Pápai Ujság, 1944 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1944-12-23 / 1. szám
Felelős szerkesztő és kiadó : Dr. Dáiloki Veress Gábor. IfWSBBIB IGEI • ••BBk. IB9BGBN BBIB SBISiK, Főmunkatárs: Téglássy János Súlyos amerikai veszteségek a nyugati fronton Meggyilkolták vagy elhurcolták Grősz József kalocsai érseket? Melyik lezárt zsidó üzleti üzem berendezését és áruját lehet még igényelni Korlátozták a fővárosi napi és letilapok megjelenését A munkaállási kötelesség érszete látszik meg abból a körülményből, melyet a folyó hó 16-án kifüggesztett hirdetmény kiváltott. Büszkén állapítjuk meg, hogy Pápa város közönsége felismerte — nem a veszélyt! — a nagy idők parancsát: összevetett kiserők sok nagyot kivihetnek. Beigazolást nyer ismét a magyar jellem; kényszerparancsnak nem szívesen tesz eleget, de ha a szívéhez szólnak, odaadása, önfeláldozása bámulatos. A sáncásás munkája az esős, sáros időben — hányos ruha és lábbeli felszereléssel nem leányálom és mégis — a megkívánt, remélt 2—400 munkaerő helyett naponként ezren felüli a jelentkezők száma. A társadalom minden rétege siet kivenni részét abból az önkéntes munkából, melynek »honmentes« a neve. A munkás és a levente mellett ott látjuk a munkaszünetét feláldozó tisztviselőt, a papot, a tanárt, ügyvédet, bírót és az intellektuellek felsorolhatatlan osztályát — és komoly panaszt hallottunk a nők részéről, hogy ők a munkában nem vehetnek részt. Elég későn, de még mindig elég korán döbbentünk rá a nagy igazságra: összetartás — közös munka — közös élet, ez hozza meg a szebb jövőt. A nyakunkon lehet a bolsevista muszka, oláh, szerb, az angolszász zsidó hada fenyegetheti a germán kaput, a fejlődésben levő nemzetiszocialista mentalitással elhárítunk minden veszélyt, visszaállítjuk határainkat, melyeknek megtartásáért ezeréves harc volt osztályrészünk. (veor) A Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom köszöntésével üdvözlünk minden olvasónkat. Ezzel az egyszerű — hosszú időn keresztül belénk fojtott — három szóval köszöntünk minden igaz magyart, de a többieknek is megjelöljük azt a célt, amiért dolgozni akarunk és dolgozni fogunk. Kitartást és harcot hirdetünk minden megpróbáltatás és nehézség ellen és ebben a nagy munkában a Nemzetvezetőnk parancsa lesz az egyedüli irányadónk: »Vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk!« Középút nincs számunkra, de senki számára sem lesz. Harcot vállaltunk és parancsot teljesítünk a végső győzelemig, hogy biztosítsuk a magyarság megmaradását, a vérben és vasban születő új Európában és azon belül a Kárpátok határolta Dunamedencében. Minden betünkkel, minden szavunkkal, a Hungarista Munkaállam megvalósulásáért fogunk küzdeni, — megalkuvás nélkül. Bizonyára szokatlan és idegen — különösen a zsidóság által fertőzött lelkek számára — ez a határozott és megfellebbezhetetlen iránymutatás, de kötelességünk ezt most nyomatékosan kihangsúlyozni. Amikor édesapák, fiúk, testvérek, minden áldozatrakész magyarok százezrei hősiesen harcolnak hazánk kétharmad részét elárasztó vörös horda ellen; amikor templomaink, kórházaink, középületeink és városvégi kis kunyhóink a bombatámadások áldozatai lesznek, akkor nekünk is hősies kiállást kell tanúsítanunk. Kétszeresen tudnunk kell tennivalónkat és méltónak kell bizonyulnunk a történelmi hivatásunkat maradéktalanul teljesítő elszánt harcok külső és belső hőseihez. Áldozunk, de nem cél nélkül. Lagymatag, közönyös mellébeszéléssel, egyhelyben topogással, vagy felekezeti békétlenséggel nem lehet — mint a múltban történt — nagy nemzeti célokat szolgálni. Ez okozta a két helyi lap főispáni betiltását is, és ezeknek — a magyarság életében soha nem időszerű tényeknek — megváltoztatása követelte meg lapunk elindítását. Ma magyarnak és csak magyarnak szabad és kell lennünk — a többi mind mellékes. Ennek a kötelességnek akarunk és fogunk felelősségérzetünk teljes birtokában szolgálni, mert tudjuk és valljuk, hogy »a Nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!« Ehhez a nagy munkánkhoz kérjük és várjuk minden magyarnak hathatós segítségét és áldozatkész közreműködését. "Hetenként kétezer, kedden és szombaton fogjuk szerény keretekbe foglalva átnyújtani a legfrissebb helyi és környéki, bel- és külföldi események terített beszámolóját. Ismertetni fogjuk továbbá Szálasi Ferenc Hungarizmusának alapelveit, melyek a betiltott helyi lapokból helyszűke miatt (?) eddig kimaradtak. Mindenkinek alkalma lesz — az elmúlt időkben sok gúnyolódásnak, vagy agyonhallgatásnak alávetett — nemzetmentő és nemzetépítő igazságokat alaposan megismerni, hogy a nagy közösségi munkában méltó módon kivehesse majd a maga részét. Meg fogja látni mindenki, hogy a krisztusi igazságok csak egy árnyalattal tökéletesebbek ezeknél az alapelveknél, mert isteniek. De ha ezeknek az igazságoknak szellemében felépíthetjük a Hungarista Munkaállamot, akkor a nemzetfenntartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a nemzetmegtartó nő, a nemzet jövőjét biztosító ifjúság és nem utolsó sorban a nemzetvédő katona egy olyan sziklaszilárd egységbe fog mögénk tömörülni, hogy az a magyar élniakarás és történelmi hivatás elválaszthatatlan közössége lesz. Ez a hitünk és ez lesz a valóság is. Ébredj magyar, mert halál most az álom... — harsonázzuk minden épeszű magyar fülébe. Újra és újra csak azt ismételhetjük: minden eddig megvalósíthatatlan politikai »felfogás« híveinek, — ha magyaroknak tartják magukat, — egyedül a hungarizmusban fogják megtalálni igazi céljukat. A hungarizmus a népi erőkre épült és a magyarság minden rétege a maga társadalma számára intézi az ügyeket. Az aszfaltkisgazdák és a lakkcipős munkásvezérek ideje lejárt. A szakszervezetek helyét a hivatásrendek vezetői veszik át, nem zsebelni, hanem az építőmunkát irányítani. S így folytatódik majd a nagy munka az egész vonalon ... A mi munkásságunk sem fog megszűnni soha. Az ólomkatonák ezreivel mindig a szebbért és jobbért fogunk küzdeni. Nem lélekfertőzésre, hanem léleknemesítésre fogunk törekedni. Hisszük, hogy ehhez — a magyarság érdekében folytatott — munkánkhoz ad az Isten elég erőt, és az eddigi kitartásunkkal elérjük a célt, mindnyájunk hőn óhajtott vágyát, a boldog, és megelégedett Hungarista Munkaállam megvalósulását. Kitartás! Éljen Szálasi!