Pápai Lapok, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
szolgálatra, majd minden családnak köze volt ahhoz a nagy kérdéshez háborúba indulunk-e a balkániakkal ? vagy béke lesz a nagy készülődés után. De a nehéz várakozás, amely sokkal nyomasztóbb, annál, mintha háborúba indultunk volna, ez megbénította akaraterőnket és még a mulatságra sem volt semminemű kedvünk. Bizonyos, hogy ez az esztendő kárpótolni fog a múlt év hiányaiért és most már, hogy a pénzpiac némileg javulni kezd és hogy hozzáértő emberek határozottan állítják, hogy a jövő már csak jobb lehet és semmi esetre sem rosszabb a mostani helyzetnél, most ki fogjuk tombolni magunkat és részt kárítok azokért is, amiket tavaly elmulasztottunk. De azt hisszük, hogy egy intő szó nem lesz ártalmára mindazoknak, akik mohó falánksággal vetik magukat majd a farsaug mámorába. Gondolják meg, hogy még nem olyan boldog ez az ország, hogy el lehessen feledkezni azokról, akiknek még az sincs módukban, hogy elfeledtessék mámorban gondjaikat. Hiszen a legtöbb mulatság a jótékonyság örve alatt folyik, ezzel mintegy dokumentálni akarjuk azt, hogy érettek vagyunk dacára ennek a kis félrecsusszanásnak még mindig van bennünk idealismus annyi, hogy legalább ilyenkor nem engedünk önzést és haszonlesést a közelünkbe. Vagy talán azért csináljuk mi ezt a jótékonyság leple alatt, mert valami bűntudatot érzünk, hogy addig mi mulatunk, a kültelkeken sír és fenyeget és jaj veszékel a nyomor. Bárhogy is van, azért mégis megérdemeljük azt, hogy a farsangot szórakozással és a szokottnál élénkebb mulatsággal töltsük el. Álszenteskedő az, aki azt mondja, hogy csak böjtöljünk és ne szórakozzunk. De a szórakozást lehet bizonyos korlátok között tartani, de viszont lehet elfajulni hagyni is. A középutat minden okos ember megtalálja. Érdekes és az egész ügyre legjellemzőbb a középútnak keresésében az az ügy, amely most foglalkoztatja leginkább a mulatozást kereső köröket, hogy váljon szalonképes-e a tangó, vagy sem. Azon a nézeten vagyunk, azok közé tartozunk, akik határozottan a tangó mellett foglalunk állást. Csakhogy ki kell jelentenünk, hogy nem bármiféle tangónak mondanánk áment. Mert hiszen azok között is nagy a külömbség. Más az a tangó, amit Argentiniában és Brazíliában a tengerészek táncolnak le bujaikban és csapszékeikben és más az a tangó, amelyet előkelő hotelek parkettjein lejtenek jóizlésű és jónevelésű hölgyek és urak. Mi azok nézetét osztjuk, akik a szalon tangót megengedhetőnek tartják minden uri helyen való táncolásra. Azonban fontosabb ennél a kérdésnél az, hogy a jótékony célú báli vagy látványos mulatságoknál intenzívebben gondoskodjunk azokról, akik nem ünnepelhetik mulatsággal a farsangot és akik nemcsak ebben az időben böjtölnek, hanem nélkülöznek egész éven át. A szegényekre gondolunk és ha már az ő fati segélyezésük örve alatt mulatunk, akkor segélyezzük is fel őket alaposan. Kevesebb kiadással, kevesebb fényűzéssel is ugyanazt érhetjük el, amit nagy luxussal. A báli rendezőknek szól ez a strófa. Ne pazaroljanak sokat elegáns táncrcnrlekre, ne a legdrágább termeket béreljék és ne fejtsenek ki olyan fényűzést, amely ebben az esetben a nélkülözők rovására megy. Legyen a jelszó az idei farsangban a takarékosság és biztosak lehetnek a rendező urak a felől, hogy ez a táncolók publikumának helyeslésével fog találkozni. Népnevelés. Irta: gróf Teleki Sándor. H. Fontos lépést jelent a kézimunkára való nevelésnek állandó tért hódítása, de a cél elérve nem lesz míg az összes iskolákban kötelezővé nem válik. Ez nem csupán az iparosnak, a munkásnak, de minden iskolába járónak nagy előnyöket biztosit s a flejdről helyesen jegyezte meg egy elsőrangú tanférfin, hogy mióta bevezették az intézetekbe, „az egész gyermek jár az iskolába, nemcsak a feje." Ép ily iskoláztatással és disciplinákkal sokkal nagyobb gondozásban fog az iskola-egészségügy részesülni és mig egyfelől az agytompitásnak eddig művészi tökélyre emelt eszközei elégnek, másfelől az állandóan felügyelet alatt, észszerűen dolgozó ifjúság egészségesebb testtel fog felnőni. Az iskola jogaiból mit sem szabad elvonni, csak számoljon a korszak viszonyaival. Az iskola helyesen alkalmazott elméleti tanítással fejlessze a szellemet, irányítsa a gondolkodást, rakjon le becsületes erkölcsi alapokat, de vele szoros összeköttetésben álljon a megfelelő életviszonyokhoz alkalmazkodó gazdasági és ipari oktatás. Nem egységes tanterv, de