Pápai Lapok, 1912 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

XXXIX. évfolyam. Pápa, 1912. január 7. 1. 87?im. PAPAI LAPOK Megjelenik lapa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek meg­választott közlönye, m­i­n­d­e­n v­a­s­á­r­n­ap. S­erkesitoseg « s kiadóhivatal GroMbarg C.V..IH papirWe»k*.­én­«», i­nt.23-ik Mim. A szerkesztésért felelős laptu­lajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hioMeás dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: pifi'-Hz évre 12 kor., félévre 6 k., negyedék­e­­­k Nyilt-U'T­sin­ként -I 1­ fillér. — Kifyes szám ára «0 fill. More patrio. már­­i i már mindenki tudja, mert hiszen hirdetés alakjában is napvilágot látott, hogy a városnál az újonan szer­vezett és előlépés folytán még néhány megüresedő állás kerül rövidesen be­töltésre. Az­ újonnan kreált állások: egy adó­ügyi és közigazgatási jegyzői, egy adó­ügyi számtiszti és ké­t irnoki állás. Ter­mészetes, hogy a város szolgálatában álló és a megfelelő képzettséggel bíró tisztviselők és alkalm­­a­­ l közül szá­mosan fognak ezekre az állásokra pá­lyázni, de pályáznak a városházán kívül álló egyének közül is igen sokan. Hogy nagy küzdelmekre van kilá­tás, az bizonyos. S.i­. morf- patiio már rég folynak a korteskedések s mindenik pályázó a maga érdekében járja sorra a város képviselőit, hogy már előre b biz­tositsa ma­gának a szükséges számú szavazatot. És ez az, amihez néhány szavuiii.v­­ol.ia. Minden szervezett hivatalnál, akár állami, akár megyei hivatal, tekintettel van az intéző felsőbbség a­ká­r szolgá­latban álló egyénekre s azok előmene­telét, segíti elsősorban biztosítani, sőt vannak városok is, pl. Budapest, ahol a város szolgálatában nem álló egyéne­ket jelentősebb tisztviselői állásra egy­általán nem választják meg. Ez a me­tódus volna ki­vetendő minden városban s ez volna a legigazságosabb eljárás nálunk is. Sajnos azonban, hogy az eddigi rendezetlen tisztviselői fizetések nem igen csábították a diplomás embereket a városi tisztviselői pályára, de most, hogy ezen a bajon a város képviselő­testülete már segített, elmondhatjuk, hogy a képviselőtestületnek igazán lesz alkalma a pályázók közül a legnagyobb képzettséggel bírót kiválasztani, de el­sősorban mégis azokat kell előnyben részesítenie, akik egy jobb jövő remé­nyében évek ho­­sza során át csekély szinte nyomorúságosan jelentéktelen fi­­­zetésért szolgálták a várost, illetve an­nak egész közönséget. Ma még nem tudjuk, kik azok és hányan vannak, akik a város szolgála­tába akarnak jutni, de azt már látjuk, hogy sokan lesznek az­ok, akik nemcsak­­ a városi tisztviselők létszámát akarják szaporítani, bá­r is;» • -nek is vannak már, hanem komoly munkájokkal a város ja­vát kívánják szolgálni. Még elég messze van a választás ideje. Még a pályázati határidő sem járt­ le s már is a more patriának, az „ősi szokás szerintinek, vagyis a képviselő járásnak egy szomorú, eléggé el nem ítélhető jelenségével állunk szemben. Egyes pályázók ugyanis - úgy hall­juk - azt a Inresa módját eszelték ki a szavazatgyű­jtésnek, hogy ellenfelét vagy ellenfeleiket a legképtelenebb állí­tásokkal iparkodnak befeketíteni, hogy ezzel biztosítsák maguknak azokat az esetleges szavazatokat,amelyekre egyéb­ként nem számíthattak volna. Konkrét esetek nincsenek a kezeink között. Csak beszélni hallottunk ilyen dolgokról, melyek ha a valóságnak meg­felelnek, a leghatározottabban el kell ítélnünk az ilyen eljárást, mert a­ki a maga komoly, férfias megérettségével nem tudja a saját pozícióját biztosítani, hanem a hazudozások ildomtalan esz­közéhez folyamodik, az szerintünk már­­ ezzel a tényével sem méltó arra, hogy egy olyan állásra m­gválasztassuk, ahol a munkaszereteten kívül bizonyos egye­­­nesség néven ismeretes tulajdonság is­­ szükséges.