Pápai Lapok, 1915 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

Ettől kezdve napról napra m­indjobban­ el­hidegült a becsületes, de kissé nehézkes mérnök iránt, aki végre el is utazott a fürdőhelyről. A nő eléggé rokonszenvezett a mérnökkel, de finom ösztönével megsejtette, hogy a férfi komolyan veszi a dolgot, sőt a házasság remé­nyével is áltatta magát. A leány pedig csak most akarta az életet és annak gyönyöreit megismerni, miután lerázta szigorú, szinte fanatikus atyjának nehéz igáját, aki csak legutóbb halt meg, mint a hercegi udvar lelkésze. A lelkész tekintélyes vagyont hagyott leányára, aki most egy öreg, gyenge nagynénje védelme alatt élvezni akarta ifjúságának minden örömét. Becsvágyó, magasra­­­ törő álmai voltak. Miért ne lehetne Cothember­i­ger grófné, hogy a belga udvarnál fényes szere­pet játszhasson? Hiszen a kis hazai, hercegi ud­var estélyein és ünnepélyein is részt vett, ahol ő fensége gyakran kegyes megszóllitással tüntette ki. Mindezt büszkén beszélte el a belga grófnak,­­ amikor eszenden a tenger partján andalogtak karöltve. De egy szép napon a gróf bucsu nélkül, hirtelen elutazott és csupán névjegyét hagyta hátra ezzel az izenettel: „Adieu — au revoir!" Ez volt a nő első csalódása, mely után azonnal hazautazott, hogy otthon helyreállítsa lelkének megbillent egyensúlyát. De hirtelen kitörtek a borzalmas események, amelyek rohamosan követték egymást. Egész Európa lángra lobbant. A vöröskereszt egylet, — amelynek tanfolyamát már előzetesen, mindjárt a bérmálás után elvégezte — a harctérre küdte, egyenesen Belgiumba. És ő szívesen ment, már csak azért is, hogy lelki fájdalmaira enyhítő vi­gasztalást találjon, az emberszeretet munkájában. És most itt találja imádóját, aki olyan ko­moly szándékkal közeledett hozzá, betegen, se­besülten a kórházban, fejénél egy cédula, mely az jelenti, hogy Rudolf tartalékos hadnagy, Lüt­tichnél súlyosan megsérült mellén. Az éjszaka tűrhetően telt el, a beteg csak néha jajdult fel hangosan. Eszméletét még nem nyerte vissza, nem ismerte meg környezetét, de az orvos meg volt elégedve állapotával. — Ezt az embert meg kell mentenünk ... m­ert valóságos hős! Azt mondják, úgy harcolt, mint az ördög és kitüntetésre is előterjesztették. Johanna nővér remegett az aggódó izga­tottságtól . .. Tehát hős volt. . . valódi katona... egész férfi! Ha most a nyegle, felületes belga grófocskára gondol, a szégyen pírja szökik az arcába. Most, érezte csak, hogy a sebesült tiszt­hez a rokonszenvnél és részvétnél sokkal mele­gebb érzelmek fűzik és elfordult, hogy előtörő könnyeit senki se láthassa. Oh, milyen szívesen, milyen odaadással őr­ködik most a sebesült kínos lázálmai felett! A tizedik napon a tiszt felismerte ápoló­nőjét, rámeredt tétovázó tekintetével, azután is­mét lehunyta szemeit és ... mosolygott. Hiszen lázszülte álom volt a kedves látomány! . . . Johanna nővér gyengéden nyújtotta az orvos által rendelt erősitőszert és lágy feléje han­gon suttogta: — Én vagyok, barátom, nem csalódott. Mint ápolónővér gondozom és biztosithatom, hogy m­eg koll gyógyulni! A beteg arcán meglepetés, öröm és nyug­talanság váltotta fel egymást! A huszadik napon a törzsorvos alaposan megvizsgálta a beteget és így szólt: — Sikerülni fog! Most már bizonyos, hogy életben tarthatjuk! Lám, mit tesz a gondos ápo­lás és az aszepszis! Igen, igen, — az orvosi tudomány, az utolsó évtizedben még csodákat művi I! Johanna szive hangosan dobogott és min­den csepp vére az arcába szökött, mikor az őszinte, kissé durva, de jószívű orvos