Pápai Lapok, 1908 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
XXXV. évfolyam, 53 . Pápa, 1908. január 5. 1. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyhütfinek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasánap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tór 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvessz a kiadóhivatal. , Főravmnkatárg: BARÓDIGÉ?A A szerkesztésért felelős laptulajdonos GYISlőfjizetosai és hirdetési dijait a lap kiadóhivatalához küldendők. 'a: egész évre 12 kor., félévre 6 le, negyedévre 3 l lei soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fill. Veszprém vármegye birtokviszonyai. Egyrészt a természet, mostohasága, másrészt a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt igen egészségtelen birtokviszonyok vannak vármegyénkben. Ugyanis a területnek m e. fele nem szántható, nem terem se gabonát, se hüvelyest, vagyis embernek való ételt, mert Visia erdő 2/io-a legelt*. Vic-a rét • Vic-a nem termő. Marad tehát emberi élelem termesztésére csupán a területnek másik fele, kereken n. e. 2000 / km. Azt is mondják, hogy vármegyénk népessége közepes sűrűségű, mert 1 • km.-re 54*8.lakos esik. (A Pallas Lex. monographusa.) Ez azt jelentené, hogy az 1 • km.-ből (1000X1000 m' rir) mi" "y, lélekre jut 19 305 • métre, vagylagu családra tehát jiie. ^ Á) •''fi1é firi « hektár, tehát körül fölül 16 kat. hold, egy fél telek. Ekkora területen, ha az ember maga míveli s a megélhetésen kívül nem támaszt egyéb igényeket, meg is lehet élni becsületesen. Még se foglalkozik minden ember őstermeléssel, hanem csak a lakosságnak egy kis negyedrésze (kereken 45000 ember), kik mellett ez összegnek ugy 2/s-a (együtt vagy 80.000) napszámos és cseléd termeli azt a magot és hüvelyxist, mely valamennyiünk táplálására, kik itt lakunk, szükséges. Megmunkált ez a 70—80.000 ember (1895-ben, amely év adatai rendelkezésemre állanak a Fallas Lex.-ból) kalászos növény (buza, rozs, árpa) alá úgy 10000 kmétert, amelynek hozadéka volt 1567.324 mm. szem; továbbá vagy 5000 kmétert hüvelyes meg zab alá, takarmányul az igavonóknak. Ha csak a termelt magot számítjuk is, jutna egy lélekre átlagban 7 mm., egy négytagú családnak 28 mm. s ha a hüvelyest, a terület után, félannyira értékeljük, m. e. 14 m.m. Ez összesen 42 mm.; minden családtagra esik tehát 10 mm., 1000 kgr.s minden napon jó 3 kgr. Mostani kezdetleges gazdálkodási viszonyaink mellett se kellene tehát senkinek szűkölködnie a vármegye területén. Hogy mégis "annak nyomorgó, a mindennapi f dm .r.>mr.l '-lő emberek, azt a lézengő koldusok, csavargók gyászos seregén kívül az az egy adat is valószínűvé teszi, hogy a nem kereső egyének száma 72.000 (14 éven alul) + 8000 (14-en felül), a gyermekek munkaképtelenek, elaggottak. Nincs e földön becsesebb érték az embernél, nincs termelékenyebb az emberi munkánál; ki hinné el, hogy ennek a jókora területnek, a mi vármegyénknek csak 2 — szóval két százalékán alapul az egész kultúrá két vármegyénkben! Márpedig annyi és nem több, a lakott terület (3985 ha kert 44223 ha szőlő); a többi erdő, mező, hegy, víz stb. Valami nagyszerű, szédítően hatalmas erő tehát, az emberi munka s a belátás, mely ezt irányárja. Hátha még szabadabb mozgást, érvényesülést engednénk neki! Micsoda eredményeket tudna felmutatni! Mert be kell vallanunk, hogy ez időszerűit, a természet mostohasága mellett, a birtokviszonyok is igen kedvezőtlenek nálunk; egy kis szemlélődés után mindenki meggyőződhetik arról, hogy végtelenül el vagyunk maradva egyéb törvényhatóságoktól, hogy csak egy példát, említsek, a Mária Terézia alatt, telepített Szabadkától, ahol nincs se latifundium, se nagyon törpe birtok, — de nincs is jóformán szegény ember. 3 nagy uradalom, latifundium van a megyében. 