Pápai Lapok, 1916 (43. évfolyam, 1-54. szám)

1916-01-01 / 1. szám

gyakrabban fellépő békehírek még min­dig­ nem tudnak pozitívumokat adni és mondani. A bt­k­­válgy m­ár megvan ugy a népe­kben mint az irányadó tényezők­ben, azonban ez a békev­ágy nem vihet egyelőre eredményre. Nem vihet ered­ményre azért, mert az elfoglalt terü­letek tulajdonlapon miait szimbólumok. Meg vagyunk győződve róla hogy h­a csak­ az elfoglalt területek elvesztéséről lenne­ szó, akkor Anglia a mely eddig meg­bombázott londoni házai kivételével nagyon szívesen bele­menne egy­ békébe, amelyben ő alig veszítene vala­­­mit, csak szövetségei vesztenének sokat' sőt némelyik szövetségese mindent. Anglia azonban érzi, hogy világi van kialakulóban, egy új európai kon­cert, amelyben a primhegedőt már nem ő fogja játszani, és ezt nem akarja elis­merni. Az elfoglalt terü­letek tehát, amelyeket a középponti hatalmak szö­vetsége tart kezében, nem a győzelem e jelei, hanem annak a szimbólumai,hogy világulá születésben a döntő szót és a bírói széket mi már joggal magunk­nak fenntartani és fenntarthatni. Reméljük, hogy az újesztendő erre a fájdalmas önvallomásra és önbeisme­résre rá fogja kényszeríteni ellenfelein­ket is. Nehéz lesz de, ha a békehírek nem is mondanak még igazat, bizonyos, hogy előbb utóbb be kell látniok világváltozást. Hogy már kissé tisztul a ellenfeleink gondolkodása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hadve­zérek, és generálissziriuszok egymás u­tán buknak és hagyják el a vezéri helyü­ket. Remélhetőleg, ahogy karácsonyi ajándékul megkaptuk Joffre, French és Ruszkij tábornokok bukását, úgy újévre is részesít bennünket az entente valami kellemes meglepetésben. Ez bármi legyen az a meglepetés, mindenesetre hozzá fog járulni, hogy az uj esztendőt még szebb, még jobb au­spiciumok között kezdjük meg. Imit levő gyönyörű hadfi hegyekről a nap fel­­keltében még Bezerédi Mórnak is volna módja gyönyörködni, ez a közöny tehát igazán nagyon rideg, üzleti szívre és az idealizmustól teljesen elzárt kedélyre vall. Mór ur valóban szégyelte magát, i­s egyszersmind kíváncsivá tették őt az iteni látványosságra. Hogy tehát a legközelebbi izsámin legalább a napfelkeltéről tudjon számot idni vidéki kom­mitteeseinek és főleg ezek "fele­ségeinek, egy felhő­mentes szép májusi hajnal­kor, ugy három óra tájban felsétált egyedül az­­ ispánhegyre és ott feleségének díszes színházi­­ ukkerével leste a felkelő napot. Azonban el is estek a közelből. Két kültelki csavargó aludt a jokorban. A Mór­ir lépteire felébredtek és öröm­nél látták, hogy jól szituált ur sétál a hegyen 's rendőr természetesen nincs a közelben. És most következett a dráma. A nap­ Ugyan­ezt nem látta, mert még s­em kelt fel. Ellenben a nap telkeitót váró természet­barát látta amint a két léhűtő közeledik feléje. Előbb alaposan el­merték, aztán elvették a lengyellárisát, a drága­­ rés­t láncát és valamennyi gyürüj.-t. Szegény Mór ur most már otthagyta a fel­fele napot és hazarohant. Mikor a szobájába ;rt, kis fiának egy könyve, a jó tanácsi­k gyüj­em­ény.