Pártmunkás, 1949 (5. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-10 / 1. szám
A győri felülvizsgáló bizottságok az eddig felülvizsgált munkások közül ötször magasabb arányú kizárási és visszaminősítési javaslatokat tettek, mint a közalkalmazottakra, iparosokra és kereskedőkre vonatkozóan. Az összfelülvizsgáltak átlagánál is magasabb a munkásokra vonatkozó kizárási és visszaminősítési javaslat. Nem vitás, hogy a győri felülvizsgáló bizottságok eddigi munkájukban komoly hibát követtek el. Ezek a számok ugyanis arra mutatnak, hogy Győrben különbséget tesznek munkások és kispolgárok között, de nem a munkások javára, ellenkezőleg, azok terhére. Az ilyen felülvizsgáló bizottságok munkáját, azok javaslatait vegyük sürgősen revízió alá, mert ahol a bizottságok így dolgoznak, ott éppen az a kispolgári szellem érvényesül, azok a polgári befolyások jutnak érvényre, melyeknek kitakarítása, vagy legalábbis nagymérvű csökkentése a felülvizsgálat célja. Érvényesültek-e ilyen befolyások egyes pártszervezeteinkben? Emlékezzünk csak vissza arra az ingadozásra, határozatlanságra, sőt bizonyos fokú ellenállásra is, amiket tapasztalhattunk egyes párt- szervezeteinkben az egyházi iskolák államosításáért folytatott harcban, a cséplésellenőrzés és gabonabeszolgáltatás során. Ezzel szemben emlékezzünk ismét Sztálin elvtárs szavaira: «...A munkásosztály fiai, az ínség és harc filai, a mérhetetlen nélkülözések és hősi erőfeszítések fiai, ezeknek kell elsősorban egy ilyen párt tagjainak lenni. Ezért nevezik a leninisták pártját, a kommunisták pártját egyben a munkásosztály pártjának.» Gondoljunk csak vissza az inflációs időkre, mikor a magyar munkások ínséges, nehéz helyzetben bizonyították be, hogy «a hősi erőfeszítések fiai», akik végig vezető osztályát alkották a forradalmi átalakulásért folytatott harcnak és építésnek. PÁRTMUNKÁS Elsősorban munkásokat küldjünk iskolába Lehet-e, szabad-e azonos mértéket alkalmazni munkásnál és kispolgárnál? — Nem szabad. És mégis a hibásan dolgozó bizottságok ezt teszik akkor is, amikor visszaminősítenek, iskolára vagy magasabb funkcióra javasolnak felülvizsgált párttagokat. Feltűnő egyes jelentésekben a funkcióbólleváltani rovatban, hogy a kispolgársághoz tartozók leváltási aránya a munkásokéhoz és dolgozó parasztokéhoz viszonyítva igen kicsi. Lényegében ugyanez tapasztalható a magasabb funkcióba javasoltak kategóriájánál is: a munkások és parasztok százalékaránya alig valamivel több, mint az említett rétegé Tíz járás összesített adatai szerint leváltásra javasolnak munkások közül 8o/o-ot, a parasztok közül 1.60/o -kal, az értelmiségiek közül 0.2o/o-kal kevesebbet és a közalkalmazottak közül összen csak 0.6o/o-kal többet. Magasabb funkcióra a munkások közül 5.80/0-ot javasolnak, a közalkalmazottak közül 50/0 -ot, vagyis a munkások közül csak 0,80/0-kal többet. Ez csak akként magyarázható, hogy ezek a bizottságok teljesen elvesztették szemük elől az osztályszempontokat és magasabb, felelősségteljesebb funkcióba, a vezetésbe nem elsősorban munkásokat javasolnak. A hibát még azzal tetézik, hogy az iskolába sem a munkásosztály fiait küldik elsősorban. Ezeket a jelenségeket nem lehet csak azzal magyarázni, hogy a kispolgári elemeket a felülvizsgáló bizottságok egy része liberálisan kezeli, még azzal sem, hogy a különböző osztályokhoz tartozókat «tárgyilagosan» egyformán mérik. Az osztályszempontok elhanyagolása akár