Pártélet, 1975 (26. évfolyam, 1-13. szám)

1975 / 10. szám

nyugati irányból a 4. harckocsi gárdahadseregnek előretolt egységei. E két hadsereg vállvetett igye­kezetével és a prágai felkelők aktív támogatásával 10 óra körül Prágát megtisztították a hitleristáktól. Ugyanezen a napon Csehszlovákia fővárosát elérték két további ukrán front gyors csapattestei, beleértve Ludvík Svoboda tábornok hadtestének első csehszlo­vák harckocsi dandárját. ... A felszabadult Prága örömmámorban úszott. Ünnepelte a győztest. Örökre emlékezetemben ma­radnak ennek a régi májusi reggelnek egyes jele­netei. Mintha a háború hosszú borzalmas évei után első ízben köszöntött volna be ismét a tavasz. Az emberek sűrűjében lassan mozogtak a szovjet tan­kok, harckocsik és ágyúk, melyeknek csövei még ki sem hűltek az utolsó harc óta. A prágaiak oldalán, akik az újjászületett szabadság tiszteletére maguk­ra öltötték az ünneplőjüket, ott lépkedtek a kato­nák, akikről az egyenruha nem került le talán az Odera és a Neisse vonalairól. Ki tudja, hány álmat­lan éjszaka volt mögöttük, de a kivívott győzelem­től örömmámorban úsztak. Köztük mosolygó arcok és virágok ... Virágtenger. Rózsaszínű és élénkpi­ros virágok a háború tűzvészétől megperzselt Arany trága fiataljainak kezében. De az örömbe őszinte bánat is vegyült, amikor emlékeztünk a harcban el­esett elvtársakra, azokra, akik nem érték meg ezt a napot. Eszembe jutott az a szibériai kiskatona is, aki idős édesanyjának megígérte, hogy visszatér szülőfalujába. Vajon él-e még, látja-e azt, hogy a prágaiak virágokat szórnak a nyitott tankokba és a gépkocsikba. Vajon hallja-e a „Nazdar!“ — köszön­tést, a felszabadító Vörös Hadsereg éltetését. A szovjet hadsereg május 10-én bezárta gyűrűjét a Csehszlovákiában levő ellenséges kötelék körül. Az Österreich hadseregcsoportból csak néhány had­osztálynak sikerült átverekednie magát az amerikai hadsereg övezetébe. . Az első ukrán front parancsnoka ekkor arra tö­rekedve, hogy meggátolja a hitleri egységek eset­leges kísérleteit átverekedni magukat Prágától észa­ki, nyugati és déli irányban, a harckocsizó hadsere­geknek parancsba adta az ellenség utolsó visszavo­nulási útvonalainak elvágását. Ennek érdekében a harmadik harckocsi gárdahadsereg parancsnoka Prágától északi és északkeleti irányban Melník tér­ségébe küldte a 6. harckocsi gárdahadtestet és Brandts térségébe a mi 7. harckocsi gárdahadtes­tünket és a 9. gépesített hadtestet. Ezek az egységek biztosították az átkelést a Laben és elzárták az el­lenség visszavonulási útját. Ezek voltak utolsó harcaink. A német fasiszták bekerített csapattestei elveszítették reményüket, hogy átverekedhetik magukat nyugati irányban és kezdték letenni a fegyvert. Fő erőiket május 10—k­­án hadifogságba ejtettük. Az 1. és a 2. ukrán front csapatai elfoglalták a Chemnitz (Karl Marx ,Stadt), Karlové Vary, Plzest, Linz vonalat, ahol találkoz­tak a szövetséges csapatokkal. Ezzel véget ért a prágai hadművelet és vele együtt a háború is Eu­rópában. A szovjet nép nagy árat fizetett Csehszlo­vákia szabadságáért. Csehszlovák földön több mint 140 000 fia esett el. Európa felszabadításában szerepet vittek a szövet­séges csapatok olaszországi és franciaországi had­műveletei. A népek szabadságáért vívott harchoz hozzájárult az ellenállási mozgalom is Jugoszláviá­ban, Franciaországban, Lengyelországban, Csehszlo­vákiában és más országokban. A