Pápai Textilmunkás, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Az kezőben terjengő jellegzetes fanyar illat mellett, télidőben a termet betöltő gőz is sajátos, hisz a hatalmas kádban fortyogó 90 fokos keményítő és a zárt ajtókon beáramló hideg levegő hatására ezt az elszívó sem tudja megakadályozni. Gőzfüggöny mögött, munkájába feledkezve, SZTB-henger szálait számlálja Varga Lajosné beolvasó. — Ezek sokkal több figyelmet kívánnak, mint a hagyományosok — magyarázza —, mert ha véletlenül elolvassuk, már nem tudunk rajtuk javítani. — Marad hibásan? — Nem, mert a gépesek korrigálják, csak az már kellemetlen. Szerencsére elég ritkán fordul elő. — Itt a klíma nem a legkedvezőbb. — Meg lehet szokni. Csévélőgépesként kezdtem, az átszervezés révén kerültem ide, ötödik éve. A tél velejárója a gőz, nyáron meg a nagy meleg kellemetlen, arra pótlékot is kapunk. Ketten vagyunk beolvasok szakmányonként, az időt jól ki kell használnunk, főleg, mióta SZTB-hengerek vannak, sokkal több és nehezebb lett a munkánk. — Mit mondhat a kollektíváról ? — Jól megvagyunk. A szakmányunkban versenyző Kossuth brigádnak tagja vagyok és mindent összevetve jól érzem magam, nem bánom, hogy így alakult. Ennek az kezében is örülnek, mert Vargánéról igen jó véleménnyel van a brigádvezető és művezetője is. Olyan ő, akinek nem kell a sarkában lenni, mindig pontos, precíz munkát végez. Emellett csendes, szerény, a brigádéletben mégis aktív és jó kolléga. Kevesebb újító, több javaslat 1978-ban 107-en 123 újítási javaslatot nyújtottak be, amiből kísérletre 60-at fogadtak el, hasznosításra pedig 76-ot. A múlt évben viszont 74-en adtak be 119 javaslatot, s abból kísérletre 61 -et fogadtak el, a megvalósult sajnos csak 58. Az újítóknak kifizetett díj is csökkent, amíg 1978-ban több mint 47 ezer forint volt, a tavalyi csak 39 ezer. Mindebből kitűnik, hogy a kevesebb újító aktivitásban alig maradt el az előző évitől, de a hasznosság tekintetében már inkább. A verseny értékelése folyamatban van, legközelebb talán már arról is hírt adhatunk. A csőrepedés javítása nem sorolható a legideálisabb munkák közé, főleg télen, de elengedhetetlen. Ezúttal Vihsze Imrét láthatjuk — munka közben. (Fotó: S. Vera) Szocialista brigádok vezetői: számvetéseikről és idei terveikről A szocialista brigádok is elvégezték már számvetéseiket a múlt évről, bizonyára. Erre gondolva kérdezősködtem köreikben, íme a válaszok: — 1979 nálunk a személycserék éve volt, nagyon sok brigádtag kicserélődött és így a vállalások teljesítése is sokkal vontatottabban ment, mint régebben — mondja Pethő Károlyné, a szövő I. 14-szeres ifjúsági szocialista brigádvezetője. — És sokszor magamra maradtam gondjaim között, pedig jól jött volna akár a művezető segítsége, néha az agitációk során. Az idei terveink éppen ebből indulnak ki: a partiba került fiatal szövőket bevonni a közös munkába, segíteni a termelésben és ismét egy jó brigádot összehozni. Remélem sikerül, hisz az átszervezések befejeződnek_________ Az irező Kossuth szocialista brigádjának vezetője, Tóth János, így beszél: — Nem mondhatom, hogy minden simán ment, hisz többször is módosítani kellett a tervünket. De már az idei vállalásainkon törjük a fejünket és szeretnénk, ha valamilyen formában előreléphetnénk a kulturális élet területén. A nehézséget egyrészt a műszak, másrészt a tagok életkora okozza, de talán sikerül valami megoldást találnunk. Egyébként először rendeltük meg a Brigádélet című folyóiratot. — 1963 óta dolgozom a mozgalomban — kezdi Illés Ferencné, az előfonó Kállai Éva brigádjának vezetője —, azt hihetnék, hogy mi már csak sokat