Pápai Lapok, 1910 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

letett új esztendő horoszkópját kutató nemmel kémleljük. Mindnyájan szeret­nők tudni, hogy vájjon ez az új esztendő mit rejt méhében, vájjon több vígság a kevesebb szomorúság vár a szenvedő, a kü­zködő, a létért folytatott nehéz har­cokban, elernyedt, elványadt emberi­ségre. A jövő* előttünk mély rejtély marad s csak a m­­ult az, mely kevés örömet magában foglaló történetét szemeink elé tárja. Bizony, bizony kevés jót nyújtott az elmúlt esztendő a magyarnak. Nincs miért visszakívánjuk, nincs egyetlen mozzanata, amiért visszasóvárogjuk. A régi latin közmondás ugyan azt tartja, „De mortuis uil, Misi henc" a ha­lottakról vagy jót, vagy semmit se mond­junk, de e­z esetben el kell térnünk az udvariasság e szentek­ paragrafusaitól a szemtől szembe mondjuk az elköltözött­nek, hogy senki sem sajnálja, senki em­ várja vissza, örömmel láttuk eltávozását. Aki csak bánatot vetett s szomorúságot aratott, az ne számítson az emberiség elnézésére. Az 1900. esztendő nem volt örömteli s így elmúlásakor még csak azt a szerény búcsúztatót sem nyújthat­juk, mely minden léleknek elköltözése­kor kijár. .Jőtt, nem hozott semmit I amit el­vitt, az csak bánat s szomorúság volt Ki fogja sajnálni tehát , ki kívánja vissza?! Kiment, hogy helyet engedjen az újnak, a frissnek, a reménységgel teli, üde datálnak. Mindnyájan hisszük, reméljük, sőt bizonyosra vesszük, hogy az uj esztendő mindenben felül fogja múlni az elmultat, több örömet, keve­sebb bánatot s szomorúságot hoz a mi szerencsétlen, elsanyargatott országunk népének. S a remény, mely az emberek szi­vében mint az örökmécses a szentélyek belsejében, ki nem hunyó lánggal ég s remény táplálja bensőket, e remény adja a vigaszt s nyújtja a kitartást a további küzdelmekhez. — Ember küzdj és bízva bízzál! A költő látnoki erővel biztatja em­bertársait az Úr nevében a további küz­delemre, hogy az élet súlyos csapásait elviselve, ne csüggedjen, hanem foly­tassa a harcot ott, ahol elhagyta, foly­tassa ott, hol vérezni, szenvedni meg­tanult S ez az általános emberi sors. Egy néhány maroknyi virág s egész kocsi­l­rékra való gaz. Pillanatnyi örömök s ivek hosszú során keresztüli szenvedés­­t­ mártírok nem halták ki. Minden egyes ember élete nem egyéb, mint a kisded m­áiik­oii­ságok szakadatlan láncolata. Ha kihuny az ó, kezdődik az uj. Az elmúlt esztendő küzdelmei folytatódnak az uj­ján, az ujé a következőben. h­a az üni­k­é>ek alkalmából letesszük a szerszá­mot, hogy pihenjünk, pihenésünk csupán újabb erőgyűjtés a következő küzdel­mekh­ez. • Minden mulandó. A földi lét is csil­lan provizórium, ideiglenes küzdőterü­LETE E lé­leknek, hogy az a földi salak isztitőt tizében megújhodva eljusson irök rendeltetési helyére, odaátra, ahon­ 1,111 még senki sem téri meg s ahova a mi gyarló szemünk pillantása még sem eshetett. Az uj esztendő bekövetkezése kü­l­ mös gondolatokra ragadja elménket.