Parlando, 1978 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - S. Horváth Klára: A megújulás fontossága: (Alkotó, kísérletező munka az ország iskoláiban)
viszont, azt hiszem, nincs reális képünk. Érzésem szerint kevesebb számban jutnak el hozzánk erre vonatkozó bejelentések. — Vajon mi ennek az oka? — A legfőbb ok gondolom az, hogy a hangszeroktatásnál olyan sok szubjektív tényezővel dolgozik a tanár, amelynek egzakt leírása nagyon nehéz. Éppen ezért hasznos lenne egy olyan fórumot létesíteni, ahol — felkutatva ezeket a pedagógusokat, alkotócsoportokat — bemutatnák őket, megszólaltatnák őket, munkájukra irányítva a figyelmet. Eőry Edétől, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelőjétől a fővárosban tapasztaltakról érdeklődöm. — Azt hiszem, helyes arányt kapunk, ha a tanító és a „kísérletezve tanító” tanárok számát összehasonlítjuk. — Mit ért ön helyes arányon? — Mondjuk egy a kétszázhoz. De nem is a számok a lényegesek, ezeket csupán illusztrációnak szántam. A lényeg az, hogy a tanárok általában nem kísérleteznek. És ez nem negatív megállapítás. Ez a normális állapot. Az oktatásnak ugyanis stabil alapokon kell nyugodnia ahhoz, hogy eredményesen funkcionáljon. Természetesen az újat akarás, a jövő felé gondolkodás is elengedhetetlen feltétele volt és lesz a mindenkori egyenletesen jó színvonalú munkának. — Milyen meghatározott feladatot jelent ez a jövő felé gondolkodás? — Jellegükben kétirányú műhelymunkák folynak. Egyrészt: a zene hangzótartományának roppant kibővülése felszínre hozott egy sor problémát. Például a hangszerek új kezelési módját, a megszólaltatás másfajta mechanizmusát a zongoránál, úgyszintén a fúvósoknál, de részben a vonósoknál is. Ezzel egyidejűleg új lejegyzési módok születtek, melyek szintén „megoldandó leckét” jelentenek. Másrészt: új igényként jelentkezik a hangszeroktatás minél korábbi kezdése. Ez viszont új formák kikísérletezését teszi szükségessé. — Milyen eredmények vannak kialakulóban mindkét említett területen? — A II. kerületben például a zongora szakon alkotó csoport kísérletezik a kortárs zene tanítási módszereivel, a VIII. kerületben az egyik hegedűtanár — a minisztérium által engedélyezetten — saját hegedűiskolájából tanít stb. A korai hangszeroktatásra pedig majdnem minden kerületben folynak már csoportos formákban kísérleti tanítások, főleg vonósoknál és fúvósoknál. — A főváros huszonkét zeneiskolája közül hányban folynak még kísérleti jellegű munkák? — Az említett két kerületen kívül jelenleg a III., V., VI., IX., XIV., XXII. kerületben. — Milyen segítséget, milyen összehangoló irányítást kapnak a tanárok ehhez a nagy felelősséget és szellemi felkészültséget igénylő munkához? — Egy olyan koordináló szerv, mint a közismereti oktatás számára az Országos Pedagógiai Intézet, sajnos a zenepedagógusoknak nem áll rendelkezésére. Nagyon jó lenne, ha az OPI keretein belül végre a hangszeroktatásnak is lenne gazdája. És mi a helyzet a megyében? Milyen szintű kísérleti munka folyik a zeneiskolákban? Mit tud segítni a Tanács az élenjáró pedagógusoknak? Mindezeket már Varsányi Lászlónétól, a Pest megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának főelőadójától kérdezem. — A megyében nem egészen általános az alkotó, újító kedv. Főként a váci zeneiskolára és a szomszédságában levő Dunakeszire korlátozódik. Ez persze nem azt jelenti, mintha a többi helyen nem folyna lelkiismeretes munka, de külső körülményeikben sajnos akadnak olyan gátló tényezők, melyeket nem lehet figyelmen kívül .