­ Feküdt az asztalán felnyitva, nagybetűs v.i­uledrattal: — Ki korán kel, aranyat lel. 1 A HOLT PAKKJA. Pakkot hozott a tábori posta A címzettje egy köz baka volt Akiről a nagy könyv is azt mondta, Hogy a szegény már több hete holt. Megegyeztek : felbontják a pakkot Bün­-szám­ba ez sehogysem esik. S hogyha lesz benn egy kevés a jóból. Hát felosztjuk s szépen megeszik. Felbontották. Könnyű volt felette. Hej de furcsát is kapott a bolt. Találtak benn : egy csokor virágot , mellette egy lány arcképe volt. Molnár Árpád Az első napsugár. Az igazi pesti gyereknek, a benszülött székesfővárosi polgárnak van egy kilünüs ismer­tetőjele. Ez abból áll, hogy a bennszülött igazi pesti ember a tudakozó vidéki embernek nem tudja meg­mondani, hogy merre van a szép­művészeti, az iparművészeti múzeum, a Nemzeti Szalon, a Petőfi-Ház avagy az Erzsébet-múzeum.­­ Ilyen bennszülött polgártárs Bezerédi Mór tőzsdei bizományos is, aki soha ki nem moz­dult Budapestről. Csupán nyáron szokott Török­bálinton üdülni. De oda is csak este járt és már a reggeli személyvonattal ismét az ország szivé­ben, Budapesten keringett. Vidéki vendégei, akiket uzsonára meghívott, rendkívülien megütköztek azon, hogy Bezerédi Mór beszélgetés közben elárulta, hogy ő még sohasem látott délibábot. A megütközés valóság­gal a felháborodásig fokozódott, amikor azt ki­kottyantotta, hogy még felkeltet sem látta. Kos erre már nem volt mentség. A délibábot még csak elengedték volna neki, mert utóvégre Pesten valóban szabadjeggyel délibábot látni nem lehet. De mert macskaugrásnyira távolság- VEGYES HÍREK. — A virilisták megbízottai 1916 ra. Pápa város képviselőtestületének virilis tagjai közül a következők jelentettek be maguk helyett megbizottat: Református egyház dr. Molnár Im­rét, dr. Altstedter Izidor dr. Fürst Sándort, transz és Koréin cég Koréi­ Ernőt, Laugráf és­­ íey dr. Rosenthal Józsefet, özv. Löwy Adolfné [ilay Henriket, Pápai Önsegélyző Egyesület Ker­jél Gusztávot, Pápai Közgazdasági Bank Lusz­ig Sámuelt, Máday Izidorné dr. Saáry Tibort, Bánóczy István dr. Böhm Zoltánt, özv. gróf Esterházy Móricné Hannos­ Zoltánt, Szende Ignácné Szende Ignácot, Braun Ármin és Dezső Braun Dezsőt, Pápa ker. fegy. szövetkezet K­rátzer Jánost, özv. Blum Mórné dr. Balla Nlóbertet, Pápai Takarékpénztár Faragó Jánost Vallásalapitványi uradalom L'lil Antalt, Pápai ág. IV. egyház Szutter Dánielt, Magyar Földhitelin­tézet .K­lék Ferencet, Rechnitz Béla Blau San­iort, özv. Übermayer Józsefné Szeleczky Ferenc Btta — A hadi­foglyok ünnepnapjai. A pápai magyar királyi honvédállomásparanc­snok­ság értesítette a várost, hogy a város területé­ben és határában elhelyezett hadifoglyok közti görög katholikus és görög keleti vallásuaknak 1916. évi január 6. 7, 8. és 19. napján kel ünnepi szünetet engedélyezni. — A „Pápai Leány­egyesület" nemes­ügy-buzgalmához méltóan a sebesült katonák szó­rakoztatására, ismételten hadidélutánt rendezett. A konferencia tisztét elismerésre méltó ötletes­||'go>'l L­i>z'.o tanár töltötte be, aki mókáival állandó­ derültségben tartotta a hálás publikumot. Ezután Schönfeld Piriké bájos szavalatában és Kiein Gizik­­ (Bpeet) kedves énekében volt al­ulírniuk gyönyörködni. A délután­ fénypontja Schvarc Milivoj hegedűszáma volt. Gozec: Va­irottal és Brahms „Magyar táncaiból" egyet adott n­o. E darabokat nem a technikai nehézség, h­anem a tónusok kidomboritása a ló és ez az amit az előadóban bámultunk. Végül