­­­. elmulva mindenkor szomorú hangu* latba ringat s eszünkbe juttatja véges voltunkat. A halhatatlanság csak ;s nagy elmék jutalm 1. Az emberiség ésriási nagy öbbsége csak azért születik, hogy egy szám legyen abban a hatalmas statisz­tikában, mely az emberiség gyarapodá­sát és csökkenését igazolja. Csak egy állandó, csak egyetlen a maradandó, a­mit a szeretet alkot. A szeretet az elli­­beri tulajdonságok közül az, melynek égi származását elvitatni nem lehet. A szeretlet alkotta dolgok örökéletüek. A szeretet legyen tehát az uj esz­tendő vez­érmotívuma. Ez rezegjen min­den cselekvésünkben, ez vibráljon min­den ténykedésünkben. Ha a szeretlet lesz az uralkodó ebben az országban, akkor az uj esztendő bízvást több örömet, na­gyobb­­ előrehaladást biztosit nekünk s s mindenkinek, aki az ország lakója. A szeretet nevében köszöntjük az­­ UJ esztendőt ! Néhány szó egy szövetkezésre való felhíváshoz. Művik helybeli lap nemrégiben azt, irta, hogy wok furcsaságot látott már a világon, de­­•ig.it. aminőt • volt, rel. inperindendensjelült, dr. Balthasar DOMO produkált a mai napokban, még nem láttak, Balthasar ref. esperes levelet küldött ugyanis a naidó rabbikhoz, melyben felszólítja őket, hogy lépjenek be az Oreeágoi ye Háeegron* b­eégi Szövetségbe a katholid­amna ellen és le­közölte ft levelet ifi. Majd temnakonásinak mi kifejezáat, hogy a ki ii's/u-i.v alapon álló, Krisztusban hivő Kait ha­zárok azzal teszik csiitfu a protestantizmust, hogy a Krisztustagadó zsidósággal vallási téren egye­sül, holott­­ ily v­ni"U ! - gazdasági tár" min­den magyarnak kötelesége volna a praepotena •aidenág ellen harcolni. Egyben közöl úgy sta­tisztikát, hogy az egyetemre beírt 704S tanuló vallásilag hogyan oszlik meg a 9-okban. Erre vonatkozólag lapunk egyik barátjától a múi­t hét folyamán cikket­ kaptunk. DE bármen­­nyire tiszteletben tartjuk is mások véleményét és bármennyire, távol áll is tőlü­nk az a szándék, •Úntha bármelyik laptársunkkal tolih­arcba akar­nánk keveredni; — a beküldött cikk idevonat* ioné részét a szabad véleménynyilvánítás elvé­in 1 lógva mégis közre adjuk és eleve kijelent­jük, hogy Ez ügyből kifolyólag semmiféle ellen­ véleményt figyelembe nem veszünk és ilyenekre nem válaszolunk. Az említett c­ikket itt adjuk: s­okkal kisebbnek érnem ufgnmn annál, s amhogy az antiklerikal hí­roagaiomnek szolgá­latába akarnák Sügödni jelenaojaimmal, tisztán K'jv este. alknnvatkor, amikor itt o­ tt vágyódnak az anyjt­k nt.in a gyermekek, egy augusztusi estén elvittél; a kis Palit vasúton a tavi.li javitó-in­té­zetbe, ah­ol nagykomaitánáig ott kellett maradnia . . 11. Martonné- a­.-r.iny irt a k­.urak. Fe­enken meg­érttette vele, hogy özvegy lett, hogy még mindig a régi lakásban lakik és hogy sestalánál Pali részére is van hely. Válasz nem jött e» aggódva varna az asszony az egymást követő napokat. Egyszer egy valam­i­­ estén, am­kor varrogatva ü­lt. 11 as/tal mellett és vele volt a most tiz­enötéves fia és ti­en­egyéves leánya is, kopogtatás nélkül lökődött be az aj­tó és Pali jött be rajta. Az anya megremegett a látástól. Az elmúlt tíz év alatt a rózsán szwite gyer­mekből nagy sovány, bajuszos emb­er lett. kemény vonasn­­ak k­ikkal és szeméből sólet, gúnyos kifeje­zés V...I. E- amikor beszélni kezdett, megborzongott az anya Eles, kellemetlen volt a hangja. Fején sap­­kával,­­sebeibe mélyesztett kezekkel, egyik lábáról a másikra lépve, gunyosan kezdett el beszélni. — Bár öreg, nem döglöttem meg , It­t vagyok újra! Ezek a te kölykeid '.' Végeztem a tanuló idő­vel itt vagyok megint . . . most újra elkergethet­tek ! Mondhatom, finom helyen voltam . . Hahaha! — Megtanítalak ta titeket is . . az üreg lesz majd az organén! . . . Vig eletünk lesz! ... A baár — azt hiszem­­ még mindig kézzel van ide'.' Hahaha! Majd m­ cg találom oda az utat, de aaae> Oaak egy par­i mgvos sik­erét teszem majd m­eg . . remélem »/aglaszhatok még a pénzen szekrényükben ! Nohal? . . HÍMM­­•••111­1» leteltek V Olyan tiii­eeen ' Pótolni valóm na! In­ fvt­ ;ii MM éli b­oat Ui­>ót• mi . . . iile agy pohánd­! És inni akarok ! Te leány, egy - ketló Im«/. dohányt, mar reg megtehetted volna ! Az anyu félénken ..Itt«m­eg gyermekeivel, hogy szol fogadjanak, aztán halkan multa. A (fivérek] ni'lj.ik, hogy ártatlanul voltai ott 111:i­ vécén megtapadtam nekik. Neked csak a mos­toha iipud halála m­n vallhattam­ !»e. . . képeeljed el, lia elolili lóriéul volna és te t••!<-! >segre vontad volna Mariont. Pál brutálisan nevetett. liatalia! Nem volt IHN vinn! . . . Tie évre beeíukatni eneen, e*ak­a/.ert, hogy elet venxély­b­ól ments ki . . Da most mar mindegy a/, elveszett evekért ! Az anya halkan ala/­atonan folytatta : — Mi is igy gond­olju­k. Kiszolgálást lohad­tam, a gyermekeket dologba küldöttem, keresnek agy kort­el . . . Megtakarítottunk valam­iak­él . .. — Meghiszem aal liregem, kipihenem m­aga­mat . . a munkától nem fogok megbetegedhetni . . beképzelheted, hogy m­i jöttem ide, mint valami •íelidlelkü barjti én nem­ mondom jól tol tétek, hogy az lutez.tb­! zartatok . . Nagyon jól esett ! E­z nem bírom! Nekem is megvan a büszkesegem ... A Moin­azédoiu, le is a kölykök ia kinevelnétek ezért! . . . 1.­­ H majd leszámolunk! A gyerekek vi­sza­ötlek üveg, dohány volt már az aailalon­, aprópénz ia került melléje. l'ál elkezdett it.ui uauindenfele kih­ivó m­eg­l'g­ ...»t tett. De mert senki nev­etlenkezett paon­lanabb lett: nem tálalt semmit, ai­il«e belekapasz­kodhatott volna a dühe. Nyugodtabb lett, d­e ezt «­in akarta és «zeit hangosan hevesen kiabált — No! Miért bámultok u­y reám kölykök, idegeneé tetetek . . takarodjatok MMW . . de gyor­»tibl.au . . . A gyerekei, siót fogadtak. Erre karéra tá­masztotta a fejet, ea soteleu némán meredt maga elé. Eajdalm­asan nézte az­ anyja, halkan felállott eb melléje int: a tili vlloidull tóle. — l'a!, szegény, H­ereuot«ellen gyermekem, mennyit azon védhettél, h­ogy ennyire jutottál . . . A fia valiara tet­te a kezét az dülmaen lerázta, du az anyai kez újra odalopód­,on­­en hízelegve »n­­uitott végig a haján. Megtűrte de a kez kezébe rejtette az arcát, Ea az anya elkezdett beszélni, nem­ voltak azok xeiniin taezeliiggó, csak szakadozott mondatok . . . — Szegény gyermekemn megértelek . . . nem csodálom, llogy iiiegboa/.ulin akarod magad, de gon­ dold eleg ha a rosszat rosszal fizeled, abból nem­ lábal hasznod . . ha tönkre teszel bennünket, mit haaan­laz magadnak? . . Nem­ akarod inkább el­tűrni, h­ogy szeressü­nk és meg vigasztalju­n­k . . . 1 i­­ . .­­i fogunk . . minden szeret­etet, amit ez­ évek alatt nélkülöznöd kellett kétszeresen megtalálod anyádnál, testvéreidnél . . . azzal bőszüld meg ma­gad az embereken, a törvényeken akik azza tettek, amivé lettél, — hogy nem­ eligetted tönkre jutni önmagadat. l'al mozdulatlanul várt, de kevésbé mereven

Next