Pápai Textilmunkás, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Öt nap a Szovjetunióban Március 7—11 között 5 napos szovjetunióbeli (Budapest-Moszkva-Tbiliszi-Moszkva- Budapest) utat szervez a COOPTOURIST különrepülőgéppel. A részvételi díj 6390 forint, elhelyezés 2-3 ágyas, zuhanyzós szállodai szobákban, teljes panzió. A programban városnézés, kirándulások, skanzen megtekintése, teakósolló és egyebek szerepelnek, valamint a nőnapi ünnepi vacsorán való részvétel. Az utazáshoz egyéni szocialista (piros) útlevél szükséges, érvényes szovjet kiutazási engedéllyel. Költőpénz egyénileg váltható maximum 1000 forint értékben, napi árfolyamon. A határon maximálisan 200 forint vihető ki, 50 forintnál nem nagyobb címletekben, jelentkezés január 31-ig a balatonfüredi utazási irodában. Levelezőlapokkal az emberségért A múlt év vége táján járt hazánkban egy külföldön élő uruguayi nődelegáció két tagja, Chela Fernandez és Olga Rodriguez, gyárunkat is mecjl látogatta, Illés Zsuzsanna, a NOT nemzetiségi osztályának főmunkatársa, Soós Gáborné a megyei, Cziglen Józsefné a városi-járási pártbizottság nőfelelőse kíséretében. Pártbizottságunk titkára, Kovács István köszöntötte őket, majd Szocsevka Ferenc igazgató ismertette előttük vállalatunk életét, tevékenységét. Utána a fonó tanácstermében találkoztak vendégeink aktivisták és brigádtagok egy csoportjával, akik meghallgatták beszámolójukat hazájuk szomorú helyzetéről. Elmondták többek között, hogy az 1973-as év egész Latin-Amerikában igen harcosan telt el, nagy tömegek mozdultak meg a diktatórikus rendszerek ellen. Ezzel párhuzamosan az USA-államokhoz hű nagytőkések és katonák is fokozták mesterkedéseiket, náluk is akkor történt a katonai hatalomátvétel, amely azóta is uralja az országot, üldözi a szervezett munkásokat, s a kínzások földjévé tette az országot. Egy percre sem szünetel a hajsza a baloldali elemek ellen, ugyanakkor egyre mélyül, erősödik az ellenállás, amiben fontos szerepük van a nőknek. Elmondták ezek után, hogy ők, hazájuktól távol, száműzetésben élnek, szeretnék megismertetni a világgal országuk szerencsétlen helyzetét, s barátokat szerezni ügyüknek. Ennek megfelelően hozták el ide is börtönrácsos levelezőlapjaikat, amelyekkel tiltakozásokat szerveznek a katonai kormányzat brutális politikája ellen, követelve a börtönökben sínylődők, köztük igen sok nő, édesanya kiengedését. Eredetileg 2 évvel ezelőtt a katalán nőszövetség kezdeményezte ez akciót, s azóta szinte egész Európára kiterjedt. S hazájuk köztársasági elnökéhez, az ENSZ és más nemzetközi szervekhez juttattják el e lapokat, a szolidaritási bizottságokon keresztül. Nálunk egy fél éve tart ez a kampány, amely már eddig is sok barátot szerzett ügyüknek. Vendégeink igen elismerően vélekedtek az ott látottakról, s azt látják, tapasztalják, hogy a nehezedő körülmények ellenére töretlenül haladunk a szocializmus útján. Éppen ezért bizalommal vannak irántunk, s hisznek abban, hogy a mi szolidaritásunk is hozzásegít a börtönök kitárulásához, hogy a gyerekek náluk is nyugodtan járhassanak iskolába, ne szenvedjenek szükséget alapvető dolgokban. A találkozó végén brigádnaplókat dedikáltak a vendégek, végül megtekintették üzemeinket, elimeréssel szóltak a látottakról, és jó benyomásokkal távoztak. Az univerzális munkás Ruff Béla né művezetője, Réti Lajos ajánlja, mint egy