­­ A közhivatali állások betöltésénél Az ilyen fogásokat nem volna szabad h­a­sználni, ép ugy, amint minden csa­ládi vonatkozásnak, atyafiságnak, sógor­ság-komaságnak el kellene tűnni min­denkor, amikor a „köz" ről van szó. Mi meg is vagyunk róla győződve, hogy képviselőink a kellő értékére szál­lítják le annak a jelöltnek az érdemeit, aki a saját tudásánál, képességeinél és munkaszereteténél nagyobb súlyt helyez . TÁR­CA. Carmen Xugubre. Al­va megyek, senki sem vár rám. Visszajövök-e, senki sem kérdi. S hogy valaki tán meghal utánam. Nem fogok félni . . . Valahol messze egy tót faluban. Elmondják egy nap százszor is talán: „ Valaki jött . . . egy szomorú, unott, Beteg, pesti lány ..." S lent a Dunánál tovább suhognak. Illatos, csipkés, asszonyok, lányok. Tovább fűződnek régi regények, Megszakadt álmok. Csak néha súgnak össze a habok A vén Gellérthegy sziklái alatt." Valaki elment gyógyulást lelni . . . Valaki elment . . De kis bolondos szive itt maradt." LINDTNER VILMA. roan­g"3Tos­ — A „P­á |i M­i Lapok" eredeti tárcája — Valamikor, amikor még . . . Valamikor, amikor még Volt csillag az égen, Amikor a csillagok közt Ragyogott egy nékem, Amikor a holdvilágos, Csendes nyári éj bell Ragyogó két szép szemedben A napsugárt véltem. Valamikor, amikor még A szerelmed lángja tértem lángolt s fellobogott. Mint egy égi fáklya, Amikor az üdvösségem Csak Te benned láttam: Reménységem, boldogságom Zöld mezejét, jártam. Irta : Balassa Emil. Éjjel volt és Bár hazafelé bandukolt. Ma kissé korábban hagyta ott a szurtos lebujt, ahol éjjelente állandóan tanyázott és ahol tekintélye volt, mert az idő még nem tudta teljesen­ lemosni Borról a régi jólét nyomát. Ma még lakozott benne egy kis józanság és ez régi, keserű gondolatokat ébresztett­ agyában. Nem szerette a józanságot. A gondolatok körülfogták, kínozták és hajították ki az utcára. Voltaképpen nem is tudta, hogy merre megy. Csak ment, dülöngélt, álldogált a sötét utcán, öklé­vel m­eg-meg­döngette a vasredőnyöket és igyekezet nem gondolkozni. Sok m­egüllepedett keserűség há­borgott bennne és minduntalan a feleségét látta. Az asszony szemét, amely ábrándos volt és a száját, amely gőgösen, a két­ szögletében lefelé görbült és a királynéhoz tette hasonlóvá. Megált egy gázlámpánál, hátra szegte a nya­kát és belebámult a lángba. A láng vibrált és Bór szemét elöntötte a könny. Sírt és öklével verte az arcá­t, a fogait és rongyos cipőjével rugdalta a lámpa tövét, mintha ki akarná dönteni. Egyedül volt a hosszú utcában. Hála a lámpának támasztva úgy érezte, hogy fejét belülről valami marja. Megint a­­ felesége arcá­t látta és gyűlöletesen kapott utána Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. I­gm­&ndi keserűvíz De mióta a számomra Nincs csillag az égen. Szemeidnek fénysugara Nem világit nékem. Amióta a könnyeim Te utánnad folynék, A­­. életi­m na­pun csak Sötét felhők úsznak. Stankovits Géza. rot *1-3 mra alatt tel­jesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fiil. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerü­zletben. Az el MIn­tott gyom­

Next