liberalizmusnak, akár «tárgyilagos igazságnak» nevezik, — ellenséges befolyások érvényesülését is jelentheti. Fokoznunk kell hát éberségünket; fel kell tételeznünk, hogy a pártban megbújt ellenséges elemek védekeznek. Megpróbálják kihasználni a gyengébb pártszervezetek és felülvizsgáló bizottságok osztályéberségének hiányát és kiverekszik megmaradásukat a pártban. Megtévesztő eszközeik: nagyhangú forradalmi frázisok, papírszagú elméleti jártasság, pártszeretetük érzelgős hangoztatása, — túlzott mea culpázó önkritika, stb. Mindez persze nem a kispolgári rétegekre általában, hanem az ellenséges elemekre vonatkozik, de a bentmaradó ellenséges elem védelmébe veszi a pártban magatartása, felkészültsége, a párthoz való viszonyának rendezetlensége miatt sorainkba nem való kispolgárokat. A hibák feltárása, az egyes bizottságok munkája feletti kritika ne vezesse a bizottságokat a másik oldalon túlzásokba. Ne zárjanak ki most már minden kereskedőt, kisiparost ефк azért, mert kisiparos, vagy kereskedő és ne hagyjanak a pártban minden munkást, csak azért, mert amunkásosztályhoz tartozik. A hibák feltárása, az eddigi munka kritikája azt kell, hogy eredményezze, hogy a munkásokat és dolgozó parasztokat enyhébben fogják elbírálni, velük szemben nem állítanak fel magas elméleti követelményeket, nem kívánnak politikus-felkészültséget, de döntő tényezőként értékelik ezek osztályhűségét, osztály öntudatát. Továbbá azt kell, hogy eredményezze, hogy a kispolgári elemek felülvizsgálatánál vizsgáljuk elsősorban azt, hogy eddigi magatartásuk, tetteik igazolják-e pártunkhoz való ragaszkodásukat? Az igazán szívvel-lélekkel hozzánktartozó kispolgárok meg kell, hogy értsék, hogy a felülvizsgáló bizottságok politikailag teljesen indokoltan firtatják — jobban, mint a munkásoknál — a kispolgári elemek múltját, értékelik ezek háborúelőtti és háborús magatartását, anyagi helyzetét, kutatják társadalmi elhelyezkedését, baráti körét. A vizsgálaton átment közalkalmazottat, kiskereskedőt vagy kisiparost egyenlőjogú párttagnak, olyan harcosoknak tekintjük, akiknek sorainkban van a helye. • Számoljunk azzal, hogy osztályharcunk mostani nehéz periódusában a szocializmus építése kezdetén és ennek folyamán lesznek még kemény harci szakaszok. Ha ezzel számolunk, megértjük, hogy nem engedhetünk utat kispolgári befolyásoknak, nem tűrhetjük meg sorainkban az opportunizmust, a felülvizsgáló bizottságaink ebben a tekintetben és elsősorban az osztályszempontok mérlegelésében nem lehetnek ingadozók, határozatlanok. A Magyar Dolgozók Pártja egysége minden helyzetben töretlen kell, hogy legyen. Mentesnek kell lennie minden opportunizmustól, ingadozástól, idegen befolyástól. A magyar munkásosztály minden nehézséget legyőz, ha Pártja egységét, forradalmi lendületét nem gyengíthetik megalkuvó, a Párttól és osztálytól idegen elemek. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a Politikai Bizottságnak a tagság felülvizsgálatára vonatkozó határozata szükséges és nagyon időszerű volt. Éppen a felülvizsgálat során feltárt hibák és hiányosságok nyújtják a bizonyítékokat. A tapasztalatokból leszűrt tanulságok pedig arra intenek: alaposabban kell foglalkoznunk és megismernünk a Politikai Bizottság határozatát, hogy annak végrehajtása során ne kövessünk el hibákat és azt úgy fejezzük be, hogy Pártunk soraiban a munkásosztály megnövekedett súlyával újabb, nagyobb győzelmekre vezesse a dolgozó magyar népet.