Pápai Néplap, 1947 (3. évfolyam, 2-53. szám)

1947-01-12 / 2. szám

Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja Méltó büntetést! Az ország demokratikus köz­véleménye megdöbbenéssel,ököl­be szorított kézzel olvasta a la­pok közleményét, a Köztársaság elleni merényletet. Ha méreteiben és hatásában nem is egy átütő­erejű merényletről volt szó, mégis mint jelenséget, felháborodással kell soroznunk a magyar reak­ció demokrácia­ellenes kísérletei közé. Az árdrágítás, spekuláció, panama és a határcsempészés szellemének egyenes folytatása ez a merénylet, melyek célja a gazdasági, míg ennek pedig a a politikai demokrácia megdöntése, régi rendszer visszaállítása. Tervük sokkal nagyobb volt, mint a megvalósítás lehetősége, mert céljuk ma már a magyar közvélemény igen kis részénél talál csak szimpátiára. Gyerekes elképzelésü­k, a honvédség és demokratikus rendőrség igénybe­vételére arra enged következ­tetni,­­hogy hatalmi vágyukban v^lakfi i VM­ Í «•<•.•­tek szellemi fogyatékosságinak megnyilvánulása csupán. Jogfolytonosságról beszélnek, a véres emlékű Horthy-rendszer jogfolytonosságáról. Hogy kép­zelték ezek az urak, hogy a ma­gyar anyák százezreinek könny­áradata jeltelen tömegsírok felé, a megcsonkult karú és lábú fia­talok tömege hajlandó lesz még­egyszer az átkos horthy-brigan­tik és kiszolgálóik érdekéért harcba állni? A gyári munkás, aki véres verejtékkel rendbe­hozta átkos munkájuk következ­ményeképen szétrombolt gyá­raink, a magyar paraszt, kinek uralmuk alatt az elnyomás, jog­fosztottság, iskolázatlanság jutott ki csak osztályrészéül, hajlandó lesz még egyszer föláldozni az urak hatalmáért keservesen meg­szerzett jogait? Határozottan fe­lelhetjük: nem. Ennek ellenére nem térhetünk a kérdésről na­pirendre, foglalkozni kell mint egy újabb bizonyítékával annak, hogy a reakcióval kesztyűs kéz­­zel bánni nem lehet és nem sza­bad. Felesleges az összeesküvés részleteit itt elemeznünk, hisz a napi sajtó annak részleteiről tá­jékoztatta az olvasó közönséget. Azonban kötelességünknek tart­juk, hogy minden becsületes magyar figyelmét felhívjuk saját és hazánk érdekében a fokozott figyelemre, az erélyesebb harcra a reakcióval szemben. Sokaknak a túlsó oldalon fáj az, ha nevén szólítjuk a gyermeket. Fáj nekik az igazság, ha a soraikba meg­bújt fasisztákat leleplezzük, nyil­vánosság elé tárjuk Akik azt szeretnék, ha a magyar munká­sok és parasztok újból sírt ás­nának maguknak az urak ér­dekeiért. ők azt szeretnék, ha pai „Aztán be ne kerüljek a Pá-Néplapba !” — mondotta Szijj József takácsi református lelkész úr, miközben soviniszta, reakciós kijelentéseit szórta a 13 éves kis népi kollégista felé. Lelkiismeretlen, felelőtlen mó­don tett fasiszta szó szólamait igyekezett ugyan visszavonni, de elfeledkezett egy súlyos tény­ről : arról, hogy a Népi Kollé­gium neveltjei a kimondottakból fel tudják mérni azt, ami a demokráciának jó és azt, ami rossz. Amit Szijj lelkész úr mondott, az demokratikus szem­mel nézve, nagyon is rossz. Annál is inkább, mert mindezt egy fiatal, serdülő léleknek mondta, számítva arra, hogy fellépésével megfélemlíti és el­fogadtatja szólamait a fiatal tanulóval. De nem elég, ha csak rossznak jelezzük, hanem mindaz, amit mondott és tett, gonosz tiszknáik"sKíit -tu fe'j, "auj­­yen lehet egy papi lélek sajátossága. De vajjon mit is tett és mit is mondott Szijj lelkész úr ? Karácsony második napjára egy népi kollégista, Takács Sán­dor nagy legátus, takácsi köz­ségben szándékozott prédikálni. A község kis népi kollégistája elment, hogy a lelkésznek erről jelentést tegyen. Mindez eddig rendbe is lenne, ha a lelkész úr nem érdeklődik a legátus szár­mazása után. Miután meghallotta, hogy az szlovákiai, kivette zseb­kését s a fiúnak szegezve mond­ván : „az nem Szlovákia, te, hanem Felvidék és az is lesz, csak a nagyfejű zsidók eladták!" Mikor rádöbbent mondása so­viniszta és demokrácia­ellenes súlyára, visszakozót fújt. Vicc­ből mondtam — mentegette magát — és szabadkozott, hogy be ne kerüljön mindez a Pápai Néplapba! Mindezt egy 13 éves gyer­meknek mondotta Szijj úr. Egy gyermeknek, aki demokratikus szellemben nevelődik és igazság­érzetével rögtön felfogta e ki­jelentések lázító voltát. Hogy