Pártélet, 1974. január-június (19. évfolyam, 1-6. szám)
1974-06-01 / 6. szám
A politikai tudatosság mérése Nincs ma már az emberi életnek, a megismerés és az alkalmazás folyamatának szinte egyetlen olyan területe sem, ahol nélkülözni lehetne a meghatározottságokat tükröző és kifejező különböző mérési egységeket, eljárási folyamatokat, módokat. Talán egyetlen olyan dolgozó ember sincs, aki nap mint nap ne kényszerülne bizonyos célok, feladatok megvalósítása érdekében ezt vagy azt, ilyen vagy olyan formában mérni, felmérni. Úgy vélem, nem kivétel ez alól a pártoktatás sem. A mérés, felmérés jelentősége itt éppoly nagy, mint területe és rendszerének, módszerének, alkalmazásának sokfélesége. Azonnal felvetődik a kérdés: szükséges-e politikánk ismeretének, alkalmazásának szintjét mérni a párt tömegoktatási tanfolyamain? Találunk-e olyan jellegzetességeket, sajátosságokat a politika megismertetésének és megvalósításának folyamatában, amelyekre építve levonhatunk ilyen következtetéseket? Mind a két kérdésre igennel felelhetünk. Számos lehetőség kínálkozik a hallgatókkal való foglalkozás, a közösséggé formálás folyamatának minden mozzanatában a végzett munka, a megértés, az alkalmazás bizonyos fokának, szintjének megállapítására. A vizsgálódás célja A politikai oktatásnak nem az az elsődleges célja, hogy az emberek a marxizmus—leninizmus tételeit könyv nélkül ismerjék, hanem annak segítése, hogy aszerint — vagyis szocialista módon — dolgozzanak, gondolkodjanak és éljenek. Az oktatás részesei ismerjék meg a párt politikai célkitűzéseit, és a megismert, felfogott, elismert politika alakítsa életvitelüket, cselekedeteiket. Tudatos és aktív világnézetet, meggyőződést akarunk kialakítani az egyénekben, a hallgatók olyan képzésére és nevelésére törekszünk, hogy képesek legyenek önálló és helyes ítéletalkotásra, cselekvésre. Más szóval: a tömegpropaganda eszközeivel kívánunk hozzájárulni a szocialista ember formálásához. A politikai oktatás hatásának felmérésekor ezekből a célokból kell kiindulnunk. Átfogó képet akkor kapunk, ha a hallgatók emberi és politikai magatartását, cselekedeteit, megnyilvánulásait, az öntevékenység és az aktivitás minél szélesebb körét összehasonlítjuk azzal a nevelési céllal, amelyet politikai nevelőmunkánk során el akarunk érni. Ez a nevelési cél: a szocialista-kommunista embereszmény. Ehhez viszonyítunk, hasonlítunk tehát. Vizsgálódásunk, mérésünk, KÉTHETENKÉNT SZERDÁN Azt hinné az ember, hogy az olyan gyakorlott vezető, mint Nagylakat Antalné, Sukoró község tanácsának elnöke, könnyűszerrel, minden különösebb időráfordítás nélkül teljesíti évek óta végzett propagandista pártmegbizatását. Hiszen több mint másfél évtized gazdag tapasztalatából meríthet a kommunista vezető számára ismert témák tárgyalásakor. Úgyszólván rutinból is tarthat vitaindító előadást, vagy vezetheti le a szemináriumokat. Kéznél vannak egyetemi és szakosító jegyzetei stb. A sukoróiak propagandistája azonban minden alkalomra külön készül. Legtöbbször vasárnap délutánra megy rá egy-egy téma felfrissítésére, kiegészítésére. Ilyenkor ott vannak keze ügyében régi jegyzetei, a X. kongresszus már sokszor átlapozott és elolvasott anyaga, forgatja a tanácsi közlönyt, és ha az anyagrész megkívánja, akkor a megyei, illetve járási párt 30