Pápai Lapok, 1910 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
letett új esztendő horoszkópját kutató nemmel kémleljük. Mindnyájan szeretnők tudni, hogy vájjon ez az új esztendő mit rejt méhében, vájjon több vígság a kevesebb szomorúság vár a szenvedő, a küzködő, a létért folytatott nehéz harcokban, elernyedt, elványadt emberiségre. A jövő* előttünk mély rejtély marad s csak a mult az, mely kevés örömet magában foglaló történetét szemeink elé tárja. Bizony, bizony kevés jót nyújtott az elmúlt esztendő a magyarnak. Nincs miért visszakívánjuk, nincs egyetlen mozzanata, amiért visszasóvárogjuk. A régi latin közmondás ugyan azt tartja, „De mortuis uil, Misi henc" a halottakról vagy jót, vagy semmit se mondjunk, de ez esetben el kell térnünk az udvariasság e szentek paragrafusaitól a szemtől szembe mondjuk az elköltözöttnek, hogy senki sem sajnálja, senki em várja vissza, örömmel láttuk eltávozását. Aki csak bánatot vetett s szomorúságot aratott, az ne számítson az emberiség elnézésére. Az 1900. esztendő nem volt örömteli s így elmúlásakor még csak azt a szerény búcsúztatót sem nyújthatjuk, mely minden léleknek elköltözésekor kijár. .Jőtt, nem hozott semmit I amit elvitt, az csak bánat s szomorúság volt Ki fogja sajnálni tehát , ki kívánja vissza?! Kiment, hogy helyet engedjen az újnak, a frissnek, a reménységgel teli, üde datálnak. Mindnyájan hisszük, reméljük, sőt bizonyosra vesszük, hogy az uj esztendő mindenben felül fogja múlni az elmultat, több örömet, kevesebb bánatot s szomorúságot hoz a mi szerencsétlen, elsanyargatott országunk népének. S a remény, mely az emberek szivében mint az örökmécses a szentélyek belsejében, ki nem hunyó lánggal ég s remény táplálja bensőket, e remény adja a vigaszt s nyújtja a kitartást a további küzdelmekhez. — Ember küzdj és bízva bízzál! A költő látnoki erővel biztatja embertársait az Úr nevében a további küzdelemre, hogy az élet súlyos csapásait elviselve, ne csüggedjen, hanem folytassa a harcot ott, ahol elhagyta, folytassa ott, hol vérezni, szenvedni megtanult S ez az általános emberi sors. Egy néhány maroknyi virág s egész kocsilrékra való gaz. Pillanatnyi örömök s ivek hosszú során keresztüli szenvedést mártírok nem halták ki. Minden egyes ember élete nem egyéb, mint a kisded máiikoiiságok szakadatlan láncolata. Ha kihuny az ó, kezdődik az uj. Az elmúlt esztendő küzdelmei folytatódnak az ujján, az ujé a következőben. ha az üniké>ek alkalmából letesszük a szerszámot, hogy pihenjünk, pihenésünk csupán újabb erőgyűjtés a következő küzdelmekhez. • Minden mulandó. A földi lét is csillan provizórium, ideiglenes küzdőterüLETE E léleknek, hogy az a földi salak isztitőt tizében megújhodva eljusson irök rendeltetési helyére, odaátra, ahon 1,111 még senki sem téri meg s ahova a mi gyarló szemünk pillantása még sem eshetett. Az uj esztendő bekövetkezése kül mös gondolatokra ragadja elménket.. elmulva mindenkor szomorú hangu* latba ringat s eszünkbe juttatja véges voltunkat. A halhatatlanság csak ;s nagy elmék jutalm 1. Az emberiség ésriási nagy öbbsége csak azért születik, hogy egy szám legyen abban a hatalmas statisztikában, mely az emberiség gyarapodását és