólétét szi­vükön bontják. A felosztás a közeljövőben várható.­­ Hegedűs Lóránt dr. és az á­lami tisztviselők. Arról az értekezletre amit az állami tisztviselők múlt hó 1N-ár tartottak, nem teljesen hű jelentést kü­­töltünk molt számunkban. Hegedű Lóránt dr. ugyanis határozottan kijelen­tette, hogy a három alsó fizetés osztályban az első fokozatot be fognak töltetni, a magasabb osz­tályokban pedig status rendezé utján kell a javítást követelni, külö­nösen a v­asutaso­k­n­á­l. Ugyancsak kilátásba helyezte orsz. képviselünk a lakbér oszt­á­l­y­z­a­t f­ö­r­e­m­e­lését i­s. hang Lebocsetották a hidat. Ismét kérő vonul bt azon. És M a ki'i'i pedig a taomsaédot pnpe k irályfia Volt. Megborzadtak • látásán. Alig mertek od vezetni • világszép királykisasszony elé. . . De mi történt ? M­egszerette egyik • másikat. — Milyen szép vagy ! Í­gy szeretlek a szép "egedért. — szólt a királyfin. — Milyen szépen b­eszélsz ! Mennyit szeretlek a szép lelkedért — felel a királyk­ám És odanyújtotta harmatos, bársonyos kacsóit A királyit átkarolta. Marához ölelte boai szán, boldogan. Súgott a fülébe csudás, tünde l­atalm­u szavakat. Mit mondjak többet — boldogok voltai Mikor a királykisasszony felvetette hírvó: mámorban reszket­ő szempilláit, úgy talált, h­ogy a világ legszebb ifja az, aki őt a karjai­b­an tartja . . . A papot királyfi meg őt hitte a legszel­lemeseb­b leánynak . . . Tudjátok-e, mi neve annak a nagy In'iv mesternek, aki az életben ilyen csodát lakt, megcselekszik ? < Örök sejtelmü, mindenható — szerelem . Gyurátz püspök a politikai helyzetről. Gyurátz Ferenc a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület nagyérdemű püspöke, aki egész pályafutása alatt mindig a függetlenségi eszmék hi­ve volt: az alább következő nagy­érdekű nyilatkozatot tette a mai politi­kai helyzetet illetőleg. A december tizenharmadiki eseményeket megbotránkozva olvastam é­ irt, vidéken, meg­botránkozott fölötte mindenki, tartozott légyen akármilyen párthoz, i >umagukat nem védelmezd jámbor szolgákat, magyar urak, képviselők ököllel vernek, tztán nekiállnak a bársony­•lékeknek, az elnöki emelvénynek • mindent összetörnek. Ez nem erőnek, nem méltóságnak, hanem szánalmas gyengeségnek a bizonyító jele. A magyar politikában uralkodó áldatlan viszonyokra az ember csak fájdalommal gondol Előtérben áll a bás szabályrevisió kérdése. Meggyőződésem, hogy ezt a revíziót a parlamen­tarizmus biztosítása követeli. Ez­t belátják maguk az ellenzéki pártok is, hiszen amennyire a lapokból kivettetem, egyik párt sem zárkózik el től,­, sőt, mindegyik isfikségesnek látja a­ tanács­kozási rend biztosítását. Annál különösebb és megfoghatatlanabb, hogy amikor a kormányelnök, ehhez az összes pártok megegyezésével kívánt hozzáfogni,­­ az ellenzék a huszonegyes bizott­ság megalakítását egyszerűen visszautasította. Holott, ha a bizottságba belemegy, közmeg­egyezéssel lehetett volna megállapítani a tanács­kozási rend biztosítékait. Mert régi példájáé,­ hogy mindannak lelke a rend. Rend nélkül a szabadság is elveszti célját, vagy az öngyilkos­ságig jut, v úgy szabadossággá lesz és valóságos i­sépessé leend, mint egy medréből kilépett, gátjait áttörő folyó, amely áldás helyett vesze­delmeket hoz. Ennek az igazságát abbél tanultam meg, hogy ismerem a történelmet. Abból azt tanul­tam, hogy mindenütt, ahol komoly tanácskozás folyt, a dólítést a többség adta meg, ahol ettől eltértek, ott az eredmény bomlás és romlás volt, mint Lengyelországban. Nagy államférfiak felfogása is ez volt.­­­tt volt Mirabean, ez az elismert nagyság, politikai téren szintén lemen­y­dörögte a kisebbséget, mikor az gátolni akarta a munkát. De Mirabean ellenére a kisebbség nyakára ült a többségnek, az egymásután következő minoritások egymásra licitálták a népszerű elveket és jött Robespierre, aki megölte az ellentmondókat és meggyilkolta a szabadságot is. Saját történelmünkben itt a hatalmas államférfi és a szónoklat terén túl nem ért nagyság: Kossuth Lajos. Ismeretes az I mondása, hogy „a magyar parlamentben némuljon el a törpe minoritás. <z is ragasz­kodott ahhoz, hogy a többségnek biztosítsák a döntés jogát. Ez első­sorban fontos érdek itt, a Magyarországon. A koalíciós párt mindenesetre korlátlan