Pápai Néplap, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-01 / 1. szám

••• Boldog Újévet kívánunk olvasóinknak IV. évfolyam? 1- szám. Ara S Ö0 fillér. 1948 január 7. D­emokrati január 1-től augusztusig ^Oö GSZ&­V jf^j^jj^^ augusztustól decemberig 1.181 ezer a város újjáépítésének mérlegén — Polgármesteri beszámoló a képviselőtestület rendkívüli ülésén. — December hó 3- án megtartott városi képviselőtestületi rendk­ívüli ké­gyű­lésen két napirendi pont szerepell. Majd Kerekes János polgármester röviden tájékoztatta a képviselőtestületet a város újjá­építésének ezévi eredményeiről. Eszerint 1947. január 1-től augusz­tus 1 ig 700 ezer, míg augusztustól decemberig 1.181.291 forintot költött a város újjáépítésre. Te­hát a 3 éves terv négy hónapja alatt 69 °­0-al több befektetést eszközöltek mint az előbbi hét hónap alatt A polgármesteri beszámolóhoz dr. Donát­hi Kornél (SzDP), Zá­xi, v ZcMn <MKP,­ Polgár Ov ±!p. (NPP), Varga László (PDP),­Mé­száros József (FKP) szóltak hozzá pártjuk nevében, méltatva Kere­kes János polgármester munkájá­nak szép eredményeit és mind­annyian a legteljesebb támogatás­ról biztosították a polgármestert további munkájában. Majd Grács­­mann Pál elvtárs (SzDP) az építő­ipari munkáscsoport nevében kö­szönetét fejezte ki Kerekes János polgármesternek, hogy lehetővé tette az építőipari munkások fog­lalkoztatását, akiknek 80%-át a munkanélküliség rémétől csak városi építkezések mentették meg. a Végül Kerekes János válaszá­ban köszönetét fejezte ki a kép­viselőtestületnek támogatásáé­t és kihangsúlyozta, hogy az említett eredmények csakis a városi képviselő­testület és tisztviselői kar támogatásával telt meg.­születhet-További oda?, de munkára tett ígéretet a város dolgozói, élete színvonala érdekében és boldog újévet kívánt a képviselőtestület­nek. Ezzel zárult 1947. emelke­dett hangulatú utolsó városi köz­gyűlése. 1948. év küszöbén í­ nn?n­­evet nyitun*> a uiiu^gr* magyar szabad* ság piarr centenáriumának ünnepét. Ez ana késztet bennünket, hogy •megálljunk egy kis számvetésre lí>48 határkövénél, tekintetünket fordítsuk az elmúlt évszázad má­sik határkövéhez, 1848 hoz, ta­nulságért, erőért, ösztönzésért, az­után erőben, tudásban, elszánt­­ságban megnövekedve vágjunk­­ neki az útnak, előre. A mögöttünk lévő, sok kínban, szolgaságban lemorzsolódott év­ század felmutat nagyszerű kísér­leteket, adott 48 szabadsághősei­hez méltó mártírokat, de 48 meg­kezdett művét tovább vinni, befe­jezni nem tudta. Csak 1945-ben léptünk arra az útra, mely ennek a nagy munkának folytatásához, befejezéséhez vezet. Mi az, ami számunkra tanulságul, az előre­haladáshoz ösztönzőül szolgálhat 1 184- ból ? Az, hogy ha a világ n­épeinek tiszteletét, becsülését meg akarjuk szerezni magunk szá­­mára, mindig a haladás élvonalá­ban kell írnunk. 48 iginy ? egyben programját is Petőfinek ez a két sora fejezi ki: Egy vallás van a földön, Aki mást vall, rettentően szabadság, lakos. A szabadság türelem helyett kömörtelen har­cot hirdet a n­őszabadság min­den rendű és rangú ellenségével szemben. Ennek a harcnak ered­ményeképpen törtek össze — igaz csak félig — a feudalizmus kor­látai és szabadult fel a jobbágy­ság és megindulhatott az élet az akkor időszerű életforma, a pol­gári­­ demokrácia útján. Ez a harc bátor, következetes, megtorpanást nem ismerő küzde­lem volt, melyben egyaránt érvé­nyesült a szó és a fegyver, követ. Vezetesen mindig a néptömegek érdekében, a nép széles rétegeire támaszkodva. Petőfiék harca nem­­ ismerte a „ne bántsuk egymást" hazug ál­­humanizmusát, mert egyaránt ha­­lálos ellenségnek tartotta a kül­földi reakciót és a „belső bizam­gok" táborát, a társadalmi és nem­­zeti felszabadulás hazai kerékkö­tőit 48 szabadságharca példát mutat arra is, hogy a magyar szabadság ügye nem választható el a világszabadságtól, a szabad­ság világfrontjáról nem szökhet el egy nemzet sem, mely szabad­­ akar lenni. 