régi, stabil törzsgárdatagot, aki univerzális munkás a szövő II-ben. Bárhol kérik helyettesítésre, mindenütt lelkiismeretesen, nagy igyekezettel végzi dolgát. - Most éppen malőrt fűzök magyarázza Ruffné -, de ha kell, a kötözőgépet is tudom kezelni, lamellázok, vagy a gyártásközi ellenőrt helyettesítem. Sőt, esetenként még a motozót is. - Melyiket csinálja szívesebben? - Nem tudnék választani, komolyan mondom, mindegyiket szeretem. Nemegyszer előfordul, hogy 8 órában háromfélét is végzek. Jó érzés, hogy számítanak rám, és elégedettek a munkámmal - Társadalmi megbízatásokat is ellát, igaz? - így van. A szakmányunkban bizalmi küldött vagyok, és a főbizalmi testületben gazdasági felelősként ténykedem. Igen jó a kapcsolatom a munkatársakkal, örömmel vállaltam a tisztséget. Azonkívül most már brigádtag is vagyok, négyen versenyezünk, a Dobó István kollektívában. —És az otthoni műszakról mit mondhat? — A családiban, ugyancsak elég nagy feladat vár rám, szinte minden ügyet én magam intézek, mert a férjem munkaköre egész napos elfoglaltsággal jár. Építkezünk, három gyerek nevelése mellett. Szerencsére a nehezén már túl vagyunk, a gyerekeim is megnőttek. A nagyfiam katona, a lányom eladó a Komfort egyik boltjában, a kicsi 8. osztályos. Kedvenc szórakozásom a kézimunkázás, kötök, horgolok, csak kevés idő jut erre. Idő a beszélgetésre sincs sok, 2 óra van, kezdődik a műszak. Ruff Belőné várja az eligazítást, hogy ma hol van szükség a helyettesítőre. (K. L.-né) Az idő tényleg pénz El búcsúztattuk az óévet, megyünk tovább. És minden beszédből, amely a jövő teendőit vázolja, kiemelhetjük a takarékosságra való intelmet. Mert ezen múlik a legtöbb. Sőt, talán differenciálhatnánk, s első helyre tehetnénk az idővel való jó gazdálkodást, a percek és órák jó kihasználását. Mert miféle takarékosság jön ki pédául abból, ha ömlengő főfő másfél órát szónokol arról, amit annyi perc alatt is világossá lehetne tenni. Az ilyen főfőre szokás mondani, hogy más dőreségre is hajlamos lenne bizonyára. Mivel a sok beszédnek (ezt nem én találtam ki) sok az alja! Minden effélét megelőzni lehetne ötletem megvalósításával, amolyan kecske-káposzta alapon. Nos, a leggyakoribb és már jól elcsépelt szólamokat (szerintem 6-7-nél nemigen több!) csokorba kellene kötni, mégpedig 1- es, 2-es és 3-as változatban. Például: a csőd felé kocogó vállalat igazgatójának siráma, három variációban. És így tovább, a minőség, a mennyiség, a munka meg a technológiai fegyelemről, no és az életszínvonal alakulásáról. S ha ez mind elkészült, ismerteti az új rendszert a tévében. Persze csak egyetlenegyszer, mert másodszorra már a süket is benyomja a gombot. Aki nem hallotta a közleményt, majd megismerkedik vele a második, meg a harmadik csatornából. Ezek után már minden egyszerű lesz, hisz a nép kiokítva. Értekezleteken az előadó csak ennyit mond: —munkafegyelmi duma, 2-es változat, aztán leül. Az elnök megkérdezi, van-e véleménye, vagy kiegészítése, bármiféle hozzátennivalója valakinek? Ha nincs, nem noszogat senkit, hisz az idő (ezt sem én ötlöttem ki) pénz. Ehelyett megköszöni a figyelmet, s engedi a népet a dolgára. Mindez egy széktelen (nem éktelen!) teremben is lebonyolítható, s így semmi szükség sem lenne ülőkékre, ami szintén a takarékosság ügyét segítené. Kész, punktum, mert az idő tényleg pénz! -orv— II törzsgárda egyik tagja Egyre