Parlando, 2004 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 1. szám - Kokas Klára: Gyerekekkel Kodály nyomában

DR KOKAS KLÁRA GYEREKEKKEL KODÁLY NYOMÁBAN /^^^avasszal két hónapot töltöttem az USA-ban. Nem a zenepedagógia miatt i­s mentem, témái mégis körüljártak. Az amerikai Kodály tanárok lapjában­ megjelent Flossie Jordan Hawbaker ismertetése új könyvemről­. A májusi számban pedig Flossie Jordan Howbaker másik írását­ olvashattuk, beszélgetést a kecskeméti Kodály Intézet lombos hársfája alatt 1999. nyarán, kurzusom hallgatói kérdezgettek életemről, emlékeimről, munkámról. A MENC lapjában­ Michael Houlahan ismertetése jelent meg a könyvemről­, írása vihart kavart, háborgó üzeneteket küldtek Houlahan professzorhoz. A Kodály módszer tanárai közül méltatlankodtak azok, akik sértőnek találták Houlahan professzor megjegyzéseit. Valójában azt, hogy példaként állított az amerikai „Kodály-módszer adaptálók" elé. Az eredeti forrásnál, lám, forradalmi újító is akadhatott. Az átültetők mégis külsőséges részletekhez ragaszkodnak. Ottlétem idején jelent meg a New York Times címlapján Isaac Stern mosolygó képe, amint New York 42 szakfelügyelőjének tartott hegedűórát a Carnegie Hallban, bíztatásul, hogy sürgessék az iskolák zenetanítását. Maestro Stern köztudottan tevékeny zenetanítás ügyben, Budapesten elkérte tőlem a Kodály módszerben készült vizsgálataink könyvét a zenei nevelés transzferhatásáról­. Elképzelem, milyen hatást keltett derűs hegedűórája ekkora publicitással. A szervezők munkájának utánakeresve megtudtam, hogy New York városa az iskolákba bevezetendő költészettel is foglalkozik. Nálunk Kodály nyomán történt, hogy a legjobb magyar költők versei a gyerekek anyanyelvébe is eljutottak, óvodába, elemibe. Kodály nem korlátozta tanítását a zenei képességekre. Minden szellemi javak legjavát kívánta a gyerekek neveléséhez: zenét a legszebb zenével, irodalmat értékes irodalommal, költészetet valódi költészettel, művészetet ihletett mű­vészettel. Magyarázni kellett ezt a tanítóknak? Igen, magyarázni kellett, ma is kellene. Zenét igazán könnyű silány zenével tanítani. Gyerekek milliói növe­kednek költészet és irodalom nélkül, civilizált anyagi jólétben. Művészeti alkotásokat pedig sohasem láthatnak. Különös, hogy lelkes és figyelmes, hivatásukban megbízható tanítók is könnyedén tálalják tanítványaik elé a silány szellemi táplálékot. Pedig eszükbe se jutna, hogy romlott tejet, vagy penészes kenyeret adjanak nekik. Számomra a legfontosabb Kodály tanítás a művészi minőség igénye. Magyar­­országon bőviben vagyunk a szépséges népdaloknak, amelyeket még időben összegyűjtöttek és közreadtak. A külföldi adaptálók zöme nem ilyen szerencsés, a dalok szűkös választéka miatt sokfelé sajnálgathatunk zenei skorbutban szenvedő csoportokat. A szigorú diéta a zenei írás-olvasás céljait szolgálja, de bizony jobb volna, ha a diétát kiegészítenék ízesebb, dúsabb falatokkal. Mi, gyerekek - magam is falun nőttem - nemcsak a játékdalainkon éltünk. Részt vettünk lakodalmon, ünnepi alkalmakon, családi, baráti találkozókon - még nem volt tv -, és a felnőttek énekeltek. Anyám házimunka közben is énekelt. Az éneket

Next