folytatta és a be­teghez így szólt: — Én csak a kötelességemet teljesítettem, de Johanna nővérnek hálával tartozik élete meg­mentéséért, m­­ert ő többet tett, mint kötelessége lett volna A beteg hálásan szorongatta ápolónője ke­zeit. A tekintetéből látszott, hogy szeretne va­lamit mondani, de hallgatott, nehogy őrangyala érzékenységét egy szóval is megsértse. Johanna észrevette a beteg habozását és segítségére sie­tett. Lassan, óvatosan a múltra terelte a beszé­det, megemlékezett együttes sétáikról, a komikus, kis belga grófról és végül azt kérdezte, hogy vájjon most az is megvédi-e hazáját 'i — Az — az a léha piperkés'.' Azt hiszem, az első gránátlövésnél már megszökne a harc­térről. Ez volt az első érdes szó, mely a beteg ajkairól elhangzott. A tiszt és az ápolónője csak­hamar megértették és megszerették egymást és a törzsorvos szinte elámult, amikor a titoktartás pecsétje alatt elárulták neki, hogy eljegyezték egymást. — No persze, — így dörmögött. — sok bolondos dolog megesik a háborús világban! Kü­­­lönben gratulálok, hadnagy ur! Vőlegény és a­ vaskereszt lovagja! Két kereszt egyszerre, nem­­ lesz ez sok, kedves hadnagy ur? Milyen kedve­sen ostobák a szerelmes fiatalok ! Kezet szorított velük és elégedetten távozott. A szerelmesek megindultan tekintettek egy­másra és a gyógyulófélben levő beteg boldogan tárta ki karjait menyasszonya felé . . . A háború krónikája. — 1914. — December 23-25. A Kárpátokban folyik a harc s különösen a Latorca és a Nagyág közt folynak heves küz­delmek. A király Krausz Alfréd altábornagyot az 5. hadsereg vezérévé nevezte ki. December 11-től 20-ig 43.300 oroszt ejtettünk foglyul, a monarchiában levő összes orosz foglyok száma 200000. A németek visszaverik a franciák táma­dásait. Perzsa kurdok és török csapatok megszáll­ták egész Asserbeidzsamot. December 26. Keleti Poroszország határán visszaverték az oroszokat. Galíciában újabb nagy haderővel tá­madnak az oroszok. Nagy török győzelmek a Kaukázusban. A nyugati harctéren semmi hír. Ausztrália nem küld újabb csapatokat Európába. December 27. A Kárpátokban a helyzet nem változott. A németek előrenyomulása a B­­ura és Ravka­ sza­kaszon. Az oroszok Varsó felé vonulnak vissza. A balkáni harctéren tart a nyugalom. Görögor­szág nem nyújthat segítséget Szerbiának. December 28. A Visztula balpartján a szövetségesek tá­madásai tovább fej­lődnek. A Biala és Dunajec között az oroszok támadásait visszavertük. A déli harctéren teljes a nyugalom. A „ 1 lamidie" török hajó megrongált egy orosz páncélos cir­kálót és 2 aknalerakót elsülyesztett. A francia offenzíva az egész vonalon kudarccal jár. December 29. Galíciában nagy csata van fejlődőben. Az oroszok támadnak de sikertelenül. A balkáni harctéren a montenegróiak élénkebb, de ered­ménytelen tevékenységet fejtettek ki. Batumot a törökök részben körülzárták. December 30. A szövetségesek Vazsi felé nyomulnak : Lo­vic és Skierujevice a németeké. Az uzsoki szo­rosnál sikerült az ellenség előnyomulását megál­lítani. Gorlice körül az oroszok súlyos veszte­séget szenvedtek. Nyugaton és délen nyugalom van. December 31. Lengyelországban 0 hét alatt 13l­ ezer orosz került fogságba. Varsó körül tovább foly­nak a harcok. Bukovinában és a Kárpátokban az oroszok támadásra készülnek. A németek ál­lítólag áttörték a francia harcvonalat. A francia offenzíva általános sikertelensége. _ VEGYES HIREL — A pápai Leanyegyesület közgyűlése. A szokásos időnél jóval későbben, december hó 27- én tartotta meg évi rendes közgyűlését egyik legmozgékonyabb kulturális