kevesebb azoknak a dolgozóknál *a *száma, akik születési évüket eltagadva, túl fiatalon kerültek a gyárba*, hogy a család anyagi gondjait enyhítsék. Közéjük tartozik Pethő Jenő is, 1942 óta dolgozik vállalatunknál. A négy polgári elvégzése után mindjárt munkába álltam. Fel is vettek kétéves szerződéssel, ami annyit jelentett, ha nem felelek meg a követelménynek, akkor fel is út, le is út. Mivel nehéz volt elhelyezkedni, igyekezni kellett, hogy el ne tanácsoljanak. De egyébként is szégyen lett volna ránk nézve, ha menesztenek. A műhelyben kezdtem, inasként. Megkedveltem ezt a munkát, közben elvégeztem a gépipari technikumot. Az idő múlásával változtak a körülmények, elkerültem az erőtelepre tmk-lakatosnak, és azóta is itt vagyok. Az egyre fokozódó munkaerőhiány miatt, a munkában nem lehetünk válogatósak, így feladatom nem, csak a kazánok lakatosmunkáinak elvégzése, ha szükség van rá, söprők, salakozok, és minden egyebet megcsinálok, ami adódik. Nem ritka, amikor a hibát üzem közben kell kijavítani, s csak úgy patakzik , a verejték az emberről. Mindezt azért, hogy termeléskiesés ne legyen. Szakszó nélkül végzem, mert a régi időkből megszoktam. így volt négy évtizeden át, remélem a hátralévő öt évben is, habár egy kis tüske van bennem a fizetésemet illetően. Jelenleg 3600 forintot kapok, túlóra nélkül. Egy műszakba járók, de az évek, a többféle munka hol van ezzel megfizetve? Sajnos, hátrányban vagyok azokhoz viszonyítva, akik most kerülnek be az utcáról. Ettől eltekintve, a fiam textiltechnikumot végzett és nagyon szeretném, ha megtalálnám itt a munkáját véglegesen. Különben a feleségem is jó néhány évet dolgozott a gyárban. (egyháziné) PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1983. január (I.) - J* Közös erővel a jobb minőségért Beszélgetés a meó vezetőjével Ha vendégek érkeznek a gyárba, általában a csomagolóban lévő késztermékek szemlélése jelenti a legtöbb élményt számukra. Büszkén mutatjuk áruinkat, örülünk, ha megnyerik a* látogatók tetszését. Ennél is lényegesebb, hogy a piacon is elismerést szerezzenek, s ebben nem kis szerep jut az osztó-csomagolóknak és készárumlósoknak. Bálint József osztályvezetővel most már az új helyen beszélgettünk arról, milyen évet zártak, mennyiben járultak hozzá a vállalati eredményekhez. Annyiban feltétlenül — mondja —, hogy a kiszállítások időben megtörténhettek, hogy a kikészített árut azonnal feldolgoztuk, ha kellett, akár túlóra árán, s mindig a vevők kívánságait figyelembe véve. Ráadásul, sikerült a minőség terén is előbbre lépnünk. Bár itt szándékosan nem említek számokat, mert meggyőződésem, hogy ilyen értelemben elsősorban a gyakorlat a meghatározó, nevezetesen, hogy mennyire tudjuk értékesíteni termékeinket. Éves szinten 94 százalék körül mozgott az I. osztályú, tehát az exportképes áruk aránya, de a II. félévben jóval kevesebb gondunk volt a tőkés megrendelésekkel, a legkényesebb desszinekkel. Nem volt szükség annyi utángyártásra, s szinte maradék nélkül ki tudtuk szállítani a tételeket. Ez egyértelműen mutatja, hogy javult a minőség. És ebben mennyi szerepük volt a készáru-minősítőknek? - Nagyon sok. Habár, egy tévhitet rögtön szeretnék eloszlatni. A minőségért nem a meósok felelősek. Az ő szerepük abban van, hogy mindent elkövessenek annak érdekében, hogy minél több áru legyen exportképes. Mégpedig oly módon, hogy lehetőleg