Pápai Textilmunkás, 1974 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-11 / 1. szám
Egy győri kirándulás A fonodai szocialista brigádok szerződéseit lapozva tanúsíthatom: mind a három szakmánybeliek részt vettek a szakmai előadásokon, és a balesetvédelmi oktatáson is. A C-szakmány brigádjainak vállalásai között kirándulással egybekötött gyárlátogatás is szerepel. Egyik decemberi reggel 8 órakor indultak a gyár autóbuszán Győrbe, ahol először a fonodát tekintették meg, összehasonlítva az ottani gépeket, körülményeket a mienkkel. Az új kártológépek nyerték meg leginkább tetszésüket. És a dolgozókkal is váltottak néhány szót. Megtudták többek között, hogy a győri fonodában 26 szocialista brigád működik, s ők is értek el már szép eredményeket. A következő állomásuk a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár volt. Érdekes volt végigkísérni a készülő műbőr útját, a PVC-portól a csomagolóban elhelyezett színes, mintás, tetszetős tekercsekig. Megtudták a brigádok, milyen sok célra használják már a műbőrt és hány országnak szállítanak e szép termékből. A gyárlátogatást városnézés követte, s így együtt nagyon színes, hasznos és tanulságos volt a győri kirándulás. Krózser Imréné Tompa Sándorné szövőnőt mutatjuk be, aki tavaly márciusban jött vissza gyermekgondozásból — azóta is teljesen hibátlanul dolgozik — s mennyiségileg is 100 százalék körül (Fényképezte: Surányi Vera) Zöld utat a DH-nak! Az szb javaslata Az 1972. november 17-i számunkban írtunk arról, hogy a textilipari szakszervezet kidolgozta a DH rendszer iparágunkban való alkalmazásának irányelveit. Eszerint a költségek alakulása, az anyaggazdálkodás, a termelő berendezések állagának megóvása, a kapacitások kihasználása, a fejlesztés és még több más kérdésben is szerepe lehet a DH-nak, például a fonal, a nyers- és készszövzeti I. osztályú részaránya, a fonodai rendman, a szövőelőkészítői, szövődéi hulladék, kikészítői veszteség, stb. És megírtuk azt is, hogy a vállalatvezetőség körlevélben tájékoztatta erről a szocialista brigádokat, kérve véleményeiket. Azóta ugyan sok szó esett nálunk is a DH munkarendszerről, alkalmazásával ezideig nem éltünk. Legutóbb az szb foglalkozott e témával, bírálta a téves felfogásokat, gyors és hatékony intézkedéseket javasolt. Elsődlegesen a gazdasági vezetők részéről sürgeti a termelőeszközök állapotának az anyaggazdálkodás és anyagmozgatás helyzetének megvizsgálását, a szervezeti felépítés és az ösztönzési rendszerek felülvizsgálatát, úgyszintén az üzem- és munkaszervezési kérdésekkel való behatóbb foglalkozást — a különböző okokból eredő hibák elemzését. Ennek alapján kell kialakítani a vállalati koncepciót, majd elkészíteni a DH bevezetésének részletes ütemtervét. Ezután kezdetét vehetné a végrehajtás szakasza, melyben meghatározó a folyamatos ellenőrzés. Ez utóbbiakban már a szakszervezetnek is megvannak a sajátos feladatai. Egyrészt a DH rendszer megismertetésével a dolgozók körében, másrészt véleményezni az elkészített vállalati programot és mozgósítani annak megvalósítására. Felhasználva erre az üzemi demokrácia valamennyi fórumát, az aktívahálózatot, eközben összegyűjteni a dolgozók észrevételeit, javaslatait. Elsődlegesen a szocialista brigádokat kell megnyerni, tegyenek ilyen értelmű vállalásokat és segítsenek