csökkenését igazolja. Csak egy állandó, csak egyetlen a maradandó, amit a szeretet alkot. A szeretet az elliberi tulajdonságok közül az, melynek égi származását elvitatni nem lehet. A szeretlet alkotta dolgok örökéletüek. A szeretet legyen tehát az uj esztendő vezérmotívuma. Ez rezegjen minden cselekvésünkben, ez vibráljon minden ténykedésünkben. Ha a szeretlet lesz az uralkodó ebben az országban, akkor az uj esztendő bízvást több örömet, nagyobb előrehaladást biztosit nekünk s s mindenkinek, aki az ország lakója. A szeretet nevében köszöntjük az UJ esztendőt ! Néhány szó egy szövetkezésre való felhíváshoz. Művik helybeli lap nemrégiben azt, irta, hogy wok furcsaságot látott már a világon, de•ig.it. aminőt • volt, rel. inperindendensjelült, dr. Balthasar DOMO produkált a mai napokban, még nem láttak, Balthasar ref. esperes levelet küldött ugyanis a naidó rabbikhoz, melyben felszólítja őket, hogy lépjenek be az Oreeágoi ye Háeegron* beégi Szövetségbe a katholidamna ellen és leközölte ft levelet ifi. Majd temnakonásinak mi kifejezáat, hogy a ki ii's/u-i.v alapon álló, Krisztusban hivő Kait hazárok azzal teszik csiitfu a protestantizmust, hogy a Krisztustagadó zsidósággal vallási téren egyesül, holott ily vni"U ! - gazdasági tár" minden magyarnak kötelesége volna a praepotena •aidenág ellen harcolni. Egyben közöl úgy statisztikát, hogy az egyetemre beírt 704S tanuló vallásilag hogyan oszlik meg a 9-okban. Erre vonatkozólag lapunk egyik barátjától a múit hét folyamán cikket kaptunk. DE bármennyire tiszteletben tartjuk is mások véleményét és bármennyire, távol áll is tőlünk az a szándék, •Úntha bármelyik laptársunkkal toliharcba akarnánk keveredni; — a beküldött cikk idevonat* ioné részét a szabad véleménynyilvánítás elvéin 1 lógva mégis közre adjuk és eleve kijelentjük, hogy Ez ügyből kifolyólag semmiféle ellen véleményt figyelembe nem veszünk és ilyenekre nem válaszolunk. Az említett cikket itt adjuk: sokkal kisebbnek érnem ufgnmn annál, s amhogy az antiklerikal híroagaiomnek szolgálatába akarnák Sügödni jelenaojaimmal, tisztán K'jv este. alknnvatkor, amikor itt o tt vágyódnak az anyjtk nt.in a gyermekek, egy augusztusi estén elvittél; a kis Palit vasúton a tavi.li javitó-intézetbe, ahol nagykomaitánáig ott kellett maradnia . . 11. Martonné- a.-r.iny irt a k.urak. Feenken megérttette vele, hogy özvegy lett, hogy még mindig a régi lakásban lakik és hogy sestalánál Pali részére is van hely. Válasz nem jött e» aggódva varna az asszony az egymást követő napokat. Egyszer egy valami estén, amkor varrogatva ült. 11 as/tal mellett és vele volt a most tizenötéves fia és tienegyéves leánya is, kopogtatás nélkül lökődött be az ajtó és Pali jött be rajta. Az anya megremegett a látástól. Az elmúlt tíz év alatt a rózsán szwite gyermekből nagy sovány, bajuszos ember lett. kemény vonasnak kikkal és szeméből sólet, gúnyos kifejezés V...I. E- amikor beszélni kezdett, megborzongott az anya Eles, kellemetlen volt a hangja. Fején sapkával,sebeibe mélyesztett kezekkel, egyik lábáról a másikra lépve, gunyosan kezdett el beszélni. — Bár öreg, nem döglöttem meg , Itt vagyok újra! Ezek a te kölykeid '.' Végeztem a tanuló idővel