nemzeti hadsere­gek és a kommunisták által vezetett partizánerők érzékeny csapásokat mértek a hitleri agresszorok­ra. Ebből a harcból jelentős mérékben részt vállal­tak a német antifasiszták is. Ennek ellenére a fasiszta Németország és csat­lósai ellen, az európai országok szabadságáért és függetlenségéért folytatott harc legnagyobb súlya a Szovjetunióra és fegyveres erőire nehezedett. A Vörös Hadsereg becsülettel eleget tett interna­cionalista osztálykötelességének, nagy felszabadító küldetésének az európai földrészen. A GYŐZELEM ÉS MOSZKVA EGYET JELENTETT Évek múlnak el és a hálás utódok nem szűnnek meg tisztelettel adózni a szovjet katonák mérhetet­len hősiességének. Volgográdban magasba emelke­dik a hazát jelképező, fiait az igazságos ügyért harcba küldő anya méltóságteljes alakja. Berlinben gránit alapzaton óriási méretű katona, a felszaba­dító fémbe öntött alakja magasodik, egyik kezében büntető karddal, amellyel felaprítja a fasiszta ho­rogkeresztet, a másik karján pedig a megmentett világot jelképező gyerekkel. Egész Európában a kortársak emlékműveket emelnek a szovjet har­cosoknak. Jugoszláviában tiszteletükre a Dunánál fe­hér márványból készítettek nagyszerű emlékművet. Budapesten a Gellérthegy csúcsán bronzban éled meg Vaszilij Golovcov ivanovói munkás, a Volga és a Duna hőse. Katonánk magasba emelt zászlóval uralja a bratislavai szoborcsoportot. Rózsák nyílnak Bulgária, Lengyelország, Románia, Bécs számtalan emlékművénél és mindenütt, ahol a szovjet katonák eleget tettek történelmi felszabadító küldetésüknek. Midőn nyugaton még sortüzek dördültek és az utolsó rúgásai közben is halált osztogató fasiszta bestia megölése még sok véres áldozatot követelt, az éter hullámain már győzelmes zene akkordjai szálltak. A győzelemben senki sem kételkedhetett. Május 9-én az össz-szövetségi rádió hazánk nyugati te­rülete lakosait már hajnaltájt felébresztette, míg ke­leten a nappali műsor sugárzását megszakítva je­lentette be a gyárakban, a műhelyekben, a falva­kon, az iskolákban és a laktanyákban visszhangot verő győzelmi hírt. Moszkva hajnali 3 órakor már a viharos lelkesedés lázában égett. Háztól házig szélviharként terjedt a fasiszta Németország felté­tel nélküli kapitulációjáról szóló hír. A moszkvai rádió bemondója alig tudta érzékeltetni az alábbi hír örömteli tartalmát: A szovjet nép német fasiszta agresszorok elleni Nagy Honvédő Háborúja győzelmes befejezésének és a Vörös Hadsereg hitleri Németország teljes szét­zúzásában tetőző történelmi győzelmének emlékére május 9-ét kihirdetjük a győzelem országos ünne­pévé. Győzelem! Győzelem! Győzelem! Úgy beszéltek róla mint a nemzet testének élő részéről, mint mel­lén az érdemrendek és a kitüntetések szalagjait, a sebesülések nyomait viselő katonáról, a rég várt katonáról, aki még nem tért vissza a háborúból, de az alattomos ellenséget már legyőzte, mint az olyan harcosról, akinek döntő szerepe volt a német fa­siszta agresszor legyőzésében. A szovjetek országá­nak talán minden lakosa, a legkisebbektől a leg­idősebbekig, kivonult a szovjet városok és falvak tereire. A Kreml csillagai a győzelem tüzének fé­nyében ragyogtak. Moszkvában óriási embertömeg hullámzott a Vörös téren, V. I. Lenin mauzóleumá­nál. Az egész országnak, az egész földgolyó lakos­ságának tekintete ide irányult. A győzelem és Moszkva egy fogalom lett az embermilliók tudatá­ban. 27

Next