Parlando, 2004 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Kokas Klára: Gyerekekkel Kodály nyomában
DR KOKAS KLÁRA GYEREKEKKEL KODÁLY NYOMÁBAN /^^^avasszal két hónapot töltöttem az USA-ban. Nem a zenepedagógia miatt is mentem, témái mégis körüljártak. Az amerikai Kodály tanárok lapjában megjelent Flossie Jordan Hawbaker ismertetése új könyvemről. A májusi számban pedig Flossie Jordan Howbaker másik írását olvashattuk, beszélgetést a kecskeméti Kodály Intézet lombos hársfája alatt 1999. nyarán, kurzusom hallgatói kérdezgettek életemről, emlékeimről, munkámról. A MENC lapjában Michael Houlahan ismertetése jelent meg a könyvemről, írása vihart kavart, háborgó üzeneteket küldtek Houlahan professzorhoz. A Kodály módszer tanárai közül méltatlankodtak azok, akik sértőnek találták Houlahan professzor megjegyzéseit. Valójában azt, hogy példaként állított az amerikai „Kodály-módszer adaptálók" elé. Az eredeti forrásnál, lám, forradalmi újító is akadhatott. Az átültetők mégis külsőséges részletekhez ragaszkodnak. Ottlétem idején jelent meg a New York Times címlapján Isaac Stern mosolygó képe, amint New York 42 szakfelügyelőjének tartott hegedűórát a Carnegie Hallban, bíztatásul, hogy sürgessék az iskolák zenetanítását. Maestro Stern köztudottan tevékeny zenetanítás ügyben, Budapesten elkérte tőlem a Kodály módszerben készült vizsgálataink könyvét a zenei nevelés transzferhatásáról. Elképzelem, milyen hatást keltett derűs hegedűórája ekkora publicitással. A szervezők munkájának utánakeresve megtudtam, hogy New York városa az iskolákba bevezetendő költészettel is foglalkozik. Nálunk Kodály nyomán történt, hogy a legjobb magyar költők versei a gyerekek anyanyelvébe is eljutottak, óvodába, elemibe. Kodály nem korlátozta tanítását a zenei képességekre. Minden szellemi javak legjavát kívánta a gyerekek neveléséhez: zenét a legszebb zenével, irodalmat értékes irodalommal, költészetet valódi költészettel, művészetet ihletett művészettel. Magyarázni kellett ezt a tanítóknak? Igen, magyarázni kellett, ma is kellene. Zenét igazán könnyű silány zenével tanítani. Gyerekek milliói növekednek költészet és irodalom nélkül, civilizált anyagi jólétben. Művészeti alkotásokat pedig sohasem láthatnak. Különös, hogy lelkes és figyelmes, hivatásukban megbízható tanítók is könnyedén tálalják tanítványaik elé a silány szellemi táplálékot. Pedig eszükbe se jutna, hogy romlott tejet, vagy penészes kenyeret adjanak nekik. Számomra a legfontosabb Kodály tanítás a művészi minőség igénye. Magyarországon bőviben vagyunk a szépséges népdaloknak, amelyeket még időben összegyűjtöttek és közreadtak. A külföldi adaptálók zöme nem ilyen szerencsés, a dalok szűkös választéka miatt sokfelé sajnálgathatunk zenei skorbutban szenvedő csoportokat. A szigorú diéta a zenei írás-olvasás céljait szolgálja, de bizony jobb volna, ha a diétát kiegészítenék ízesebb, dúsabb falatokkal. Mi, gyerekek - magam is falun nőttem - nemcsak a játékdalainkon éltünk. Részt vettünk lakodalmon, ünnepi alkalmakon, családi, baráti találkozókon - még nem volt tv -, és a felnőttek énekeltek. Anyám házimunka közben is énekelt. Az éneket