szabadságot sürgeti a parlament tanácskozásaiban. Nos, valamikor egy nemzeti­ségi ellenzék a kezeit dörzsölve fogja mondani nekik : .Köszönöm, koma, hogy az­t meg­tanítottál !" Én eredetileg függetlenségi érzelmű ember vagyok, de most a koalícióba a függetlenségi pár­tot nem követhetem, mert a mondottak szerint a házszabályrevíziót feltétlen szükségesnek tartom. És ha ezt a mostani kormányelnöknek nem is si­kerülne keresztül vinni s révbe futtatni a szólás­szabadság megőrzése mellett a rend biztosítását, annak mindenesetre a parlament és a magyar szabadság adná meg az árát. Meggyőződésem, akármelyik párt jöjjön ura­torára, első dolga lesz a házszabályrevízió m­egcsinálása, mert az obstrukció nem ered­ményez mást, mint az alkotmányos rend válsá­gát, s kiváló parlamenti férfiak lejáratását. Azért nem is a mostani kormány érdeke a revízió, hanem érdeke minden jövendő kormánynak. Érdeke a függetlenségi pártnak is, mely ha — amint remélem — valamikor kormányt fog adni a hazának, csakis ilyen biztosíték mellett fogja tudni a szolgálatában álló tehetségeket s alkotó­ erőt az ország javára értékesíteni. — Rovás: A vármegye által elrendelt vizs­gálatról helybeli laptársunk a „Pápai Hírlap" oly módon emlékezik meg múlt szám­ában, hogy neki volt helyes álláspontja, mikor a közigaz­gatási bizottságnak a vizsgálattal történt meg­bízását már eleve is helytelenítette és egyúttal jelezte, hogy a főispánhoz közel álló lapok hely­telen álláspontot, foglaltak el dr. Óvári Ferenc vádjaival szemben. Distin­gváljunk igen tisztelt laptárs. Mi egy igazságos közügyben nem állunk sem közel, sem távol senkihez, hanem csak az igazsághoz, de éppen ennek hatása alatt nem is tidunk elfogultak lenni. Mi tulajdonképpen hely­telenítettük az egész vizsgálat elrendelést azon az alapon, mert dr. Óvári Ferenc abbeli kérelme helytelen volt, hogy a vár­megyei közgyűléstől kért vizsgálatot. [>e hát végre is, ha ő vizsgá­latot kért, mint a vármegyei közigazgatási bi­zottság régi tagja elítélő, súlyos kifejezések mel­lett, nem csoda, ha a vármegye a meglepetés­t s ezáltal okozott erkölcsi kényszer hatás­i alatt elrendelte a vizsgálatot, mert azt a főispán is kérte. 1­a a vizsgálattal megbízott megyei köz­gazgatási bizottság a megbízatást tisztelettel v­isszautasítot­ta, ezzel helyesen­ cselekedett és sok azt tette, amihez a maga részéről jogi volt ,s egyúttal a vizsgálatra egyedül illetékes kor­mányh­atósághoz irányította az ügyet. A főkérdés azon­ban az egész ügy­bt­t nem az, hogy m­­en­y­m­iben­ igazak a vádak, mennyiben nem, hanem az, hogy illett-e dr. Óvári Ferencnek a tett mó­don és mérvben, meglepetésszerűen, tehát csakis szenzációt keresve, vádaskodni és egyszerre a tagykőzönség előtt sértő zsavak kíséretében i­el­cesn­i is a Vizsgálatot megelőzőleg. KlTf t. lilp­aisunkn­ak nem volt egy szava sem. És mi azt h­sszük, hogy mikor laptársunk oly módon írt vármegyei gyűlésen történtekről, amiként tette,­kkor egy lap sem járt el helytelenebből, mint •­akis ő. Ami a közlemények és események pol­itikai színezetét illeti pro és contra, az elfogn­ál ha­t olvasóközönség meg fogja bírálni, hogy politikai pártelfogultság szülhette csak legnagyobb részben dr. Óvári fellépését és az vezérelhette az olyan lapot is, amelynek dr. Óvári ténykedő­ének módja ellen nem volt egy elitélő szava sem. Sanyit tartottunk szükségesnek megírni az esz­nek tisztázására és lapunk tanúsított állásfog­alásának igazolására, a „Pápai h­irlap­­ nak más apokat megrovó nyilatkozatával szemben. Városi közgyűlés. — 1904. dec. 28. — Közgyűlés volt szerdán a városnál i polgármester elnöklete alatt. Az elég szépen látogatott városi közgyűlésnek szenzációja is akadt egy napirend előtti­nterpellációból kifolyólag, melynek so­án a város rendőr­kapitányának egy, állat­egészségügy körébe vágó eljárása fölött gyakorolt kritikát a képviselőtestület, melyhez több helybeli gazda írásbeli sérelmet is adott be ezen ügyhezt, vizs­gálat elrendelését kérvén a rendőrkapi­ány ellen. E kérelem napirendre ki­űzhető nem volt és tárgyalásába nem s bocsátkozott a közgyűlés, mely elé­egközelebb kerül maja az ügy. Egye­bekben, dacára a többrendbeli felszólít­ásnak, az állandó választmány javas­atai jutottak érvényre.

Next