Pápai Textilmunkás, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Öt nap a Szovjetunióban Március 7—11 között 5 napos szovjetunió­beli (Budapest-Moszkva-Tbiliszi-Moszkva- Budapest) utat szervez a COOPTOURIST kü­­lönrepülőgéppel. A részvételi díj 6390 forint, elhelyezés 2-3 ágyas, zuhanyzós szállodai szo­bákban, teljes panzió. A programban város­nézés, kirándulások, skanzen megtekintése, teakósolló és egyebek szerepelnek, valamint a nőnapi ünnepi vacsorán való részvétel. Az utazáshoz egyéni szocialista (piros) útlevél szükséges, érvényes szovjet kiutazási enge­déllyel. Költőpénz egyénileg váltható maxi­mum 1000 forint értékben, napi árfolyamon. A határon maximálisan 200 forint vihető ki, 50 forintnál nem nagyobb címletekben, jelent­kezés január 31-ig a balatonfüredi utazási irodában. Levelező­lapokkal az emberségért A múlt év vége táján járt hazánkban egy külföldön élő uruguayi nődelegáció két tag­ja, Chela Fernandez és Olga Rodriguez, gyárunkat is mecjl­ látogatta, Illés Zsuzsanna, a NOT nemzetiségi osztályának főmunkatársa, Soós Gáborné a megyei, Cziglen Józsefné a vá­rosi-járási pártbizottság nőfele­­lőse kíséretében. Pártbizottságunk titkára, Ko­vács István köszöntötte őket, majd Szocsevka Ferenc igazga­tó ismertette előttük vállalatunk életét, tevékenységét. Utána a fonó tanácstermében találkoz­tak vendégeink aktivisták és brigádtagok egy csoportjával, akik meghallgatták beszámoló­jukat hazájuk szomorú helyze­téről. Elmondták többek között, hogy az 1973-as év egész La­­tin-Amerikában igen harcosan telt el, nagy tömegek mozdul­tak meg a diktatórikus rendsze­rek ellen. Ezzel párhuzamosan az USA-államokhoz hű nagytő­kések és katonák is fokozták mesterkedéseiket, náluk is ak­kor történt a katonai hatalom­­átvétel, amely azóta­ is uralja az országot, üldözi a szervezett munkásokat, s a kínzások föld­jévé tette az országot. Egy percre sem szünetel a hajsza a baloldali elemek ellen, ugyanakkor egyre mélyül, erő­södik az ellenállás, amiben fontos szerepük van a nőknek. Elmondták ezek után, hogy ők, hazájuktól távol, száműze­tésben élnek, szeretnék megis­mertetni a világgal országuk szerencsétlen helyzetét, s bará­tokat szerezni ügyüknek. Ennek megfelelően hozták el ide is börtönrácsos levelezőlapjaikat, amelyekkel tiltakozásokat szer­veznek a katonai kormányzat brutális politikája ellen, köve­telve a börtönökben sínylődők, köztük igen sok nő, édesanya kiengedését. Eredetileg 2 évvel ezelőtt a katalán nőszövetség kezdemé­nyezte ez akciót, s azóta szinte egész Európára kiterjedt. S ha­­­zájuk köztársasági elnökéhez, az ENSZ és más nemzetközi szervekhez juttattják el e lapo­kat, a szolidaritási bizottságo­kon keresztül. Nálunk egy fél éve tart ez a kampány, amely már eddig is sok barátot szer­zett ügyüknek. Vendégeink igen elismerően vélekedtek az ott látottakról, s azt látják, tapasztalják, hogy a nehezedő körülmények ellenére töretlenül haladunk a szocia­lizmus útján. Éppen ezért biza­lommal vannak irántunk, s hisznek abban, hogy a mi szo­lidaritásunk is hozzásegít a börtönök kitárulásához, hogy a gyerekek náluk is nyugodtan járhassanak iskolába, ne szen­vedjenek szükséget alapvető dolgokban. A találkozó végén brigád­naplókat dedikáltak a vendé­gek, végül megtekintették üze­meinket, elimeréssel szóltak a látottakról, és jó benyomások­kal távoztak. Az uni­ver­zális mun­kás Ruff­­ Béla né­­ művezetője, Réti Lajos ajánlja, mint egy régi, stabil