állításait cáfoljuk e­gész so­vinisztának, felesleges. De kell, hogy figyelmeztessük arra, hogy akkor, amikor a demokratikus Magyarország minden egyes tagja — pártállásra való tekintet nél­kül — fájó szívvel nézi a szlo­vákiai magyar testvéreink kény­szer­kitelepítését, a magyar kor­mány és a demokratikus pártok minden erejükkel odaigyekez­nek hatni, hogy a cseh kor­mánnyal megértessék tettük de­mokrácia­ellenes voltát és jobb belátásra bírják, ugyanakkor ilyen felelőtlen elemek kijelen­tései elronthatják mindazt, ami­ért mások annyi fáradságot és munkát áldoztak. Mert az, amit lelkész úr csinál, olaj a tűzre. A többi, amit még a lelkész úr mondott, talán nem is fontos. Például az, hogy búcsúzóul még a fiúra olvasta: „Azért, mert a Népi Kollégiumba jársz, még rendes ember lehetsz !" Hát igen : a lelkész úron kívül kevés magyar akad, aki ne lenne tisz­tába a Népi Kollégiumok orszá­gos jelentőségével. Talán ő is tudja, de előbbi kijelentései alapján meg kell értsük, termé­szetes, hogy az ilyen elemek­nek fáj, ha a szegény paraszti és munkás származású fiatalok tanulhatnak, mert ez az új magyar ifjúság nem fogja tűrni a lelkész úr felelőtlen kijelentéseit, nem fogják tűrni a demo­krácia orvul támadását azoktól, akiket bősz sovi­nizmusuk és a munkás­gyűlöletük elválaszt a de­mokratikus Magyarország­tól, a dolgozó néptől. Ez fáj és ez izgatja Szijj urat. A néphez való hűség, az igazi hazaszeretet és az, hogy ezek a fiatalok nem fogják tűrni a butítást, a gonoszságot, de a­­ sovinizmust sem. a takácsi református lelkész? JCultu­rnapok Japán február 1-én és 2-án Szerdán este másodízben ült össze a város kultúrbizottsága a pápai kultúrnapok megbeszé­lése tárgyában. A demokratikus pártok, ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, város vezető­sége és sajtó képviselőin kívül a szakemberekből álló bizottság nagyvonalakban kidolgozta a február 1-én és 2-án megrende­zendő pápai kultúrnapok műso­rát, melyeken neves írók, buda­pesti művészek fognak közre­működni. Előadások, vitadélután, műsoros­ est, ifjúsági előadás, paraszt- és munkáskérdésekkel foglalkozó előadók között Veres Péter, Kassák Lajos, Bóka László, Laczkó Géza szólalnak fel. A budapesti Nemzeti Szín­ház művészei, Horváth József, Palotai Erzsi országhírű zon­goraművész és zeneszerző, Veres Sándor, Török Erzsi énekesnő és Kossa Klára lesznek városunk vendégei. Minden fővárosi elő­adó mellett helyi előadó fog szerepelni. A kultúrbizottság az előkészí­tési munkálatok és a munka­részletek elvégzésére megbízott tagjai nagy lendülettel hozzá­láttak e nagyszabású kultúr­esemény előkészítéséhez, mely­nek célja a kétnapos szórako­záson felül az, hogy Pápa város kultúrértékeivel megismertessük országos nevű vendégeinket, tő­lük pedig tanuljunk, hogy előbbre vihessük, emelhessük vá­rosunk kultúrszínvonalát. A kultúrnapokkal párhuzamo­san a „Vándortűz" című folyó­irat is Pápán kerül kiadásra. Városunk íróinak tollából úgy kell, hogy legyen összeállítva ez a folyóirat, amely a demo­krácia követelményeinek meg­felelően tükrözi városunk szel­lemi értékeit. A kultúrnapok műsorát legkö­zelebbi számunkban közöljük. a dolgozók zokszó nélkül igába hajtanák fejüket, dolgoznának és termelnének, hogy az urak­nak jusson a dőzsölésre,­­ míg a tömegek pedig éheznének. Ez volt a céljuk ezzel a me­rénylettel is. Elvesztett s örökre lehanyatlott hatalmukat gyere­kesen naiv elképzelés alapján akarták végrehajtani, amit a demokratikus rendőrségünk fel­göngyölített. Merényletük ugyan nem sikerült, mégis tudomásul kell vennünk, hogy a magyar reakció nem mond le hatalma elvesztéséről. Egy eltűnő korhadt politikai és gazdasági rendszer amelynek alapeszmélye a nép elnyomása és a kizsákmányolás volt a demokrácia adta legális körülményeket kihasználva de­mokratikus pártokba is megbújva szövi gyilkos terveit a nép uralma, a demokrácia ellen. Legyen ez egy végső figyel­meztetés azoknak, akik megér­tésről és megbocsájtásról szó­nokolnak. A nép ellenségeivel egyszer és mindenkorra le kell számolni. Mert a megbocsájtás és az enyhe ítéletek is, csak bátorítóul szolgálnak a többi bujkáló és nem bujkáló ellenségeink felé. Méltó büntetést várunk a haza­áruló bitangok felett.

Next