42.545 há területtel: "hung. 14.1816 ha egy-egy ilyen dominium. A terület zöme nagy birtok 1000— 10000 ha között; ilyen birtoktest van a megyében 103; elfoglal együtt 278.785 hektárt a megye területéből, mihez képest átlag 270665 hektár egy ilyen birtoktest. Középbirtok, 100—1000 ha között, 240 van a megyében, de csak 88.077 ha területen, amiből átlag 366/98 esik egy Levéltöredék. — A "Pápai Lapok" eredeti tárcája. — írta: Myra. . . . Emlékszel . . . Bála, ... ott ültünk a zongora mellett, — én egy szomorú bucsudalt játszottam, aztán megtagad kezem . . . én nem vontam vissza. Lehajoltál hozzám, égő tekinteted azt kérdé: szeretsz-e? Viszonoztam kézszorításod, viszonoztam csókod, lecsillapítottam égő ajkad . . . aztán szavakkal kérded szerejlek e, . . . egy hosszú véget nem érő csókkal feleltem. — Egy hang pedig belülről kiabált: hazudsz, hazudsz, ne csalda meg ezt az embert, ez jobb mint te, ez jobb mint a — >bi ... De nékem nem volt erőm kimondani temet. Aztán menyasszonyod lettem. Jöttek grata-' hílni, szerencsét kívánni, a néked szabad volt más előtt is csókolni, ... s én is visszacsókoltalak, mindennap hazudtam néked, hogy seretlek, mindennap vétkeztem. Aztán eljött az esküvő napja. Elvittél messze idegenbe, tüzesebb volt a csókod . . . éreztem, hogy jobban szeretsz, mint valaha, — s ési jobban gyűlöllek. Mert gyűlöltelek. Majdnem közönyössé váltál előttem, mert a közöny több, — mint a gyűlölet . . . Mert míg a gyűlölet bizonyítja, hogy érezünk az illető iránt valamit, — ha az határtalan gyűlölet is, addig a közöny semmit sem árul el, mert nem érezünk iránta semmit. Dehát miért mentem akkor hozzád . . . ugye ezt kérdeznéd most tőlem, szinte látom haragtól kipirult arcodat . . . látom felemelt kezed. És jogosan tudom, nagyot vétkeztem ellened. "Mindenki rólad beszélt nekem, mindeki magasztalt, dicsőített téged, szellemességedről, férfiasságodról beszéltek, s mielőtt még megkértél volna, máris úgy beszéltek rólunk, mint menyasszony és Vőlegényről, szinte belém suggerálták, hogy mondjak — igent. Mindenki látta benned a tökéletes férfit, csak én nem, — mert nem szerettelek. Mást szerettem . . . egy férfit, akié tudtam, hogy nem lehetek Soha, oly magasan állt felettem egy férfi . . . aki még gyermekkoromban szőtt álmaimnak mintaképe volt.. Megszerettem őt, pedig csak egyszer láttam. őrült lettem, őrültté lett a gondolat örökre veled lenni és azt a másikat elfeledni, — még emlékét is kitörülni Szivemből . . . Pedig mily könnyű a feledés, — ma már tudom . .. de talán már . . . késő ... De mért is nem, ütöttél, szidtál engem. Mindent, mindent eltűrtem volna, csak nagy szerelmedet nem. — Mért nem űztél házadtól, hogy soha többé át ne léphessem küszöbét. Arra váltál, — hogy én hagyjam el, ugye-e?... • Azon az emlékezetes napon, emlékszel . . . mikor mikor megmondtam néked, hogy nem szeretlek, hogy nem élhetek véled, — emlékszel . . . akkor azt mondtad, ha valaha barátra lesz szükségem, keresselek fel téged, — benned mindig mi barátra találok. Akkor megígérted, hogy nem adod be még a válópert, még vársz egy évig. Még csak egy félév telt el azóta, — és én már is felkereslek .. . Nekem úgy tűnik, mintha egy évtizede élnék már nélküled. „A viszontlátásra" ez volt utolsó szavad hozzám . . . ugye, tudtad, érezted akkor, hogy megtörök s kérni foglak, hogy bocsáss még nékem, sokat szenvedő, boldogtalan nődnek. — Ugye tudtadj'hogy megfoglak szeretni . . . mert' szeretlek, ugy, ahogy az életben csak egyszer tudunk szeretni. Sirolin KmeU v «rlgjat H • tettiOlyt, negnflE-teti * Ubécést, váradékot, éjjeli izzadtat Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skigfulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti enemagokat. In Norrmann-La R*che A C: Hasel (Svájc), — — gr" ~ 99 /r Mm no a Kapkitó ocroti rendehtre • tyAfrsicrtirik» . twn. — Ara üve*enk.nt 4.—koto«*.,