nem vagdalják szét a verkeket, hanem javíttatják a hibákat, ha például olajfoltos, fehérítési, vagy bolyhozási probléma akad és így tovább. Nagyon fontos a megszúrózók munkája, akik még egyszer ellenőrzik az exportból kiesett darabokat, és ugyancsak mentik a menthetőt. — Termékeink zömét csőre sodorva kérik. A gépesek most jó helyre kerültek, megszűnt a szétszórtság. Úgy tudom, régi kívánságuk teljesült ezzel, - így igaz. Szerencsés a sodrók jelenlegi elhelyezése, hisz nagyon fontos, hogy tetszetős, egyenletes munkát végezhessenek. Igényes vevők részére dolgoznak, szinte minden hozzájuk kerül, a szovjet és a belföldi tételek kivételével. Ugyanis az utóbbiakat a* kontrollok ellenőrzik, majd adjusztálják. -Az elmúlt év az export - csomagolóktól is újabb erőfeszítéseket kívánt, igaz? - Valóban, de itt általában érvényes a jelszó: mindent a vevőért. Többnyire sikerült a kívánságoknak eleget tennünk, de feltétlenül gondot okozott, főleg a II. félévben, hogy egyes igényesebb vásárlók az egyszerű, normál csomagoláson kívül még különféle, kevésbé megszokott formákat kértek. Például filmnyomásos, vagy dupla csomagolást, azután laposat, amit mi palacsintacsomagolásnak neveztünk el, és így tovább. A problémát az jelentette, hogy e rendelések zömmel egy időszakban voltak, ráadásul nagy tételben, s munkaigényességük miatt, igen megnehezítette az exportcsomagolók dolgát. De meg kell mondanom, különösebb fönnakadás nélkül, s igen szépen megoldották e feladatokat. - A rpunkófegyelemmel kapcsolatban mit mondhatna? - Mint minden üzemben, fegyelmezetlenség itt is akadt. De a nálunk dolgozókra nem ez jellemző. Nagy örömmel mondhatom, ilyen téren jelentős javulás következett be. Itt elsősorban a munkaidő jobb kihasználására, az ebédidő pontos betartására gondolok. — És létszámhiány van-e? — Eléggé kicserélődött a gárda az utóbbi időben. S bár épp a közelmúltban pótoltuk az exportcsomagoló részt, ismét 3 -4 hiány lesz, mivel a meósutánpótlást csak onnan tudjuk megoldani. Tehát jelenleg is kevesebben vagyunk, s a létszám kiegészítése azért fontos mihamarabb, mert az első negyedévben szerencsére annyi export van kilátásban, hogy nem küszködhetünk emberhiánnyal. Ezzel függ össze, hogy gyakran tavaly is csak túlórával tudtunk eleget tenni kötelezettségeinknek. Előfordult, hogy egymás után , szombaton dolgoztak asszonyaink, pedig ugyancsak igyekeznek, ha a helyzet úgy kívánja. Épp ezért, nyugodtan tehetek a nevükben is olyan ígéretet, hogy rajtunk az idén sem múlik a kiszállítások sikere. - Ha már idekanyarodtunk, az új évhez, mit tesz az osztócsomagoló a további jobbításért? - Legesleglényegesebb ahhoz, hogy mi a célkitűzéseinket megoldhassuk, az előttünk dolgozó üzemek jó munkája. Ha olyan lesz a fonal, hogy az áru külső képét nem rontja a nopposság, a fonalegyenlőtlenség, a vastagodás stb., a szövődés tovább lép a különféle hibák, de igen aláhúznám az olajfoltok elkerülésében, s a kényesebb tételek összetartásában, a gyártásközi ellenőrzés megerősítésében, a kikészítőben ugyancsak tovább szigorítják a technológiai fegyelmet. Csak ezután következünk mi, hogy mindent elkövessünk a beérkezett tételek lehető leggördülékenyebb kiszállításáért. Mert a célnak megfelelni csak közös összefogással lehet. De ami rajtunk múlik, mindent elkövetünk a jó együttműködésért. Köszönjük a beszélgetést. Kerekes Lászlóné