a jó munkamódszerek elterjesztésében. Különösképpen az alapanyaggal való takarékosság terén tehetnek sokat. Ez a legnagyobb költséghányadunk! Persze a hibátlan munkavégzés nemcsak a minőségi munkára való törekvést jelenti, a minőség javítását, hanem a veszteségek okainak feltárását és megszüntetését, a munkaidő legjobb kihasználását, a fegyelem szilárdítását, minden vonatkozásban. Ebből talán világos az is, hogy igen összetett feladatról van szó, csakis a gazdasági és társadalmi szervek vezetői és a dolgozók együttes akaratával, cselekvésével, azaz közös összefogással valósítható meg. A tájékoztató utal az üzem- és munkaszervezési intézkedési tervre, mely sok felmérést ütemez be, éppen az üzemek javaslata alapján. Ezek megvalósítása nagy lépést jelent a hibák felszámolására, a szervezeti felépítésfinomítására, a veszteségek csökkentésére egyaránt, így részben alapot is ad a DH rendszer bevezetésére, s ezt mind a kormány, mind a SZOT- határozat értelmében mielőbb meg is kell tenni! A napirend vitája érdekes volt, kitűnt belőle, hogy a dolgozók nem holnap, inkább tegnap, nagyon szívesen bekapcsolódtak volna már a DH rendszerbe, hisz sokkal kevesebb bosszúságuk lenne, ha megszűnnének a munkát zavaró technikai és szervezeti fogyatékosságok, ha minden feltételt optimálisan biztosítanának az illetékesek. Remélhető, hogy most már a gyárrészlegek s üzemek vezetői sem késlekednek, kidolgozzák és összehangolják ezirányú terveiket, mely egyben zöld utat jelent a DH-nak! Tanácskozás után A brigádok terveiből Mit, mennyit „meríthettek” az összevont tanácskozásból? — ezt kérdeztem néhány szocialista brigád vezetőjétől, elsőnek Koncz Istvánná nyilatkozott a fonodai Hámán Kató brigádból: — Én új erőt kaptam, sok hasznos tanácsot az 1974-es évre. Valóban sok rejtett tartalék van még, és mi elég fiatalok vagyunk, igyekszünk. Kiépítjük például a kapcsolatot egy tapasztalt brigáddal, így talán könnyebb lesz ... — A beszámolóból kitűnt, hogy kevés a női brigádvezető, főleg szövődés viszonylatban — mondja Sőrensen Gyula, a szövő I. Zrínyi Miklós brigád vezetője. — Ez főleg abból adódik, hogy a szövő géphez van kötve. Ettől függetlenül, én mindent elkövetek, hogy a mi brigádunknak is női vezetője legyen, bár nem lesz könnyű elérni. Nagyon örvendetes volt hallani, hogy év közben is lehet változtatni a vállaláson, ezzel élni is fogunk, bár felfogható úgy is, hogy belenyugvás ez a kisebb teljesítménybe! Az előkészítő Bajcsy Zsilinszky brigádja máris boldogan nyugtázza a szocialista brigád-klub működését, ott egy kicsit közelebb kerülhetnek más brigádokhoz is, egymás jó tapasztalatait átvehetik. — Mivel szeretjük a városunkat — mondja Melzer Jenőné, a brigád vezetője —, bekapcsolódnánk a parkok építésébe, de ehhez egy útmutató kellene, hogy hol mikor, mit lehetne csinálni és akkor már az 1974-es vállalásaink között ez is szerepelhetne, mint új dolog. — Elvileg most zárunk — mondja Papp József, a műhely Kossuth Lajos szocialista brigádjának vezetője —, de gyakorlatilag nincs megállás, ezt mutatja ez a háromkerekű bicikli is, ami még javításra vár, hogy azután üzemképesen további örömöket szerezhessen a békási gyermekotthon lakóinak. Természetes, hogy patronálásunk ezzel nem merül ki, több ilyen vállalásunk is van, sőt, évről évre szaporodik. Nagyobb