Pártélet, 1974. január-június (19. évfolyam, 1-6. szám)

1974-06-01 / 6. szám

A politikai tudatosság mérése Nincs ma már az emberi életnek, a megismerés és az alkalmazás folyamatának szinte egyetlen olyan területe sem, ahol nélkülözni lehetne a meghatározottsá­gokat tükröző és kifejező különböző mérési egységeket, eljárási folyamatokat, módokat. Talán egyetlen olyan dolgozó ember sincs, aki nap mint nap ne kény­szerülne bizonyos célok, feladatok megvalósítása érdekében ezt vagy azt, ilyen vagy olyan formában mérni, felmérni. Úgy vélem, nem kivétel ez alól a párt­oktatás sem. A mérés, felmérés jelentősége itt éppoly nagy, mint területe és rendszerének, módszerének, alkalmazásának sokfélesége. Azonnal felvetődik a kérdés: szükséges-e politikánk ismeretének, alkalma­zásának szintjét mérni a párt tömegoktatási tanfolyamain? Találunk-e olyan jellegzetességeket, sajátosságokat a politika megismertetésének és megvalósítá­sának folyamatában, amelyekre építve levonhatunk ilyen következtetéseket? Mind a két kérdésre igennel felelhetünk. Számos lehetőség kínálkozik a hallga­tókkal való foglalkozás, a közösséggé formálás folyamatának minden mozzana­tában a végzett munka, a megértés, az alkalmazás bizonyos fokának, szintjének megállapítására. A vizsgálódás célja A politikai oktatásnak nem az az elsődleges célja, hogy az emberek a marxiz­mus—leninizmus tételeit könyv nélkül ismerjék, hanem annak segítése, hogy aszerint — vagyis szocialista módon — dolgozzanak, gondolkodjanak és éljenek. Az oktatás részesei ismerjék meg a párt politikai célkitűzéseit, és a megismert, felfogott, elismert politika alakítsa életvitelüket, cselekedeteiket. Tudatos és ak­tív világnézetet, meggyőződést akarunk kialakítani az egyénekben, a hallgatók olyan képzésére és nevelésére törekszünk, hogy képesek legyenek önálló és he­lyes ítéletalkotásra, cselekvésre. Más szóval: a tömegpropaganda eszközeivel kí­vánunk hozzájárulni a szocialista ember formálásához. A politikai oktatás hatásának felmérésekor ezekből a célokból kell kiindul­nunk. Átfogó képet akkor kapunk, ha a hallgatók emberi és politikai magatar­tását, cselekedeteit, megnyilvánulásait, az öntevékenység és az aktivitás minél szélesebb körét összehasonlítjuk azzal a nevelési céllal, amelyet politikai nevelő­munkánk során el akarunk érni. Ez a nevelési cél: a szocialista-kommunista em­bereszmény. Ehhez viszonyítunk, hasonlítunk tehát. Vizsgálódásunk, mérésünk, KÉTHETENKÉNT SZERDÁN Azt hinné az ember, hogy az olyan gyakorlott vezető, mint N­agylakat Antalné, Sukoró község tanácsának elnöke, könnyűszerrel, minden különösebb időrá­fordítás nélkül teljesíti évek óta végzett propagan­dista pártmegbizatását. Hi­szen több mint másfél évti­zed gazdag tapasztalatából meríthet a kommunista ve­zető számára ismert témák tárgyalásakor. Úgyszólván rutinból is tarthat vitaindí­tó előadást, vagy vezetheti le a szemináriumokat. Kéz­nél vannak egyetemi és szakosító jegyzetei stb. A sukoróiak propagandis­tája azonban minden alka­lomra külön készül. Leg­többször vasárnap délután­ra megy rá egy-egy téma felfrissítésére, kiegészítésé­re. Ilyenkor ott vannak ke­­ze ügyében régi jegyzetei, a X. kongresszus már sokszor átlapozott és elolvasott anyaga, forgatja a tanácsi közlönyt, és ha az anyag­rész megkívánja, akkor a megyei, illetve járási párt­ 30

Next