Parnasszus, 2007 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
Centrum Még a legtöbbre tartott kortársaink is csak ritkán állhatnak egyszerre több oldalról megvilágított porondra. A Centrumba kerülő alkotókkal készülő beszélgetések, az ezekhez kapcsolódó új verseik, illetve az alkalmankénti három-négy tanulmány azonban épp arra ad garanciát, hogy a vendégül látott költő, az interjúkésztő, illetve a tanulmányok és esszék szerzői, akik között, reményeink szerint irodalomtörténészek, kritikusok és költők, pályatársak egyaránt megtalálhatók lesznek, a nézőpontok és a beszédmódok természetes sokfélesége miatt minden alkalommal több oldalról, más-más problémákat körüljárva világítják meg a kérdéses életművet. Ez pedig jó alkalmat kínál az olvasónak arra, hogy egy szokványos kritikai találkozásnál sokkal mélyebben ismerhesse meg az adott szerzőt, avagy az itt felbukkanó érvek és információk hatására átértékelhesse korábbi ismereteit és álláspontját. Tudjuk, hogy már a közeljövő irodalmisága is leértékelhet ma sokra tartott, és felemelhet ma kevesebb figyelmet kapó alkotókat, ahogy azt is tudjuk, hogy e megjósolhatatlan kimenetelű folyamatnak mi is inkább csak részesei, mintsem alakítói lehetünk. Mégis bízunk abban, hogy a Centrum rovatban megjelenő írásokkal hozzá tudunk járulni egy-egy alakuló életmű rangjának megszilárdításához vagy épp megemeléséhez, de még inkább: egy-egy konkrét szöveg jobb megértéséhez. Redivivus Az újraolvasás szükségessége ma már a kritika közhelye - mégis ritkán találkozunk a klasszikusok életművét övező pezsgő vitákkal. Ehelyett azt látjuk, hogy a tankönyvekbe zárt költői arcok mozdulatlansága taszítóan hat, a csak egyformán értelmezhető szövegek pedig végső soron unalmasak, azaz olvashatatlanok. Redivivus, azaz újraélesztés címen elinduló sorozatunk célja viszont éppen az, hogy a széles körben ismert és elismert, mégis egyre inkább háttérbe szoruló, már lezárult életműveket olyan új szempontokkal szembesítse, melyek választ igénylő kérdésekként működhetnek a későbbiekben is. Az adott szerzőnek elkötelezett professzorok mellett a témában már elmélyült fiatal kutatókat is arra kérjük, hogy írásaikban mutassanak rá a megszólíthatatlannak tartott életműveknek a felismerés örömét rejtő, a szövegértelmezés várakozó izgalmával kecsegtető részeire, vizsgáljanak korábban esetleg érdektelennek vagy tabunak minősített kérdéseket. Reményeink szerint a megszülető szövegek a költészetet kedvelők széles táborát tudják majd megszólítani, elgondolkoztatni és újra, vagy még inkább a tárgyalt alkotók felé fordítani. (A szerkesztők)