itt vagyok megint . . . most újra elkergethettek ! Mondhatom, finom helyen voltam . . Hahaha! — Megtanítalak ta titeket is . . az üreg lesz majd az organén! . . . Vig eletünk lesz! ... A baár — azt hiszem még mindig kézzel van ide'.' Hahaha! Majd m cg találom oda az utat, de aaae> Oaak egy pari mgvos sikerét teszem majd meg . . remélem »/aglaszhatok még a pénzen szekrényükben ! Nohal? . . HÍMM•••1111» leteltek V Olyan tiiieeen ' Pótolni valóm na! In fvt ;ii MM éli boat Ui>ót• mi . . . iile agy pohánd! És inni akarok ! Te leány, egy - ketló Im«/. dohányt, mar reg megtehetted volna ! Az anyu félénken ..Itt«meg gyermekeivel, hogy szol fogadjanak, aztán halkan multa. A (fivérek] ni'lj.ik, hogy ártatlanul voltai ott 111:i vécén megtapadtam nekik. Neked csak a mostoha iipud halála mn vallhattam !»e. . . képeeljed el, lia elolili lóriéul volna és te t••!<-! >segre vontad volna Mariont. Pál brutálisan nevetett. liatalia! Nem volt IHN vinn! . . . Tie évre beeíukatni eneen, e*aka/.ert, hogy elet venxélyból ments ki . . Da most mar mindegy a/, elveszett evekért ! Az anya halkan ala/atonan folytatta : — Mi is igy gondoljuk. Kiszolgálást lohadtam, a gyermekeket dologba küldöttem, keresnek agy kortel . . . Megtakarítottunk valamiakél . .. — Meghiszem aal liregem, kipihenem magamat . . a munkától nem fogok megbetegedhetni . . beképzelheted, hogy mi jöttem ide, mint valami •íelidlelkü barjti én nem mondom jól tol tétek, hogy az lutez.tb! zartatok . . Nagyon jól esett ! Ez nem bírom! Nekem is megvan a büszkesegem ... A Moinazédoiu, le is a kölykök ia kinevelnétek ezért! . . . 1. H majd leszámolunk! A gyerekek viszaötlek üveg, dohány volt már az aailalon, aprópénz ia került melléje. l'ál elkezdett it.ui uauindenfele kihivó megl'g ...»t tett. De mert senki nevetlenkezett paonlanabb lett: nem tálalt semmit, aiil«e belekapaszkodhatott volna a dühe. Nyugodtabb lett, de ezt «in akarta és «zeit hangosan hevesen kiabált — No! Miért bámultok uy reám kölykök, idegeneé tetetek . . takarodjatok MMW . . de gyor»tibl.au . . . A gyerekei, siót fogadtak. Erre karéra támasztotta a fejet, ea soteleu némán meredt maga elé. Eajdalmasan nézte az anyja, halkan felállott eb melléje int: a tili vlloidull tóle. — l'a!, szegény, Hereuot«ellen gyermekem, mennyit azon védhettél, hogy ennyire jutottál . . . A fia valiara tette a kezét az dülmaen lerázta, du az anyai kez újra odalopód,onen hízelegve »nuitott végig a haján. Megtűrte de a kez kezébe rejtette az arcát, Ea az anya elkezdett beszélni, nem voltak azok xeiniin taezeliiggó, csak szakadozott mondatok . . . — Szegény gyermekemn megértelek . . . nem csodálom, llogy iiiegboa/.ulin akarod magad, de gon dold eleg ha a rosszat rosszal fizeled, abból nem lábal hasznod . . ha tönkre teszel bennünket, mit haaanlaz magadnak? . . Nem akarod inkább eltűrni, hogy szeressünk és meg vigasztaljunk . . . 1 i . .i fogunk . . minden szeretetet, amit ez évek alatt nélkülöznöd kellett kétszeresen megtalálod anyádnál, testvéreidnél . . . azzal bőszüld meg magad az embereken, a törvényeken akik azza tettek, amivé lettél, — hogy nem eligetted tönkre jutni önmagadat. l'al mozdulatlanul várt, de kevésbé mereven