tö­rzs­gá­rdata­got, aki univerzális munkás a szö­vő II-ben. Bárhol­ kérik helyet­tesítésre, mindenütt lelkiisme­retesen, nagy igyekezettel vég­zi dolgát. - Most éppen malőrt fűzök magyarázza Ruffné -, de ha kell, a­­ kötözőg­épet is tudom kezelni, lamellázok, vagy a gyártásközi ellenőrt helyettesí­tem. Sőt, esetenként még a motozót is. - Melyiket csinálja szíveseb­ben? - Nem tudnék választani, komolyan mondom, mindegyi­ket szeretem. Nemegyszer elő­fordul, hogy 8 órában három­félét is végzek. Jó érzés, hogy számítanak rám, és elégedet­tek a­­ munkámmal - Társadalmi megbízatáso­kat is ellát, igaz? - így van. A szakmányunk­­ban bizalmi küldött vagyok, és a főbizalmi testületben gazda­sági felelősként ténykedem. Igen jó a kapcsolatom a mun­katársakkal, örömmel vállal­tam a tisztséget. Azonkívül most már brigádtag is vagyok, négyen versenyezünk, a Dobó István kollektívában. —­­És az otthoni műszakról mit mondhat? — A családiban, ugyancsak elég nagy feladat vár rám, szinte minden ügyet én ma­gam intézek, mert a férjem munkaköre egész napos el­foglaltsággal jár. Építkezünk, három gyerek nevelése mellett. Szerencsére a nehezén már túl vagyunk, a gyerekeim i­s meg­nőttek. A nagyfiam katona, a lányom eladó a Komfort egyik boltjában, a kicsi 8. osztályos. Kedvenc szórakozásom a kézi­­munkázás, kötök, horgolok, csak kevés idő jut erre. Idő a­ beszélgetésre sincs sok, 2 óra van, kezdődik a műszak. Ruff Belőné várja az eligazítást, hogy ma hol van szükség a helyettesítőre. (K. L.-né) Az idő tényleg pénz El búcsúztattuk az óévet, megyünk tovább. És min­den beszédből, amely a jö­vő teendőit vázolja, ki­emelhetjük a takarékosság­ra való intelmet. Mert ezen múlik a legtöbb. Sőt, talán differenciálhatnánk, s első helyre tehetnénk az idővel való jó gazdálkodást, a per­cek és órák jó kihasználá­sát. Mert miféle takarékos­ság jön ki pédául abból, ha ömlengő főfő másfél órát szónokol arról, amit annyi perc alatt is világos­sá lehetne tenni. Az ilyen főfőre szokás mondani, hogy más dőreségre is haj­lamos lenne bizonyára. Mi­vel a sok beszédnek (ezt nem én találtam ki) sok az alja! Minden effélét megelőz­ni lehetne ötletem megva­lósításával, amolyan kecs­ke-káposzta alapon.­­ Nos, a leggyakoribb és már jól elcsépelt szólamo­kat (szerintem 6-7-nél nemigen több!) csokorba kellene kötni, mégpedig 1- es, 2-es és 3-as változat­ban. Például: a csőd felé kocogó vállalat igazgatójá­nak siráma, három variá­cióban. És így tovább, a minőség, a mennyiség, a munka meg a technológiai fegyelemről, no és az élet­­színvonal alakulásáról. S ha ez mind elkészült, ismerteti az új rendszert a tévében. Persze csak egyet­lenegyszer, mert másodszor­ra már a süket is benyom­ja a gombot. Aki nem hal­lotta a közleményt, majd megismerkedik vele a má­sodik, meg a harmadik csa­tornából. Ezek után már minden egyszerű lesz, hisz a nép kiokítva. Értekezleteken az előadó csak ennyit mond: —mun­kafegyelmi duma, 2-es vál­tozat,­­ aztán leül. Az el­nök megkérdezi, van-e vé­leménye, vagy kiegészítése, bármiféle hozzátennivalója valakinek? Ha nincs, nem noszogat senkit, hisz az idő (ezt sem én ötlöttem ki) pénz. Ehelyett megköszöni a figyelmet, s engedi a né­pet a dolgára. Mindez egy széktelen (nem éktelen!) teremben is lebonyolítható, s így sem­mi szükség sem lenne ülő­kékre, ami szintén a taka­rékosság ügyét segítené. Kész, punktum, mert az idő tényleg pénz! -orv— II törzsgárda egyik tagja Egyre kevesebb azoknak a dolgozóknál *a *száma, akik születési évüket eltagadva, túl fia­talon kerültek a gyárba*, hogy a család anyagi gondjait enyhítsék. Közéjük tartozik Pe­­thő Jenő is, 1942 óta dolgozik válla­la­tunknál.