Pártmunkás, 1949 (5. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-10 / 1. szám

A győri felülvizsgáló bizottságok az eddig felül­vizsgált munkások közül ötször magasabb arányú­ kizárási és visszaminősítési javaslatokat tettek, mint a közalkalmazottakra, iparosokra és kereskedőkre vo­natkozóan. Az összfelülvizsgáltak átlagánál is ma­gasabb a munkásokra vonatkozó kizárási és vissza­­minősítési javaslat. Nem vitás, hogy a győri felül­vizsgáló bizottságok eddigi munkájukban komoly hibát követtek el. Ezek a számok ugyanis arra mutatnak, hogy Győrben különbséget tesznek munkások és kis­polgárok között, de nem a munkások javára, ellen­kezőleg, azok terhére. Az ilyen felülvizsgáló bizottságok munkáját, azok javaslatait vegyük sürgősen revízió alá, mert ahol a bizottságok így dolgoznak, ott éppen az a kis­polgári szellem érvényesül, azok a polgári befolyá­sok jutnak érvényre, melyeknek kitakarítása, vagy legalábbis nagymérvű csökkentése a felülvizsgálat célja. Érvényesültek-e ilyen befolyások egyes párt­szervezeteinkben? Emlékezzünk csak vissza arra az ingadozásra, határozatlanságra, sőt bizonyos fokú el­lenállásra is, amiket tapasztalhattunk egyes párt-­ szervezeteinkben az egyházi iskolák államosításáért folytatott harcban, a cséplésellenőrzés és gabona­beszolgáltatás során. Ezzel szemben emlékezzünk ismét Sztálin elv­­társ szavaira: «...A munkásosztály fiai, az ínség és harc filai, a mérhetetlen nélkülözések és hősi erő­feszítések fiai, ezeknek kell elsősorban egy ilyen párt tagjainak lenni. Ezért nevezik a leninisták pártját, a kommunisták pártját egyben a munkás­­osztály pártjának.» Gondoljunk csak vissza az inflációs időkre, mi­kor a magyar munkások ínséges, nehéz helyzet­ben bizonyították be, hogy «a hősi erőfeszítések­ fiai», akik végig vezető osztályát alkották a for­radalmi átalakulásért folytatott harcnak és építésnek. PÁRTMUNKÁS Elsősorban munkásokat küldjünk iskolába Lehet-e, szabad-e azonos mértéket alkalmazni munkásnál és kispolgárnál? — Nem szabad. És mégis a hibásan dolgozó bizottságok ezt teszik akkor is, amikor visszaminősítenek, iskolára vagy magasabb funkcióra javasolnak felülvizsgált párttagokat. Feltűnő egyes jelentésekben a funkcióból­­levál­tani rovatban, hogy a kispolgársághoz tartozók le­­váltási aránya a munkásokéhoz és dolgozó parasztoké­hoz viszonyítva igen kicsi. Lényegében ugyanez ta­pasztalható a magasabb funkcióba javasoltak kate­góriájánál is: a munkások és parasztok százalék­­aránya alig valamivel több, mint az említett rétegé Tíz járás összesített adatai szerint leváltásra ja­vasolnak munkások közül 8o/o-ot, a parasztok kö­zül 1.60/o -kal, az értelmiségiek közül 0.2o/o-kal ke­vesebbet és a közalkalmazottak közül össze­­n csak 0.6o/o-kal többet. Magasabb funkcióra a munkások közül 5.80/0-ot javasolnak, a közalkalmazottak kö­zül 50/0 -ot, vagyis a munkások közül csak 0,8­0/0-kal többet. Ez csak akként magyarázható, hogy ezek a bi­zottságok teljesen elvesztették szemük elől az osztály­szempontokat és magasabb, felelősségteljesebb funk­cióba, a vezetésbe nem elsősorban munkásokat java­solnak. A hibát még azzal tetézik, hogy­ az iskolába sem a munkásosztály fiait küldik elsősorban. Ezeket a jelenségeket nem lehet csak azzal ma­gyarázni, hogy a kispolgári elemeket a felülvizs­gáló bizottságok egy része liberálisan kezeli, még azzal sem, hogy a különböző osztályokhoz tartozókat «tárgyilagosan» egyformán mérik. Az osztályszem­pontok elhanyagolása akár liberalizmusnak, akár «tárgyilagos igazságnak» nevezik, — ellenséges befo­lyások érvényesülését is jelentheti. Fokoznunk kell hát éberségünket; fel kell­ tételeznünk, hogy a pártban megbújt ellenséges elemek védekeznek. Megpróbálják kihasználni a gyengébb pártszerveze­tek és felülvizsgáló bizottságok osztályéberségének hiányát és kiverekszik megmaradásukat a pártban. Megtévesztő eszközeik: nagyhangú forradalmi frá­zisok,­­ papírszagú elméleti jártasság, pártszere­te­tük érzelgős hangoztatása, — túlzott mea­ culpázó önkritika, stb. Mindez persze nem a kispolgári ré­tegekre általában, hanem az ellenséges elemekre vo­natkozik, de a bentmaradó ellenséges elem védel­mébe veszi a pártban magatartása, felkészültsége, a párthoz való viszonyának rendezetlensége miatt so­rainkba nem való kispolgárokat. A hibák feltárása, az egyes bizottságok munkája feletti kritika ne vezesse a bizottságokat a másik oldalon túlzásokba. Ne zárjanak ki most már min­den kereskedőt, kisiparost ефк azért, mert kis­iparos, vagy kereskedő és ne hagyjanak a pártban minden munkást, csak azért, mert a­­munkásosztályhoz tartozik. A hibák feltárása, az eddigi munka kriti­kája azt kell, hogy eredményezze, hogy a munkáso­kat és dolgozó parasztokat enyhébben fogják elbí­rálni, velük szemben nem állítanak fel magas el­méleti követelményeket, nem kívánnak politikus-fel­készültséget, de döntő tényezőként értékelik ezek osztály­hűségét, osztály öntudatát. Továbbá azt kell, hogy eredményezze, hogy a kispolgári elemek felül­vizsgálatánál vizsgáljuk elsősorban azt, hogy eddigi magatartásuk, tetteik igazolják-e pártunkhoz való ra­gaszkodásukat? Az igazán szívvel-lélekkel hozzánk­tartozó kispolgárok meg kell, hogy értsék, hogy a felülvizsgáló bizottságok politikailag teljesen indo­koltan firtatják — jobban, mint a munkásoknál — a kispolgári elemek múltját, értékelik ezek háború­előtti és háborús magatartását, anyagi helyzetét, ku­tatják társadalmi elhelyezkedését, baráti körét. A vizsgálaton átment közalkalmazottat, kiskereskedőt vagy kisiparost egyenlőjogú párttagnak, olyan har­cosoknak tekintjük, akiknek sorainkban van a helye. • Számoljunk azzal, hogy osztályharcunk mostani nehéz periódusában a szocializmus építése kezdetén és ennek folyamán lesznek még kemény harci sza­kaszok. Ha ezzel számolunk, megértjük, hogy nem engedhetünk utat kispolgári befolyásoknak, nem tűr­hetjük meg sorainkban az opportunizmust, a felül­vizsgáló bizottságaink ebben a tekintetben és első­sorban az osztályszempontok mérlegelésében nem le­hetnek ingadozók, határozatlanok. A Magyar Dolgozók Pártja egysége minden hely­zetben töretlen kell, hogy legyen. Mentesnek kell lennie minden opportunizmustól, ingadozástól, idegen befolyástól. A magyar munkásosztály minden ne­hézséget legyőz, ha Pártja egységét, forradalmi len­dületét nem gyengíthetik megalkuvó, a Párttól és osztálytól idegen elemek. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a Po­litikai Bizottságnak a tagság felülvizsgálatára vo­natkozó határozata szükséges és nagyon időszerű volt. Éppen a felülvizsgálat során feltárt hibák és hiá­nyosságok nyújtják a bizonyítékokat. A tapaszta­latokból leszűrt tanulságok pedig arra intenek: ala­posabban kell foglalkoznunk és megismernünk a Po­litikai Bizottság határozatát, hogy annak végrehaj­tása során ne kövessünk el hibákat és azt úgy fejez­zük be, hogy Pártunk soraiban a munkásosztály meg­­növekedett súlyával újabb, nagyobb győzelmekre ve­zesse a dolgozó magyar népet.

Next