egyesületün­k: a Leányegyesület. A gyűlést dr. Fürst Sándorné elnöknő nyitotta meg és vezette, kinek lelkes hangú szavait a gyűlés zajos éljenzéssel fogadta. Egyhangúlag s köszönettel vették tudomásul Baldauf Gusztáv szépen megirt titkári jelentését s az egyesület buzgó pénztárnokának , Sági So­mánénak jelentését az egylet pénztári állapotá­ról. A titkári jelentés nem csupán az egyesület mult téli békés, kulturális tevékenységéről szá­molt be: a felolvasó délutánokról, a két nagy reprezentáns estélyről stb., hanem arról a nagy­szabású, speciális munkásságról is, amelyet a Leányegylet tagjai fáradhatatlan elnöknőjük ini­ciativájára a háború első hetétől kezdve kifej­tenek. Kezdődött ez a munkásság azzal, hogy a mozgósíttás forró havában a pápai állomáson átvonuló felvirágozott katonákat üdítő italokkal látták el. Majd mikor szomorú vonatok sebesült katonákat hoztak vissza, élelmi cikkeket, ciga­rettákat vittek ki az állomásra. Kivették a ma­guk részét a hadbavonultak családjainak segé­lyezésére indított gyűjtésből, az „aranyat-vasért" mozgalomból s különösen buzgó munkásságot fejtettek ki a tagok a katonák téli felszerelésére, ruhanemüek, párnák, vánkosok gyüjtésér^­­­u­nyuló akcióból. Az egyesület vas­i utak felét a nemzeti kölcsönre jegyezte, teremtett a harcban munkaképtelenné vált katonák segé­lyezésére. Hetenként kétszer esti összejövetelen lépést csináltak az egyesület tagjai, nagy szám­mal vannak köztük vöröskereszté­­ny olónök, legutóbb pedig tudósító irodát ír az egylet.­­ A közgyűlés a választmányt a követ­kező tagokkal egészítette ki: Abelesz Bözsi, Fischer Edit, Szelestey Margit, Tóth Anna, Ko­rei­ Flóra, Seelenfreund Renó és Rosenberg Margit, köny­vtárnokká megválasztattak : Witt­mann Rózsi, Kohn Irma és Schwarcz Mariska* — Gyász Mély gyász érte magyarbéli Jankó László tanitóképezdei tanár nejét; szül. Jerfy Hermint. December 28-án ugyanis meghalt nagynénje, özv. Baccarcidi Sándor lovag v. b. t. t., lovassági tábornok, m. kir. testörfőh­adnagy özvegye életének 78. évében. Temetése mult hó o0-án ment végbe óriási részvét mellett. — A 24-27 éves népfölkelők behívása. A hét folyamán a hatóság városunkban is ki­függesztette az 1887, 1888, 1889 és 1890-ben született és a legutóbbi népfelkelői szemlén fegy­veres szolgálatra alkalmasnak talált egyének be­hívására vonatkozó hirdetményt. A felsorolt ár­­folyambelieknek 1915. évi január hó 16-án kell bevonulniuk. Egyes újságközlemények szerint a 28- 31 éves népfelkelőknek február hóban, a 32-35 éveseknek március hóban kell bevonulniuk.­­ Új sebesültek. Kedden délután 2 óra­kor újabb 140 sebesült érkezett a városunkban levő szükségtartalék-hadikórházakba. A sebesül­teket, kik valamennyien lentjáró, tehát könnyebb betegek, már az állomáson csoportokba osztották s igy vonult be a szomorú menet, mindegyik csoport­­ számára kijelölt kórházba. Legnagyobb részük az északi harctéren sebesült meg, vagy lett beteg. — Az ingatlanok átruházása utáni pótilleték. A városi tanács a főszámvevő javas­latára elhatározta, hogy az ingatlanok átruházása után szedhető városi pótilleték kiszabásával egy királyi adóhivatali tisztet fog megbízni, tekin­tettel arra, hogy a jelenlegi személyzet az adó­hivatali munkát elvégezni nem képes.­­ A jéggyár forgalma. A városi állat­orvos a tanács legutóbbi ülésén terjesztette elő a városi jéggyár 1914. évi forgalmáról. A jelen­tés szerint a jéggyár mult évi termeléséből 5854 korona 55 fillér áru jég fogyott el. A tanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette.

Next