produkálhatunk. Sajnos, valahogy nem sikerült az 1979-es évünk. A vállalásokat ugyan sikerült teljesíteni, de többet nem tudtunk adni. Talán azért, mert a gazdasági munkában is éppen elég volt helytállnunk, sokszor szombat, vasárnap is dolgoztunk. Bár megfizették, de a családdal is jó lett volna otthon maradni és ha nincs az emberben becsület, talán hagyná is azt a pár forintot. Nem is tudjuk még, mit kellene csinálni, hogy ismét nyújthassunk valami érdemlegeset._________ A gyűrűsfonó Gagarin brigádjának vezetője Joó Dénesné mondja: — Mi már várjuk az értékelést. Tavalyi vállalásainkat sikerült teljesíteni, sőt többet is tudtunk nyújtani, de sokkal több energiával. A több oldal kezelése nagyon fárasztó, de azért sikerült. Bízunk abban, hogy ha beindul az új tisztító, munkaerő szabadul fel, s a gyapot is jobb minőségben kerül hozzánk, és talán jobban alakulnak a dolgok. Igaz, egy brigádtagunk elmegy szülni, így csak 4-en maradunk. Jó lenne bővülni, de nincs kivel, mert akit érdekel a brigádmozgalom, az már tagja valamelyik brigádnak. — Bár év közben nyugdíjba ment brigádunk nagyon lelkes vezetője, s helyébe engem választott a tagság — mondja Szabó Lászlóné, a Komplex brigádból —, éves vállalásainkat sikerült teljesíteni. Igen lelkes közösség a miénk, bár, mint a nevünk is mutatja, más-más területen dolgozunk, de kapcsolódik a munkánk, így találkozunk egymással és mindent megbeszélhetünk. A jövőben is versenyezni kívánunk, hasonló szellemben. A társadalmi munkavégzés területén szeretnénk előbbre lépni, csak legyen lehetőség, tudjuk, hol van ránk szükség. Egyházi Józsefné Meditáció Elbúcsúztattuk az 1979- es évet is. Némelyek talán sajnálják, mások örülnek, hogy ismét öregebbek lettünk egy évvel, s így mindenki közelebb került a nyugdíjkorhatárhoz. Visszapislaritva nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, jó volt, hogy januárban, februárban, sőt márciusban is esett a hó, de nem tapsoltunk a tavaszi fagyoknak, s a májusi eső elmaradásának — ámbár, aki májusban ment nyaralni, az év legforróbb napjait fogta ki —, s ahogy az már ilyen után lenni szokott, az aratást szinte lopva lehetett elvégezni az eső miatt. De azért hála a gépesítésnek, a kenyér ünnepére sikerült befejezni. A szüretei annál jobban sikerültek, persze azoknak, akik nem siették el a dolgot, s igazi napsugárból igazi cukor került a hordókba a sárvári helyett. S minden jó, ha a vége jó, az októberi fagyok után a december első fele bőven kárpótolt bennünket. Ám nem ildomos, hogy csak az időjárásról beszélünk, hisz súlyosabb téma is bőven volt az óévben. Suttogtak, beszéltek róla az emberek, így a júliusi árrendezés nem ért váratlanul senkit. Vannak szerencsések, akik még ezzel is jól jöttek ki. Gondolok itt azokra, akik pilótakekszen élnek, mert ennek a népélelmezési cikknek az ára 2 forinttal alacsonyabb lett. Persze nemcsak kenyérrel, azaz ebéddel él az ember, hanem szellemi javakkal. Különösen az ifjúság. Így aztán egymást taposták egy-egy Omega, vagy Piramis koncert jegyeiért. Bezzeg ilyesmi nem fordult elő labdarúgóink ,előadásaink Pedig ott is volt bőven látni és hallani való. Az utóbbi érzékeny lelkületű és fülű embereknek talán nem ajánlható, de az egyetemes magyar sport — s ezen belül a labdarúgás — fejlődése érdekében jó, ha elhallatszik a legfelső fórumokig is. Ámbár energia — mint a vezetők mondják — nagyon sok lett belefektetve. Félek, hogy amióta határozott intézkedések történtek az energiatakarékosságra, ezt sportolóink is magukévá teszik. Erről jut eszembe, bármily halvány gőz csörgedez — különösen hétfői nap —• a vezetékekben, csodálatos hőmérőink mindig mutatják