Schönfeld Pirike és Laszlo tanár egy kis aktuális­­ rétit adtak elő. A­ délután rendezéseink dicsősége Sugárné Schönfeld Edit és Schönfeld Pinkét illeti. — Karácsonyest. Lélekemelő ünnepély keretében ünnepelték meg az izr. fiúiskola kór­házában a karácsony előestélyét. Az iskola dísz­termében egy remek nagy, ajándékokkal elhal­mozott karácsonyfa volt felállítva és az ün­­epély lényét emelte azon diszes és elökelő társaság, mely az ünnepélyt jelenlétével megtisztelte. (Itt láttuk dr. Darányi Árpád törzsorvos kórházpa­rancsnokot, dr. Kreisler Károly osztályorvost, a bencés rend képviseletében tilazovics Jakó tanárt és nagyszám­u ünneplő közönséget. Az ÜQUepélj a ,, Hymnus" eléneklésével vette kez­detét. S­tana Jilazovics Jakó bencés tanár magas szárnyalatti beszéd kíséretében méltatta az ünnep jelentőségét, mely beszéd nagy hatást keltett ugy a sebesült katonák, valamint a megjelent közönség körében.­­ Az ünnepi beszéd után az apácazárda növendékei alkalmi­­ nővet adtak elő, melynek elhangzása után Madauits Vilmos sebesült katona alkalmi költeményeket szavalt. A lélekemelő ünnepély a „Szózat" eléneklésével nyerte befejezését.­­ Az ünnepély után egy sebesült­ katona mondott bajtársai nevében hálás köszönetet a megjelenteknek az ünnepély ren­dezéséért Az ajándékok elosztása után a kö­zönség szívélyesen búcsúzott el a sebesült ka­tonáktól.­­ Az elhagyott gyermekek segélya­lapja a városi főszámvevő jelentése szerint teljesen felhasználtatott, ugy hogy a 1915 év IV. negyedére fizetendő 1097 K. 23 t tartási költségre a városi pénztárnak már nem állt fedezet rendelkezésére. Minthogy a gyám­pén­z­tári tartalékalap 1912. évi kamatjövedelméből a képviselő testület még 1913-ban átutalt 5984 K. 29 f-t az elhagyott gyermekek segélyalapja javára, a városi tanács a fentebb jelzett hiány pótlására a gyámpénztári tartalékalap 1912. évi kamatjövedelméből 1697 K. 23 fillért átutalt. — Köszönetnyilvanitas: Zollschein Zsig­mondné 20 kor, Vogel Sarolta 5 kor, Kis Ká­roly 5 kor. adományoztak egyesületünk rokkant alapjára. Fogadják a nemesszivü adakozók há­lás köszönetemet. Dr. Fürst Sándorné a pápai Se­j­yegylet elnöke. — Hadi Rokkantak és Árvák Menház Egyesülete. Megszólalnak a harcztéren levő polgártársaink is. Kovács László huszárhad­nagy, a járóházi Kovács Antal nagy bérlő úr fia polgármesterünkhöz irt levelében három­száz­ koronát ajánlott fel, nemes szavak kíséretében. Egyesületünk köszönetét fejezi ki érte. — Harkai József gépész a csóti fogoly táborban két iven 94 koronát gyűjtött össze, kizárólag nem munkások között. A gyűjtőnek buzgalmáért, pápai ai adományozóknak adományaikért hálás köszönet. — Köszönet. Klein Józsefné urnö 20 K. Blau Jakabné urnő, éa özv. Scheiber N uruő. 10-10 koronát voltak szívesek egyletünknek adományozni mely nemeslelkü adományért hálás köszönetet mond özv. Krause Vilmosné az izr. nőegylet elnöke. — Az éber rendőrség. Rendőrségünk éberségét — mint az alábbi sorok is igazolják — igazságtalanság volna letagadni. Csak az a baj s ez már nagy baj, hogy nem ott éber, ahol kellene. Pl. a héten is láttuk, hogy az állomás*­ról szenet befuvarozó kocsikról az utcán lepő* tyogot törmelek-szenet, jobban mondva: szén­port Kis gyermekek összeszedik ám­ jön az éber

Next