48 nemzetiségi politi­­­­kája negatív például szolgálhat arra, hogy „rendezzük végre kö­­­­zös dolgainkat" a szomszédnépek­­­­kel. 1848 tanulságainak ismeretében­­ fel kell tennünk a kérdést, vájjon s okultunk e a múlt tanításából, jog­gal hiszi-e magáról 1948 magyar­­­­sága, hogy száz évvel ezelőtt meg­kezdett úton halad és a nagy Már­­­­cius befejezetlen mű­vét viszi a beteljesedés felé. Ha erre a kér­désre igennel válaszolunk, nem tesszük ezt alap nélkül. Táncsics és Kossuth I elöl­t, a tettek embere volt. Méltó megünneplésük csak tettek által lehetséges. Ennek tudatában nyugodtan megmondhatjuk, hogy ünneplésünk nem 1948 január 1-én kezdődik, hanem szakadatlanul tart az 1945 ös felszabadulás óta A nagybirtok teljes szétzúzásával végleg felszabadult parasztságunk, a legfontosabb nagyüzemek, nagy­bankok államosításával a legdön­tőbb termelő eszközök a dolgozók vezetése alá kerültek. A széles néprétegek bevonása az állam éle­tének irányításába, gazdasági be­rendezkedésünk korszerű irányba történt változásai lehetővé tették, hogy újra a haladás élvonalába kerüljünk­ a népi demokráciák közé Szabadságunk védelmében foly­tatott bátor, következetes harcun­kat bizonyítja a köztársaságellenes összeesküvés gyors felszámolása, a Pfeiffer-párt megsemmisítése. Mint ahogy 48 ban a magyar szabadság harcosai minden euró­­pai szabadságharcos nép fegyver­társainak érezték magukat, most mi is szorosan együtt haladunk a világ szabadságszerető hogy közös erővel verjük népeivel, vissza a nemzetközi imperializmus táma­dásait. A szomszédainkkal való jó vi­szony kialakításában döntő lépés­sel haladtunk előre, mikor a­ kö­zelmúltban Tito Jugoszláviájával megkötöttük a barátsági és köl­csönös segélynyújtási szerződést és baráti körünk gyarapodását bi­­zonyítják a többi szomszédunkkal megkötött vagy tervbe vett gaz­­dasági és kulturális egyezmények is. Ezeknek az eredményeknek egy­szerű felsorolása is bizonyítja, hogy két és fél év alatt többet haladtunk előre 48 művének be­fejezésében és folytatásában, mint a közbeeső száz év alatt. Fs­tr*£>b tudatában büszkén e­nnem léphetjük át 1948 küszöbét, jó úton haladunk, 48 nyomdokain. Tettekben megnyil­vánuló ünneplésünk nem lesz mél­tatlan történelmünk legdicsőbb napjaihoz. Megállnunk azonban nem szabad. Az út előre mutat. A száz éves szolgaság nyoma és a háború ütötte sebeket csak a hároméves terv maradék­talan vég­rehajtása tünteti el. Harcunkat a szabadságért rendületlenül kell folytatnunk, politikai, gazdasági, társadalmi síkon egyaránt. A cen­tenáriumi év kell, hogy minden magyar dolgozót egy sorba állít­­son munkára, anyagi felemelke­désünkért és harcra azok ellen, akik akár kívülről, akár belülről támadásra készülnek legszentebb örökségünk és legféltettebb kin­csünk, szabadságunk ellen. —ás —án Feketedésért letartóztatták a lovászpatonai molnárt • A gazdasági rendőrség nyo­mozói meglepetésszerű vizsgála­tot tartottak Lovászpatonán a Horváth féle malomban. A vizs­gálat során megtaláltak egy üz­leti könyvet, amelyben 20—22 mázsa feketén őrölt gabona volt nyilvántartva. Tekintve, hogy a feketézés gya­núja ezzel a ténnyel bebizonyult, letartóztatták a molnár könyve­lést vezető l anyát, Horváth Ol­gát és az üzem felelős vezetőjét, Gyenge Benő molnárt. 1­9 $r­\ Tr% Ho­n Pá­n-én­­ Tildy Zoltán köztársasági el­nök. Puskin szovjet követ, Mi­hályfy Ernő miniszter és Papp-Kökényessy vezérőrnagy kíséreté­ben karácsonyi pihenőjét Pápán és Ugodon töltötte. Ugodon két napos vadászaton vett részt a köztársasági elnök és kísérete. A vadászat szép ered­ménnyel végződött: 3 rókát, 2 vaddisznót és 2 malacot ejtettek­­ zsákmányul. A­ centenáriumi év ünnepélyes meg­nyitója A városi Nemzeti Bizottság január 1-én d. e. 11 órai kezdettel j ünnepi közgyűlés keretében nyitja­­ meg az 1948-as centenáriumi évet.­­ Ünnepi beszédet mond: Závory­­ Zoltán. Műsoron zene és énekszám­­ok, szavalatok szerepelnek. A város minden dolgozóját sze­­retettel hívja a Nemzeti Bizottság. Legyünk ott mindannyian, jelké­pezve szolidaritásunkat a '8 as eszmék nemzetformáló törekvései mellett. „K-n- ríW M l'MVTÁSl p­í­p A-

Next