a 20—21 Celsius fokot. Hogy sikerült ilyen jól beprogramozottakat szerezni? Kérdés még tjfele is lenne, de hagyjuk meg erre az évre, s hogy a felelet kedvező legyen, azért nekünk is illik többet, s jobbat tenni. G. L. A portás Jókedvűen köszönti a délutáni műszakra érkezőket Fekete Dezső, a szövő II. portása. A múlt év végén újrafestették, mázolták kicsi fülkéjét, s a bejárati részt, talán ez is hozzájárul a jó közérzethez. — Így van — erősíti meg —, hisz igen ráfért már a csinosítás. De én egyébként is jól érzem itt magam. Hisz 23 évi szolgálatból 4 kivételével a II-esen vagyok. Ismerek mindenkit. — Változtak-e a feladatok mostanában? — De mennyire — mondja, s egy paksaméta könyvet emel ki az asztalfiókból, mutatja —, ennyiféle beírni, vezetni valónk van most, holott, amikor idekerültem, volt egy füzet és slussz. Megnőtt a forgalom, nemcsak a személy, de a teher is, amióta itt a gyapotraktár. Régen csak a szokásos szövő II-es kocsi jött. Aztán az ellenőrzésre szintén nagyobb gondot kell fordítanunk, mert ezt mindenütt megszigorították. Nemcsak kifelé, hanem bejövet is megnézzük a táskákat szúrópróbaszerűen, s talán nem kell mondanom, ha elveszek valakitől egy üveg italt, az már nemigen köszön. — Munkaközi szünetekben is a portás csenget, ugye? — Igen. Nagyon kell figyelni rá, hogy percnyi pontosak legyünk, meg ne feledkezzünk, mert ha egy picit is késünk, már reklamálnak. Szóval minden tekintetben nőtt a lekötöttség. Ünnepnapunk sokszor foglalt, sok az óraszámunk, csupán a pénzünk kevés. — Úgy tudom, Dezső bácsi már kiváló dolgozó is volt ? — Nagyon jól esett a megtiszteltetés. És továbbra is igyekszem, ne legyen kifogás a munkám ellen. Már nem sok, csak 4 éven van hátra a nyugdíjig. A feleségem meg majd korkedvezménnyel megy, 26 éve szövő. Miközben beszélgetünk, meg-megszakítva azt, gépkocsi-rendszámokat, időpontot jegyezget az előtte fekvő könyvbe, elveszi a kilépőket, és a telefon is meg-megcsörren. Elköszönünk, további jó munkát kívánva. Rózsi néni - a fonalkiadó és a 25 év jubileuma A közelmúltban vehette át 25 évi munkája után járó jubileumi jutalmát Józsi Lajosné, s ezt az időt mind nálunk töltötte. Nem is emlegetik másképpen ismerősei, mint Rózsi, a fonalkiadó, így beszél erről: — Soha nem dolgoztam egyetlen percig sem máshol, csak a szövő II. fonalraktárában. Három műszakban 22 éven át, de most már csak egy műszak van, így jobb. A bővített szövődével együtt a mi dolgunk ugyancsak több lett, nagyobb a leterhelés. Naponta mintegy 1500—2000 kiló fonalat rakunk a helyére, szín és minőség szerint válogatva. Sőt, ha valaki hiányzik, a terembe is megyünk helyettesíteni. Több a fonal mostanában, nagy a zsúfoltság, szeretnénk, ha bővítenék a tárolópolcokat, vagy több kocsit adnának. Különben igen szeretek itt dolgozni, s bár a fizetésünk elég kevés, semmi pénzért nem cserélném el a munkahelyemet. Bár nem is annyira a hely, mint a kollektíva tartott itt mindig, mert mi nyolcan úgy vagyunk, mint egy nagy család. Már reggel, ha bejövünk és ránézünk a másikra, rögtön meglátjuk rajt, ha valami nincs rendben. És ez a jó összhang megfizethetetlen, tudom. A művezetői átszervezés egyéves tapasztalatai Egy évvel ezelőtt zajlott le üzemeinkben — az új szabályzatnak megfelelően — a művezetők átszervezése, az előzetes tájékoztatás és tapasztalatcsere alapján. A párt-végrehajtó bizottság és a szakszervezeti bizottság pedig júliusban tárgyalta a művezetők helyzetét, azzal, hogy később visszatér a témára. A közelmúltban történt ez meg, amikor Szocsevka Ferenc igazgatóhelyettes adott részletes tájékoztatót a két testületnek a jelenlegi helyzetről. Előbb