aktivitást nemigen tudunk produkálni, mivel az értékelésnél sem törekednek olyan dolgokra, ami jobban ösztönözne. Mert az, hogy ezüst fokozat után csak oklevélre futja, nem helyes, amennyiben a színvonal nem esett vissza, sőt! A kikészítő fehérítő üzemrészben dolgozik az Ady Endre szocialista brigád, vezetője Molnár Gábor mondja: — Mi különös helyzetben vagyunk a többi üzemrészhez viszonyítva. Mindig olyan gépen dolgozunk, amit az áru kikészítése megkíván. Bár nagyobb eredményt még nem értünk el, most a Vöröskereszttel szeretnénk szorosabb kapcsolatot kiépíteni, részt veszünk a véradó mozgalomban, és más társadalmi tevékenységben. (hil) Az üzem- és munkaszervezés néhány kérdéséről Pártunk és kormányunk gazdaságirányításunk fókuszába helyezte, s napi feladattá tette az üzem- és munkaszervezést. De a tudomány és a technikai haladás is törvényszerűen előírja, megköveteli gyakorlati munkánk szervezettebb és hatékonyabb végzését. S nem elég már a spontán, ötletszerű megoldás egyes feladatok, célok eléréséhez. És a tervek megvalósításának elválaszthatatlan része a kellő alapossággal szervezett kivitelezés. Ha az életből merítünk példát, mindenki előtt világos, hogy a begyakorlás egy bizonyos munka elvégzéséhez feltétlen szükséges. Az sem kétséges, hogy egyénenként változik a begyakorlási idő, sőt, nem mindenki egyformán jut el egy bizonyos konkrét munka elsajátításához. Igen sok tényező játszik közre, például a fizikai rátermettség, alkati és pszichikai tényezők, amelyek mind teljesítmény befolyásolók is lehetnek. De ide tartoznak a környezeti hatások, a zajszint és klímaviszonyok, azaz a munkakörülmények. E tényezők vizsgálata ma már tudományos alapon a szociológus feladata. Az emberi teljesítmény optimális meghatározása, igénybevétele is tudományos alapon történik. Nyomában hatalmas tartalékok tárhatók fel, és növekszik a munka intenzitása. A begyakorlásnak a múltban is kellő fontosságot tulajdonítottunk, munkamódszer átadók tevékenykedtek a legjobb fogások elterjesztése érdekében. Ezek célja az évek során kialakult gyakorlat megismertetése, betanítása volt, s nélkülözött minden tudományos alapot. Ma már ez kevés, egy-egy konkrét feladat eredményes elvégzéséhez. A munkaelemzők megállapítják azoknak a mozdulatelemeknek a sorát, amelyek feltétlen szükségesek a munkavégzéshez. Mentesítik a dolgozót a felesleges mozdulatoktól, kizárólag a produktív munka érdekében veszik igénybe. Ennek nyomán a teljesítmény kisebb ráfordítással nő. Legelterjedtebb módszer M. T. M. eljárás, amelyet „módszer, idő, vizsgálatnak is nevezhetünk. Ez a munkavégzést alapelemekre bontja és ezek teljesítését időhöz köti. Főleg a szovjet, japán és angol példák rendkívüli eredményekről számolnak be. Nem egészen új keletű ez. Mert a közgazdászokat régóta foglalkoztatta, s az elemzések során hamar rájöttek, hogy rendkívül nagy erőtartalékokat tárhatnak fel. E módszerek bevezetése azonban egy sor szervezési intézkedést igényel. Amíg a fentiek a munkaszervezés témakörébe tartoznak, a megvalósításuk üzemszervzést jelent. Ez utóbbi már komplex feladat, nem lehet elszigetelten csak részterületet vizsgálni, szervezni. Mivel a termelés zárt folyamat, és szoros összefüggésben van az egyéb kisegítő tevékenységgel. Minden összetevőt vizsgálni kell, kezdve