Pápai Lapok, 1918 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

XLV. évfolyam. a. 1918 famu.rt. Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap sie rkesztő»ég­ét kiadóhivatal: floldberg Gyula papirkereskedene, Fő-tér 23. szám. Telefon: 3.1S3. KelelSa sterkesstf 4a laatulaidonoa : GOLDBERG GYULA 1. szám. Kir.ii­. féa.k ea hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához k­i­ldendők. A lap ira: egész évre 13 h­, félévre C K., negyedévre 1 K. Nyitt-tér toronként 40­illér. — Egyen alám ára M SUár. A nők társadalmi tevékenysége a háború alatt. Irta Bireig látván, Budapest IS- én székváros polgármestere. Az a feladat, a­melyet a tisztelt szerkesztőség volt szíves rám bízni, némikép a krónikás körébe vág. Egy­szerűen csak fel kellene sorolnom mind­azokat a tevékenységi ágakat, melyek­ben a „honunk széplelkű­ hölgyei" a há­borús bajok enyhítésére közreműködnek s ezzel a rombizott feladatot igen hálá­san, már meg is oldottam volna. A nők társadalmi tevékenysége ugyanis a há­ború alatt oly sokféle s főként oly le­leményes új flieg új jótékonykodási al­kalmak produkálásában, hogy tevékeny­ségük különböző fajtáinak egyszerű fel­sorolása magában véve is bő anyagot nyújtana nemcsak egy­­ cikk, hanem egy egész­ melléklet számára. A mozgósítással együtt, mely hadba szólította katonáinkat, minden külön parancsoló rendelkezés nélkül ment végbe egy másik mozgósítás: az ember­szerető, lelkes, hazafias, áldozatkész ma­gyar női szívek mozgósítása. Társaság­beli asszonyaink, leányaink oly töme­gesen vonultak a háborús jótékonyság szolgálatába, hogy talán nincs egyetlen­egy sem, a­ki a munka valamely ága­zatában ma részt nem venne. Ellenben van egész sereg olyan, a­ki számára nincs annyi ágazata a háborús társa­dalmi tevékenységnek, hogy még valami újat hozzá ki ne találjon. Passziónak, nemes kedvtellésnek, divatnak nevezhetném, — ha könnyedén elmélkedni akarnék, — de valójában a kötelességtudásnál is több az, a mi höl­gyeinket a háborús jótékonyság mun­kájába vonta. Valami kötelességösztön ez, mely olykor szinte a tudatosság alatt áll s csak érzi, hogy a mikor mindan­­nyiunknak mindenünk kockán forog, a mikor a vér s amikor az élet árfo­lyama alászállott, nekik is tenniök kell valamit, nekik is cselekedniök kell, ha egyebet nem, hát cigarettát tölteni, s lemenni az utcára s teletömni az első szembe­ biccegő sebesült katona markát. Ha végiggondolok azon a sokféle munkán, a­melyet a magyar nők végez­tek és végeznek a háború kitörése óta, szinte azt látom, hogy ez maga az okos feminizmus legnagyobb sikere. De egy­szersmind útmutatást is látok a nők jövendő érvényesülésére. Nem a férfi és a nő egyenjogúsítása a fő, hanem a férfi és nő értékének egyensúlyba he­lyezése. Mert a­mit a háborúban a mi katonáink véghezvittek, arra csak igazi férfiak képesek, de csak akkor, ha leá­nyaink és asszonyaink olyan hősies, gyengéd és nemes munkát végeznek, a­melyre férfi képtelen. Az, a­mit a magyar katonák és a magyar nők most produkáltak, ennek a háborúnak immár kétségbe nem vonható, meg nem dönthető, el nem homályosít­ható és soha el nem évülő diadala. Ez a háború valamikor csak el fog m­úlni, s hisszük, reméljük, hogy Isten segedelmével jól fog elmúlni reánk nézve. De annak a nemes vetélkedésnek, an­nak a kedves ötletekben oly gazdag s szívjóságban, segítőkészségben oly ál­dásos munkának, melybe hölgyeink most tanulnak bele, vége ne szakadjon a háború végével sem. Ha valamire e téren még szükség van arra, hogy ez a sokféle és gyakran talán itt-ott ötlet­szerűen szétágaz tevékenység szerve­sebb, rendszeresebb legyen. Mert a há­ború veszteséglistájának nem azok a derék hőseink az igazi áldozatjai, a kik nyugosznak immár s emberfölötti fára­dalmaik után elpihentek a Drina part­ján, a kárpáti fenyvesek tövében vagy Galícia, Orosz-l­egyelország messze vi­dékén ... Ezeket már földi gond nem zavarja... De a kik utánuk árván, öz­vegyen itt maradtak, a kik bennük és velük mindenüket elvesztették, ezek az igazi áldozatok. Dúsan sarjadzik most a hősi kereszt a véráztatta csataföldből: sok, sok kicsi fakereszt, a­mely messze az otthoni hajléktól, idegen országutak mentén jelzi a névtelen hősök nyugvóhelyét. A sok, sok fakeresztnél talán csak az a tömén­telen nehéz kereszt Szomorúbb, a­mit a háború a fenntartóiktól megfosztott családanyák számára ácsol. Hősök mind­annyian, a­kik görnyednek alatta, ők talán a legigazibb hősök; halálos küz­delmet vívnak az élettel, magukra ha­gyottan. Az ő keresztjük a legsúlyosabb, könnyítsünk rajta nem lankadó, meg­maradó, állhatatos, meleg szeretettel és munkával. A mostani nehéz napok szép és ál­dásos női tevékenysége itt kapcsolódik bele hölgyeink számára a jövő teendőibe. Minden család, melyet a jó sors meg­kímélt a csapástól, vegyen gondjába egy-egy olyan családot, a melyet a fen­tartójától, avagy hotdog utánának «s«*­«gyába, lelkébe, közeitől fosztott meg a háború. Támo­gassa a roskadókat, segítse az esendő­ket, tekintse minden asszony a maga veszteségének asszonytársa veszteségét; • szülessen meg a háború vérkereszt­ségében s a nagy assszonyi szolidaritás is, melyet eddig csak emberi szolidari­tásnak neveztek. A nőegyleti estélyek. - 191? december óa 30. -Előkelő tóvárosi művészek vendégszerep­lésével, a helyi írói gárda közreműködése mellett fényesen legkiválóbbjainak sikerült, em­lé­kezete a két in­tjy e«é­yt. rendezet mait szomba­ton és vasárnap a Pápa városi jótékony milegve­szitet a rá várakozó, megsokszorozódott nagy* •ágú humanitárius Mádaruk megoldások est azük­séges anyagi erők gyarapítása »é­ljából. Mindkét estély a Grirl-szálló nagytermében folyt 1« elő­kelő, díszes közönség jelenlétében, bár nem hall­gathatjuk el azon megjegyzésünket, hogy ilyen igazán magas­ színvonalon álló, vidéken­ ritkaság* számba illet­ő művészi eael­ény iránt kissé nagyobb érdeklődést tanúsíthatott volna a pápai publikum, örömmel konstatálták a megjelentek, hogy nagyiél­­ in régi­módi, sok zavart okozó m­­ámpinl­­a a figyelmes rendezőség pompás, új égőkkel, cse­réltette ki. A 9kH szombati vstélyt Tomor Árkád sa­ját szerzeményű hatásos prológjával nyitotta meg. Majd a legkiválóbb magyar orgonaművész, Koestler, Botti és Straube világhírű tanítványa. Intuitív Zsíros Lezső zeneakadémiai tanár mu­tatkozott be, zongorán mutatván be néhány pompás hangulatú saját szerzeményét. Antalffyt három akadémiai tanártársa kísérte el pápai útján, mind a három a maga hangsze­rének országszerte csodált mestere. .. Közülök St.-in­­r Hugó régi kedves ismerőse a pápai publikumnak. Pápai fiú, kit gyermek­korától ismer és szeret közönségünk. 8­0 e­ene* letetet szívesen viszonozva azzal, hogy majd minden évben eljön hozzánk, hogy időközönként beszámoljon nekünk, szűkebb pátriájának m­űvé­szetének folytonos és nagyarányú fejlődéséről. A­ közönség mindkét este tüntető módon juttatta iránta kifejezésre elismerését, köszönetét és sas-, ratetet. Romagnoli Ferenc vadászkert-művéec. ás Demeter Lajos fuvolaművész, mindketten az opera tagjai, egyaránt magukkal ragadták a hall­gatóságot azzal a tökéletes művészettel, amel­­­lyel mindegyikük a saját hangszer­­* kezeli, két nagyszerű hangverseny-estnek igazlait nehéz­­ lett volna méltóbb befejezést találni, mint azt a Serenade-ot, amelyet a három művéén} Demeter Lajos, Rom­agnoli Ferenc, és Antal Ily Zeb­ot Dezső trióban adott elő, egybe forrasztva, har­móniába öntve mindhármójuk csodás művészetét. Az első est művészi számai közé méltókép illeszkedett bele dr. Antal Géza oraz. képviselő gyönyörű előadása, am­lyben a mélyen járó, magvas gondolatok szines külsőben egy rend­kívül vonzó és közvetlen előadás kensáéban n­­ertek ki tej­elést és hatottak be a hallgatóság

Next