a fonóról szólt, ahol különösebb korszerűsítést nem hozott az átszervezés, nem rövidült le az irányítási lánc. Annyit viszont elértünk, hogy a mesterek elsősorban a gépek javításával, a technológiával foglalkoznak és kevésbé vannak lekötve személyi kérdésekkel. Többen sérelmesnek tartják viszont a mesteri titulust, elégedetlenek bérükkel, s közömbösek lettek, így egészében elég sok probléma van ma is. Hasonló gondok mutatkoztak a szövőgben, más a helyzet az SZTB-üzemben, ahol eleve már az új szervezetnek megfelelően alakult ki a termelésirányítás. Itt elégedettek lehetünk minden tekintetben, bár összehasonlíthatatlanul jobbak a munkavégzés körülményei is. A kikészítőben ugyancsak nem történt különösebb módosítás, inkább a beosztások neve változott. Ami a keresetüket illeti, 7,2 százalékos béremelést kaptak az átszervezés kapcsán, ennyire volt mód. Célunk, hogy a lehetőségekhez mérten nagyobb anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesüljenek a jól dolgozó művezetők és mesterek, differenciáltabban, mint eddig. Mert a feladatok nőttek, egyre több múlik rajtuk, s többet kell foglalkozniuk a hozzájuk beosztott emberek ügyes-bajos dolgaival is. A tömör jelentés után közös állásfoglalás történt, melynek lényege a következő: törekedni kell az átszervezés finomítására, javítani a művezetők és mesterek információs rendszerét, igen fontos, hogy tájékoztatást kapjanak minden fontosabb témában, s ahol még nem tisztázódott, rendezni a hatásköröket, s elérni, hogy mindannyian éljenek azzal. Foglalkozzanak többet a hozzájuk beosztottak ügyeivel, legyenek valóban gazdák területükön. A testületek szerint, a sorra kerülő béremelések alkalmából nagyobb anyagi, erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni a termelésirányítókat és mestereket, differenciáltan. Helyes lenne a premizálási rendszer felülvizsgálása, s a fizikai állományú mesterek premizálását például jobban összehangolni fizetésükkel, s negyedév helyett havonta folyósítani. Szükséges, hogy a vállalat a jövőben is megszervezze a mesterek és szakmunkások rendszeres továbbképzését, végül a művezetők párt- és szakszervezeti, általában mozgalmi tevékenységéről volt szó, amelyre ugyancsak nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben. Valamikor, mint büszke nagyvállalat a 3,5 ezres létszámmal hivalkodtunk. Igaz, hogy erre — hála a nagymérvű modernebb gépesítésnek — ma már nincs is szükség, de azért nem ártana, ha az alkalmazotti létszám mellett a fizikai is stabilizálódna. Évről évre beiskolázunk ipari tanulókat, kiknek jelentős része pár év múltán volt, nincs. Téved, aki azt gondolja, hogy a pápaiakkal, vagy a közelről bejárókkal jobb a helyzet. Pedig az ő lelkivilágukkal — ha lehet — még többet törődnek. Gondolok itt arra többek között hogy még a vasárnapi kirándulástól is eltiltják őket, bár azt a MOM intézet ODK szakosztálya szervezi. Szóval, valami baj van az életre, a munkára neveléssel, vagy legalábbis a következetességgel. Más ez az ifjúság és általában a munkásosztály, mint 25— 30 évvel ezelőtt, amikor örültünk, hogy „kapun belül” vagyunk. Sajnos, ma már sokan vannak — mert tehetik —, akik az első nemtetszésre veszik a holmijukat és odábbállnak, aztán jönnek helyettük a vándormadarak. Hogy mi öregebbek, miben látjuk a gyárhoz — a megannyi kudarc, mellőzés után is — kötődő dolgozók a megoldást? Igazán nem csodaszerekben, csak régi, jól bevált módszerben: a munka erkölcsi és anyagi elismerésében, a minden téren megmutatkozó bizalomban, s akkor talán a gyárhoz, a munkahelyhez való kötődés is erősebb lesz. (g.) Pápai Textilmunkás - 1980. január (I.) - 3