­­ A négy polgári elvégzése után mindjárt munkába álltam. Fel is vettek kétéves szerződés­sel, ami annyit jelentett, ha nem felelek meg a követel­ménynek, akkor fel is út, le is út. Mivel nehéz volt elhelyez­kedni, igyekezni kellett, hogy el ne tanácsoljanak. De egyébként is szégyen lett vol­na rá­nk nézve, ha meneszte­­nek. A műhelyben kezdtem, inasként. Megkedveltem ezt a munkát, közben elvégeztem a gépipari technikumot. Az idő múlásával változtak a körülmények, elkerültem az erőtelepre tmk-lakatosnak, és azóta­ is itt vagyok. Az egyre fokozódó munkaerőhiány miatt, a munkában nem lehetünk vá­logatósak, így feladatom nem, csak a kazánok lakatosmun­káinak elvégzése, ha szükség­ van rá, söprők, salakozok, és minden egyebet megcsinálok, ami adódik. Nem ritka, ami­kor a hibát üzem közben kell kijavítani, s csak úgy patakzik , a verejték az emberről. Mind­ezt azért, hogy termeléskiesés ne legyen. S­zakszó nélkül végzem, mert a­ régi időkből megszoktam. így volt négy év­tizeden á­t, remélem a hátra­lévő öt évben is, habár egy kis tüske van bennem a fize­tésemet illetően. Jelenleg 3600 forintot­­ kapok, túlóra nélkül. Egy műszakba járók, de az évek, a többféle munka hol van ezzel megfizetve? Sajnos, hátrányban vagyok azokhoz vi­szonyítva, akik most kerülnek be az utcáról. Ettől eltekintve, a fiam textiltechnikumot vég­zett és nagyon szeretném, ha megtalálnám itt a­ munkáját véglegesen. Különben a fele­ségem is jó néhány évet dol­gozott a gyárban. (egyháziné) PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1983. január (I.) - J* Közös erővel a jobb minőségért Beszélgetés a meó vezetőjével Ha vendégek érkeznek a gyárba, általában a csomago­­lóban lévő késztermékek szem­lélése jelenti a legtöbb élményt számukra. Büszkén mutatjuk áruinkat, örülünk, ha megnye­rik a* látogatók tetszését. Ennél is lényegesebb, hogy a piacon is elismerést szerezzenek, s eb­ben­ nem kis szerep jut az osz­­tó-csomagolóknak és készáru­­mlósoknak. Bálint József osz­tályvezetővel most már az új helyen beszélgettünk arról, mi­lyen évet zártak, mennyiben já­rultak hozzá a vállalati eredmé­nyekhez.­­ Annyiban feltétlenül — mondja —, hogy a­ kiszállítások időben megtörténhettek, hogy a kikészített árut azonnal feldol­goztuk, ha kellett, akár túlóra árán, s mindig a vevők kíván­ságait figyelembe véve. Ráadá­sul, sikerült a minőség terén is előbbre lépnünk. Bár itt szán­dékosan nem említek számokat, mert meggyőződésem, hogy ilyen értelemben elsősorban a gyakorlat a meghatározó, ne­vezetesen, hogy mennyire tud­juk értékesíteni termékeinket. Éves szinten 94 százalék körül mozgott az I. osztályú, tehát az exportképes áruk aránya, de a II. félévben jóval kevesebb gondunk volt a tőkés megren­delésekkel, a legkényesebb desszinekkel. Nem volt szükség annyi utángyártásra, s szinte maradék nélkül ki tudtuk szállí­tani a tételeket. Ez egyértelmű­en mutatja, hogy javult a minő­ség.