a helyi viszonyokkal számolni hajlandó tanításra kell fektetni a népnek az életre szóló előkészítését. A gazdasági oktatásnál legyen irányadó a helybeli talaj, éghajlat, piac, az elemi ipari nevelésnél az ott levő anyag, szokás keresendő. Szóval mindig az az igazság lebegjen az intézők előtt, hogy nem elég tanítani, de azt kell tanítani, ami életre kvalifikál. Midőn ily kérdések kerülnek megvitatásra, állandóan azzal a kitérő váasszal találkozunk, hogy hiányzik a költség. Azt hisszük, valóban ideje, hogy alapos megfontolás után e célok a kellő anyagi szükségletet megkapják. Ha poltikai okok egy mozgósítást, vagy épen háborút elkerülhetetlenné tesznek, ha nincs pénz, mégis elő kell azt teremteni; minden észszerű gazdaságban vannak eiadások, melyekre meg kell a pénznek lenni, mert vagy oly természetűek, hogy elodázásuk fokozatosan növekvő károkat okoznak, vagy olyanok, melyeknek hasznát később látjuk. Azon költségek, melyek igen rövid idő alatt százszorosan meghozzák kamataikat, olyan befektetések, melyeknek elodázása magában véve már kiszámíthatatlan kár. Észszerű népiskola és ezzel szoros összefüggésben is helyi viszonyokkal számoló általánosított elemi, gazdasági és ipari nevelés Etz államháztartásra, ha csupán anyagi szempontból tekintjük is, csak nagy előnyöket biztosíthat. Ezekkel párhuzamosan fordítsunk — Ammiíl súlyosabb a helyzet, rendben van. A szerelemnek M alapja Különben ez két tényezőből áll. Az egyik az érseki vágy, a másik az individuális elem. Ha őnagysága fizikai érsekeit a te bájad bosta szerelmi forrongásba s téged megszeretett teljes nagyságban, inkább szélességben, —• végeztünk az érzéki vágy kérdésével. A másik, a komplikáltabb kérdés az individuumnak az a szerepe, amely az állati nemi ösztönt — a földi értelemben vett isteni, azaz legalább megközelítőleg tökéletes színvonalra magasztosítja. Az egyénnek a szerepe, vagy másként az úgynevezett lelki szeretem. Minden bizonnyal már az első perctől kezdve, mikor őnagyságával megismerkedtél, minden törekvésed oda irányult, hogy magadról s legjobb képet rögzíts feleséged lelkében. És érthető s természetes. Szóval bemutattad az ösesss jobboldalaidat, a baloldalaidat ellenben gondosan titkoltad, őrizvén azokat szigorú zár alatt. A csupán jobboldalokból kollektált kép alakjába* lopózkodtál szerelmed tárgyának szivébe s ott ragyogtál az ive mélyén, valóságos regsavb&aként imádva. Gyöngéd voltál, szellemes voltál, barátság** s udvarias, kultiváltad z lovagi erényeket, melyek a női nemet annyira lenyűgözik. Hősként ragyogtál az eljegyzésig, sőt is esküvőig, sőt azontúl — hosszabb-rövidebb ideig — aszerint amilyen vehemenciával siettél a gyönyör poharát kiüríteni. Mikor érzékeid, a felkorbácsolt érzékeid lessültek, keresni kezdted az apró kényelmeket — i udvariasság rovására. A virágot lecsakasszodtad gyöngédé, s gyöngédtelenné váltál. Szellemed szigorkái ss unalom sötét éjjelébe vesztek s terhedre ett minden lovagi erény. S az a mozaik, melyet te hazudtál feleséged elkenek leánykori teher álmaiba, szétesett annyi lazug darabra, ahányból annak idején vétkes könynyelműséggel te állítottad össze. Természetes tehát, hogy feleséged, mint minden nő a normális körülmények között, valahányszor veszít a lelkébe zárt így-egy részletet, önkéntelenül másutt keresi hasonnászát — s megtalálja egy másik férfinál, aki talán éppen ugy hazudja be magát feleséged lelkébe, alat te annak idején. Magadban keresd is okot! A te esetedből, mely nagyon jellemző s nagyon gyakori, azt a tételt vonhatjuk la: hogy vagy igy általában as hazudj s mutatkozzál be szóróstülsöröstül, vagy pedig hazudj, de akkor légy követ* cesetss a hazudj esztendőkön át, ha nem akarod is illúziókat letörni, melyekre éppen boldogságodat ípitetted. Próbáld magad visszahazudni, — hátha sikerül! Ha nem sikerül, válj sl, mert először is az igymánt nem szeretők nemi élete erkölcstelenségéé, aáeodanor pedig az együttlét csak ujjabb fájdamakat okoshat neked; mert feleséged adott sikommal — holtbiztosan magosal. — Nincs további Gáspár — Edithváry beszéde alatt nagyon sokszor érezte, hogy mennyi igaza van szavainak, homloka, egész arca gyöngyözött az izzadságtól. Sljátazotta kisded játékait. Bisonyári azért ütötti a veríték homlokán, mert érezte, hogy visszacsináln, a játékot nagyon nehéz „kenyér” lesz neki. Gáspár kezet fogott Edithváryval és szótlanul figurált. Az előszobából fájdalmas szuszogás halátszott. • .ai