a termelés alapfeltételétől, az alapanyagtól, a megmunkálás eszköze, a gép, és az ember. Ahhoz, hogy e tényezők összhangja mellett a termelés megindulhasson, szükség van egyéb nélkülözhetetlen szolgáltatásokra, mint például az energiaellátás, az anyagmozgatás és más egyéb kisegítő tevékenység. Ha tehát a termelést érintő szervezési intézkedést kívánunk megvalósítani, elengedhetetlen a meglevő állapot felvétele, rögzítése. Ez jelenti az alapot a változtatás, az átszervezés kidogozására. Hogy történik ez általában üzemi szinten? A vállalat rövid- és középlejáratú terveiben meghatározza a főbb szempontokat, mit, hogyan, mikor kíván megvalósítani. Ezek a tervek tartalmazzák az anyagi feltételek módozatait. A szervezői tevékenység csak ezután kezdődik meg. Például összehangolt részlettervek kidolgozása a beruházási osztállyal, import gép beszerzésére. Megszerezni a beszerzéssel kapcsolatos összes információt a kiválasztott géptípusra. (Műszaki paraméterei, ára, beszerzési feltételek, szállítási határidők stb.) Ezek birtokában részletesen kidolgozni az üzembeállítás feltételeit, körülményeit, előkészíteni a gép fogadását. Új típusú gép esetén nem elhanyagolható szempont a kezelésre, karbantartásra vonatkozó ismeretanyag megszerzése, a személyzet betanításának biztosítása. Ennél a pontnál már szoros együttműködés alakul ki a gépet üzemeltető részleggel. Szemléltető módja e munkának az úgynevezett „hálótervezés”, amelyben lépésekre bontja a gép üzembeállításával kapcsolatos tevékenységet. Meghatározza hogy kinek, mikor, mit kell tenni és ezt olyan összhangban, időben egyeztetve, hogy a folyamatos üzembehelyezés biztosítható legyen. Az elmondottak talán elég meggyőzően bizonyítják, hogy a gazdasági élet területén milyen döntő szerepe van az előrelátásnak — a szervezett tevékenységnek! Tóth Ernő szervezési osztályvezető A hibamentes termelésért A Koszinói Kötöttáru Egyesülés 8 futószalagja 28,5 ezer darab kötött cikket ad naponta — női ruhákat, mellényeket, pulóvereket és gyermekruhát. Valamennyi termelő egységre és technológiai műveletre kiterjedően bevezették a hibamentes termelési rendszert. Első láncszeméül kizárják a gyártásból a rossz minőségű nyersanyagot és,a dolgozókat személyenként teszik felelőssé a kiindulási anyagok minőségéért. PÁPAI TEXTILMUNKÁS — 1974. január 11. — 3 Esti váltás Sötétben tátongnak az emeleti ablakok, kísérteties zugokat sejtet az udvari lámpák fénye. A fonoda monoton, mégis erőteljes zaján túl szinte semmi. Csak egy-egy ajtónyitáskor vág bele ebbe a vetélők csattogása, mint afféle ötöd- vagy hatodhegedűs. Tíz felé jár az idő. Lassan megélénkül a porta környéke. Előbb ritkábban, aztán mind sűrűbben alakok, árnyak húznak az üzemek felé, ahol javában folyik még a munka, s mintha néhány perc múltán sem szakadna meg, úgy forgolódnak, kapkodnak a szövők, a festők. Persze, csalóka ez a kép, mármint a frissesség. Ámbár ilyenkor a tudat is erősít, mindjárt itt a váltás. — Fáradt? — kérdezem az egyik asszonyt. — Bizony az — mondja. — Annyi dolgom volt ma, alig győztem. Meg aztán tudja hogy van, a festőnek még a söprű is parancsol... Egy másik válasz: — Ma nem fáradtam el annyira, de tegnap ilyenkor már nem akartak megbírni a lábaim. . . Éppen hogy csak el nem estem. Sétálok tovább, nézem az arcokat, kérdezek: — Sok dolga volt-e ma? — Nem kell altató, csak letehessem már a fejem ... Beteg ugyanis a szomszéd, széthúztunk, ne álljanak a gépek. Gondolhatja, mennyit kellett itt keringőzni a 8 órában ... Egy középkorú asszony, arca fáradtságról árulkodik, szótlanul teszi a dolgát, rám sem néz. — Ki várja otthon? — kérdezem. — Egyedül élek, ki várna? A hideg szoba. Szomszédja ugyanerre a kérdésre: — Az anyu talán fenn lesz még. Egy másik fiatal lány sántikálva egyik géptől a másikhoz: — Mi baj van.? — Ó, semmi, csak a lábam fáj. Nem mindig, csak amikor rájön •. • Odább egy törékeny lányka guggol, szinte azt gondolja az ember, az imént tette le az úttörő nyakkendőt. Pedig már 2 éve bejár, Külsővatról. Szavakban, tőmondatokban válaszolgat. — Mikorra ér haza? — Fél 12-re. — Fenn lesz még valaki? — Az anyu. — És mikor kerül ágyba? — Éjfél után. — Meddig alszik? — Kilencig, aztán készülök be, 11-kor indul a busz. — Mennyit keres itt? — Kétezer körül. Szép, morfondírozok már csak magamban, hol kereshetne ennyit? Csak a 13 óra sok, a délutános műszakban. A főmesteriben készül a leltár. Szövőhiány miatt 16 gép állt, hengerhiány miatt is néhány. De azért jó közepes műszak volt ez a mai, mondják. — Miért kevés a henger? — kérdezem az ívezőben. — Valami kazánhiba volt tegnap — felelik —, igaz gyorsan megcsinálták, annyi lakatost ugrasztottak oda, alig fértek hozzá. Dehát a kiesés, az kiesés. Az előző napon meg az előképszítőnél akadozott mindig van baj... A felvető közepén Horváth Ferenc vezényel, nem kérdezem, jött-e, megy-e, az idősebbek fáradtan igyekeznek az öltöző felé, a fiatalabbak össze-összedugják fejüket. Akad még valami fontos, amit éppen most kell megbeszélni. Különben is, hadd menjenek előre az idősebbek. Az ajtón kívül az éjjeliőrök csoportvezetője szemlélődik, meglát és mint az lenni szokott, mondja, ami fáj. A védőruha kihordása, meg a többi. Miért nem szóltak előre, hogy azt a vacak vászonkesztyűt, ami csak csalánszedésre jó, vissza kell adni, ha elszakad, különben nem adhatnak másikat. Meg a pénz is kevés ezért a szolgálatért. Végül is megegyezünk, ezekben az ügyekben a szakszervezet a legilletékesebb. A liget környéke is megelevenedik, az egyik buszbani már zsongás, a másik előtt tömörülés, és méltatlankodás. — Nem mindegy a sofőrnek, hogy kinyitja, vagy zárva tartja az ajtót!? ... Nem ennénk meg a kocsiját, ha 5 perccel előbb beszállhatnánk, mint a szabály előírja!... Ha már egyszer nincs váróterem, legalább ennyit tegyenek meg!... — közben nevek röpködnek, a Józsi, a Jancsi, az egyik emberséges, a másik nem. — Jaj, futva jöttem, hadd fújjam ki magam! — így egy testesebb asszony. — Igazán indulhatnának 5 perccel később ezek a buszok! — Jobb lenne? — kérdezem a többiektől, s szinte kórusban: — Á, dehogy, hisz így is éjfélre érünk haza! Felberregnek a motorok, indulnak a buszok. Tovább folyik a szó, most már arról, hogy is volt délután a szövődében. — Akkora fészek — magyarázza az egyik asszony —, hogy egészen a recéshengerig szakadt... Nem is tudom, mi van, annyi a buckó, hogy csak na! Szakad, szakad, szakad ... Jól lepasszoltunk !.. Ezért nem jutott pénz a törzsgárda jelvény mellé sem!... No, itt az új téma. Közben fogynak a kilométerek, nyílik az ajtó, üresednek az ülőhelyek, a buszok, majd azok is nyugodni térnek.