Pártépítés, 1951 (7. évfolyam, 1-14. szám)

1951-01-13 / 1. szám

Szocialista kötelezettségvállalás a Kongresszus tiszteletére E Egész dolgozó népünk nagy lelkesedéssel készül Pár­tunk Országos Kongresszusának megünneplésére. Kommunisták és pártonkívüliek egyaránt azzal készülnek a nagy ünnepre, hogy szám­ot vetnek eddig végzett munkájukkal, és a Kongresszus tiszteletére még nagyobb, még szebb felada­tok elvégzését vállalják. A Hofherr-gyári dolgozók — a kommunisták kezdeménye­zésére — elhatározták, hogy a Kongresszus tiszteletére újabb nagyszerű eredményeket érnek el a termelés frontján. „Úgy gondoljuk“, — írják Rákosi elvtárshoz küldött levelükben — „hogy Pártunk iránti hűségünket, a magyar dolgozó nép iránti odaadásunkat legméltóbban úgy fejezhetjük ki, ha a Kongresszus tiszteletére a második tervév küszöbén tovább fokoz­zuk munkánk lendületét, szervezettségét, s a takarékosság szem­pontjainak figyelembevételével emeljük termelésünk mennyisé­gét és minőségét.“ A Hofherr-gyári dolgozók kezdeményezése máris széles visszhangra talált országszerte. A Rákosi Művek Szerszámgép­­gyára, a Dunai Vasmű építői, Alberttelep bányászai, üzemeink, bányáink és építkezéseink százai jelentették be csatlakozásukat, kezdeményezésüket. Dolgozó népünk tudja, hogy újabb szocia­lista vállalásokkal, a terv túlteljesítésével, minden csille­szén­nel,­­ minden megtermelt munkadarabbal, az anyagtakarékosság növelésével — a szocializmus építését gyorsítja meg. Olyan feladat ez, amelynek elvégzése a Párt politikájának megvalósí­tását, a Kongresszus méltó megünneplését jelenti. A Kongresszus tiszteletére tett vállalásokban központi helyet foglal el 1951-es évi tervünk első negyedének határidő előtti teljesítése. Ez nem kis feladat. Közismert tény, hogy az 1951-es tervek feszített tervek, amelyek számításba veszik üzemeink teljesítőképességét. Éppen ezért a vállalt köte­lezettség teljesítésénél arra van szükség, hogy az üzemi párt­­szervezetek, szakszervezetek, vállalatvezetők és minden dolgozó tudása legjavát adja, a siker érdekében feltárja az eddig még rejtett tartalékokat. Üzemi pártszervezeteink, népnevelőink jó politikai felvilá­gosító, szervező munkáján múlik, hogy a Kongresszus tiszte­letére indított verseny milliók ügyévé, igazi népmozgalommá váljék. Minden kommunistának becsületbeli kötelessége, hogy ebben a versenyben példát mutasson, vállalja a legnehezebb feladatokat, hogy ezzel is magával ragadja a pártonkívüli mun­kások százezreit. A verseny­vállalások között szerepel a IOO°U-on alul telje­sítők számának csökkentése. Üzemeink jelentős részében még most is számos dolgozó teljesíti 100%­-on alul normáját, ezért nagy a jelentősége annak, hogy a Kongresszus tiszteletére a 100%-on alul teljesítők számát csökkentjük. A lemaradóknak segíteni, az élenjárók munkamódszereit átadni és átvenni — nemcsak egyszerű műszaki feladat: alapos politikai nevelő­munka szükséges hozzá,­­harc a maradi nézetek ellen, a szak­mai sovinizmus leküzdése. Jól oldja meg ezt a feladatot Kosztur István elvtárs, népnevelő, a Ganz Vagongyár hegesztője. Kosztur elvtárs átadta munkamódszerét csoportja azon tagjainak, akik a 100°/o alatt maradtak és ezzel elérte, hogy csoportjában ma már 120—125%-ra emelkedett az átlagos teljesítmény. A kongresszusi vállalások fontos pontja a selejtcsökken­­tés és anyagtakarékosság. A minisztertanács isme­retes határozata alapján üzemeink dolgozói harcba indulnak a selejt ellen, az anyag- és energiapazarlás ellen. Ezt a felada­tot is csak akkor tudjuk teljesíteni, ha felvilágosító, nevelő munkánk minden dolgozóval megérteti, hogy mit jelent nép­gazdaságunk számára a takarékosság. A Kongresszus tiszteletére tett szocialista kötelezett­ségvállalások azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk egységesen sorakozik fel pártunk mögött. A kongresszusi verseny során minden bizonnyal eddig soha nem látott teljesítmények fognak születni üzemeinkben, új munkahősök, új sztahanovisták százai és ezrei emelkednek ki ebben a versenyben. A vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítése becsületbeli ügye minden dolgozónak, mert ezt meg­fogadták a Pártnak, Rákosi elvtársnak. PÁRTÉPÍTÉS A kerületi, járási és városi küldöttválasztó konferenciák Január hó 13-án és 14-én lesznek Budapesten a kerületi, és országszerte a járási, városi küldöttválasztó pártkonferen­ciák. Ezek a konferenciák igen fontos állomásai a Kongresz­­szusra való felkészülésnek, hatalmas mozgósító erőt jelentenek a párttagság, az aktivisták és a pártonkívüli, széles dolgozó tömegek felé. Dolgozó népünk Budapesten és az egész országban egyre fokozódó érdeklődéssel fordul a Pártkongresszus és ennek elő­készítése felé. A Hofherr-gyár kezdeményezte kongresszusi munkaverseny-felhíváshoz mind sűrűbb sorokban csatlakoznak üzemeink. Az öntudatos dolgozók tömegei tesznek nagyszerű felajánlásokat a Kongresszus tiszteletére. A kerületi, járási és városi pártkonferenciák titkári beszámolói meg fogják állapí­tani az eddigi eredményeket és hiányosságokat a Kongresszus előkészítésében, egyben mozgósítják a párttagokat és párton­kívüli dolgozókat a további munkára. Ezeken a konferenciákon megválasztják azokat a küldötteket, akik a budapesti és megyei konferenciákon képviselik a tagság és az egész dolgozó nép akaratát. A Kongresszus jó előkészítése érdekében meg kell vizsgál­nunk: mik az eddigi tapa­ztalatok, mik az eredmények, amelyekre támaszkodni tudunk, mik a hibák, amelyeket ki kell javítanunk. A küldöttválasztó taggyűlések december hó végén és január elején országszerte lefolytak. Ezek a taggyűlések túlnyomó többségükben jók voltak. Nem egy helyen (mint pl. a szegedi alapszervezetek egy részében és Hajdú megye több pártszer­vezetében) a tagság száz százaléka részt vett a taggyűlésen, bizonyítva azt, hogy­­ a pártvezetőség jó politikai munkája eredményeképpen — megértette a küldöttválasztó taggyűlés jelentőségét és fontos szerepét a Kongresszus előkészítésében. Alapszervezeteink általában a tagság 75-85%-át mozgósí­tották a taggyűlésekre. A taggyűlések az első napokban — mivel a megyei és járási pártbizottságok későn fogtak az elő- A tatabányai Sikvölgyi-akna taggyűlésén a párttagság megválasztja a kongresszusi küldötteket. 3

Next