­­ És ebben mennyi szerepük volt a készáru-minősítőknek? - Nagyon sok. Habár, egy tévhitet rögtön szeretnék elosz­latni. A minőségért nem a meósok felelősek. Az ő szere­pük abban van, hogy mindent elkövessenek annak érdekében, hogy minél több áru legyen exportképes. Mégpedig oly mó­don, hogy lehetőleg nem vag­dalják szét a verkeket, hanem javíttatják a hibákat, ha pél­dául olajfoltos, fehérítési, vagy bolyhozási probléma akad és így tovább. Nagyon fontos a meg­szúrózók munkája, akik még­ egyszer ellenőrzik az exportból kiesett darabokat, és ugyancsak mentik a menthetőt. — Termékeink zömét csőre so­dorva kérik. A gépesek most jó helyre kerültek, megszűnt a szétszórtság. Úgy tudom, régi kívánságuk teljesült ezzel, - így igaz. Szerencsés a sodrók jelenlegi elhelyezése, hisz nagyon fontos, hogy tet­­­szetős, egyenletes munkát vé­gezhessenek. Igényes vevők ré­szére dolgoznak, szinte minden hozzájuk kerül, a­ szovjet és a belföldi tételek kivételével. Ugyanis az utóbbiakat a* kont­rollok ellenőrzik, majd adjusz­­tálják. -Az elmúlt év az export - csomagolóktól is újabb erőfe­szítéseket kívánt, igaz? - Valóban, de itt általában érvényes a jelszó: mindent a vevőért. Többnyire sikerült a kí­vánságoknak eleget tennünk, de feltétlenül gondot okozott, főleg a II. félévben, hogy egyes igényesebb vásárlók az egy­szerű, normál csomagoláson kívül még különféle, kevésbé megszokott formákat kértek. Például filmnyomásos, vagy dupla csomagolást, azután la­posat, amit mi palacsintacso­magolásnak neveztünk el, és így tovább. A problémát az jelen­tette, hogy e rendelések zöm­mel egy időszakban voltak, rá­adásul nagy tételben, s mun­kaigényességük miatt, igen megnehezítette az exportcso­­magolók dolgát. De meg kell mondanom, különösebb fönn­­akadás nélkül, s igen szépen megoldották e feladatokat. - A rpunkófegyelemmel kap­csolatban mit mondhatna? - Mint minden üzemben, fe­gyelmezetlenség itt is akadt. De a nálunk dolgozókra nem ez jel­lemző. Nagy örömmel mondha­tom, ilyen téren jelentős javu­lás következett be. Itt elsősor­ban a munkaidő jobb kihasz­nálására, az ebédidő pontos betartására gondolok. — És létszámhiány van-e? — Eléggé kicserélődött a gár­da az utóbbi időben. S bár épp a közelmúltban pótoltuk az exportcsomagoló részt, ismét 3 -4 hiány lesz, mivel a meós­­utánpótlást csak onnan tudjuk megoldani. Tehát jelenleg is kevesebben vagyunk, s a lét­szám kiegészítése azért fontos mihamarabb, mert az első ne­gyedévben szerencsére annyi export van kilátásban, hogy nem küszködhetünk ember­hiánnyal. Ezzel függ­ össze, hogy gyakran tavaly is csak túlórá­val tudtunk eleget tenni köte­lezettségeinknek. Előfordult, hogy egymás után , szombaton dolgoztak asszonyaink, pedig ugyancsak igyekeznek, ha a hely­zet úgy kívánja. Épp ezért, nyugodtan tehetek a nevükben is olyan ígéretet, hogy rajtunk az idén sem múlik a kiszállítá­sok sikere. - Ha már idekanyarodtunk, az új évhez, mit tesz az osztó­csomagoló a további jobbítá­sért? - Legesleglényegesebb ah­hoz, hogy mi a célkitűzéseinket megoldhassuk, az előttünk dol­gozó üzemek jó munkája. Ha olyan lesz a fonal, hogy az áru külső képét nem rontja a nop­­posság, a fonalegyenlőtlenség, a vastagodás stb., a szövődé­­s tovább lép a különféle hibák, de igen aláhúznám az olajfol­tok elkerülésében, s a kénye­sebb tételek összetartásában, a gyártásközi ellenőrzés megerő­sítésében, a kikészítőben ugyan­csak tovább szigorítják a tech­nológiai fegyelmet. Csak ezután következünk mi, hogy mindent elkövessünk a beérkezett téte­lek lehető leggördülékenyebb kiszállításáért. Mert a célnak megfelelni csak közös összefo­gással lehet. De ami rajtunk múlik, mindent elkövetünk a jó együttműködésért.­­ Köszönjük a beszélgetést. Kerekes Lászlóné

Next