Pápai Ujság, 1945 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1945-01-02 / 1. szám
Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Dalnoki Veress Gábor. iNinnu • n• • ssrua Vk, -ÉSaaaHHn bnSB "avnaS^ ,8jSSIB^líIB 2ÍVHJBT •I1RII •BBBII íaif Főmunkatárs: Téglássy János ^nanat 188Q9Rík Felsőgallánál visszaverték a szovjet előretörést Újabb letartóztatások Bukarestben Ismét 9 zsidó személyt fogtak el Pápán Kitartás!" A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a honvédség az eddig előírt tisztelgés helyett a hungarista köszöntéssel teljesíti a tiszteletadást és a szóbeli köszöntés a „Kitartás!" szóval történjék. Soha ennél lelkesítőbb szót nem választhatott volna a honvédség. Amikor a mostani téli időben, az arcvonalon harcolva áll helyt a honvéd és szívós, halálig kitartó ellenséggel méri össze erejét, karja fárad, teste már alig bírja az erőfeszítést, akkor mintha égi harsonából zúgna a kiáltás: „Kitartás!" Amikor a honvéd magyar földet hagy hátra hősies harc után, amikor az ottmaradt aggódó magyarok könnyezve nézik távozásukat és szeretnék visszatartani őket, akkor „Kitartás!" sírva Amikor az átkozott ellenséges fegyver sebet ejt és a fájdalom, mint éles tőr vág bele az agyvelőbe s akkor is, amikor bágyadt gyengeség önti el testét, mintha égi hang súgná „Kitartás!" Ez a szó mindent kifejez, mindenre jó és mindent megmagyaráz. Fáradtságban kitartás, harcban kitartás és kitartás mindenütt, ahol tenni kell valamit és kitartás ott is, ahol egyszerűen csak élni kell. Ma már valóban nem is élhetünk e szó nélkül. Olyan köszöntés született meg a honvédség körében, amelyben benne van minden, erő, akarat és cél. Mert mi kell ahhoz, hogy kimenjünk oda, ahol a jövőnkért küzdünk: kitartás! Mi kell ahhoz, hogy a kivívott győzelem után új életet kezdjünk és neki fogjunk az új otthon építésének: — Kitartás! Hogy megtartsunk mindent, amit megszereztünk, hogy ne adjunk ki kezünkből semmit, egyetlen egy szál téglát sem : — Kitartás ! Ez a szó magában foglal mindent, jelent, múltat és jövőt és nem lehet szebb befejezése, mint, amikor ajkunkra vesszük a Vezér nevét, akit hivatott ma a magyarság vezetésére: Éljen Szálasi! Berlinből jelentik: Göbbels dr. birodalmi miniszter a Das Reichben megjelent e heti cikkének »Az idők jelek címet adta. Az Intóbbi het ek •tapasztalat?1. irtán, — írja többé senki sem meri állítani, hogy a háború további lefolyásának és a háború távoli messzeségében felbukkanó békének brit elgondolása csak féligmeddig is egybehangzik a tényekkel. Az angol hadvezetés az egész arcvonalon elszámította magát és ennek következménye a tévedések, politikai visszacsapások és komor kilátások tarka sorozata a brit birodalom jövője szempontjából. Anglia most már olyan háborús célokért harcol, mely csupán az ő plutokrata vezetőrétegének elképzelt vágyaiban szerepel, a reális tények világában azonban többé már nincsen helye. Nemcsak elkínzott kontinensünkön, ahová a Szovjet bevonult, uralkodik a bolsevizmus kíméletlenül és korlátlanul. A félkezének utjain kiszámíthatja valaki, hogy Churchill és Roosevelt katonáinak meddig lesz még anyagi és erkölcsi ellentálló erejük ahhoz, hogy az általuk megszállt területen elharapódzó bolsevista anarchiát megfékezzék. A bolsevizmus idegenlégiói ott állnak minden országban, mely a mi közvetlen hatalmi körünkön kívül esik. Ha pedig ezen erők egyik, vagy másik helyen még nem mozdultak meg, ez csak arra vezethető vissza,hogy Sztálin még nem látja elérkezettnek az órát. A háború eddigi lefolyása máris kegyetlenül megsemmisítette azoknak a balgáknak reményeit, akik elhitték és el akarták hitetni, hogy ha Németországot leverik, Anglia és Amerika megmenti Európát a bolsevizmustól. A német néptől senki sem várhatja el, hogy faj nemzeti életnek és történelmi jövőjének biztosításához szükséges intézkedéseket elhanyagolja, mert a rákényszerített fegyveres mérkőzés az ellenség számára céltalanná vált és ezért egyáltalában nem vezethet eredményre. Németország az abszolút és totális háború alapján áll, vagyis egész nemzeti erejét latba veti, hogy fenyegetett létét megvédje. Német csodáról ma csak azok beszélnek, akik csupán statisztikára építik fel számításaikat és a történelmi folyamatot, a tulajdonképpeni mozgató és alkotó erőket teljesen figyelmen kívli pa rsaai val hagyják. A mi századunkat is nagy személyiségek határozzák meg, mögöttük pedig nem holt gépezetek, hanem élő gépek állanak, akik elpusztíthatatlan szabadságvágyukká lehelnek lelket a háború anyagába. Ezt ez a háború is újból be fogja bizonyítani. Ellenségeink ránk kényszerítették az életünkért vívott harcot, mely világosabb már nem is lehetne. Az megóvja köztünk a gyengéket is attól, hogy az előttünk álló és kikerülhetetlen konfliktusok elől való menekülésben keressék boldogulásukat. Az ilyen kényszerhelyzet általában véve leküzdhetetlenné tesz egy nemzetet, melynek becsülete van, sőt az ilyen nemzet hosszabb, vagy rövidebb idő előtt, biztosítani tudja győzelmét. Ez a győzelem egy napon eljön, mint egy természeti jelenség, melyre várnak. Az idők jelei napról-napra fokozottabban mutatnak rá a német győzelemre, csak jól kell tudni magyarázni ezeket a jeleket, kell tudni magyarázni ezeket a jeleket. (MTI) Göbbels birodalmi miniszter az évforduló alkalmiból adott egyik nyilatkozatában többek közt ezeket mondotta: — A következő hónapok meg fogják mutatni, hogy Németország ellenségei terveikben elszámították magukat és hogy célkitűzéseik egyáltalában nem állanak arányban katonai lehetőségeikkel. Ellenségeink helyzetét azzal hötjük, hogy egy nagy elhatározó jellemezcsapás, amely csak féliig éri el célját, nem jelent előnyt, hanem csak hátrányokat. Az ellenség lebecsülte a német háborús erőképességet s arra a felismerésre kényszerül, hogy az időtényező ismét beavatkozott és Németország abba a helyzetbe került, hogy a védelmet az összes pontokon kiépíthette, valamint teljesen meglepő erőtartalékokat mozgósíthatott, amelyekből Eisenhower most kapja az első Ízelítős győzelem egy napon eljön, mint egy termesszen jelenség" — írja Göbbels úr, a „Vas Robíj" multf>etl számában